Vár-börtön

Régi, poros várbörtön, tele van megkínzott halott emberek és vámpírok csontjaival,na meg patkányokkal. A cellák mellett, van egy fal, tele kínzásra használt eszközökkel. A város ura itt szokta megkínoztatni a a paktum szegő lényeket.

*Nem voltam a legjobb passzban ez tény, és valaki felborította a rendet. Vámpír... A démonok területére merészkedett és még balhézott is. Na már most, én sem szívlelem a pokol lakóit, de tudom hol a határ, most pedig igen is meg kell büntessem a szabály szegőt. Az már egy másik kérdés, hogy erre az eseményre hivatalos a démonok királya. Már most húzom rá a számat mégsem tehetek semmit. Hozzá kell szoknom, mint új város úrnő, hogy ezt nekem s nem másnak kell végre hajtani. Őrök állják a cella ajtaját, ahogy befelé sétálok már hallom a vámpír szitkait de nem foglalkozom velük. Egy kis tőrt veszek fel az asztalról, és már vágom is a törvényszegőbe. Nem érdekel, hogy Stefan mikor ér ide, és hogy milyen alakban lesz. Mielőbb le akarom tudni. Kegyetlen vagyok, de a fajtársakkal nem mindig. Ez a fiú pedig túl jól néz ki. Az első vágás az arcát éri. Láncokkal van kikötve, a nem dobogó szívem is belesajdul az ordításába. Sóhajtok, pedig nincs szükségem levegőre, szemeimben kérdések milliói sorakoznak. Ha nekem akart bevágódni máshogy is megtehette volna, de így csak kihúzta a gyufát, ez pedig nem jó. A seb gyorsan összeforrt, így újra vágtam. Közel sétáltam hozzá, a falhoz préseltem, és a nyakába vájtam szemfogaimat. A vére nincs frissítve, már napok óta a cellában van, vérdonor nélkül kikötve. Érzem, hogy vágyat keltett benne a vérem, de mielőtt lecsaphatna képességemnek hála megfagy. De csak addig míg ellépek tőle, felengedem, és a másik képességem is használatba állítom. A torkára kulcsolódnak ujjaim miközben kezem felforrósul így égetem a vámpír torkát egy ideig.*