Börtön Cellák

Itt tartják a foglyokat akik megpróbáltak átlépni a kaput na persze az eskünek ellenszegülő démonok.

Megérkezünk a börtön cellákhoz a lány még mindig a karjaim ölelését élvezi.
- Na csibém megérkeztünk átmeneti lakóhelyedhez.- néztem a szemébe közben elindultam befele a börtönbe. Ott van éppen erre célra megfelelő szóba. Be nyitok oda fölcsatolom a lányt a fal tiszta kő csatjai pedig a pokol tűzében készültek így tehát eltörhetetlenek. Ruháit leszaggatom róla.
- Tudod meleg van a pokolban és nem akarom hogy még a végén meleged legyen.
Kezemet lehúzom a mellkasán majd egy lépést hátráltam.

Éreztem, hogy a pokolban vagyunk. Az ismeretlen egy cellába vitt, majd a falra csatolta a kezemet és leszaggatta a ruháimat. Lassan kezdett vissza jönni ez erőm. Mikor végighúzta a kezét a mellkasomon felemeltem a lábamat és ágyékon rúgtam. A földre esett és ott térdelt előttem. Felemeltem a lábamat, hogy a fejét is megrúgom, de elkapta a lábamat.

Hirtelen megfogom a lábát majd hatalmas erőmmel össze roppantom minden egyes csont össze tört benne.
- Csibém így jár aki hozzá talál rúgni egy királyhoz.- nevettem a szemévbe. Majd lábát is lecsatoltam. Fölé emelkedtem majd kezemmel meg fogtak a nő arcát és a száját beragasztatom szikszalaggal. Majd szólj, hogy vegyem ki a szádból erre be csuktam az ajtót és távoztam a palotámba.

/Belváros/Démon Király Palotája/

A kezével eltörte a lábamat. Felkiáltottam a fájdalomtól és szemeimbe könnyek szöktek. Mikor kiláncolta az eltört lábamat legszívesebben egy tört szúrtam volna a lábába, hogy érezze milyen fájdalmas dolog. Mikor kiment és becsukta az ajtót sikítani kezdtem.

Megérkezek a cellák elő a démonok elé érkezek akik őrzik a cellákat oda lépek hozzájuk.
- Aragor vagyok a király parancsára jelentkezem feladatra.
Ekkor kinyitották az ajtót rezzenéstelen arccal be mentem a fogolyhoz majd egy széket le téve a lánnyal szembe. Mélyen a szemébe néztem ártatlan kislánynak látszott fogalmam sem volt, hogy miért volt ott. Oda lépek hozzá majd a szikszalagot le veszem a szájáról és megszólalok a székről.
- No a mester miért zárt be ide?- néztem a szemébe a szeme könnyes volt lehet, hogy alá vetette a kínzásnak nem tudom, de legalább beszélni tudjon.

Egy idegen férfi lépett be a cellába, majd leszedte a számról a szikszalagot.
- Engedj el! Azonnal!- Kiabáltam. A lábam iszonyatosan fájt és a ruháim is darabokban hevertek körülöttem.
- Felettetek járok.- Mondtam még mindig kimért hangon.

Szóval a csajszi angyal akkor már értem mesterem döntését ez így van jól démonok az urak és kész.
- Nem foglak elengedni de ne kiabálj mert vissza teszem a szikszalagot.
- Nos és a mester hol talált rád?- kérdeztem tőle miközben meztelen testére tekintettem láttam, hogy az őrök a kulcslyukon át leskelődnek. Ekkor föl pattanok a székről és az ajtó kulcslyukára rúgok.
- Erre a király nem adott nektek engedélyt.- kiáltottam rájuk. Majd vissza mentem a székhez és a lányra terítettem egy régi poros takarót. Igaz, hogy nem egy báli ruha de azért megfelel.
- Na most ha nem kiabálsz vannak ilyen bónuszok mint a takaró de ha fogsz akkor átváltok terminátor stílusba és a kardal szíjat hasitok a hátadból.
- Világos voltam?-mondtam komoly arca.

Amikor megfenyegetett a szemeibe néztem és próbáltam elbűvölni, de nemigazán akart össze jönni.
- Miért tartatok itt?- Kérdeztem fájdalmak között. A lábam iszonyatosan fájt és legszívesebben üvöltöttem volna, de még sem tettem.

Kérdésére föl emelem szemöldököm az igazat megvallva én sem tudom de arcomon bizonytalanságot nem mutattam.
- Hát biztos megvolt a maga oka amúgy meg az is bőven elég, hogy angyal vagy, mert gyűlöli őket.-mondtam a szemébe nézve. Nem tudom mit akar elérni mert úgy sem fogom elengedni akárhogyan fog könyörögni. Majd lassan vissza ültem a székembe.

Ránéztem, majd fintorral válaszoltam:
- Lennél szíves eloldozni a lábamat. Iszonyatosan fáj.- Kértem üvöltve a fájdalomtól. Addig-addig ficánkoltam, míg a lepedő leesett rólam, de az volt a legkevesebb bajom.
- Az a b@rom démon eltörte a lábamat.

A lepel le hullott a nő meztelen testéről nem félek én a női testéről de ő ficánkolt le tehát vissza nem fogom tenni. Tudtam, hogy mit tervez ezért nagyon nem engedtem szabadon a lábát inkább tűn keresztül be adtam neki egy fájdalom csillapítót majd így szóltam.
- Így megfelel-néztem rá jóakarón. Szerintem csak a lábával ki akarja szabadítani magát ezért inkább maradjon nyugton.

Egy fecskendőn keresztűl beadott egy kis fájdalom csillapítót, ami nemigazán akart hatni. Éles fájdalom nyilalt a hasamba és nem maradt abba.
- Áááá.- Sikítottam fel a fájdalomtől, majd mikor enyhült az összegörnyedve lógtam a láncokon.

Tudom, hogy nem fájhat neki annyira mennyire mutatja de én már hozzá szoktam az ilyen kínzásokhoz. A fájdalom csillapító a legjobb tehát tíz percen belül hatnia kell.
- No tűrd csak el a fájdalmat és ne hangoskodj mert jön a kard és hát nem lesz kellemes érzés hidd el nekem én már csak tudom.

- Terhes vagyok te gy*kér.- Ordítottam az ismertlennel.
- A fájdalom csillapító ilyenkor nem használ.- Övültötttem és pár pillanat múlva eszméletlenl lógtam a vason.....

Azt mondja terhes ez most egy kissé meglepett, de nem nagyon izgat mert az ellen nem tehetek én semmit mert ha a mesterem azt parancsolja a fogoly maradjon ott akkor az ott is marad.
- Nagyon sajnálom de nem foglak kioldozni majd a széket kezdtem el tologatni.-mondtam a szemébe nézve hát ez a helyzet így kell elfogadni.

Kimért léptekkel bóklásztam a cellák között, mert Stefan valami zűrös baját el kellett végeznem. Aragor is ott volt, közölte velem. Remek, már csak a szolga hiányzik... Gondoltam magamban, s jobban összepréseltem a számat.
Mikor a cella homályában észrevettem két alakot, azonnal tudtam, hogy megérkeztem. Mostanra már tisztán láttam őket. Mint kiderült, az angyalok királynője vajúdik fájdalmában a cellában, Aragor meg ostoba módon kínozza.
-Jó estét...-mondtam kimérten és higgadtan. Mit sem sejtve hátra tett kezekkel melléjük léptem.
-Lám, lám... mi történik itt?-kérdeztem a drágaságos szolgát.- Jelentést kérnék.-vágtam rá hidegen, mint minden alattvalóval.

Egyre jobban és jobban gyötőrt a fájdalom. Pár pillanat múlva egy nagyságos r*banc lépett be a celába. Helyzet jelentést kért a férfitől.
- Mi van? A démon f*reg nem mondta meg mit csinál itt?

Belépett Ivy a démon király párja tudtam, hogy nem bánthatom meg ezért nagy alázatosan válaszolok néki.
- Hát a Mester azt parancsolta, hogy őrizzem a foglyot -a nő meztelen testére néztem.
- Eddig minden nyugis a nő terhes a lába törött tehát nyugton lesz egy farabig.
- Rendelkezzen velem az Úrnő- mondtam alázatosan majd letérdeltem előtte. Igaz, hogy nem nagyon szívesen de ő démon én meg halandó azért van különbség.

-Állj fel!-mondtam fáradt hangon. Nem vagyok oda ezekért az alázkodásos izékért. No meg főleg a pofátlan cellalakokért.
-Ejnyebejnye kis hölgy. Nem tanították meg arra, hogyha vendégeknél van nem pofázunk?!-kérdeztem szemére vetve, majd pár lépést tettem felé.
-Köszönöm a jelentést Aragor-mondtam erőltetett kedvességgel, majd újra a fogoly felé fordultam.
-Szóval... -mondtam miközben közel hajoltam a leányzóhoz, aki nem volt valami közreműködő, ezért megfogtam az állát, hogy reám nézzen.- Olyan kár ennek az aranyos pofikának ártani.-húztam végig az ujjamat lágy orcáján..
-S nem akarjuk, hogy a kicsike örökölje, mi?-kérdeztem ördögi nevetéssel azzal, előhúztam a kést s egy jó hosszú vágást 'rajzoltam' csinos kis arcocskájára. De nagyon lassan húztam, hogy fájjon.
-Hoppá, kicsit eltúloztam...-mondtam nevetve, mert a csík egészen álláig ért. azzal megfogtam törékeny kis kezecskéjét.
-Gondolom egy pár ujjad nem fog hiányozni...-búgtam lágyan, hirtelen mozdulattal már kezemben tarthattam egyik ujját.
-Hmmm.. most már remélem csiripelsz!-vágtam rá fagyosan, sikoltozása és sírásai ellenére.

A nő levágta az egyik ujjamat én pedig sikítani is elfelejtettem a fájdalomtól. Már ott tartottam, hogy végzek magammal, mikor mizrael leszedett a láncokól és egyensen haza vitt. Kezdtem elveszteni az eszméletemet a sok vérveszteség miatt....
//Kingdom of Heaven/ Az uralkodók szobája//

Beröppent egy holló majd átváltozott angyallá nem tudom ki lehetett ez a t@kfilkó de nagyot kaptam. Na meg az Úrnőt is megsebesítette, mikor éppen távoztak utolsó erőmet is kihasználva egy mérgezett lövedéket küldtem a testébe ami három napig kómába ejti. Föl tápászkodtam és riasztottam az őrséget. De ez már mind hiába.
- Jól van úrnőm?-kérdeztem Ivyntől de láttam, hogy kutya baja ekkor a földön megpillantok egy ujjat ez az. így nem tudja meggyógyítani mivel csontot nem képes növeszteni csak beforrasztani. Az ujját föl kaptam majd elindultam a démon király palotájába.

/Pokol/ Démon Király Palotája/