Suttogó Temető

~ Persze, hogy sosem tudod mikor vetnek véget minden boldogságodnak. Gyűlölöd azokat akik veled ezt tették, a bocsánatod meg várhatják hiába nevezik magukat a testvérednek. ~
* Ebben a helyzetben voltam én is, tehetetlen és láb alatt lévő amikor Amy azokkal a nem tudom milyen ronda izékkel foglalkozott. Hú ilyenekkel barátkozik? Ez volt az első h*lye kérdésem amikor leszűrtem, hogy nem. Amy ilyen ronda alakokkal nem haverkodik. Időm azonban volt, titokban elvettem az emlékeiket. Szóval meg nem történt a dolog, az ők szemeiben.
Meg voltam elégedve magammal, bár amikor Amyra kellett néznem inkább visszanéztem. Nem követtek, nekem pont elég volt. Lassan át tekintettem azt amit Amy tett, vagyis amit vele tettek azok a nem tudom mik. *
~ Mizrael sem képes haza vánszorogni végre, arról a fontos megbeszélni valóról.
Sosem voltam oda az ilyenekért, főleg azért mert nem lehet velem, velünk most már. A féltékenység egyre jobban nő bennem, ha tovább kell osztoznom valakin rajta, esküszöm próbára teszem a fejét.
Nála semmi sem biztos, honnan tudom, hogy fontos vagyok neki? Sehonnan! Ő csak a nőire biz esetleg őket bízza rám. Őszintén szólva kezd elegem lenni, végig futkos bennem a méreg, ha őket kell végig néznem. Uh eszembe jutott az amit a királynővel tett. Khm nem akármi volt az. Mindegy, rég volt és semmi értelme bolygatni azt ami, hála Mizrael hűtlenségének félbe szakadt. ~

// Kingdom of Heaven / A királyi pár rezidenciája - Mizrael szobája //

~Emmaline Troy~

Nem jött álom a szememre, nem tudtam aludni. Nem nagyon volt kedvem a szobámba kuksolni, tehát úgy döntöttem hogy ki megyek a temetőbe és megnézem nagyapám sírját. Tudom este nem ajánlatos a temetőbe sétálni, mert szellemek meg bla bla..A sok babona miket a mai emberek kitalálnak, kész vicc. Szellemek nem léteznek, és ezt biztosra tudom. Ahogy kiértem az odúból, átváltoztam farkas alakomba és elindultam a temető felé. Kicsit fújt a szél, így pont kellemes idő volt egy kis sétához a temető felé. Nem rohantam, igazán nem hajt a tatár. Nem akartam ember formába sétálni, úgy túl nagy hangzavart keltenék, és még a végén valami jött ment megtámad. Oda érve a temető kapuhoz, felvettem emberi formámat, majd beléptem kapuin. Egyből nagyapám sírja felé vettem az irányt, közben körbe néztem hogy mennyi eltemetett halott ember, egyszer én is ide fogok kerülni. Oda értem a sírhoz és leborultam előtte. Nagyon megszenvedtem mikor jó pár éve elvesztettem őt, igazából már azt se tudom mennyi. Leborultam a sír előtt és egy könnycsepp hagyta el a szemem sarkát. Nem voltam érzelgős típus de mikor ilyenről van szó akkor egyből elérzékenyülök. Csak meg ne lásson valamelyik falkabeli társam, mert tuti hogy azt fogom hallgatni egész életem folyamán hogy egy érzelgős kis lány vagyok, aki esténként a temetőbe megy sírni. Jó lenne most valakinek a társaságába lenni, legalább nem érezném ennyire egyedül magam.

& Alexander Crugen

*Hogy miért jöttem megint a városba? Fogalmam sincs, egyszerűen csak ehhez volt kedvem. A temető felé indultam és beléptem. Hátborzongató volt, nem szokásom megijedni, de most azért féltem. Így inkább farkas alakba váltottam, és úgy járkáltam a temetőbe, míg meg nem éreztem egy másik farkas szagát. Hátamon felborzolódott a szőr, alfa szag csapta meg az orrom, egyszerre akartam neki menni és meghunyászkodni, ezt nem szerettem. Idióta ösztönök. Egész közel somfordáltam hozzá, de úgy, hogy ne vegyen észre, és a szagomat se érezhesse meg, felőle fújt a szél felém, tehát sehogy sem érezhetett. Szinte mellette álltam, két sírhely választott el minket egymástól. Még így is, hogy világított a hold láthatatlan voltam, mert a szőröm színe rejtett. Mikor megmozdult a fiú arrébb szaladtam nehogy észrevegyen, majd egyszer csak felvonyítottam.*

~Emmaline Troy

Kicsit megszomjaztam az álldogálásba, ezért az egyik belső zsebemből előveszek egy kis kulacsot, amibe pia volt. Majd jól meghúztam. Erről se tudod szinte senki, hogy én piát hordok a zsebembe. Mikor vissza tettem a helyére mintha valami neszt hallottam volna:"Talán valaki van itt?" Gondolkoztam el. Nem hinném hogy ilyenkor van más olyan idióta is aki ki merészkedik az otthonából. Próbáltam szaglászni, de a szél éppen úgy fújt hogy elfújta előlem a szagokat, nem éreztem semmi."Biztos a szél volt" Futott végig a következő gondolat a fejembe. Majd egy kis idő múlva egy farkas vonyítást hallottam nem is olyan messze tőlem. De a szagát még mindig nem éreztem, ezért gyorsan átváltoztam farkas formába, hogy ha kell tudjak védekezni. Sose lehet tudni ki akarja az embert megtámadni, vagy akár megölni. Egyszer csak a szél iránya megváltozott, és felém fújta a szagokat. Mintha az alfa nőstény szagát éreztem volna. Egy idő után, miután megbizonyosodtam arról hogy az, vissza változtam emberi formámba, majd megszólaltam:
-Mit akarsz?-szóltam oda nyugtalanul.-Lépj elő bárki is vagy!-parancsoltam rá. Majd ismét elővettem a kis kulacsomat amibe egy kis bor volt és jól meghúztam.

*Tetszett, hogy megijesztettem az alfát, valahogy felsőbbrendűnek éreztem magam. Éreztem a felém szálló izgalommal elkeveredett félelmét. Újra felvonyítottam, főleg mikor megfordult a szél. Érezze csak, hogy nincs egyedül... Kivillantott fogakkal kaffantottam egyet, miközben meghallottam parancsoló hangját. Úgy döntöttem megtréfálom. Megkerültem pár sírt, aztán mikor úgy éreztem tökéletes rálátása lesz a támadójára, nekirugaszkodtam, és fellöktem, de már suhantam is tovább, nem álltam meg. Játékos vagyok, gonosz játszmát űzök. Pár perc múlva viszont emberi formámban álltam mellette.*
-Szia, jól vagy? Csak nem elfáradtál?*kérdezek rá kuncogva, és felpillantok az égre.*
-Mit keresel itt?*újabb kérdés, és még mindig gúnyosan mosolygok, eszembe sem jut, hogy segítsek neki felkelni.*
-Ki vagy te?*lépek felé fenyegetően, és összehúzott szemekkel nézek rá.*

Nagyon kis viccesnek érezte magát ez a bizonyos személy, bárki is volt az. Éreztem illatát, csak is egy nőstény lehet az, de miért nem merészkedik elő. Gondolkoztam el, majd egy laza váll rántással nem figyeltem, mindaddig amíg nem vonyított fel ismét. Majd egyszer csak azon veszem észre magam hogy a földön fekszek miután rám ugrott. Nem nagyon volt nekem most játszadozáshoz kedvem.
-Szia, igen jól vagyok.-mondtam kissé morcosan, de láttam hogy ő elmosolyodik picit, ekkor nem akartam én se bunkó lenni, egy kis mosolyt rejtettem arcomra.
-Csak kiszellőztetem a fejem kicsit.-mondtam, majd mikor láttam hogy esze ágában sincs felsegíteni, feltámaszkodtam a földről, és leporoltam magam. Ránéztem és mintha egy angyalt láttam volna annyira szép volt.
-Alex vagy, na és te? Te miért mászkálsz ilyenkor ilyen helyeken?-kérdeztem érdeklődően. Majd leültem nagyapám sírköve elé, úgy hogy a hátamat nekitámasztottam az írásnak. Közben szememmel végig mértem a lány testét.

» .. Temető..