A hatalmas aula

Az aula hatalmas, teljesen ki van világítva, és ha valaki elfárad itt nyugodtan leülhet a modern székekre.

*Tyara-t a kezembe fogva léptem ki a szobámból, Stefan már elment egy ideje, nekem viszont gondolkodnom kellett. Kislányomat ringatva sétáltam át a tróntermen, hogy az aulában körbenézzek. Egy két harcos mászkált fel s alá, kicsit sem zavartattam magam. Ám mikor az egyik közelebb jött a kelleténél gondolkodás nélkül váltottam alakot, és felröppentem, onnan méregettem a kigyúrt fickót, kislányomat felébresztette a hirtelen mozdulat, sírni kezdett, bennem pedig felment a pumpa ahogy mindenhonnan azt hallottam, hogy "Angyal-angyal, fogjátok meg!". Leszálltam a földre, és körbe néztem.*
-Addig fogjatok meg, míg Stefan nincs itt, utána majd ő fog meg titeket.*vigyorogtam rájuk önelégülten, majd tovább ringattam Tyara-t.*
-Ha érdekel, akkor éppen a királyotok lányát tartom a kezeim között. Nem akarok uralkodó lenni, de a lányát én nevelem fel.*ha magamat nem tudom kibeszélni ebből, legalább a kicsinek ne essen baja. Nem mintha nem tudnám, hogy nem mehetek ki a szobából Stef nélkül, de egyszerűen nem bírom a bezártságot, sétálni vágyom, és nem csak a négy fal között lenni. Hol van ilyenkor a démonok királya, mikor szükségem lenne rá? Vártam, hogy melyik az első bátor jelentkező, aki rám teszi a mocskos mancsát. Nem kellett sokáig várnom, hamar meg is történt. Bőre égetett, szemei vadul csillogtak ahogy közelebb hajolt, másik keze pedig Tyara felé indult.*

Sok fontos dolgom volt amit el kellett inzének a Pokoltól távolt.. de most már ideje haza mennem amióta csak ott van Zoey meg a lányom nem hagyhatom el a palotátt mert ki tudja ezek a démonok mittezsnek velük. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet megoldani a problémát. Most is a legjobb ötlettha éppen Zoeyból démon lesz akkor nem lenne annyi gond. Átváltozom démoni alakomba, hogygyorsan vissza röppenjek, ám a Pokol fölött egy furcsa hang üti meg a fülemet. Mintha csak dulakodás lenne, nem is annyira feltünő jelenség éppen a pokolban csak ez a hang és stilus nagyon is ismerős. Csak egy vffalaki képes igy beszélni egy démonnal és az pedig Zoey.Leröppenek a démnok közé, épp jókor érkeztem ide látom ahogyan megragadta Zoey kezét a démon. Az én nőmhöz senki nem nyulhat.
-Ő az enyém pucolás- mérgesen kiáltok feléjük, majd a démont aki megfogta Zoey karját megöltem. A démon feje a kezemben van csorog ki belőle még a fémes vér. Na majd remélem tanulnak ebből.
-Mit kerestek it? Veszlyes itt lenned-mondtam neki mérgesen.

*Magamat nem féltettem, csak a kicsit, fogalmam sem volt mit tehetnék, egyre több démon jött közelebb, én pedig úgy fordultam, hogy Tyarát ne érhessék el. Angyal szárnyaim kitártam, hogy megvédhessem a gyermekem, majd megéreztem Stefan közeledtét. Szinte azonnal hallom is a hangját, mély megkönnyebbülés suhan át rajtam, ahogy a démon elenged, a király háta mögé kerülök, ezzel takarja el a véres jelenetet előlem, aminek részben örülök. Mégis hallom ahogy a bőr reccsen a csont roppan, végül a démon feje Stefan kezében marad. Megborzongok a látványtól, és a véres testtől is odébb lépek. Stefan kérdése megrántom a vállam.*
-Nem maradhatok mindig a négy fal között, ezt meg kell értened.*pislogtam fel rá, és minden rossz érzésem leküzdve hozzá léptem, és átöleltem.*
-Hiányoztál.*suttogtam a kemény bőrébe, majd felemeltem a fejem, és csókot nyomtam ajkaira.*
-Sok dolgod volt?*kérdeztem rá kedvesen, és újra ringatni kezdtem az ébredezni kezdő kicsit.*

A látványtól a többi démonnak el ment a kedve a kötözködéstől, mindjárt gondoltam is sok fej hullott volna akkor porba ha valami baja esik Zoeynak vagy akár ami fontosabb a lányomnak. Átölelem Zoeyt vigyázva hogy véres kezemmel senkit ne érintsek.
-Nem, de ha démonná válnál akkor viszont nem lenn gond--mondtam neki hogy eszméljen rá, hogy mit is szeretnék tőle. Ez nem megoldás hogy folyton rejtegetnem kell és mivel király vagyok itt kell maradnom. Szóval más megoldást nem igen látok. Szorosan magamhoz huzom őt.. majd egy forró csókot lehelek az ajkaira.
-Ti is nekem.-néztem a kislányomra, hiszen ő is nagyon hiányzot nekem ő az a két személy aki képes meglágyítani a szívemet.
-Nem volt sok dolgom,csak éppen sokáig fel tartottak jobban is siethettem volna vissza na de már mindegy éppen jókor érkeztem.-mondtam nekibelegondolva abba hogy mi történhetett volna, ha éppen nemidőben érek ide.
-Gyere menjünk vissza nem szeretnék tovább gyilkolászni a kislány előtt- néztem a lányomra majd fölreppenve az égbe megfogtam Zoeyt és magammal vittem. A kislány szeretett nőm kezében volt a legnagyobb biztonságban.
-Na és neked hogy telt a napod?-kérdeztem tőle érdeklődve.