Shadowlandi Kilátó

.....

*A férfi és a nő lassan megérkeznek a kilátóhoz, föl emeli szemöldökét a lányra néz majd egy kicsit vastag hangon megszólal.*
- Nos éppenséggel ide gondoltam a kilátó tetejéről csdás kilátás nyílik az egész városra, az erdőre és a csillagokra is persze.
*Mondta neki majd a létrára tekintett és vissza a lányra.*
-Nos fölmászunk?
*Kérdezte a lányt, a lány bólintott egyet majd ketten elindultak föl a létrán a nő ment elől, ha valami gond van akkor a vámpír csak tud segíteni neki ő sem szeretne ha éppen az áldozata nyakát törné. Nem lenne számára olyan kellemes táplálkozni egy hullából na meg gyanúsa is válna, hiszen vele látták utoljára a lányt. Nem akar ebben a városban is gyilkossági ügyekbe keveredni, mert úgy szeretné a vámpír ha hosszú ideig akart itt élni Shadowlandbe anélkül, hogy lebukna mi is ő valójában egy vámpír aki mások vérévek táplálkozik. Egy kis mászás után föl érnek a tetőre majd megszólal*
-Nos itt volnánk, ugye milyen szép ilyenkor a város mikor a lámpák fényétől világít.
*Még messze a a napkelte ezért van ideje a vámpírnak, hogy haza menjen most a lánnyal van aki meglepő módon számára eléggé jó társaságnak bizonyult. De a gondolatot továbbra sem verte ki a fejéből, hogy a lányból egy kicsit táplálkozzon ami majd végre boldogsággal és örömmel fogja eltölteni ha már másképp nem képes rá akkor a vére által biztosan.*

Vendég

*Ahogy kiértünk a klubból, Steve megragadta a csuklom és mentünk is. Mikor megérkeztünk, nagyot néztem. *
- Hú soha nem jártam még itt. Pedig nincs is olyan messze a lakásomtól. *mondtam mosolyogva*
* Mikor megkérdezte, hogy fölmászunk e, nekem megint úgy jött le, mintha azt hinné, hogy félek felmenni. Pedig a klubban is elmondtam neki, hogy aki a haláltól nem fél az semmitől sem fél. Én pedig nem félek a haláltól. Főleg így két pia után. Na de bólintottam neki, majd el is indultam felfelé a létrán. Egy ideig, biztonságot nyújtónak éreztem azt, hogy Steve hátul jön... De mikor már majdnem a tetőn voltunk, eszembe jutott...Hú basszus... rajtam szoknya van! Mikor felért Stve is , ő csak közelebb húzott a korláthoz és mutatta, hogy ilyenkor milyen szép is a város én meg csak pirultam. Remélem nem érti félre.
- Valóban nagyon szép.
*Néztem a várost , ami szinte egynek tűnt az éggel. Nem lehetett látni, hol a határ a kettő között. Egyszerűen csodálatos. Bár ahogy előre akartam picit hajolni a korlátnál, hirtelen megcsúszott a lábam. Mikor már azt hittem, hogy innen már csak a földön lesz szilárd talaj alattam... Akkor egy erős kezet éreztem a derekamon... Steve vissza rántott, mielőtt baj lett volna. *

*Egy kissé elgondolkodott azon, hogy a lány mit is mondott neki a papaiaban, nem akart utána kérdezni, majd a lány elmondja ha ő azt szeretné. Nem akar tolakodónak látszani a szoknyája alatt viszont nagyon szép látvány volt a piros tanga, de annál jobban nem is foglalkoztattat a hosszú, idő alatt amennyit már megélt látott nem egy és nem két nőt. A nőn meglátszott a két pohár ital hatása, mert megcsúszott és éppen mielőtt lesett volna a vámpír elkapta. Jobb lett volna ha hagyja, hogy lesik de akkor nem lett volna kellemes a vérét szívni ezért célszerű volt, hogy elkapja a lányt.*
- Vigyázz, magasan vagyunk te sem szeretnéd a nyakad törni.
*Mondta neki Stevan majd gyorsan vissza kapta a lány egy kissé túl erősen és a lány a szorosan a testéhez került arcukat egy két pár centi választotta el egymástól. A férfi egyáltalán nem jött zavarba neki ilyen nincsen és elpírosodni sem tud, néztek mélyen egymás szemébe. A férfi szorosan tartotta még mindig, de fogásán enyhített, hogy ne okozzon fájdalmat a lánynak nehéz volt neki megállania, hogy ne harapjon bele puha selymes bőrébe.*

Vendég

*Miután Steve vissza rántott, szorosan magához ölelt és azt mondta, hogy vigyázzak, mert biztos én sem szeretném a nyakamat törni. Én csak nevettem egyet, halkan.*
- Honnan tudod? Lehet, hogy az életem nem jelent nekem semmit. Az is lehet, hogy most egy öngyilkossági kísérletet szakítottál félbe. Nem tudhatod.
* Valóban nem szándékos volt a dolog, de ha meg is haltam volna, úgysem hiányolt volna senki. ..Akkor meg miért is ne.... Kissé vissza vettem a gonosz mosolyomból, és csak néztem Steve szemébe. A tekintete, hideg volt... szinte jeges, de mégis csábító. Nem tudtam félre venni szemeim, szemeiről. Ahogy szorított magához, ahogy a testem a testéhez ért, a szívem kissé hevesebben kezdett verni. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam egy könnyűvérű fruskának látszani. Így hát, csak egy apró csókot leheltem a nyakára, ami legalább oly hideg volt mint a tekintete. ... A nyaka köré fontam a karjaim, a fejem a vállára helyeztem, majd megbánóan, halkan a fülébe súgtam.
- Bocsáss meg, hogy azt mondtam az előbb. Meg ha gondot okoztam volna neked. Csak...*negáltam egy pillanatra* Az élet számomra tényleg semmit sem jelent. A macskámon és a kutyámon kívül nincs senkim.

*Stevan hallgatta a lányt most már végképp kíváncsivá tette, hogy miért ilyen a lány, hiszen nem lát semmi olyan dolgot rajta amiért nem lenne jó élni, ha talán szíve is lenne megsajnálná a lányt, de neki nincs olyan nem érdekli őt mások érzelmei a legkönnyebb számára ha átgázol más embereken, ezzel a lánnyal sem fog másképp történni. Miért lenne más, mint többi halandó éppen és pontosan ugyan olyan. Stevant már annyira nem érinti meg a lány szépsége vagy érzelmei ezen képes volt túl tenni. Sosem volt egy szerelme akit annak mondhatott volna, mert szíve megkeseredett és könyörtelen. *
– Hát ha öngyilkossági kísérlet volt akkor ezt elcseszted.
*Mondta neki a dolgot kizárt, hogy annak szánta volna a lánynak nincsen akkora bátorsága, hogy le merjen ugrani. Általában a legtöbb öngyilkosság a halandók ügyetlenségéből következik, legtöbbje nem is akar leugrani csak megcsúszik és úgy esik le és ezt úgy könyvelik el, mintha ő akarta volna. Majd megszólal a lány és azt mondja, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, de nem ér semmit az élete ekkor Stevan fejében megfordul a gondolat, hogy itt mégis csak nagy gondok lehetnek. De nem bírja türköztetni magát már a vér szagát érzi, a lányt szorosabban magához húzza majd beleharap annak nyakába. Óvatosan tette az egész dolgot, hogy ne okozzon neki fájdalmat ha a lány nem mocorog nem is fog fájni neki. Érzi a vámpír ahogyan a vér elönti száját és lefele az utakat olyan csodás érzés neki ahogyan az a meleg vasas nedű megy lefele. De eszébe jut a gondolat, hogy csak nem kellene megölni a lányt ezért abba hagyja a dolgot és rögtön a lány fele szól közben egy zsebkendőt tesz a lány nyakára.*
– Bocsáss meg nem bírtam már tovább túl közel kerültél.
*Hivatkozott arra a vámpír, de az igazság az volt, hogy egy kicsit sem bánta meg amit tett és hanem volna fontos neki a lány élete akkor kiszívta volna az összes vért belőle.*

Vendég

*Steve se hitte el, hogy komolyan gondoltam volna az öngyilkosságos dolgot. Látszott rajta. Ekkor közelebb húzott magéhoz és a nyakamba harapott. Nem ficánkoltam, hisz nem fájt. Mikor elengedett, bocsánatot kért és azt mondta, hogy túl közel kerültem. Ezután egy zsepit rakott a nyakamhoz. Mikor félre vettem a zsepit, csupa vér volt. Csak az járt a fejemben, amit a klubban beszélt, azt kérdezte hiszek e a vámpírokban. Gin igazat mondott. Valahogy nem féltem... teljesen nyugodt voltam.*
- Semmi baj. Gondolom nálad ez gyakran megesik. Esetleg még valami amit tudnom kéne? azon kívül természetesen, hogy te vámpír vagy.
* Néztem rá kérdően. Mit is gondol, csak úgy elveszi ami kell neki és hallgat. Na én is szeretnék többet megtudni a dologról. *
- Ja és nem kell félned hogy beköplek valakinek. De ha mégis tartasz a dologtól ölj csak meg. Komolyan mondom nem hiányol majd senki. Csak arra kérlek, hogy a cicám meg a kutyám akkor vidd menhelyre.
* Csak megtudtam mi olyan furcsa számomra Steveben. Ha valóban vámpír akkor ő csak egy szívtelen szörnyeteg. Így is úgy is megölne. Most nem mindegy, hogy hagyom neki vagy nem. Nincs értelme parázni. *

*Stevan elképedten áll a lány előtt és csodálkozik azon, hogy miket mond ő még ilyet nem látott. Úgy lássa, hogy a lánynak nagyon öngyilkos jelleme van, de a vámpír van annyira gonosz, hogy ne adja meg azt ami kell neki. Elmosolyodik majd a lány fele fordul egy kissé dacosan megszólal.*
-Lisha hát jó, hogy nem mondod el, de amúgy sem féltem mert ki hinne neked?
-Azt hinnék hogy begolyóztál vagy valami, tapasztalat közel háromszáz éve élek tudom, hogy mit beszéleg az 1800-as évek sem voltak sokkal másabbak.
*Mondta neki a férfi nem szerette volna megijeszteni, de ahogyan észre vetten nagyon nem is tudná, mert a lány eléggé bátor. Stevan legalább elvárt annyit, hogy meglepődjön a dolgon, de teljesen jól viselte ő még ilyen lánnyal nem találkozott. Majd elgondolkodik a dolgon amit mondott a lány és megszólal.*
-Persze, hogy gyakran megesik hisz nekem ez a táplálkozás olyan mint számodra az evés és hát szerintem sok minden van amit tudnod kellene csak van egy jó öreg mondás ami nagyon is igaz "boldogok a tudatlanok".
*Mondta neki Stevan, ma valahogyan egész jó kedvében volt és beszédes kedvében is, hiszen nem inden nap történik meg vele, hogy táplálkozott a lányból és még mindig beszélget vele.*
-Nem foglak megölni, minek? Én már jól laktam és ha megölnélek akkor még csak rám kennék a gyilkosságot, így élek tovább mint hal a vízben, de azért nekem egy dolgot elmesélhetnél, hogy miért akarsz ennyire megdögleni?
*Kérdezte Stevan a dolgot, most már nem kell jó pofiznia így elő tör a a másik énje hát ami nem éppen olyan kellemes a mások számára. Igazán kíváncsi a dologra, hogy miért akar meghalni, hisz nagyon szép a lány még helyre lehet hozni ha ne tán el is cseszte vagy valami.*
-Komolyan nem félsz tőlem?
*Kérdezte majd megmutatta vámpír fogait olyankor teljesen eltorzul az arca, Stevan nem tudja elhinni, hogy ez a törékeny halandó nem fél a többi lány már sikítozva futna el innét, de ő nem egészen más.*
-Nos ha gondolod megmutatok egy igazán klassz helyet ha feltéve nem félsz tőlem oda a helyre halandók mint te nem teszik be a lábukat, de szerintem veled kivételt tehetek.
*Válaszolta Stevan erre a kastélyra célzott ahol a vámpírok élnek van olyan erős, hogy megvédje a többitől ha netán szükség lenne rá, de ez nem nagyon valószínű.*

Vendég

*Steve, Steve, Steve ne nézz te engem annyira hülyének.... Ha valóban azt hiszi, hogy nem hinne nekem senki, jobb lesz ha felvilágosítom.*
- Tudod meséltem neked az ismerősömről. Ha ő beszélt nekem fura dolgokról, ezt is elhinne. De minek mondanám el neki... azért ,hogy aztán kezdje nekem, hogy milyen óvatlan vagyok és szereljen fel fegyverekkel meg ilyenek... inkább kihagyom.
*Ezután Steve az előző kérdésemre, elmondta a leginkább utált választ. " Boldogok a tudatlanok" Soha életemben nem szerettem azt, ha meg akarok tudni valamit és nem hadjak. De mégis nem mondtam semmit csak bólintottam... ha nem tőle majd mástól. De úgyis megtudom mi folyik a városban. Mivel nem szóltam semmit Steve elő szedett valami kissé barom személyiséget és azt kérdezte mért akarok meghalni.*
- Valóban erre vagy kíváncsi? Mond csak ha neked az ég világon, már egy élő rokonod sem lenne. Mostohaszülőknél nőttél volna fel és azok is meghaltak volna. Na meg a barátaid köre befejeződne egy macskával és egy kutyával akkor te nem tartanád jelentéktelennek az életed. Én már úgy érzem magam mint egy 6o éves aki már kiélte magát.
*Stevenek csak guvadtak a szemei. Szerintem még áldozattól nem hallót ilyeneket mint tőlem. De hát igen nem mindenki Lisha Torture. Steve nem akart hinni a fülének, nem hitte el, hogy nem félek tőle, így rá is kérdett, majd megmutatta a szemfogait. Én felemeltem a kezeim és elkezdtem lóbálni a levegőben majd sikitozni... ez ment 3 -4 másodpercig , majd nevetve, leültem a földre.*
- Na mond ez jobban tetszik, mintha valaki nyugodtan a szemedbe néz és azt mondja... Nem érdekel mi vagy nem félek tőled? Nézd el nekem, én ilyen vagyok.
*Mosolyogtam, majd az ezt követő kérdésére felpattantam.*
Hová akarsz menni? Még messze van a napkelte. Nem félek tőled ... akár most azonnal is indulhatunk. Ja meg egy kérdés.. ha vámpír vagy te is tudsz olyan gyorsan futni? Ha igen, hát gyerünk... Kapj fel és futás.

*Stevan elmosolyodott amit mondott a lány fegyverek mit sem érnek ellene egy közönséges halandó nem képes legyűrni egy olyan szintű vámpírt, mint a férfi. A nő fele néz, majd óvatosabb megérinti karját, ha most szeretné egyetlen szorítással össze tudná roppantani a lány karját, de Stevan nem teszi ő nem gyilkos hanem vámpír és kettő nem ugyan az. *
– Hát tudod ha nem érzed meg, hogy ki vámpír és ki nem a fegyvereid mit sem érnek egy szempillantás alatt kitéphetnék a karod vagy éppen össze zúzhatnám, úgy a karod, hogy soha többé ne használd, de én nem vagyok gyilkos.
*Válaszolta neki, majd megsimogatta a lány arcét most ár képes kontrollálni magát, hiszen kapott elegendő vért, hogy uralkodjon magán. Újra hallja megszólalni a lány elmosolyodik ezen is azt hitte a vámpír, hogy már valami komolyabb dolog történt fele fordul, alaposan és mélyen a lány szemébe néz majd megszólal, most nagyon bizalmas vele, de még ő maga sem tudja, hogy éppen miért. Nem szokott senkit a bizalmába avatni, de ez a lány más ő valahogy különbözik a többitől.*
– Azt hiszed, hogy most ez a világ vége nekem már 200 éve, hogy meghaltak és senkim sincsen te még ötven évet sem éltél azt sem tudod mi igazán az életet és máris félbe akarod szakítani? Figyelj a halál nem old meg semmit tudom, hisz egyszer már átéltem egy élő hulla vagyok. Te meg azon vagy elkeseredve, hogy milyen az életed mindig nézd a jobbik oldalát most például, hogy itt vagy velem és mesélgetek, ami nagyon nem szokásom.
*Mondta neki a vámpír, talán még meg is kedveli a lányt de azért nem lenne rossz ötlet átváltoztatni őt vámpírrá szívesen megtenné úgy sem volt neki utódja. Neki is el kell érkeznie az a pillanat ami Mesterének egyszer neki is át kell lépnie a Nirvána állapotába. Ezt nem említette a lánynak úgy sem értik, meg a buddhizmus lényegét ezért nem is töri magát a vámpír. A rémisztgetésre sem nagyon ijedt meg hát nem tud mit tenni a vámpír ezt kell neki elfogadnia.*
– Hát te tudod, de ahová vinni foglak legalább tetesd ha szembe futsz egy vámpírral és ha lehet jól szorítsd oda azt a zsebkendőt a nyakadhoz nem szeretném, ha Shadowland összes vámpírja a nyomunka loholna.
*Mondta a vámpír majd elmosolyodik sokat nem tud a lány, hogy a férfi mikre képes, de most lesz alkalma megtapasztalnia, hogy milyen is egy igazi vámpír gyorsasága, Stevant zavarja a vér szaga ez az egyik ok amiért azt mondta szorítsa oda jobban. Különös, hogy egy halandóval barátkozik, de végül is miért ne? Nem írja elő Stevannek semmi -féle szabály, hogy nem lehet egyetlen egy barátja vagy ismerőse így is elég zárkózott kell neki egy kis támogatás vagy más szóval barátság.*
– Nem mondom meg hova megyünk, de ha látsz valakit akkor legyél nagyon, de nagyon udvarias mert nem szettnék bonyodalmat és igen velem fogsz utazni.
*Mondta neki a vámpír majd föl kapta a lányt a karjaiba eléggé könnyedén ez egy vámpírnak nem igazán nehéz dolog. Majd leszökik a magaslatról talpra esik a lány szorosan magához öleli, hogy ne essen semmi baja, majd vámpíri sebességgel a vámpírok lakhelye fele veszi az irányt a lány amúgy is szereti az adrenalint na most lehet abban része.*

/Bloody Tears Kastély/Bloody kastle/2-es lakosztály/

Vendég

Steve elmondta, ha nem érzem meg egy vámpír jelenlétét akkor mindhiába a fegyverek, tehetetlen vagyok. Talán így van... de az önbizalmam, sok embert elgondolkodtat. Ezek után mondott pár dolgot, hogy ő már rég halott és sok mindent megélt.. de tudja, hogy a halál nem megoldás semmire. Ezen kissé én is elgondolkodtam. Lehet, hogy így van. Bár sok körülmény meghatározza egy ember élethez való hozzáállását. Én ilyen vagyok és ha akarnék se tudnák más lenni. Steve következő mondatán kissé utol ért a nevetés.
- Tetessem magam, hogy félek? Hát meg próbálom, de ha olyan jó megérzéseik vannak a vámpíroknak, úgyis rájönnek, hogy nem félek. Bár nem tagadom, elég jó színésznő vagyok.
Ezt a mondatomat követően Steve azt mondta, hogy jól szorítsam oda azt a zsepit a nyakamhoz, mart nem lenne jó, ha a város összes vámpírja a nyomunkban lenne. Ennek ellenére, látszott rajta, hogy a vér szagát neki sem a legkönnyebb elviselni.... Az udvariasságról való mondata, egy kicsit megsértett.
- Ugyan már... Én mindig udvarias vagyok. Csak azokkal nem akiken látom, hogy nem érdemlik meg.
Alig ejtettem ki ezt a mondatot a számon, Steve felkapott a karjaiba és leugrott velem a kilátóról. A zuhanás élménye egyszerűen csodálatos, olyan mintha repülnék. Amint le értünk jobban magához szorított és gyors futással elindult... bár hogy hová nem tudom.

/Bloody Tears Kastély/Bloody kastle/2-es lakosztály/

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szer. 09 Jan. 2013, 22:19

Egyedül kijöttem ide a kilátóra, mostanában nagyon egyedül érzem magamat, hogy nincsen velem az a személy akire vágyom. Leülök a magas kilátó szélére, majd onnen lelógatom lábaimat a nagy mélységben. Ösztöneim arra intenek, hogy menyjek be az erdőbe és öltsem föl állati alakomat, de most inkább csak szomorkodnám itt. Kezemben egy kés van, azzal töltöm el az időt... furán érzem magamat... olyan jó amikoror velem va, de mikor nincs akkor nagyon hiányzik nekem. Föl állok a kilátó szélére, ha lesek sem lesz semmi bajom de azért jó itt állni ilyenkor olyan szabadnak érzem magamat. A távolban Caroline-t látom meg.. fura volt, hogy megláttam ebben az éj sötétben, de már az illata belengette az egész környéket. Csodás illatta van, úgy gondolom már észre vett engemet ezért várom amig ide ér hozzám.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szer. 09 Jan. 2013, 22:50

*Mindig is imádtam az erdőbe sétálni esténként.Látni a hold sugarainak ragyogását, az esti szél hűvöségétt érezni.De most, nem volt olyan jó ... valami hiányzott,vagyis inkább valaki. John,nagyon hiányzott .. és annyira furcsa volt nélküle. Írtózatosan fájt belül, hogy most nem vagyok vele, de le kell küzdenem.
Út közben kitaláltam, hogy el nézek a Kilátó fele, végülis rég jártam már ott. Hiányzik a kilátás, és lehet hogy ott elfelejtem ezeket a gondolatokat Jonhról. Miközben, mentem éreztem h valaki követ egy picit megijedtem, de hát vérfarkas vagyok, nincs mitől tartanom..
Mikor a Kilátóhoz értem, gyorsan felrohantam, mivel már nagyon közeli zajokat hallottam.. most már tényleg biztos voltam benne hogy követnek..
Felérve, Johnt pillantottam meg.Hirtelen nem tudtam hogy mit keress itt, de jó volt tudni hogy itt van,legalább nem vagyok egyedül.És ketten jobban megtudnánk védeni magunkat.
Szégyenlősen rá mosolyogtam majd odamentem hozzá.*
- Jó újra látni. Amugy szia!

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szer. 09 Jan. 2013, 23:06

Hirtelen megjelnt ellőttem, nagyon örültem hogy itt van hirtelen nem tudtam amit csinálni sem a meglepetségtől. Örülem neki, az utóbbi időben kicsit elhanygoltuk egymást.. de most ez meg fog változni abban biztos vagyok. Csak álltam egy percig ott szótlanul, majd hirtelen magamhoz ölelltem a lányt..
-Hiányoztál nekem Caroline...- mondtam neki,mélyen a szemébe néztem, úgy öleltem őt mintha csak soha többé nem akarnám elengedni őt. Amikor velem van a lány olyankor teljesen érzem magamat. Majd forrón megcsókoltam őt, ajkaink forró csókban találkoztak, hmm ezaz érzés a legjobb ami csak történhetett velem, hogy beleszeettem Caroline-b.
-Na és mesélj hogy kerülsz ide? Olyan rég nem beszéltünk már nagyon hiányoztál nekem.- mondtam neki mosolyogva. Még mindig a karjaimban tartottam a lányt, nem volt kedvem elengedni őt, féltem hogy majd ismét olyan hosszú időre el fog tünni ellőlem, mint a multkor. Sajnos én nem mehetek az ő otthonába, ott biztosan felfalnának engem a fajtársai. A két faj közöt nincsen valami nagy barátság és nem szabad bemerészkednem oda, a falka vezér parancsára.
-Mesélj mi történt veled amiért nem jöttél el hozzám?- Kérdeztem tőle kiváncsian majd egy újjabb csókot nyomtam a lány forró ajkaira.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 08:40

* Nagyon meglepődtem John viselkedésén, mosolygott,ölelgetett és csókolt.Nem számítottam rá hogy ennyire hiányzok neki, azt hittem hogy elfelejtett és csak nekem hiányzik ennyire..De úgy látszik hogy, nem. A szívembe valami meleget és szépet éreztem.. Újra velem van az, akit szeretek!
Rá mosolyogtam majd én is átöleltem. Mikor megcsókolt, hevesebben vert a szívem, ali tudtam lélegezni.*
- Hát..hát.. csak erre sétáltam.Ki akartam szellőztetni a fejem. Te is hiányoztál John.Nagyon is.
*El se tudja képzelni hogy mennyire hiányzott nekem, az illata, a szeme, a szája.. mindene! Minden percben csak rá gondoltam, és őszintén el akartam őt felejteni, de nem ment sehogy sem. Mikor, megkérdezte hogy miért nem kerestem, elengedtem és egyet hátra léptem.Szomorúan, néztem a tájra...*
- Nem tudom.. őszintén, el akartalak felejteni.Azt hittem, hogy csak egy játék vagyok neked még mindig. Hiszen mi ellenségek vagyunk..John.
*Szemeibe néztem és vártam hogy mit válaszol erre.Reméltem hogy ezért nem fog megharagudni vagy utálni engem.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 13:52

~Jól esett hallani, hogy én is hiányoztam neki... jó érzés tudni, hogy valaki gondol rám és szeret engem.. meg hiányoztam. A városban a falkán kivül senkim nincsen ezért jó volt őt ölelni és csókolni, karjaimba zárni. Mikor hátra lépett, nem értettem ezt a helyzetett, hogy miért hátrál tőle, majd megszólalt. Hát igen nem volt éppen kellemes amit mondot, hogy el akart felejteni de ez egy danpeal számára nem annyira könnyü, ő más mint én. Közelebb lépek hozzá, majd megszólalok.~
-Nem számít, hogy mi vagy .. meg hogy más mit gondol róllunk, szerintem csak az számít hogy szeressük egymást.. semmi más.
~Mondtam neki mosolyogva, így is gondoltam amit mondtam sosem érdekelt engem az hogy mit gondolnak mások róllam, a jelen pillanatban csak Caroline véleménye érdekel senki másé.~
-Nem haragszom rád, de máskor ne tünjél el ilyen sok időre rendben?
~Mondtam neki majd újra át öleltem, nem haragszom az miatt, hogy el akat felejteni engem nem könnyü, hogy mindkettn más fajba tartozunk én vérleopárd vagyok ő meg danpeal.. neki sajnos sok ellensége van, főleg a vámpírok.. hasonló hozzájuk de sokkal jobb mint ők, legalább is az én szememben.~
-Érted képes lennék elhagyni a falkát is amiben élek, te vagy a legfontosabb számomra, ezt ne felejsd el soha.
~Remélem, hogy most már teljsen biztos abban, hogy ő nekem nem csak egy játék vagy ahhoz hasonló, szerelmet érzek iránta. Sokan keresik az igazit, én meg már tudom, hogy megtaláltam és az a bizonyos személy éppen itt áll előttem.~

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 16:25

*John, szavai a szívemig hatoltak, nem hittem volna hogy ennyire szeret engem, egy Danpeal-t, hietetlen volt ez az egész.Sok érzés kavargott bennem, hiszen nem tudtam hogy mit csináljak, sok ellenségem van, és ő is azok közé tartozik de ő még is más.*
- Köszönöm, hogy nem haragszol rám John.És tényleg sajnálom.Nem akartam hogy így legyen de nem tudtam hogy mit érezzek. Az eszem, azt súgta hogy ne, de a szívem.. a szívem.. mást.
*Mosolyogva átöleltem, majd egy csókot adtam az ajkára.Elmondhatatlan az az érzés, mikor megcsókolod azt, aki a világot jelenti neked, és tudod hogy ő is szeret téged. Hiszen, akkor nem mondta volna azt hogy még a falkát is elhagyná értem.Szívemet melegség töltötte be, már nem akartam máshol lenni csak vele, és csakis őt akartam.
Nem tudom, hogy honnan vettem a bátorságot de kimondtam.. kimondtam..Füléhez hajoltam, és belesúgtam..*
- Én meg annyira szeretlek, hogy még az életemet is oda adnám érted.. szerelmem.
*Megcsókoltam gyengéden a nyakát, arcát majd a száját.Csókunk egyre, egyre hevesebbé vállt.
A nagy romantikus jelenetbe el is felejtettem, hogy valaki vagy valami követ, akkor jutott az eszembe mikor ismét, meghallottam azt az érdekes zajt.*
- John, szerintem nem vagyunk egyedül..
*Néztem rá aggódva*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 17:09

~Fura volt azt hallani valakitől, hogy azt mondja neke, az életét is oda adná értem, ha bár a gondolat nem tetszett nekem, hogy ő elmenjen. Nagyon össze törnék ha valami baja esne vagy rosszabb történne, meg fogom óvni őt mindentől, történjen akármi is.~
-Én is érted, kedvesem.
~Mondtam neki, egy apró mosollyal a szám szélén, csodálatos romantikus helyzet volt, amikor csak meg nem szólalt Caroline, "szerintem nem vagyunk egyedül" lehet igaza van, mert érzek a levegőben egy különös illatot és ez nem vad.. este van.. szóval könnyen meglehet, hogy egy vérszopó van itt a környéken. Hát nem nagyon ajánlom, hogy közelebb jöjjön mert akkor nem lesz neki abban mulatság.~
-Hmm nem kell aggódni ha közelebb merészkedik, akkor majd átváltozom és kicsit körül nézem.
~Az átváltozással kapcsoaltban, le kellene vetkőznöm szinte teljesen meztelenre.. mert hanem különben az összes ruhám szét szakadna, a testem átalakulása közben, nagyon nem szeretnék pucéran a város között járkálni. Egy nagyott szippantok a levegőből, így is müködnek különleges képességeim, csak így nem annyira hatékonyan mint állati alakomban.~
-Követtek téged?
~Kérdeztem téged, a danpealokra sokan vadásznak mert ők mások, mint a vámpírok és ezért is gyülölik őket, gondolom Carolin még nem ivott vért.. akkor "tiszta". Szóval meg kell védenem őt bárkitől is... történjen akármi. Ezért is van éppen olyan kevés danpeal a földön mert amióta avilág őket folyton üldözik. Sajnos a vérállatok is, mint mi mert könnyen vámpírrá válhatnak ha ember vért isznak.~
-Egyelőre szerintem ne tödőjünk vele, majd ha közelebb jön akkor ellátjuk a baját, úgy hogy azt ő megemlegeti.
*Mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd a tartó oszlopnak szorítottam kedvesemet, forrón csókoltam meg Carolina-t, szorosan egymáshoz préselődtünk.*
~Csodás volt újra vele lenni, de ha most megzavar az az idegen akkor nagyon nem fog engem jó kedvemben elkapni.~
-Imádlak szépségem...-suttogtam neki, majd megcsókoltam.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 18:58

*Elmondhatatlan érzés, amit John iránt érzek.Nem is tudom, hogy hogy bírtam ki nélküle, a csókjai nélkül.És mikor azt mondta hogy " Kedvesem", csak megcsókolni artam semmi mást, és elmondani neki hogy mennyire is szeretem, hogy vele akarok élni..de vajon igaz ez? Tényleg nem törik össze a szívem még egyszer?
Nem is gondoltam, arra az ismeretlenre aki követett, Johnal voltam elfoglalva. De vajon ki lehet az?! És mi at akar engem. Tudom hogy sokan akarnak engem megölni, de akkor is.Mindegy is, nem félek senkitől, bárkit legyőzök és ha valami baj lenne , itt van John,Ő majd segít nekem.*
- Igen,követtek. És az a baj hogy sejtelmem sincs hogy ki lehet az.De nem félek..
*Nem féltem, hisz nincs okom rá, Danpeal vagyok, nem pedig egy gyáva nyúl, szval jöhet az a valaki.Olyan jó volt Johnal lenni, érezni, nem akartam őt elengedni.Amugy, Johnt még soha nem láttam átváltozva.. vagy igen? nem tudom már. *
- Egyetértek. Amugy...
*Be se tudtam fejezni a mondatomat mert John hirtelen az oszlopnak szorított, és forrón elkezdett csókolni.Ami nagyon tetszett, imádom ha egy pasi ilyen vad.Én is visszacsókoltam forrón és vadul, kezemet átfontam a nyaka körül.Úgy éreztem, hogy soha nem akarok tőle elválni, így is nagyon sokat voltunk távol.Nem így akartam, de azt hittem,hogy ujra össze törik a szívem.És még mindig egy picit így érzem, de azon vagyok, hogy ezt az érzés kitöröljem magamból,végleg..John mindig is nagyon jóképű volt, de most, elégé szexi is.Nagyon kívántam minden egyes porcikáját.*
- Szeretlek..
*Alig tudtam ezt a szót kimondani olyan vadul csókoltuk egymást és nem is akartunk leállni.Vagyis, én nem.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 21:45

~Kezemmel szorosan derekát öleltem, éppen gondotlam valami komolyabbal is lehetne folytatni ezt a dolgot amikor hirtelen egy ismeret szag ütötte meg az oromat. A levegőt átjárta a friss vér illata, de ez már emebr vér... elég volt ebből a szemétből aki itt kotynyeleskedik nekünk.~
-Érzed ezt a szagot? -kérdeztem tőle, megzavarva ezt a romantikus jelenetett. ~Amig ennyire érzik a vér szag illata gondolom kedvesemet és éppen ugyan úgy zvarja mint engem. Habár én nem vadászom emberre, de ilyenkor még is csak felébrednek állati ösztöneim a vér illatától. Ösztönöm azt sugja, hogy a vámpírra kell vadásszak. Minket vérállatokat azért teremtettek, hogy a vámpírokra vadásszuk és gyilkoljuk őket, a danpealok kivételek, habár hasonlóak hozzájuk még sem vámpírok.~
-Ismered, ki lehet az?
~Kérdeztem tőle, mert ha egyik ellensége akkor nem ülhetünk itt tétlenül várva azt hogy kedvesemre táamd, kettőnk erejével, jöhet bárki is mert azt legyőzzük. A minket is akár a halandókat az érzelmeim írányitanak ha van olyan indíték amiért harcolnom kellene, akkor sokkal jobb és erősebb vagyok. A hold fénye allat megpillantottam egy ismeretlen alakot..~
-Nézd csak ő az aki követett?
~Kérdeztem tőle, közben ujammal mutattam a helyet ahol láttam, most már biztos vagyok abban, hogy egy vámpír az ismeretlen alak száján csak úgy csorgot ki a vér... tőle éreztem azt a vérszagot. Az emberi vérnek sokkal édesebb illata vagy mint bármely állati vérnek vagy másnak, sosem folyamodtam arra, hogy emberre vadásszak és remélhetőleg nem is kell folyamondom rá soha.~
-Tünj el innen.- kiáltottam az idegen fele, erre elindult felénk.... na ez nem vált be közben levetetttem felsőmet ha éppen átalaukulásra lenne szükségem akkor gyorsan megtehhessem. Állati alakomban szinte sebezhetetlen vagyok, és gyorsan gyógyulás kivéve az ezüst érintésétől. Akár csak a vérfarkasokra rám is éppen úgy vonatkozik az a bizonyos átok.
-Na látod elindúlt egy tökéletes éjszaka aztán meg itt van egy idgen férfi aki el akarja rontani az esténket.. .-~mondtam szerelmemnek, szorosan a kezét fogtam.. nem akartam elengedni tőle.. és abban reménykedtem hogy nem lesz szükség erőszakra. Nem vagyok oda az erőszakért de ha szükség van rá akkor nem fogom vissza magamat, és állati alakomban még ugyan nehéz mert akkor a bennem levő bestia parancsol, ösztöneim uralkodnak rajtam.~
-Van valmi fegyvered?- *kérdeztem tőle ha szükség lenne rá.. mert án alati alakomban ugy sem tudom használni, nem igazán láttam még danpealt harcolni és nem tudok sok midnent képességükről... szóval azért előveszek egy kést.. és a kezébe nyomom. A kés ezüstel volt megélezve bármilyen lényt a túlvilágra képes jutatni..*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 22:17

*Annyira szép volt ez az éjszaka, és olyan kár hogy ezt egy idegen alak tönkreteszi. Elegem van már ebből az egészből.Pont,most kellett idejönnie,zargatnia minket.Ennek a romantikus estének is lőttek.Szomorúan figyeltem Johnt, aki az idegen alakkal próbált komunikálni, de nem ért el nagy sikert.Mindketten éreztük a vérszagát, vagyis egy vámpír lehet a követőm.Az a gond, hogy a vámpírok túl sokat gondolnak magukról,ez idegesít fel,legszivesebben mindegyiket megölném. John, egyáltalán nem volt ideges, és nem is félt, végülis nem gyáva.Végig fogta a kezem, csak akkor engedte el mikor levette a felsejét, hogy majd ha kell elintézze az idegent. Őszintén, csa Johnt féltettem ezért féltem, nem akartam őt elveszteni végleg,abba én is bele halnék. És ezt a csatát nekem kell elintéznem nem neki.*
- Nem tudom, hogy ki lehet az. De hagyd, ő az enyém.
*Elengedtem a kezét és elé álltam, inkább én sebesüljek meg mint ő. Nem akarom elveszíteni, nem akarom hogy megsebesüljön.Egy pillanatra oda m,entem Johnhoz hogy súgjak neki valamit..*
- Amugy... nagyon szexi vagy, felső nélkül.
*Rá mosolyogtam majd megint elé álltam,és vártam, hogy az alak közelebb jöjjön.Mikor a hold fénye rá ragyogott a vámpíra, megdöbbentem....Nem mertem lélegezni se,ott állt.. Jack, a volt szerelmem.. aki megölte a családomat.. aki maitt oly sokat szenvedtem ,most itt áll előttem, véres szájjal.
Jack, mosolyogva rám nézett majd egy lépést előre tett.*
-Jó látni szivecském. Hogy vagy? Nagyon hiányoztál nekem.
- Menj a pokolba Jack.
*Mondtam neki hűvösen és haragosan,remegtem, remegtem a dühtől. Nem tudtam hogy mit szóljak, csak őt kerestem, meg akartam találni és bosszút álni.. és most itt van.Nem emrt Johnra nézni.. nem is akartam, csak Jacket bámultam..*
- Mi a baj életem? Talán nem örülsz nekem? A szerelmednek?

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 22:38

~Elmosolyodtam amikro azt mondta, hogy póló nélkül szexi vagyok, hát igen modnták nekem ezt egy páran. Nem tudom mit kellene csinálnom most mert figyelve a dolgokat úgy néz ki ezek ketten ismerik egymást. Nekem sok közöm nem volt hozzá az ügyükhöz, de viszont ahozz már volt közöm.. hogy ha bántani szeretné a szerelmem. Akkor átharapom a torkát abban biztos lehet és akkor fogom már csak elengedni amikor letépem innen.~
-Na takarodj innen, pióca.. ne kelljen, hogy mi elekrgessük.
-Kuss legyen, kérdezet valaki téged blöki?
~Erre aztán nagyon beugurltam, elöntött engem a méreg.. ilyenkor nem mindig tudok uralkodni magamon, és főleg nem állati ösztöneim. Na ezt majd most mgbánja egyelőre hagyom érvényesülni Carolinét, hogy kell csak akkor avatkozom ble. Láttam ahogyan a szemében felgyúlt egybizonyos tűz, nem láttam őt még ennyire mérgesnek. Nem lennék a hapsi helyében, biztosan hogy ezt a mai estét nem fogja megőszni főleg, hogy bántotta a szerelmem. Gondolom nem ok nélkül haragszok rá.~
-Na majd ezt megbánod.- *modntam neki azidegen férfinak. Lassan kigomboltam a nadrágomat majd hátat fordítottam édesemnek. Lassan a földre hullottam, szícem elkezdett hevesen verni.. testemet szőr borította be, kinőtt a vérleopárdokra jelemző farok is. Karmaim, és agyaraim megnőttek. Majd egy hatalmasat üvöltöttem.. a levegőbe ettől a vámpírok kicsit meg fognak ilydni.. ha úgy áll a dolog leadok egy segélykérő üvöltést és akkor itt lesz az egész falka. De remélem meg tudjuk oldani eztett segítség nélkül is egyelőre csak szerelmem.. figyelem mit tesz.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Csüt. 10 Jan. 2013, 22:53

*Nem értettem, hogy mit keres itt, tudja hoy meg akarom ölni, tudja hogy végezni akarok vele akkor meg? Ennyire hülye vagy ennyire gyengének hisz?! Teljes szívemből gyűlölöm Jacket, meg fizet mindenért. Nem akarom hogy most John itt legyen, mert sajnos mikor mellettem van elég gyenge vagyok, és most nincs erre szükségem..Jack nagyon felidegesítette Johnt, mert átváltozott és majdnem rá támadt, nem akartam hogy most itt legyen..*
- Nah mi van blöki? Keménynek hiszed magad? Nagyon szeretnék veled játszani de tényleg..Csak az a gond hogy nem érted jöttem, hanem a Szépségemért. Érted Drágám?!
Mosolyogva nézett rám majd egy ujab lépést tett felém. Hietetlen sok düh volt bennem de nem akartam hogy ezt észre vegye. Rá mosolyogtam majd megfordultam és kihajoltam a kilátón közbe Jackhez beszéltem..*
- 2 perced van hogy eltakarodj. Most nincs hozzád kedvem, én döntöm el hogy mikor ölek meg, és nem te. Szval..
*Megfordultam majd lassan elé léptem, és a szemébe néztem, szája vértől csöpögött szeme csak is engem figyelt..*
- Meg kel hogy öljelek, de tudd hogy szeretlek..
- Szeretsz? Azt se tudod hogy mit jelent..te szemét.
*Nem mosolygott, kezét az arcomon végig simogatta, majd elmosolyodott, de nem vérszomjasan.. hanem olyan..emberin.*
- El se hiszed hogy mennyire hiányoztál szerelmem...

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Pént. 11 Jan. 2013, 14:19

Nem tudtam közbe szólni mivel, farkas alakban nem tudok beszélni de azért világosan hallottam a kimondott szavakat. Nem nagyon értettem ezt a helyzetet azt hittem Carolinéval köztünk nincsenek titkok, modnjuk a multjáról nem is fagattam annyira, de majd lesz amit mesélnie... mert különös nekem ez a helyzet. El sem tudom képzelni hogy egy ilyen szép és csodálatos lány mint ő leáljon egy ilyen féreggel mint aki itt van. Hangosan vicsorogtam rá, hogy vegye tudmásul nem szivelelem hogy szerelmemet simogtja.
Vicsorogva egy lépést közelitek az idegen férfi fele ha valami gond van akkor gyorsan tudjak reagáálni, mert inkább belepusztulok mint hogy hagyjam bántsa az én szerelmemet. Farkamat csóváltam, az állati ösztöneim egyre jobban kezdik átvenni az uralmat felettem, hiszen ezt helzi farkam is mikor ideges vagyok és laati formában jelenek meg akkor idegesen csóválom a farkamat.. kíváncsi leszek mi történik most, de készen állok egy ugrásra, hogy leterísem az idegen férfit és egyetlen harapással elmetszem annak torkát. Szívósak a vámpírok de fejnélkül ők sem futnak már sehová sem. A férfi látszólag szereti őt, de Caroline engem szeret , még mindig hangosan vicsorgok rá. Közben karmaimat kieresztem, hiszen az én akrmom is olyan mint a macskáé csak az enyém sokkal erősebb és élesebb.. engem harcra terveztek.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Pént. 11 Jan. 2013, 20:46

*John, nem nagyon díjazta hogy Jack simogat és ilyeneket mondd.Meg nem is értem, hogy miért teszi ezt..Egyszer már bedőltem a hazugságainek még egyszer nem fogok.Tiszta szívemből szerettemm őt, bármit megtettem volna érte, de megváltoztam, és mást szeretek. *
- Jack, nem érdekelnek a hazugságaid.Megvetlek téged, a tetteidért.
*Nem tudtamm hogy mit gondoljak még most se, miért csinálja ezt velem? Miért jött vissza? Tudja hogy meg akarom ölni.És még is itt van...Nem fél tőlem.Ez a legnagyobb gond.
Kezemet végig simítottam az arcán, ami nagyon meglepte, majd rá mosolyogtam..*
- Tudod valamit elfelejtettem..
*Közelebb léptem hozzá, egyenesen a szemeibe néztem.Nem tudta hogy mit akarok, de viszont én tudtam.Ugy tűnt mintha meg akarnám csókolni csak..
Egyenes térdel belerúgtam, a férfi férfiasságába amitől térdre rogyott.*
- Annyira vártam ezt a pillanatot..Drágám. És most tünj el, nyugodj meg találkozunk még..
*Rá kacsintottam majd fordultam volna Johnhoz mikor Jack el kapta a kezemet és szorosan magához húzott..*
- Én meg erre vártam..
*Elmosoylodott majd megcsókolt.. *