Égi Kórház

Vendég

Itt ápolják a beteg-, sérült-,áldott állapotban lévő angyalokat.

Tárgy: Re: Égi Kórház Vas. 26 Dec. 2010, 23:03

Siettem amilyen gyorsan csak lehetett. Nem volt sok beteg ezért hamar előttem állt egy angyali doktor.
Furcsán nézett rám de értett a hallgatásomból.
- Nyugi jó kezekben leszel. - biztattam.

Tárgy: Re: Égi Kórház Vas. 26 Dec. 2010, 23:17

Mikor megérkeztünk a kórházba egy orvos azonnal odajött hozzánk.
- Ne hagyj egyedül.- Kértem és megfogtam a kezét. Egy szobába mentünk, majd letettek egy ágyra. Nem igazán voltam magamnál.
- Iszonyatos.- Kiabáltam hangosan. Egy orvos jött be, majd megvizsgált és Mizi-re nézett.
- Nos, azért van rosszul a felesége, mert az egyik baba nyakára rá tekerődött a köldök zsinór és most fulladozik.- Mondta az orvos Joseph-nek halál nyugodtan.
- Tessék?- Kérdeztem vissza, mert az hittem rosszul hallok.
- Nyugodjon meg asszonyom. Mindent megteszünk önökért.- Mosolygott rám. Bólintottam, majd mikor elhagyta a szobát kedvesemre néztem.
- Ugye, nem lesz semmi bajuk?

Tárgy: Re: Égi Kórház Vas. 26 Dec. 2010, 23:46

Furcsa ez a hely és a kórházakat sem szeretem. Na nem, azért mert nem itt kél új életre az, ami meghalt de semmi rendkívülit nem birok itt, mert néha szembe találom magam a Halál cimborával, aki ádáz ellenségem. Finoman megfogtam Keszi kezét és a szokásos nyugtató adagot próbáltam neki beadni.
- Sss a doktor mindent elintéz, ne félj nekik nem lesz semmi bajuk. – csak a rakoncátlan gyereknek, aki ebbe az állapotba tett bár ezt nem mondtam ki nagyon is dühös voltam Asaliahra. Azt hiszi mindent, megkap, amire vágyik.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 15:09

Becsukott szemmel tűrtem a fájdalmat, ami egyre jobban kínzott.
- Áááá....- Kiáltottam fel, mikor már nem bírtam tovább. Egyre erősebben szorítottam Mizrael kezét. Pár pillanat múlva visszajött az orvos.
- Jól van. Lélegezzen mélyeket és mikor szólok kezdjen el nyomni.- Nézett rám. Egy csomó nővér rohant be és kezdett sürgölődni. Mélyeket lélegeztem és lassan fújtam ki.
- Nyomjon.- Mondta az orvos. Csináltam amit mond és egyre jobban szorítottam Joseph kezét. Mikor meghallottam a baba sírást egyből jobban éreztem magamat.
- Kisfiú.- Vigyorgott rám az orvos. Kedvesemre néztem, majd rámosolyogtam. Az öröm úgy tűnt el az arcomról, ahogy érkezett. A fájdalom megint erősen kínzott.
- Nagyon...fáj.- Kiabáltam. Nagy vívódás után megszületett a második pici is, de nem hallottam, a hangját. Mizrael-re néztem.
- Mi van vele?- Kérdeztem kétségbeesve. Láttam, hogy egy asztalra teszik és hogy különböző gépekkel nézegetik.
- Joseph.- Néztem kedvesemre könnyes szemmel.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 15:56

Valójában nem tudtam, mit tehetnék, hogy most sírjak vagy nevessek. Éreztem, hogy a doktorok nem értik a munkájukat és arra várnak én tegyek valamit. Jól tudom még mindig annak a fehér szárnyas Mizraelnek hisznek, aki képes volt rá. Próbálj meg emlékezni Mizrael mit, tanultál! Lehunytam a szemem és kizártam minden egyes tényezőt, csak a kisbaba és én voltam. Furcsa de olyan volt, mint régen, mintha belemásztam volna a kicsi testébe, és úgy próbálnám éleszteni. Mintha félne testvére után jönni, mégis olyan csodálatos volt látni őt.
- Sss gyere utánam.... megígérem, nem esik bántódásod... jöjj velem, az atyád vagyok... – odanyújtottam neki a kezem ő meg kissé bátortalanul de megfogta.
Fogalmam sincs utána mi történt csak sírás és semmi több az orvosok, befejezték azt, amit elkezdtem.
Persze ahogyan felnyitottam a szemem nem csak a gyerekeimet láttam magam előtt, hanem Asaliaht is. Sírt és a szárnyait is kieresztette, amikor mondani próbált valamit.
- Mizrael bácsi... én... – fekete? Mikor lett olyan az övé, mint az enyém? Nem is illik a szőke kis hajához.
Hozzám simult én meg el sem tudtam lökni magamtól, hogy a gyermekeimhez menjek.
- Sss Asaliah megérdemelted, amit kaptál. Miért tetted? Miért? – persze ilyet sem kérdezhetek egy gyerektől, hiszen ő nem is az.
- Mizrael bácsi én... – felnézet rám, de aligha tudtam rá figyelni.
- Kérj bocsánatot és esküdj meg, hogy soha többé nem bántasz senkit! – átölelt most már végkép nem tudtam ellökni magamtól.
- Esküszöm Mizrael bácsi és bocsánat én csak... csak szeretlek Mizrael bácsi. – hanyatt vágtam volna magam, ha nem ültem volna a széken Keszi mellett.
- Rendben megbocsátok DE Keszi sosem fog, azért amit tettél vele! Mégis mit képzeltél, amikor bántottad? Hogy Mizrael bácsi örülni fog neki, amiért egész nap veled játszhat? Tévedsz és abban is tévedsz,hogy ezek után szabad lehetsz. Nem, amíg fel nem nőnek a kicsik. – kiszalad, volna, ha meg nem állítom az ajtóban. – Vége a fogócskának Asaliah! – letérdeltem és talán kényszerből is de magamhoz öleltem. – Sss nem kell rosszalkodnod azért, hogy szeresselek, hisz ezt te is tudod. – Keszire néztem, aki eddig mindennek talán szemtanúja lehetett nem tudom igazán csak erre a rosszaságra koncentráltam.
- Ugye jól vagytok? – kérdeztem mindezek után is.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 17:01

Egy pár pillanat múlva meghallottam a gyerek sírást. Mikor meg akartam szólalni Asaliah jelent meg. Végignéztem, ahogy Mizrael vele beszélt. Mikor rám nézett és megkérdezte jól vagyunk e nem tudtam mit feleljek. Kinyújtottam a kezemet és vártam, hogy Joseph megfogja. Mikor megtörtént rámosolyogtam.
- Jeremy....legyen a fiúnk...- Néztem rá mosolyogva.
- És a lány Sarah...- Mosolyogtam Mizrael-re. Szemeim egyre lejjebb és lejjebb csukódtak. Még hallottam az orvosok hangját.
- Asszonyom maradjon velünk.- Szólongattak, de minden hiába volt. Pár pillanat múlva minden teljesen besötétedett........

Mizrael:
Az orvos odalépett kedvesem mellé, majd szomorú megszólalt:
- Uram, a feleségének súlyos sérülései keletkeztek, a szülés miatt. Mindent megtettünk, de nem tudtuk megmenteni.- Mondta, majd kiment.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 17:26

/d/0ta orvosok, ha azt hiszik képtelenek megmenteni. Mégis mit hisznek? Asaliah persze örült, de akkor is csak szorítottam nem engedtem elmenni. Azt az élvezetet sosem fogja megkapni.
- Mizrael bácsi... – hallanom kellett volna, amit mond de hidegen hagyott. Újra eljátszottam azt a furcsaságot, mint a kis babával.
- Keszi... figyelj rám... nincs semmi bajod...nézd, ahogyan a gyerekeink játszadoznak... – persze dehogy játszadoztak ebben a pillanatban, csak mutattam neki valamit, amiben ő is ott van. – Nézd, ahogyan hozzád szaladnak... – valójában nem ment tovább. – Kérlek, gyere velem... – ezután hála Urunknak visszakaptam őt.
Asaliah meg még mindig Mizrael bácsizott, arcáról csak akkor fagyott le az öröm, amikor Keszi felnyitotta a szemét.
- Mizrael bácsi nézd... – rángatta meg a kezem és Keszire mutatott. – Életben van? – nézett fel rám.
- Sss nem szabad most zavarni őt, menj ki szépen és várj meg odakint. – persze, hogy kiment és magamra hagyott a családommal.
- Nem kell félned, most már jól vagytok mindannyian.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 17:47

Pár pillanat múlva kinyitottam a szememet. Joseph állt mellettem.
- Mizrael.- Mosolyogtam kedvesemre.
- Hol....hol vannak a picik?- Kérdeztem elhaló hangon. Fáradt volt és kimerült. Abban a pillanatban két nővér jött be a két picivel. Jeremyy-t Joseph-nek adták Sarah-t nekem. Mikor mindenki kiment feljebb ültem.
- Szia picim.- Néztem a kislányomra könnyes szemmel. Boldog voltam. Még azok után is, hogy majdnem belehaltam a szülésbe.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 18:45

Mosolyogtam Jeremyre végül is olyan édes volt. Ami nálam nagy mert még Asaliaht sem tartottam ennyire kis babásnak.
- Szia Jer! - gyengéden fogtam, bár aligha segített Asaliah még mindig odakint féltékenykedett és azt is éreztem ahogyan megint csak leskelődik.
- Most már rendbe jössz... - ez volt az utolsó szavam mert Jeremyt csodáltam.

Tárgy: Re: Égi Kórház Hétf. 27 Dec. 2010, 23:41

Annyira gyönyörűek voltak a picik. Jer tiszta apja volt persze.
- Gyönyörűek.- Suttogtam, majd felhajoltam és megcsókoltam Mizrael-t.
- Szeretlek szívem!- Mosolyogtam kedvesemre. Sarah kapálózni kezdett, majd pityeregni.
- Ssss.- Csitítottam. Láttam, hogy erőteljesen kapálózik a mellkasom felé.

Tárgy: Re: Égi Kórház Kedd 28 Dec. 2010, 00:07

Még mindig nem tudom elhinni, hogy apa vagyok. Jer aranyosan próbált csenden maradni a karjaimban húgával ellentétben ő még nem akart enni. A kis hüvelykujját befalta és mintha még pihent volna egy csöppet az élet előtt.
- Olyan másak, tudod ártatlanabbak. – valamilyen szinten persze, de ezt nem mondtam ki.

Tárgy: Re: Égi Kórház Kedd 28 Dec. 2010, 13:39

- Igen.- Bólogattam Mizi kijelentésére. Sarah pici kezét nézegette, ami egyre hevesebben kalapált.
- Ssss.- Ringattam. Pár pillanat múlva egy nővér lépett be.
- Anyuka. Megeteti ön a kicsiket, vagy etessem meg én?- Kérdezte tőle mosolyogva. Nem gondolkodtam, csak egyszerűen rávágtam a választ.
- Majd én megetetem őket.- Mondtam mosolyogva és megvártam míg elmegy. Lehúztam a pólóm nyakát, majd a kicsit a mellkasomhoz emeltem. Puha szájacskájával lassan kezdett enni. Egy kicsit csikizett, de aranyos volt. Láttam, hogy Joseph kezében is kezd az úrfi kapálózni.
- Mindjárt te jössz.- Mosolyogtam rá.

Tárgy: Re: Égi Kórház Kedd 28 Dec. 2010, 13:54

Jer aranyos volt de már ő is kezdett éhes lenni.
- Sss Jer mindjárt te jössz, tudod lányoknak az elsőbbség!- mosolyogtam rá majd, ahogyan Keszi megvolt Sarahval átadtam neki Jert és Saraht tartottam tovább. Tényleg más volt, mint Jeremy, azért látszik, hogy egy lányról van szó. A kis kezei megakadtak az ingemben nem engedte el, mintha játszani szeretne a gombokkal. Végül is nem zavart, hiszen egy csodálatos kisbabáról van szó.

Tárgy: Re: Égi Kórház Kedd 28 Dec. 2010, 14:29

Sarah lassan befejezte és Jeremy következett. Ő kicsit erőszakosabb volt, mint Sarah, de még is aranyos.
- Jer...- Sziszegtem, mikor nagyon cuppogott. Mikor ő is jól lakott visszaöltöztem és Mizrael-re néztem.
- Tiszta apja.- Mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
- Szeretlek.- Mondtam kedvesen, majd megint a picire néztem. Egy hűvös szellő simogatta meg az arcomat. Felnéztem és Urunk arcképét láttam magam előtt.

- Lányom büszke lehetsz gyermekeidre és párodra.- Mosolygott rám.
- Igen, az vagyok.- Válaszoltam.

Mikor pislogtam egyet eltűnt az arcképe. Felöltöztem, majd elindultunk a szobámba. Egyik kezemben Sarah volt, a másikban kedvesem keze.
//Uralkodók szobája//

Tárgy: Re: Égi Kórház Kedd 28 Dec. 2010, 14:51

Finoman tartottam mindkettőt egész addig amíg Keszi készen nem lett. Jer tényleg más, tanításra szorul minden téren, Sarah az a törékeny és gyengéd fajta lesz Jeremyvel ellentétben. De hiszen ez természetes is apja fajta gyerek lesz.
- Mehetünk ugye? - ahogyan beleegyezett kinyitottam az ajtót. Természetes módon Asaliah előttem volt megint csak fekete szárnnyal. Csak mosolygott és úgy jött utánunk mint egy kiskutya. Persze ahogy a szobánk előtt voltunk nem engedtem be.

// Az uralkodók szobája //

Az ajtón azonnal berepültem és máris orvosért kiáltottam. Egy kórterembe mentünk, ahogy ilyen sz@r fehér cuccot aggattak rám, megfogtam Keszi kezét, és próbáltam valamit kitalálni. Az orvosok azonnal sürögni forogni kezdtek. Én pedig csak Keszi kezét fogtam, nem fogom magára hagyni.

Ash egy fehér szobába vitt, ahol az orvosok körülöttem kezdtek futkosni. Egy férfi lépett be, majd odajött hozzám.
- Nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben.- Mosolygott, majd megkezdődött a szülés. Egy csomó fájdalom csillapítót nyomtak belém, ami hatott is.
- Jól van, akkor háromra nyomjon, egy kettő, három...- Követtem az utasításokat, majd mikor megláttam a picit az orvos kezében mosolyogva néztem Ash-re. Egy ideig vártam, hogy felsírjon, de semmi. Ijedten néztem az orvosra, aki lehajtott fejjel állt elém.
- felség, mindent megtettünk, amit csak tudtunk, de.....a baba halva született..- Mondta szomorú hangon.
- Micsoda?- Kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem az nem lehet, hisz még rúgott, éreztem, hogy él...- Motyogtam.
- Sajnálom...de meghalt...

Megkezdődött a szülés, végig fogtam Keszi kezét, aztán mikor kijött a pici Keszi rám nézett és mosolygott. Ám az orvos rossz hírekkel szolgált. Keszi újra a sírás küszöbén állt, nem hagyhatom, hogy újra sírjon. Óvatosan kivettem az ápoló kezéből a kicsit, majd éreztem ahogy a kicsi szíve újra verni kezd. Az arcocskája felém mozdul, és kinyitja a szemeit.
~Drizzt viseld jó névvel a rangod, és a képességed, innentől az lesz, hogy bárkit újra vissza köthetsz az élethez, ám külsőre sokat fog rád hasonlítani.~hallottam Urunk hangját a fejemben. A kicsi szeme levendula színben tündökölt, és hirtelen felsírt. Az orvosok ezt nem értették. És mivel Keszit nem akartam megijeszteni, így kegyes hazugságra szántam a fejem.
-Csak aludt.-mondtam felsóhajtva a megkönnyebbüléstől. Egy kicsit még elnéztem a picit, majd Keszihez sétáltam vele. És a kezébe helyeztem.

Már ott tartottam, hogy kész, itt a vég, mikor Ash odahoztam a picit. Ugyan olyan volt a szeme, mint Drizzt-é. Óvatosan elvettem a kezéből, majd rápillantottam. Nagyon hasonlított Ash-re, de az lehetetlen, hisz.....
- Ezt, hogy...hogy csináltad? Hogy hasonlíthat rád, mikor...mikor...- Kérdeztem. A pici sírni kezdett, amit felkacagtam. Arcomon újabb könnycseppek gurultak végig, de már a boldogságtól.
- Köszönöm..

Oda vittem a kicsit Keszinek, majd figyeltem a kérdésére, komisz kisfiús mosolyt öltöttem.
-Ez maradjon az én titkom.-felvontam a szemöldököm, majd a kicsi újra felsírt. Keszi arcán örömkönnyek futottak végig. Én pedig mellé ültem.
-Gyönyörű erős kisfiú. Mi lesz a neve?-kérdeztem kedvesen, majd csókot nyomtam a lány homlokára. Elgondolkodtam, hogy mennyit mondhatnék el ebből, de nem akarom halálra rémíteni. Szóval, majd ha kicsit jobb lesz a hangulat akkor őszintén elmondok neki mindent.
~Helyesen cselekszel Drizzt. Jutalmadat is meg fogod kapni.~hallottam újra a más ismerős hangot. "Ahogy gondolod, de azért óvatosan osztogasd a kincseidet uram."Ennyi volt a gondolatom csak vissza, és néztem Keszit meg a picit.

A picire néztem, majd Ash-re.
- Nero...- Mondtam.
- Az én kicsi Nero-m.. a mi kicsi Nero.nk.- Néztem Drizzt-re, majd megcsókoltam.
- Annyira hasonlít rád....mintha te lennél az apja...de az nem lehet...hisz ennyi idő alatt...- Néztem rá hitetlenkedve. Nem értettem hogy csinálta de hálás voltam neki. És mérhetetlenül boldog.
- Szeretlek, mind a kettőtöket..- Mosolyogtam.

Meghallgattam a kicsi nevét, mire bólintottam, egy erős kisfiúnak pont ilyen név kell. Viszonoztam Keszi csókját, majd egy kicsit átvettem Nerot tőle, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni. Csak néztem Nero szemeibe, és lélekben ízlelgetni kezdtem a nevét Nero Do'Urden... De jó is lenne. De tudtam, hogy a gyermek törvényesen nem az enyém, de sok dologban fog rám hasonlítani. Abban bíztam leginkább, hogy ő is kétkezes kardforgató lesz, és majd én fogom tanítani.
-Én is szeretlek.-suttogtam Keszinek, de közben a kicsi kíváncsi szemeit fürkésztem, azokat a levendula szín szemeket, melyek már most tanulékonyságról árulkodtak.

Feljebb másztam az ágyban, majd néztem ahogy Ash fogja a picit. Olyan szeretet teljesen nézett Nero-ra, mintha az ő fia lenne, vér a véréből. De belül tudtam, hogy nem az övé..., hogy Mizrael-é. Gondolkodásomból az orvos hangja hozott vissza.
- Nos, úgy látom, minden a legnagyobb rendben. Ha akar, haza mehet, de egy ideig pihenjen és ha lehet óvatosan minden testmozgással.- Mondta komolyan, majd kilépett. Drizzt-re néztem, majd óvatosan leszálltam az ágyról.
- Kérlek, kísérj fel...- Néztem kérlelő pillantásokkal Drizzt-re.

Csak távolról hallottam, hogy az orvos, mit mond Keszinek, annyira bele merültem abba, hogy a kicsi Nerot néztem. Keszi hangja hozott vissza a valóságba.
-Öhh... igen persze...-motyogtam, majd egyik kezembe tartottam a kicsit, a másikkal Keszit támasztottam meg, és így léptünk ki a kórházból.

//A királyi pár rezidenciája/Keszi szobája//