Szertatások temploma

Vendég

Egy régi évszázados templom mely sosem roncsolódik. Nincs rajta semmi feltűnő ugyan olyan templom, mint a többi. Bár néha még ide jár a király nyugalmat és tanácsot keresni az ő Urától. Egyedül senki sem lehet itt kivéve az uralkodókat. A templomot védelmező pozícióba lévő angyal szobrok veszik körül melyek csak széppé, teszik a helyet.

Tárgy: Re: Szertatások temploma Szer. 22 Dec. 2010, 21:13

Lassan sétáltunk be a hatalmas templomba. Bár rég óta itt laktam még soha nem jártam itt. A szentély felé vettük az irányt, majd mikor oda értünk elengedtem Mizrael kezét és térdre estem.
- Uram hívlak. Mutass utat nekem.- Mondtam lehajtott fejjel és vártam, hogy megtörténjen aminek kell.

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 21:41

Boldogság és semmi több nem töltötte el szívemet. Keszivel ellentétben én nem térdeltem le, valami teljesen másért aggódtam, hisz már tudom mi vár ránk. A tegnapi éjszaka belőlem is kihozta a másik Mizraelt. A lányt féltettem azt, akiért dobogott a szívem odalent, ő nem olyan, mint a többi bűnös ember. A tisztaságáért szerettem, ahogyan valami más iránt vágyódik, amit nem kaphat meg ugyanúgy, ahogyan most én is teszem.

- Mizrael, hát ellenem szegülsz?
- Miért nem védhetem, hiszen tudod, hogy mit érez a szívem?
- Mizrael feláldoznád érte gyermekeid életét?
- A Pokolba küldenéd azt, akit szeretsz?
- A lány elveszett ezt te is tudod!
- Vele együtt elveszett az elmém is!
- Itt a helyed, nem mehetsz vissza hozzá!
- Miért büntetsz engem akaratoddal?
- Nem büntetlek Mizrael!
- Akkor mégis mit teszel Uram?
- Lehetőséget adok neked, hogy itt tartsalak örökre!
- Örökre? Nem én nem maradhatok, nincs okom itt maradni!
- Mizrael figyelj rám! Gyermekeid lesznek értük maradnod, kell, és vigyázni fogsz országodra, királynődre és gyermekeidre! Ez a végső szavam Mizrael!
- Akkor vigyázni fogsz a lányra, és nem engeded, hogy baja essen! Ígérd meg, hogy nem esik baja, és nem adod vámra lelkét!

Nem jött válasz és Keszi még mindig ott várt arra a válaszra, amit magam kaptam meg helyette.
- Urunk parancsa szerint itt kell maradnom. – sóhajtottam. – Csalódást okoznék azzal, ha most azt mondanám gyermekeink, lesznek?
Lenéztem rá és talán azt vártam, hogy a nyakamba ugorjon az örömtől vagy akár a bánattól, ami érhette.

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 22:51

Vártam a választ, de az nem jött. Mizrael hangja törte meg a csöndet. Felkaptam a fejemet, majd felálltam.
- Ezt honnan tudod?- Kérdeztem.
- Tényleg? Igaz?- Néztem rá mosolyogva, majd megöleltem.
- Hisz ez csodálatos.- Mondtam, majd elhajoltam tőle és megcsókoltam.
- Szeretlek!- Suttogtam ajkaiba.

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 23:01

- Ez a büntetésem... – súgtam olyan halkan, hogy még ő se hallja. – Mondtam, már nem ismersz eléggé. A halandók terelgetése másra is megtanított. – óvatosan a karjaimba vettem – Az atyád meg fog ölni ezért! – megcsókoltam. – De én akkor is szeretni foglak! - szünetet tartottam egy kicsit. - Mihez kezdünk ezután királynőm?

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 23:08

Kezeimet a nyaka köré fontam.
- Nem fog megölni. De most el kell neki mondanunk. Mielőtt megtudja az úrtól. Mert akkor tényleg megöl.- Mosolyogtam rá.
- Felneveljük őket.- Válaszoltam és kisimítottam egy tincset a szeméből.

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 23:21

Végig néztem magunkon, furcsa a kinézetem fehéret látok magamon, pedig nálam a fekete a menő.
- Rendben! – magamhoz szorítottam. – Merre keressük haragosom? – értve ezt atyjára – Szerinted, hol bujkálhat, elölünk? Vajon Urunk sosem enyhíti meg szívét, pedig tudom mindketten tévedtünk. Hová mehetnénk? Melyik a kedvenc helye, ha van egyáltalán? Nem tudod?

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 23:32

- Szívem. Nyugodj meg.- Néztem rá mosolyogva.
- A kertben vannak. Mindig ott vannak. Vagy a szobájukban.- Mondtam, majd megcsókoltam.
- Menjünk.- Mosolyogtam rá. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg terhes vagyok.
//Angyalok égi kertje//

Tárgy: Re: Szertatások temploma Csüt. 23 Dec. 2010, 23:43

Arcát megsimogattam, majd hagytam, hogy vezessen a kert felé. Bár ezek szerint sosem megyek a kertbe. Inkább a szobába zárkózok, vagy folyton ide jövök majd. Nem helyes, ha van egy haragos öreg, aki pipa rám.
- Akkor legyen! – mondtam halkan, ahogy elértük a kertet.

// Angyalok égi kertje //

» St. Sofiel temploma