2-es szoba

Lakók:
-Catei Miller

Megérkezek a szobába elé lassan kinyitom az ajtót majd behozom Cateit a karjaimban majd megszólalok gyöngéd hangon. Arca a karjaimból most már végre látszott teljesen haja nem takarta el.
- Itt volnánk a szobádban amit ha jól látom a Mester jelölt ki neked.- mondtam neki majd a karjaimból le tettem az ágyra. Az ágy puha és nagyon szépen nézett ki, ahogy gondoltam megfelelő lesz neki azt hiszem.
- Hogy akarod itt maradjak bent a szobádban vagy maradjak kint az ajtóba?
Kérdeztem Catitől mondtam miközben tettem le az ágyába, szemem közel volt az övéhez láttam minden egyes pillantását. Nagyon látszik rajta a fáradtság, talán jobb lenne ha magára hagynám, de ezt a döntést ingám rá fogom hagyni. Még mindig ott állok mellette mint egy megdermedt szobor.

Eléggé fáradtan éreztem magamat. Az még hagyján, hogy a hátsóm és a fejem úgy fájt, mint állat, de még álmos is volta. Mikor Aragor letett az ágyra hallottam, hogy beszél, de a tudatomig nem jutott el.
- Ne menj el.- Kértem és magam mellé húztam. Mikor lefeküdt mellém hozzá bújtam és lehunytam a szemeimet. Pfujj Catei...mióta vagy te ilyen nyálas s*gg?- Kérdeztem magamban, de úgy döntöttem, hogy most nem állok fel és hordom le magamat. Valahogy nem volt hozzá energiám.

Lefeküdtem a lány mellé mert magához húzott nem szerettem volna fölébreszteni mert elaludt. Na ezt nem gondoltam volna amikor találkoztam vele a parkba, hogy végén egy ágyban alszunk. Előre olyan ellenszenvesnek tűnt, de most olyan mint egy kis angyal. Az alvó lányra tekintettem mikor hirtelen álmában átkarolt nem tudtam, hogy mit tegyek, így hát inkább nem tettem semmit. Ej mi lesz ha most a Mester betoppan.

...Pár órával később...

Kezeim erősen magamhoz vonták az illetőt aki mellettem feküdt. Reméltem, hogy mikor kinyitom a szememet Stef fog majd rám vigyorogni, azzal az ellenállhatatlan csajozós vigyorával, mikor azonban szempilláim alól kikukucskáltam Aragor-t pillantottam meg. Hirtelen elengedtem, majd felültem. A fejem iszonyatosan sajgott.
- Au...- Szisszentem fel. Lekászálódtam az ágyról és a tükör elé léptem. Egy bazi nagy lila folt volt az arcomon. Azt hiszem lesz egy-két szavam azokhoz a f*rgekhez. Visszafordultam Aragor felé, majd ránéztem.
- Ugye, mi nem...?- Kérdeztem és reméltem, hogy a válasza nem lesz.

Föl ébred az álom szuszék én mind végig ébren maradtam, ne hogy valami kellemetlenség essen mondjuk így is kellemetlen volt egy kicsit a számomra.
Mihelyt föl ébred a tükörhöz siet kérdésén elkomolyodom, hogy i képzelheti, hogy én ilyen vagyok.
- Nem, de hogy is két alak megütött és azt mondtam, hozzalak be, majd nem engedtél ki.
- Hogy is képzeled.- mondtam el neki.

Lassan az ágyam végéhez sétálok, majd leülök rá.
- Bocs, csak nem egyszer próbálkoztak már.- Magyaráztam és előre hajoltam, hogy hajam ismét a szemembe lógjon. Utáltam, ha látszik az arcom.
- Megkérhetlek, hogy szólj Stefan-nak, hogy sürgősen beszédem van vele és hogy nem fogadom el azt a választ, hogy most nem érek rá.- Kértem a férfitól, majd mielőtt távozott volna megállítottam.
- Aragor....Mi a kereszt neved?- Kérdeztem kíváncsi pillantásokkal.

Kérdése nagyon meglepett engemet mi a keresztnevem szomorúan a lányra tekintettem majd válaszoltam.
- Nekem olyan nincsen, van egy név de nem ez az igazi William.
- Sietek vissza- mondtam a lánynak azzal távoztam a szobából.

..2 perccel később....

Vissza érek a szobába a lányra tekintek majd megszólalok.
- A Mester nem tartózkodik a Palotában sem a Pokolban, elment egy tárgyalásra a vérfarkasok alfa nőstényével.- mondtam neki majd le ültem melléje.

William...Harsogott a fejemben a név. Míg elment, gyorsan beugrottam a zuhanyzóba, és lefürödtem. Mivel a cuccaimat még nem hozták fel magam köré csavartam egy törölközőt, majd úgy ültem le az ágyra. Pár pillanat múlva William sietett-be, hogy nincs itthon Stef. A p*csába.
- A fenébe, pedig jó lett volna elintézni azt a két gyíkot.- Morfondíroztam, majd felálltam.
- Megnéznéd, hol vannak a bőröndjeim? Szeretnék felöltözni.- Kértem. Hm...ezt így meg lehet szokni.

A lány egy szál törülközőben állt ott előttem, így egy szál törülközőben még jobban festet, de ezt inkább nem mondtam ki megtartom magamnak a gondolataimat.
- Hát azt a két gyíkot elintézem én bevettem a börtön cellákba és a bőröndjeidet azt már a Mester elintézte, ha jól tudom ott van a bőröndöd az ágy alatt.-mondtam a lánynak.

Felálltam, majd odaléptem William elé.
- Ne, hagyd csak. Majd elintézi a bátyám. Ne, hogy neked is bajod essen.- Néztem a szemébe. Ez a pillanat..olyan tökéletes volt. Olyan biztonságos volt a közelében. Még mielőtt valami "rossz" dolog történt volna elléptem előle. Leguggoltam és előhúztam a bőröndjeimet.
- Meg vannak.- Vigyorogtam diadal ittasan.

A lány látom, hogy aggódik értem ezt az arca is mutatta nekem, de nincsen miért aggódnia messze fölül múlom őket, a Mester tanításának hála. Igaz, hogy ők erősebbek és gyorsabbak, de én tudom a gyenge pontjukat. Catei megtalálta bőröndjét, most már vigyor ült ki arcára aminek örültem nem szeretem, ha ez a lány szomorú mellettem.
- Mivel most már nem vagy álmos és most megyünk valahová be a belvárosban, vagy egy kicsit megmutassam neked a poklot.- mondtam neki.

- A belváros igazán izgatja a fantáziámat.- Vigyorogtam, majd a bőröndöt az ágyra dobtam. Kinyitottam és egyből kiömlött belőle a sok fekete cucc. Mikor kivettem a pólómat megvillant a késem. A fene, azt hittem mélyebbre dugtam.- Bosszankodtam, majd össze csuktam és a ruháim alá tettem, úgy masíroztam be a fürdőbe átöltözni. Mikor elkészültem kiléptem. Tiszta fekete voltam, mint mindig.
- Kész vagyok.- Mondtam, majd kibillegtem a bőr szoknyámba és csizmámba a szobába. A cipőbe süllyesztettem a pityumat és a kést, majd felvettem a kabátomat.
- Na mehetünk.- Néztem Aragor csodálkozó arcára.
- Mi az?

Egyszer csak hirtelen be megy a fürdőbe, majd átöltözik nem telt bele néhány perc és készen is volt. Kijött a fürdőből felső és alsó ruhája is tiszta fekete volt, Evvel semmi gondom nem volt mert én is nagyon kedveltem a fekete szint.
- Nem semmi, csak néztem, hogy milyen szép vagy, hogy a hajad nem lóg bele a szép arcodba.-mondtam Cateinek majd folytattam is- Na és hová fogunk menni?- kérdeztem tőle.

- Ja, marhára.- Forgattam a szemeimet, majd a tükör elé léptem és bele néztem.
- Tűrhető.- Húztam el a számat, majd kinyitottam az ajtót.
- Menjünk, valami Club-ba akarok menni.- Szóltam Aragor-nak. Gyorsan a mocimhoz siettem és végigmértem, hogy minden oké van e vele. Mikor nem találtam rajta semmit felültem rá, a hajamat a sisak alá gyömöszöltem, majd elhajtottam, nyomomban William-el.
//Belváros/Night Club//

Elkészült Catei a dolgával majd elindulunk valami klubba, nem Tudja, hogy milyen még ez a város jobb lesz odafigyelni alaposan. Nem tudja milyen erős a többi lény is mint a vámpir például nekem is nehéz elbánni velük egy képzett harcosnak nem, hogy egy képzetlennek mint Catei. Ki siettünk a motorok fele jobb lett volna ha kocsival megyünk, de ha pár felpattant rá akkor már mindegy. Föl pattanok a motoromra, majd gyorsan utána sietek nem maradva le nagyon tőle mert szemmel kell tartanom.

//Belváros/Night Club//

Gyorsan besiettem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. A fürdőbe mentem és beálltam a zuhany alá. A víz iszonyatosan csípte a sebet az arcomon, de ez egyáltalán nem érdekelt. Csak az az álom foglalkoztatott...Egy kis idő után elzártam a csapot, majd kiszálltam és egy törölközőért nyúltam. Magam köré tekertem és kisétáltam. Megtörölköztem és felvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyba. Egy ideig még azon járt az agyam, hogyan fogom elmondani majd Stefan-nak..Lassacskán elaludtam...

A telefonom csörgésére ébredtem. Nagy hévvel keresni kezdtem, majd mikor megtaláltam nekib@sztam a falnak. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd mit sem törődve azzal a sz@rral felöltöztem. Felvettem egy farmert meg egy inget és elindultam lefele. Mivel a motorom hála Aragor b@romnak felrobbant mehettem gyalog...
//Belváros/Papaia/Pult//

Amint visszaviharoztam Staf-től jó hangosan bebasztam az ajtómat és az ágyra vetettem magam.
- Azt hittem, hogy ennél azért jobb ízlésed van.
Kiabáltam hangosan Stef-nek és nem érdekelt, hogy hallja-e vagy sem. Igyekeztem megnyugtatni magam így elvettem a dobó késeimet és egy laza csukló mozdulattal, mindegyiket az ajtóba vágtam. Természetesen mindegyik benne maradt a kemény fába és ez nagyon tetszett.

*Nem volt kedvem most látni egyetlen halandót sem Lisa eléggé nagy csalódást okozott nekem, nem olyan mint amilyennek megismertek. Számomra az emberi halandók furák. Miért lenne jobb egy olyan emberi lény aki törékeny és halandó velem szemben? Mikor én szinte halhatatlan vagyok és tökéletes.. nem tudnak ezek ésszerűen gondolkodni. Úgy gondoltam lemegyek a démoni világban, ott amúgy sem jártam már egy jó ideje.. jó volna pár ismerőst szerezni ott. Sok közös van a démonok és a vámpírok között min két faj a sötétség és a gonosz megtestesitője. Ha bár itt aligha fogok élelmet találni, mivel a démonok vére nem egészen jó nekünk mondhatnám azt is hogy mérgező a vámpírok számára, de talán azért lehet abban reménykedni pár halandó szolgával össze futok. Éppen Sefan fele indultam, mivel már egyszer össze futottam vele gondolom nem fogja bánni ha meglátogatom őt. A folyóson kísértetiesen csöndes léptekkel haladtam. Éppen egy ajtó mellett haladok el amikor hirtelen pár csapódásra leszek figyelmes. Majd látom az ajtóból kihegyesedő tőrök végét. *
~Nocsak mi történik itt?~
*Hajtott a kíváncsiság ezért bekopogtam az ajtón, ha már itt vagyok gondolom megnézem mi történik. Az ajtó mellé léptem, persze felkészülve mindenre. Nem nyitottam ki, mivel nem szerettem volna egy céltábla lenni. Hármat kopogtam hangosan a vaskos fa ajtón. Ha ebbe az ajtóba bele tudta állítani a tőröket akkor bizonyosan hatalmas erővel rendelkezik. Nem szóltam semmit sem.. csupán vártam, hogy nyisson valaki ajtót nekem.*

Már épp a következő sorozatot engedtem volna az ajtóba, amikor meghallottam, hogy valaki kopog. Ki a franc zavar ilyenkor? Dühösen hangos léptekkel mentem az ajtóhoz és egy laza és erős mozdulattal kivágtam azt.
- Mit akarsz?
Ripakodtam az előttem álló férfira. Eleinte reméltem, hogy a lüke bátyám lesz az, ám meglepetésemre egy hapsi álldogált z ajtóm előtt. Még hozzá nem is akármilyen. Alaposan, nem takargatva végigmértem. A férfiból áradt valami furcsa sötét erő és ez első pillantásra tetszett.
- Ha a bátyámat keresed rossz helyen jársz.
Vigyorogtam sejtelmesen, majd elkezdtem kihúzni az ajtóból a késeimet, amit az előbb olyan precízen beleb@sztam a fába.
- De ha nem őt keresed, akkor is eltévedtél.
Morrantam rá, majd a késeim élét kezdtem tanulmányozni, míg megmukkant.

Nagyon úgy néz ki nekem, hogy ez a lány nem éppen van jó kedvében, de én sem nagyon. Azért próbáltam udvarias lenni, de nem nagyon volt kedvem ami az igazat illeti.
-Hát csak csupán hallottam a kés becsapódásokat, az ajtó előtt álltam és gondoltam benézek mi történik itt..
Mondtam neki, folyton bátyját emlegeti de vajon kire gondolhat? Ki ő? Nem emlékszem, hogy találkoztam volna vele még. Talán be kellene mutatkoznom..
-Remélem nem zavartalak meg semmiben, de mi ez a nagy indulat? Amőgy Stevan a nevem.
Mondtam neki, hűvös hangvétellel, már megszoktam ezt a hangnemet de mit is várjanak el tőlem egy élő hullától aki már több évszázada a világon van.
-Ki a bátyjád? Éppen egy bizonyos személyt keresek de téged nem ismerlek.
Mondtam neki, egy halvány mosollyal, nem úgy nézne ki mint aki talán Stefan a hatalmas démonnak a huga lenne.. valahogyan a közelében nem érzem azokat a különleges erőket.

- Jól hallottad őket.
Forgattam meg a szememet, majd megcsillogtattam előtte a késeket.
- Úgy tudom nem vagy se az apám, se a bátyám, hogy kérdőre vonj, Stevan.
Vigyorogtam rá, majd azzal kezdtem szórakozni, hogy a kezemben forgattam a késeket a markolatuknál fogva.
- A bátyám pedig az a tökfejű, barom, aki a démonok királya, Stefan.
Magyaráztam, majd összefontam a kezeimet a mellem előtt.
- És te mit keresel itt? Nem érzem úgy, hogy közölünk való lennél.
Ripakodtam rá és egy laza mozdulattal kicsavartam a kezét, majd a folyosó falának nyomtam arccal előre.
- Csiripelj szépségem, mit keresel te itt?