Rémségek Erdeje

Itt találhatók meg ebben az erdőben a vadállatok és szörnyszülöttek.

Hogy az én napom ennél pocsékabb nem lehetne, az biztos! Ja de mégis. Hogy-hogy az isten nyilába kerültem, ide…Arra senki-még én sem- tudok válaszolni. Nézzük át, mit is tettem ma. Felkeltem, ez világos. Tusoltam és ilyenek. Alvégeztem a testőri feladatom. Rám csipogtak a kórházból, így bementem. Elláttam a sürgős eseteket. Lebonyolítottam egy műtétet. Majd ebédeltem. Ohh istenem, milyen finom kínai kaja volt már. Pekingi csirke. A kedvencem..Nyamii. Amint innen elmegyek, megyek enni. Ahh…Már a nyálam is folyik, ha csak rágondolok. De folytassuk. Ebéd után visszamentem a kórházba, és adminisztráltam. Közben bejött Hannah és elrángatott, egy műtétre. Műtét után konzultáltunk, majd megcsináltam a papír munkát és eljöttem. De hogy az életbe keveredtem én pont a Rémségek erdejébe???? Ennyire pechem nem lehet. Oké, tudom Fortuna asszonyság nem kedvel. De ennyire???? Ahh…Borzalom. Kész szerencse, hogy átváltoztam mielőtt beléptem. Mondjuk így sétálni itt, nem olyan okos. De legalább előbb tudok felugrani egy fára. Jó, emberi alakban több szerencsém lehetne…Ahh mindegy is.

Szóval ott tartottam, hogy merengek. Ez unalmas. Kész szerencse, hogy az szél felém fúj, így én megérzem azt a démont. De ha már itt tartunk. Lelapultam, és vártam, hogy tovább mennyen. Nincs kedvem összefutni senkivel. És különös képp harca bocsátkozni sincs kedvem. Amint elment, felegyenesedtem és tovább sétáltam. Néhol előbukkant valaki, de nem zavartuk egymás köreit. Valaki közeledik…Megborzongtam, majd felugortam a legközelebb álló fára. Feljebb másztam, majd lefeküdtem az ágra, és csendben figyeltem.

~Hogy lehet ilyen peches?? Ez nem fair!... Most hogy jobban belegondolok, hogy néz már ki, hogy a Regina testőre simán felszalad egy fára, ha jön valaki? Áhh, tiszta ciki…..Lekéne…Áhh, megadtam magam~ Feltápászkodtam, majd kecsesen leugorva leültem a fa tövébe. Kihúztam magam és vártam a „jó” szerencsém. Addig is, volt időm felmérni a környezetet. Amint megvolt, ásítottam egyet.

~Szép kis napnak nézek elébe…Minek is keltem ma ki?~


//Nézd el, ha béna lett. Kijöttem a gyakorlatból ^^"//

*Mikor föl röppentem az égbe az illatos szag után észre vettem a lányt, hogy hol is van pontosan. A magasból figyelem a lányt, hogy ki is lehet ő?*
~Nem ismerem őt még sosem láttam biztos nem régen érkezhetett ide Shadowlandbe.~
*Közelebb repülök hozzá, majd leszállok a földre, ahogy a lábam megérinti a szilaj talajt akkor vissza is változom emberi formámba. Kis léptekkel közeledek a fa tövében ülő lányhoz.*
~ Nem nagyon gyakori, hogy itt találok valakiket a Pokolban nem éppen egy vonzó hely mások számára, de a démonok számára maga a paradicsom a hőmérséklet is sokkal jobban megfelel nekünk mint a kinti hűvösebb levegő.~
- Üdvözlet!
*Köszöntöttem a lányt eléggé kedves voltam hozzá ahhoz képest, hogy feszült voltam, amúgy is nem lehetek vele gonosz mert még is a vezérek tanácsába volt egy megállapodás közöttünk és nem bántsuk egymást csak ha valaki nyomós okod ad rá.*
- Stefan Ludger a nevem megtudhatom az önnét?
~Kérdeztem tőle ha bár közelebb érve föl tűnt nekem, hogy nem éppen egy közönséges mezei véroroszlán. Talán valami üzenetet küldött volna Asley vagy csak csupán betévedt ide világot látni? Fogalmam sincsen, de mindjárt kiderül a dolog.~

*Ohh, de muris. A vezér…Azt hiszem. Nem vagyok otthon ilyen téren. Nem tetszik. Nem vagyok oda a démonokért, csak akkor ha emberi alakban vannak. Lehet ők is így vannak velünk. De azért ennyire óvatosnak sem kellene lenni. Megnyalogattam a jobb mancsom, majd felálltam, és felé fordultam.* ~Üdvözletem??? Oké, ezt sem vártam volna…De hát, miért is ne?~ *Beleszagoltam a levegőbe, és a következő megszólalásakor a földre tepertem. Meg csattogtattam az állam, majd mélyen a szemébe néztem. Félre döntöttem a fejem, majd átváltoztam, és leszálltam róla. Felálltam, és lesöpörtem magamról a füvet és a földet.*

-Rose Mary Seraph- *Mutatkoztam be, majd kezet nyújtottam, hogy felhúzhassam.* ~Oké-oké, tudom, hogy nem kellett volna és nem is volt jó ötlet. De ez most kellett. Olyan bűze volt, hogy nem hagyhattam ki.~

-Boccs, az előbbiért, de bűzlesz- *Mondtam egy mosollyal, majd körbe néztem. Nem valami bizalom gerjesztő hely. Na ez nem volt valami kedves, de igazam van. Nem szoktak ilyenek lenni, vagy csak rég voltam a közelükben. Mindegy, a lényeg megtörtént és kész. Lesimítottam a szoknyám, feljebb húztam a csizmám, és a pólómról leszedtem egy fűszálat. A hajammal..Azzal nem lehet mit kezdeni, beletúrtam kicsit megráztam és oldalra simítottam, az egészet.*

-Nem szoktam eltévedni, de megkérhetlek, hogy elmond merre kellene kimennem innen?-*Fordultam felé egy halvány mosollyal. Tény, hogy a szaglásom kifinomult, de ma nem vagyok formában, és nem találom a kiutat. Ha nagyon akarnám megtalálnám, de az nem kis erőfeszítést igényelne, és ha másra is kellene az erőm? Szóval, használjuk ami van, és jelen pillanatban csak egy démon áll a rendelkezésemre.*

*Csak álltam ott egy helyben és halottam mit mondott ezt mégis, hogyan képzelte ilyet mondani én is érzem véroroszlán illatát még sem mondok róla semmit és ez a semmire kellő ezt meri mondani.*
~ Nyugalom Stef ilyenen csak nem fogod felhúzni magad, úgy is csak biztos egy elkényeztet perszóna semmi más. Legalább nézzük a jó oldalát és azt, hogy válaszolt a kérdésemre, most erről a lányról egy teljesen más véleményem alakult ki, mint amikor ide jöttem hozzá.~
- Hát amerről jöttél, arra kell haza is menni.
*Mondtam neki egy kissé már vastagabb és rémisztőbb hangon. Egy lépést hátráltam majd föl vettem démoni alakomat.*
~Minek ide kedvesség, ha már nem szereti szagomat akkor most érezze erősebben.~
*Szememben föl csillan egy fekete fény ekkor egy gonosz gondolat jutott nekem eszembe.*
~Mi lenne ha egy kicsit jobban eltévedne a lány a sűrű erdőben ha már ilyen ékes szóló akkor már gondolom, nem fél a sűrű és sötét erdőtől. Kész rémálom halandók számára ez az erdő most csak éppen a peremén van, de ha beljebb megy akkor majd megtudja, hogy miért is az erdő neve, hogy rémségek erdeje.~
-Bocsáss meg előbbi gorombaságomért a hazafele vezető út arra fele van.
*Mutattam dél irányába, ott van egy ösvény is amit a vadállatok tapodtak le az erdő közepébe fogja vezetni őt ahol majd még jobban eltéved.*
- Lehetek még valamiben a segítségedre?
*Kérdeztem tőle egy kedves vigyort vágva mint aki nagyin is örül a találkozásnak ezt csak is azért kapja mert nem éppen jó a modora.*

*Nini felhúztam. Ohh jeha. Pont ezt akartam. Rémálmaimban. Nem szokásom, de már rég nem csináltam ilyet. Ez most kellett. Tudom-tudom. Ennek még meg lesz az ára, de hát…Mit tegyek ha így van? Bűzik, és most nem az általános bűzről beszélek. Amerről jöttem?? Észlány, ha tudnám merről jöttem nem kellene a segítséged. Ahh..Milyen borzalom, egy démon segítségére szorulni….Ahh…Megalázó! És hallatlan*

*Borzalom, visszaváltozott. Elfintorodtam, majd végig mértem és sóhajtva megráztam am fejem. Teljesen mindegy. Vártam már, hogy elmenjen, de nem ment. Ehelyett itt maradt. Oké, most azt kívánom bár ne lenne itt. De itt van. No akkor boldoguljunk vele. Sötét gondolata támadt..A szeme erre enged következtetni. Milyen jó megfigyelő vagyok. Ohh jeeehaaaa! *

-Szóval délre- *Bólintottam majd elindultam, de három lépés után megfordultam és elindultam az ellenkező irányba. Ha délre mennék tuti eltévednék. És azt nem akarom! Így tehát, ha ő dél-t mond, én megyek északra. Vagy mit tudom én merre, csak arra amerre ő nem mondta. Visszaváltoztam, és megnyalogattam ismét a jobb mancsom.*

*Lehajtottam a fejem, majd felvettem a szagom nyomát. Persze ehhez kellett egy kis körözés. Vagy tuti hülyének néz, de amint megvolt, „bőgtem” egyet, és visszaváltoztam.*

-Köszike a segítséget. Ezer hálám-*Öltöttem rá a nyelvem majd elindultam*

*A lány megköszönte a segítséget és el is indult arra fele amerre csak én mondtam ezzel egyetlen egy probléma volt és az, hogy a szag nem arra távolodott merre kellet volna.*
~ Még sem jött be a tervem amit akartam, no de se baj, úgy sem fog egy hamar kitalálni innét mert épp ellenkező irányba halad a kijárattól. Akár hogy is a tervem véghez vittem most már csak azt kell látnom ahogyan eltéved újra az erdőben, majd körbe és körbe fog járni az erdőben.~
- Szívesen máskor is.
*Kiáltottam utána majd fölröppentem az égbe, hogy majd a onnét föntről fogom követni a lányt, hogy mit fog tenni persze széllel ellenkező irányba, hogy ne tudja megérezni szagomat.*
~ Tyara miatt nem nagyon aggódom míg a levegőben vagyok szemmel tudom követni a palotába bejárókat is tehát biztonságban van na meg éppen ott van Cattie is. Közben a lány szagát már elvesztettem, de még mindig látom a kopár fák között ha bár ő nem hiszem, hogy észre venne a felhők között.~

*Egy ideig mentem, majd meguntam, és hanyat vágtam magam. Semmi értelme, eltévedtem. Ennyire pech…Igen, peches vagyok nincs kétségem felőle. Egy ideig néztem az eget, majd megfordultam és feltápászkodtam. Megráztam magam, majd elüvöltöttem magam, úgy hogy csak vízhangzott és rengett tőle az erdő, azon része ahol tartózkodok. A madarak felreppentek, és meg elvicsorodtam. Azt amit ebben a formámban teszek, semmiképp sem nevezhető mosolynak. Ha jobban belegondolok…Mégis csak Stef-nek volt igaza. Ez egy erdő. És az erdő közepén, egy nagy fa szokott állni. Vagyis, ha mégis csak az erdő közepére mutatott megmutatta merre van a kijárat.* ~Köszike démon pajti~*Ezzel a lendülettel elkezdtem abba az irányba futni amerre mutatott. *

*Ohh, meg is van. Nemsokára oda érek. Amint elértem a tisztást, lefékeztem. Már amennyire tudtam. Kicsit becsúsztam, de megálltam mielőtt a fához értem volna. Szegény karmaim. Amint megálltam leráztam magam, két lábra emelkedtem és kicsit megkapartam a fa kérgét. Vagyis inkább a karmom csináltam meg. Amint elég élesnek éreztem, elengedtem a fát, majd felnéztem rá. Vettem egy mély levegőt és felugrottam, majd felhúztam magam és szép ugrásokkal egyik ágról a másikra egyre feljebb mentem. Volt, ami megreccsent, de nem zavart, hogy csak nem törik le. Amikor felértem a majdnem csúcsára megálltam és körbe néztem, majd megráztam a fejem és visszaváltoztam emberi alakomba. Megigazítottam ismét a szerelésem, és a hajam is. *

-Arra ni- *Elvigyorodtam, majd leugrottam egy szép szaltó kíséretében. Amint földre érkeztem megigazítottam a hajam és a szoknyám. Pech ilyenkor szoknyában lenni. Amint megvolt a készülődés, elindultam abba az irányba amit a legrövidebbnek láttam, kiútként. Valahol Stef tuti figyel. Mibe hogy…..Áhh majd kiderül.*

*Csak nevettem, ahogy a lány sejtésem szerint el is tévedt majd elindult az én javasolt irányomba, nohát még is csak le tudta győzni makacsságát. Közelebb repülök hozzá, de csak is annyira, hogy ne tudjon észre venni engemet.*
~ Na most lásuk csak mennyire fél a holtaktól ha már olyan szépen bejött a Pokolba megtanítok neki egy-két leckét. Az első leckét már megtanulta, hogy hallgasson idősebb szavára most azt fogja megtanulni, hogy nem kell félni a holtaktól. Igaz, hogy sokat ki vett belőlem az édesapám lelkének megidézése, de még haldoklóan is meg tudok idézni egy halandó lelket és azt irányítani. No lássuk csak mennyire a fél a kislány a holtaktól vagyis azoknak szelemétől.~
* Egyetlen mozdulattal megidézek egy holtnak a szellemét nem is csoda, hogy ez az ember Pokolra jutott.*
~ Jobban belenéztem a holt lelkében egész sok szörnyűséget követett el biztos, hogy megérdemelte a jussát. Megerőszakolta a saját lányát és aztán feldarabolta, szörnyűség, hogy mik nem történnek ebben a világban. Ez a lélek nekem most éppen meg fog felelni~
* A lelket oda küldöm Rose elé, hogy adjon neki egy tanácsot most lássuk, hogy mennyire is képes hallgatni egy idegen szavára. A lány elé áll közvetlen majd megszólal*
- Látom megtanultad a fontos leckét, hogy hallgass egy idősebb szavára most még egy leckét fogsz megtanulni és ha nem sikerül akkor azt saját bőrödön fogod megtapasztalni.
- Fogadd meg tanácsom vigyázz az úton mert itt a Pokolban nem csak démonok élnek tudod azok akik bűnökért ide kerülnek. Vigyázz!!!
*Mondta a szellem azzal vissza ment a föld alá, hogy ismét nyugalomra jusson már mennyire lehet egy ilyen gonosz és rossz embernek.*

*Milyen kellemes itt. Még szerencse hogy…Oké, kár is lenne végig gondolnom. Biztos történik valami. Nem én lennék, ha nem történne valami. Bár csak egyszer. Csak egyszer ebben a nyomorult életemben, ne történne semmi és nyugodtan hazatudnék sétálni, majd ágyba bújni és egy jót aludni. De nem. Még aludni sem tudok rendesen. Lássuk be, a Regina testőre ként, sosem aludhatok mélyen. Ahh…Borzalom.*

*Jósnak kellene mennem. Ez nem lehet igaz. Végig mértem az épp akkor előttem megjelenő férfit, majd elfintorodtam, és meghallgattam. Nagy poén. De nem vagyok ijedős. És drága Stef…Ezt te meg is fogod látni.*

-Ide figyelj Démon pajti. Nem félek. És csinálj bármit, mutass bármit, én akkor is kijutok. És csak hozd a leckéid! Hidd el kiállom mindet! És ha kiálltam teljesíted egy kívánságom!-*Mondtam, illetve kiabáltam és tudom hogy meghallja. Ennyit erről. Egy testőr nem fél nem riad meg semmitől. Már csak édesanyám emlékét sem sértem meg ezzel. Oké, egy fóbiám van. De Stef ezt nem tudja, és nem is fogja megtudni, ettől kezdve szerintem győztem. *

*Vettem egy mély levegőt, majd elindultam ismét. Ha már ennyire rám akar ijeszteni, én cserébe nem hátrálok meg tőle. Úgy is gyakorolnom kellene. Itt a remek alkalom. A mási meg, van nálam használható fegyver, nem sokat ér, de jó hogy nálam van. Oké, ez mikor nincs? Elfér a szoknya alatt is. Oké a magam 15 centijével hol nem fér el? De azért…Nos, nem midig kicsi, hát lássuk be, hasznos egy fegyver. Csak egy gombnyomás, meglesz a két méter hosszúságú bot, és már lehet is használni. Ahh csodálatos, örülök, hogy rátaláltam.*

~Nemsokára kint vagyok. Még olyan 1 km és kint is vagyok. Majd irány a kínai étterem. Nyamiii. Kínai. Alig várom már~*Átugrottam egy útba eső bokrot, és nagy mosollyal az ajkamon tovább sétáltam.*

~A lány elő húzott a szoknya alul egy olyan csoda fegyver szerűséget, még nem is tudja mivel áll szemben itt nem lesz neki szükség fegyverre. Az erdő tele van rejtett csapdákkal és több veszély is leselkedhet rá, megvédi a fegyver talán a kárhozataktól, de semmi mástól. Megkapta a figyelmeztetést, hogy vigyázzon és döntsön okosan most jöhetnek a próbák amik majd megmutatják, hogy milyen ember is ő és mi fontos neki.~
*A fák között haladok egy kerülő úton, hogy jóval a lány elé kerülhessek útközben egy tíz éves kislányba botlottam bele éppen megfelelő lesz. Éppen a kijáratnál levő hatalmas barlanghoz állok. Lassan bemegyek ott az egyik csapdát egy kissé átmódosítom. Nem csoda, hogy ez a hely tele van csapdákkal mert ez megakadályozza azt, hogy közönséges halandók bejuthassanak a Pokolba. A kislányt beteszem egy kis ketrecbe amit föl fölfüggesztek a barlang tetejére ugyan az a kötél kapcsolódik egy kijárathoz. Több kijárat van a Pokolból, de ezeken szinte lehetetlen átjutni közönséges halandóknak ezért a Pokol a halandóktól nagy biztonságban van. A ketrec alatt amibe a kislány van több száz ezer tüske helyezkedik el. Előveszem kardomat majd föl röppenek épp a kötél közepéhez.*
~Most már érzem a lány szagát nem lehet innét messzire. Meg is érkezik a barlanghoz ahol már érezheti a kinti hűvös levegő. Most azt tudja bebizonyítani, hogy milyen is ember ő céltudatos aki bárkin átgázol, hogy elérje a célját, vagy jólelkű aki bárkin segít.~
– Nos látom elérkeztél ide a kijárathoz mivel egy kissé tiszteletlen voltál velem úgy döntöttem, hogy egy kicsit megleckéztetlek téged.
– Hadd lássuk mi fontos neked a célod, vagy valami más ami a halandók gyöngesége.
*Mutattam a kardommal a ketrecre amiben a lány helyezkedett el. Ha elvágom a kötelet egyszerre fog lezuhanni az ajtó is ami segítségével ki tudna jutni innét és vele egy időben a lány is.*
– Gyorsan dönts ez csak rajtad múlik.
~Mondtam neki azzal a kötelet elvágtam középen esélye sincsen megfogni mind két kötelet mivel azok súlyosak és szét szakítanák és gyorsasága sem lenne elég. Itt most döntenie kell! Nézem a lány arcát kíváncsian várva, hogy mit fog választani a kardomon még mindig rajta volt a burkolat ami segítségével el rejthető a kard ereje.~

*Most komolyan. Semmit sem tervez? Vagy most jön még csak a java. És igen, démon=gonosz. Vagyis, tuti forral valamit. Ami nekem nem lesz jó. És abban sem lennék biztos, hogy túlélem. De lássuk be magamnak kerestem a bajt. Ahh…Borzalom. Mindegy is. Majd meglátjuk. Csak ne legyen pók. Csak ne legyen pók. Ennyit kérek, ohh könyörgöm, ne legyen pók. Ha pók lesz. Végem van. Inkább megölöm magam, mintsem egy olyan izé-legyen milliméteres nagyságú- a közelemben legyen, vagy ne adj isten rám másszon. Borzongás futott végig a gerincemen, ami kisugárzott az egész testemre. *~Borzalom~* Sóhajtottam, és tovább mentem.*

~Mindjárt kijutok. Igen ez az!~*Magamban már hálát adtam mindennek ami fontos nekem, hogy kijutok, de nem. Vége. Kész végem van. Ennyi, kaput. Vége. Sóhajtottam, majd felmértem a helyzetet. Mit keres egy gyerek a pokolban???? Vagy ennyire méltatlan lenne?*

-Mond csak, ennyire gyáva lennél? Egy gyereket használsz? Ohh kérlek, ez olyan múlt századi….-Mondtam és mielőtt bármit tehettem volna elvágta a kötelet. Na köszi! Kedves vagy….Mindegy. Eldobtam a botot, ami pont az ajtó és a föld közé helyezkedet, meggátolva azt a teljes lecsukódástól. Én magam meg a ketrecért ugortam. A lendületemmel elkaptam és átszaltóztam vele a tüskék felett.*

-No drágám, meg is vagy. Remélem nincs bajod-*Mosolyogtam a gyerekre, majd kiszedtem a ketrecből. Amint ezzel végeztem, elsétáltam a kapuig, és megrugdostam.*-Kiálltam a próbád, nem de bár? Lennél színes felemelni? Nehogy már egy nőnek kelljen ilyen nehéz ajtókat emelgetnie.*Pillantottam rá, egy kis szempilla rebegtetéssel. Nehogy azt higgye én felemelem. Mondjuk nem hiszem, hogy gondot okozna…De nem akarom letörni a körmeim…milyen lányos indok ez. Szegény Artemisz….Remélem nem esik nagy baja. Finoman végig simítottam az oldalán, esetleges törést keresve rajta, de nem találtam. Szerencsére.*

*A lány okos volt és túl járt az eszemen felelte a közép utat amit más talán észre sem vett volna. Egy más ember döntött volna vagy az egyik vagy a másik, de ő nem. Elkezdtem tapsolni majd leszálltam a földre és közelebb mentem hozzá az ajtót egyetlen kézzel föl emeltem.*
– Hogyan ne legyek múlt századi, ha már több száz éves vagyok.
Mondtam neki, ki állta próbáimat most látom, hogy érdemes arra, hogy kezdjen valamit az kint nem pedig egy semmire kellő lány.
– Kiérdemelted a tiszteltet, de én szívem szerint hagytam volna ott meghalni, de azt tudod te is, hogy a Pokolba nem kerül senki sem ártatlanul, mindenki a tetteiért kerül ide.
– Most már nyugodtan mehetsz itt van a kijárat ez talán egy tanulság volt számodra, hogy meg kell adni mindenkinek a kijáró tiszteletet.
~Mondtam neki majd a lányt el vettem mellőle mert ő már ide került innen holt nem távozhat az egyensúlynak fönt kell maradnia aki meghalt az itt kell élnie. Mivel, hogyan látta a kivezető utat ezért meg is kell hallania, majd mikor a lány távozik akkor megölöm nem szeretné ha ilyen rossz véleménye lenne rólam. De végül is miért is ne?~
*A lányt megfogom még mindig démoni alakban vagyok, a fejétől fogva föl emelem majd összeroppantom kezemmel koponyáját az holtan esik össze.*
– Látta a kijáratott meg kellet hallania, az egyensúly nem bomolhat fel.
~Mondtam neki lehet, hogy ez most egy kicsit barbár és gonosz volt tőlem, de akkor kijutott volna a felszínre az élők világába és az több okból sem lett volna jó.~

*Megborzongtam, amint meghallottam a tapsot. Ennek még a tapsa is sátánian hangzik….Kész rémálom. De ez van. Elmosolyodtam, az élet éveit „nézve”. Igen sejtettem. De azért haladni kellene a korral. Elvégre, csak képben kell lenni a mai kedvenc sztárokkal, filmekkel és a többivel. De hát, ezt ő tudja, én nem szólok bele.*

*Amint felemelte az ajtót, kikaptam alóla Artemisz-t, és megsimogattam, majd átvizsgáltam nincs e valami baja. Mondjuk elég erős, szóval semmi baja nem lesz. Megtisztítottam a szoknyám aljával, letörölgettem majd nyomtam egy puszit rá. A kis drága, imádom! Ennyi, pont.*

-Nem voltam tiszteletlen. De tudnod kell, hogy azért mondtam hogy bűzlesz, mert azt tetted. Nem a megszokott szagod volt. Annál büdösebb, ezért mondtam. Nem mintha így nem vonnád magadra mindenki figyelmét, de azzal a szaggal, ami volt rajtad, felkeltetted még egy hangya figyelmét is….-*Mondtam, majd eltettem Artemisz-t. Ha már fogja az ajtót, foghatja egy darabig. Mivel sétára nem hívom el, így odasétáltam az egyik sziklához és leültem rá.*

-Sejtettem, hogy nem vihetem haza. De azért egy gyerek? Még is miért került ide???-*Igen ez a tény érdekel. Nagyon is. Mivel lássuk be, gyerek, aki a pokolban van. Ki ne kérdezne rá. Oké a lelketlenek. De pech én nem vagyok az. Hidegvérrel tudok ölni, de gyereket, nem bántok…..Ha nincs rá alapos indokom..*

*Végig néztem, ahogy összeroppantotta a koponyáját. Agy…Nem az első amit látok, gusztustalan, illetve megfogni az….Nem bírtam soha. Mindegy. Végig mértem a hullát, és megcsóváltam a fejem. Mennyi hasznos szerv volt még benne. 7 életet megmenthettem volna vele. De hát, nem tehetek mindig jót….*

-Még élvezem, egy kicsit a vendég szereteted. Ha nem gond. Ha az, már megyek is-*Villantottam rá egy mosolyt, de megmozdulni azt nem tettem.*-Mesélj démon pajti, hány lelketek van, hány életet ontottál ki, hogy növel a létszámot. És ohh igen. Van olyan orov, aki ide került? Az milyen muris már. Lehet ismerek közülük párat. Tudsz neveket sorolni???-*Lelepleztem volna magam? Orvosról kérdezni? Vagy nővérnek néz, vagy orvosnak, vagy egyik nem sem. Szimplán orvos b*zinak….Majd kiderül…*

~Hallgattam a lány szavait majd egy kis mosolyt húztam el arcomon mintha én tudnám ezernyi lélek közül kik vannak éppen itt. Azt sem tudom, hogy éppen miért került ide a lány élve nem tudok bele tekinteni lelkébe. Nem én döntöm el, hogy ki kerül ide és ki nem. Erre meg vannak a megfelelő szabályok. A lányra tekintek majd megszólalok, még mindig démoni alakban vagyok.~
– Nem tudom miért került ide sokan élnek itt a Pokolban, mint kárhozottak, és a neveket illetően sem tudom mindeniket megjegyezni, de ha annyira szeretnéd tudni bele nézhetek a lelkébe.
– Nem tudom, hogy hány életet ontottam ki hosszú életem alatt de azt hiszem, hogy lassan már eléri a milliót.
-324év nem éppen kicsi idő, nekünk démonoknak hosszú életünk van akárcsak a vámpíroknak és az angyalokhoz hasonlóan, mi nem öregszünk egy bizonyos kor elérése után.
*Mondtam a lánynak ezzel válaszolva a kérdéseire mert konkrét neveket nem tudok neki föl sorolni akár, hogyan is nagy a bűnös halandók száma és most már a mostani világban egyre csak emelkedik és nő.*
– Gondolom, hogy nem rég érkeztél Shadowlandbe, mert még sohasem láttalak Asley közelében.
~Mondtam neki újra megszólalva, eléggé újnak is látszik mármint látom, hogy van némi képzettsége a harc terén is a mozdulatai ahogyan fegyverével kitámasztotta az ajtót. Edzet lánynak tűnik, Rose nagy jövő előtt áll a lány szerintem. A fegyvere eléggé érdekes, de ez még nem is fogható az enyémhez. Az még mindig a kezemben van azt hiszem, hogy jobb lenne vissza tenni azt a helyére.~
*Meg fogtam a fogantyúját és vissza tettem azt tokjába ez a kard egy olyan családi ereklye csak annak a kezében működik akiben benne van a gonoszság és bűntudat nélkül képes vele gyilkolni.*
– Azon gondolkodtam éppen mialatt téged néztelek, hogy pontosan a klánodban milyen pozíciót foglalsz el?
– Azt érzem, hogy erősebb vagy mint egy közönséges véroroszlán és azt is érzem gyöngébb vagy, mint Ashley.
~Néztem a lányra, a kijárat nyitva áll és ahogy látom most nincs kedve távozni rajta még nem is ismerte meg az igazi démoni vendég szeretett. Néha nem értem az emberek vissza gondolva az előbb történtekre, hogy miért mentette meg azt a lányt? Hisz nem is ismerte semmi köze nem volt hozzá, hogy él vagy hal és nem is az ő lelkén száradt volna a dolog mert én vágtam el azt a kötelet. Nem tudom megérteni őket én démonnak születtem nem értem gondolkodás módjukat.~

*Oké, hülye kérdés volt Ki tartaná nyilván a pokolban, hányan „élnek”. Már ha ezt lehet életnek nevezni. Valakinek tuti az…Neme mondjuk nem lenne az. De tuti ide kerülök. Vajon itt lehet helyet bérelni? Ha igen, akkor bérelek egy lakosztályt. Izé…Nem akarok pokolra kerülni, de tuti elkárhozok. Majd valamelyik purgatóriumba kérem magam. Lehet a démon pajti megengedné. Milyen muris lenne. Előre lepaktálni hova kerülök. Juuuj, de muris lenne. Már mint, nem de előre kell gondolkozni. Szerintem legalábbis. Főleg testőr révén, nem engedhetem magamnak, hogy ne számítsam ki magamnak előre minden percem. Oké, a mai nap…Pihenőm van. Mármint, pihenőnek nyilvánítom, az ide tévedésem. Ennyi.*

*Igen sejtettem. Ügyesen hárította a kérdést. És el is árulta hány éves. Azt hiszem..Jól értettem. Ha minden igaz akkor 324 éves. Szép életkor. Az én csekély 21 évemhez. Csak 303 évvel idősebb. Milyen szép szám. Mondjuk a 333 sokkal jobb lenne…. Hehe…Mielőtt mondanék valamit is…Visszaváltoztam állati formámba, és megvakartam a fülem. Tudom-tudom, de annyira viszketett. Amint megvolt, visszaváltoztam és eligazítottam a hajam*

-Bocsánat, csak viszketett…-*Mosolyogtam rá, majd átgondoltam mit is mondott.*-Igen tudom, hogy ti tovább éltek. Kérlek, ennyire ne sérts meg. Nem vagyok kezdő oroszlán.-*Mondtam, határozottan. Azért ez egy ici-picit fájt. Tudom, hogy nem úgy értette, de nekem az jött le. Oké, nekem mindig más jön le…Szóval. Mindegy. Megráztam fejem, majd elmosolyodtam a kérdésén. *

-21 éve élek Shadowland-ben. Megnyugtatlak. Eltaláltad, Ashley közelébe viszont csak nem rég kerültem.-*Igen sejtettem, hogy ez feltűnik, pont egy démonnak. Aki ráadásban a démonok vezére. Azt hiszem. Ha minden feltételezésem jó, és a számítások is –amiben tuti nincs hiba- ő a démon vezér. Hát lássuk be, nagyobb és izmosabb a normál démonoknál. Még azoknál is akik a palotában élnek, dolgoznak.*

-Azt hiszem a halálom után én is ide fogok kerülni. Lehet itt helyet bérelni? Lehetőleg valamelyik purgatóriumba szeretnék kerülni-*Mondtam, ismét mosolyra húzva a szám. Csak tudja már, hova szállásoljon majd el. Mert akár akarom, akár nem, én ide fogok kerülni. Mondhatni bérelt helyem van. De ez más lapra tartozik*

*Jó a megfigyelő képessége, hogy az ne mondjam. Igen, várható volt, hogy feltűnik, nem én voltam eddig a testőre…De hát ilyen az élet. Most már én vagyok, és a kötelességemnek eleget is teszek. Sőt, többet is….De nem ez most a kérdés. Sejtettem, hogy gyengébb vagyok, mint Ashley, elvégre még is csak ő a királynőnk. Szép is lenne ha erősebb lennék. Ha nem is vagyok olyan erős, azért megtudom védeni az életét. Bármi áron, és ezért bárkit képes vagyok könyörtelenül lemészárolni.*

-A klánban, én vagyok a Grinsa, vagyis a Regina személyes testőre, azaz Ashley testőre. Nem rég kerültem hozzá, olyan egy éve. Igen, 20 voltam, amikor sikerült bejutnom. Ezzel betartva az ígéretem. És az, hogy gyengébb vagyok meglehet, de nagy harci tapasztalatom van. Amióta járni tudok, arra képeztek, hogy a Regina testőre lehessek, és az is lettem.-*Mondtam, majd nyújtóztam egy nagyot, közben megroppantva vele, néhol a gerincem. Kész szerencse, hogy nem tudom eltörni. Annyit ropogott már, hogy félek, egyszer kiakad, vagy eltöröm. Csak, hogy az lehetetlen. Oké nem az, az erőmből kifolyólag nem az….Mindegy!*

-Te pedig Démon pajti a démonok vezére vagy. Vagy tévednék?- *Kérdeztem rá. Ha már ő megteheti, nincs törvény, mely megtiltaná, hogy megkérdezzem. Azért jó tisztában lenni a rangját illetően. Még ha igazam is lesz. Hehe….*

~Végig hallgattam a lány csak elnevettem magam azon amit mondott, hogy nem lehet bérletet váltani minek akar ő bérletet váltani úgy is pont ugyan oda fog kerülni mint a többi kárhozott semmivel sem különb helyre. Átváltozása már megszokott szemem láttára, hisz láttam én már oroszlánt átváltozni nem egyszer és nem kétszer. Az igaz, hogy a vadságuk az ágyban is megmutatkozik mosolyodok el. Közben kérdését veszem észre ahogy megkérdezi tőlem, hogy én vagyok-e a démonok vezetője? Még szép, hogy én vagyok ki másnak lenne ekkora ereje, hogy a holtak felett uralkodjon. Elmesélte is, hogy mi a rangja pontosan, hát gondolhattam volna is, hisz ez a tudás és a fegyver másra nem is következtet.~
– Nem lehet előre bérelni sem helyet sem, semmit ha pokolra jutsz akkor majd keresel magadnak a vadonban vagy mit tudom én elég értelmes lánynak látszol nem kell neked majd segítség.
*Mondtam neki mosolyogva, ez az én számomból egy olyan dicséret képen hangozhatott el mert nem éppen vagyok olyan típus aki bárkinek is ilyet mond ha csak ki nem érdemli.*
– Értem mindjárt gondolhattam volna is a dolgot, hisz tökre olyan vagy mint egy testőr csak éppen ez a piszkafa fegyver nem illik éppen hozzád.
~Mondtam neki újra nem titkoltam nem tetszésemet az új fegyver iránt valahogy nem tetszik nekem ez a fabatkát sem érő fegyver. Nem is tudja milyen az igazi fegyver a tisztán kovácsolt acél na az fegyver vagy éppen egy katana amit a japánok szoktak készíteni azokkal lehet kezdeni valamit.~
– Igen nem tévedsz én vagyok a démonok vezére.
*Mondtam neki beigazolva gyanúját ha bár még mindig képes lennék megölni a lányt nem akarom megtenni mármint Ash t is a nyakamba zúdítanám és, mert ki is állta a lány a próbáimat és fölöttébb nagy sikerrel.*

*Hát ez kész. Nem szoktam én megnevettetni senkit. Illetve az utóbbi időben, a humorom csak a kórházig vezetett. Ott is, csak a gyógyulásra írélt betegeknél. De velük lehet. Akiknek meg épp akkor mondom el, hogy megfognak halni…Nos, van aki röhögve fogadja, és nem hisz nekem, van aki beletörődik és éli az életét amíg lehet. Olyan is van, aki meghallja a hírt és összeomlik. Igen, szomorú egy orvos élete. Bezzeg a gyerek osztályon. Ott jó szokott lenni a hangulat. Főleg vérvételkor. Na jó, persze van ott is aki sír, mert fél, de aki régebben van bent, az már tudja, hogy nem bántom. Most, hogy ez eszembe jutott, átkell néznem Cassy korlapját, és felkell írnom neki a kísérleti gyógyszereit. Ohh el ne felejtsem. Nem fogom. Most is eszembe jutott.*

-Kár. Akkor azt hiszem, valamelyik purgatórium lesz a lakhelyem. Elvárom, hogy meglátogass Démon pajti-*Mondtam mosolyogva, mégis határozottan. Azért legyen már néha társaságom. Oké, mondjuk itt lent vannak barátok is. Feltudnék sorolni minimum 10 barátot, akik itt lent vannak. Na majd, ha, és most szögezem le magamban HA! Idekerülök, felkeresem őket. Nos ezt is jó lesz fejben tartani. De egyenlőre még nem akarok ide lekerülni. Számomra itt meleg van. Mindegy is*

-Már boccs! De Artemisz nem piszkafa! Nincs jogod becsmérelni a fegyverem, és az, hogy mi illik hozzám, nekem legyen tök mindegy. Meg amúgy is, amíg életben maradok, a használata közben, addig egy rossz szavad sem lehet. És nem piszkafa, mivel 3 méter hosszú!!!-*Ez felháborító. Piszkafának nevezte az én kicsi Artemisz-em. Ahh, hallatlan. Elővettem, majd felé dobtam.*-Nyomd meg a gombot.-*Mondhatni utasítottam. Na, most láthatja, hogy nem piszkafa. De egy ajtókitámasztására nem fogom a teljes hosszát felhasználni. Ahh nem örültem én meg. Meg amúgy is, ha valami baja lett volna-szerencse, hogy nem- akkor egyszerűbb lett volna helyre állítani.*

-Sejtettem Démon pajti. És mond csak, Annyi kedvezményem sem lenne, hogy ne legyen ilyen meleg?-*Próbálkoztam tovább mosolyogva, majd elkaptam Artemiszt. Visszatettem a helyére, majd hátra dőltem a kövön. Ha így jobban belegondolok, fölösleges. Visszagondolva sem tudtam volna jobban dönteni. Így is-úgy is meghalt. Az a pár nap, amivel meghosszabbítottam az életét, nem számít soknak. Neki az volt, és a családjának is. De tudom, hogy szenvedett…Ahh…Mindegy. Már meghalt. És nekem ezzel már nem kell foglalkoznom. Majd átolvasom a kartonját, és a következő ilyen betegemnél már másképp járok majd el.*

*Hallgattam a lányt ahogy próbálta megvédeni fegyverét nem ér az a vacak semmit sem akár milyen hosszúra is meg tud nőni. Tovább próbálkozik, hogy valami jót kicsaljon tőlem erre nem vágtam semmilyen képet csak állta ott rezzenéstelen arccal. A lány fele fordulok majd megszólalok.*
– Nem az hőmérséklet pont megfelelő elvégre ha valaki a Pokolra jön az éppen szenvedni jön, nem pedig nyaralni.
– Továbbra is ugyan az a véleményem semmit nem ér az a vacak az bárki kezében működik, de az enyém nem az csak olyan személynél működik akiben meg van a benne élő gonosz a legenda szerint még az Istenek kovácsa Héphaisztosz készítette, hadd lássuk tudod ezt kezelni.
*Előveszem kardomat eltávolítom a fogantyúról a védő burkolatot és a lány kezébe dobom.*
– Na most mutasd meg, hogy igazán Pokolra való vagy-e.
~Mondtam neki habár tudom, hogy nem lesz képes előhívni a kard teljes erejét, de akkor is kíváncsi leszek én arra, hogyan fog reagálni a kard a lány érintésére. Kíváncsi leszek rá a kapu még mindig nyitva van, de azt nem értem, hogy miért éppen ide jött ő? Vagy csak simán eltévedt és úgy tévedt ide a Pokolba. Egyszer csak éreztem Zoeyt a Pokolban majd távozni is Tyarával ennek nem nagyon örültem, de ez így van rendjén nem itt van az ő helyük jobb is így ha minél messzebb vannak tőlem. Nem jó nekik a Pokol környezete sem jobb nekik ott. Most legalább már nem kell vigyáznom rájuk ott már tud vigyázni Zoey saját magára is. A lány fele fordulok aki szemévvel éppen akkor vizslatta a kardot, nagyon szeretem azt a kardot a kötődésem is nagy iránta egy olyan családi ereklye szükségem van rá.~
-Csak nézed vagy meg is fognád?
~Kérdeztem a lánytól kíváncsi lennék most én a lány gondolataira, hogy most miket is gondolhat róllam? Nem tudom, de talán jobb is, hogy nem tudom.~

*Nem bírom, ha valaki olyat kezd el szapulni, amihez nem ért. Nem ért Artemisz-hez. Mindegy is. Ezen kár felhúzni magam. Ha jobban belegondolok, érdekes is lenne ha Artemiszhez hasonló fegyvert forgatna. Vicces lenne látni, mondjuk egy ilyet forgatna. Tuti szétröhögném rjta magam. Ahh, az de vicces lenne. Még jó, hogy nagy a képzelő erőm. Juuj, oké, hagyjuk is. Megráztam a fejem, elhessegetve a képeket a Démon pajtiról.*

-Kár, pedig ha olyan 10 fokkal hűvösebb lenne, már ma beköltöznék- *Mondtam mosolyogva, majd felültem. Nos a következő mondata már nem tetszett. Ajnározza a fegyverét? Istenek kovácsa mi? Ahh, nagy poén. Ámbár lehetséges. Mindegy is. A legendák teszik lehetővé a mítoszokat, vagy fordítva. Teljesen mindegy. Én mind a kettőt szeretem. De térjünk vissza a fegyverre*

*Pokolba? Mert ha igen akkor mi lesz? De most komolyan????*-Megmutatom, de nem értem miért!?-*Mondtam kissé értetlenkedve. Tényleg nem értem ennek mi értelme, de legyen hát. Én nem szólok bele. Értelme nem sok van, de a kard kidolgozása gyönyörű. Bárki is csinálta értett a dolgához. És ahogy elnézem, nem egy mai darab. Ha feltételezem, hogy amit mond, igaz, akkor is gyönyörű. Tudom-tudom…De olyan szép. Tüzetesen átvizslattam a kardot. Markolat, penge, kidolgozás. És mind bámulatba ejtő. Kevés ilyen szépen kidolgozott példányt láttam. De amit láttam, az is lenyűgöző volt.*

*Amint kaptam a felszólítás félét, a kardért nyúltam, majd kézbe vettem. Súlyra nem nehéz, egy kézben s megtudom tartani. Pedig azt hittem valamivel súlyosabb. Vagy csak jó kondiban vagyok. Ez is egy szempont lehet végül is. Megforgattam a kardot. Semmi extra, vagy csak nagyon alábecsülöm. Ez lehet itt a dolog nyitja. Vettem egy jó mély levegőt. A kard pendéje megrezzent-eskü nem csináltam semmit!- és élesebb lett, de más nem változott rajta. Ez már tetszik. Csak azt sajnálom, hogy a belőle áradó erőt-már ami érzek- elnyelem. Igen... ilyen szinten peches vagyok. Azt a szilát, amin eddig ültem, egy csapással kettévágtam.*

-Cuki a kardod. Mi benne az érdekes?-*Kíváncsiskodtam, s közben úgy fordítottam a kardot, hogy a markolata legyen a Démon pajti felé, s így könnyedén elvehesse. Na meg persze, ebből látszik, hogy nem támadok. Ennyi, kész pont.*

*Láttam ahogy a kard megrezget és pár centit nőtt is, de igazából nem változott meg nagyon nincsen benne elegendő gonosz, hogy kihozza belőle az bestiát. Azt mondja, hogyha alacsonyabb lenne a hőmérséklet már most be költözne nem kell siettetni az időt, mindennek a maga ideje szerint. Amúgy is azért van ez a nagy hőmérséklet, hogy mi jól érezzük magunkat és a kárhozottak szenvedjenek tőle.*
– Ennél hidegebb itt sohasem fog lenni úgy, hogy amikor ide kerülsz hozzál naptejet magaddal.
~Mondtam neki viccesen a dolgot itt nem maga a nap vagy az annál a hőt hanem itt a víz helyett is láva folyik nincs a kárhozatoknak sem vízre sem ételre mivel halottak, csak annyi, hogy még a testük megvan és a lelkük.~
– Igen jó a kard, de én inkább a kard különleges erejéért szeretem azt a gazdájának a gonoszságára reagál a te kezedben csak éppen, hogy megrezegett a kard, minél gonoszabb vagy a kard annál erősebb, élesebb és hosszabb is lesz. Mint látod kard mérete olyan 100 cm.
*Mondtam neki majd kezemet közelebb nyújtom a lányéhoz és elveszem tőle a kardot persze csak, úgy, hogy a pengét fogtam majd fele nézek és egy vigyort vágok, majd megszólalok.*
– Na most figyelj.
*Mondtam neki majd utána rögtön meg fogtam a kard markolatát akkor beváltotta az a láncreakciót a kard mérete 100 centiméterről megnőtt 350 centiméterre ha bár tudom még növelni a kard méretét példázatnak elég a dolog élessége és keménysége is megnőtt.*
– Na látod ugyan azt tudja mit a te Artemiszed csak ha én szeretném akkor azt a fegyver szerű dolgot miszlikbe apridhatom.
~Mondtam neki mosolyogva nem lennék én annyira biztos, hogy végül a halál után a pokolba köt ki, hisz kevés az ő gonoszsága még ahhoz, ha csak gyilkolunk az nem mindig elég mert van az a gyilkos aki azért öl, hogy valakit megmentsen és van az a gyilkos aki szenvedélyből és örömből öl ez lennék én. Élvezem amikor megérzem a vér vasas ízét és annak illatát.~

*ha akarok sem fogok rájönni mi ennek a kardnak a lényege. De bármi is, tuti, hogy nem az én kezembe való. Lássuk be, Artemisz-szel könnyebben boldogulnom. És ami azt illeti, nem is akarok karddal hadonászni. Tudom, hogy kell forgatni, meg minden, de nem nekem való. Még a végén kárt tennék magamban. Ami lássuk be, nem lenne valami túl bölcs döntés. Belátva azt, hogy szükségem van még a karjaimra, lábamra, és egyéb testrészeimre, szerveimre.*

-Kár. Majd megoldom. Hozok ventillátort meg ilyen izéket…-*Válaszoltam egy mosollyal. Ha ilyen meleg van, nekem nem sok kedvem van itt lenni. Nem bírom a meleget. Mondjuk ilyen bundázattal amivel rendelkezek…Borzalom. De el kell viselnem a meleget. Majd Ezért is szeretem jobban az őszt és a telet. Azok jó hideg hónapok. Akkor vagyok igazán elememben. Nem mintha tavasszal esetleg nyáron nem lennék. De mégis csak könnyebb egy hideg nap bármit is csinálni,m mint egy füllesztő nyári napon. Mindegy is. Azt hiszem ide lesz lassan elindulni haza. Nincs kedvem tovább maradni.*

*Amint hozzáért a kardhoz, rögtön elengedtem, nem vártam meg míg kiveszi a kezemből. Hozzám egy démon-démoni alakjában- ne érjen. Nem szeretem őket én annyira. Megtűröm, de ne legyen több közelség, mint amennyi szükséges. Végig hallgattam, majd bólintottam. Nekem édes mindegy milyen egy fegyver képessége. A lényeg hogy hasznos legyen. És ez a kard számomra sose lenne az. Nem úgy, mint az én drága Artemiszem. Elfogult vagyok, igazuk van azoknak akik ezt mondják.*

*Valóban szép nagyra nőtt, de mint már említettem, nekem ez nem kell. És nem is lenne hasznos sem. Oké ez nem teljesen igaz…De hát. Mit tehetnék. Mást lassan már nem tűrök meg. Kivéve a dobó csillagokat, és a tőröket. Sóhajtottam egyet, majd leugortam a szikláról és leporoltam a szoknyám. Megigazítottam a felsőm, és a hajam is kiegyenesítettem . A kósza tincseket elrendeztem, majd rámosolyogtam.*

-Nos, köszönöm a kis bemutatót. Ha megbocsátasz, ha nem én megyek. Nem akarok tovább itt maradni. További kellemes démonkodást. Szia!-*Köszöntem el és ezzel a lendülettel mentem is kifelé. Amint kiértem a friss levegőre, sokkal jobban lettem. Kellemes szellő simogatta az arcom. És ennél jobban nem is kérhettem volna. Amint kiéltem a kellemes levegőt, elindultam haza.*

//Shadowlandi erdő - Véroroszlánok odúja -1-es szoba//

(Köszöntem a játékot!)

Végig hallgattam a lányt elindult haza fele aminek egy kissé örültem is bár mégis csaj jobb mint első gondolatra azért mégsem kedvelem annyira, hogy fél napomat eltöltsem vele. Na meg vissza is kell mennem a palotámba. Egy kissé kezd irritálni ez s ok ügye fogott ember ezért még is csak jobb társaim közt a démonoknál. Láttam ahogy távozik a kapun a kaput lecsuktam, hogy a kárhozottak ne mehessenek ki több bejárat van a Pokolba, de tele vannak azok csapdával és nem tudják ezért elhagyni azt na meg őrök is állnak a kijáratoknál. Kardomra vissza teszem a bevonatot, majd azt megfogva beleteszem a tokjába. Két lépést teszek előre majd fölröppenek az égbe, hogy vissza mehessek a palotába. Csodálatos ez a táj ahogy az ég tiszta vörös, a folyókban csak ömlik a láva maga a csoda. Repülök a palotám fele, hogy haza érhessek a lány köszönt, de valahogy én nem válaszoltam neki hát végül is minek? Nem kell nekem udvariasnak lennem nincsen semmi értelmes úgy sincs jó véleménye a démonokról és nem is lesz szerintem.

/Pokol/Démon Király Palotája/ A szoba ahol Zoey el van szállásolva/

Fortyogva viharoztam ki az erdőbe. Rohadtul mérges voltam a bátyámra, a nőjére, aki csini-mini kis angyalka volt és aki nem mellesleg csinált egy kibaszott kölyköt a bátyámnak.
- Stefan annyira elcseszett egy kúrva démon vagy.
Kiabáltam el magam, aztán egy kényelmes fát kerestem és végül lehuppantam a tövébe. Irtózatosan ideges voltam és legszívesebben a hülye bátyám képébe vágtam volna, hogy előbb gondolkodni kéne és csak utána megdugni egy nőt. Aki mellesleg egy istenverte angyalka. Komolyan, hogy a fenébe fordulhat meg egy ilyen hülyeség az én drága bátyám hülye fejébe?
- Óh te ökör, te!
Egyre idegesebb lettem, ahogy bele gondoltam, hogy majd annak a némbernek kell majd hajlonganom, mert Ő lesz esetleg Stef párja. A rohadt életbe, hogy lehet az, hogy neki mindent szabad, mellém meg egy kúrva testőrt ad, hogy vigyázzon rám? Mi ez már! Komolyan....

Miután végeztem a teendőimmel, egyedül akartam lenni nem foglalkozni másnak a bajával. Az erdőt vettem célpontul, mondván hogy ott tuti nincs senki és egyedül tudok lenni. Majd mintha egy másik démon illatát éreztem volna meg. Aztán kiabálást is hallottam. 
Ez csak is Stefan huga lehet.-futottak végig eme gondolatok az agyamon, majd gyorsítottam lépteimet hogy megnézzem nincs-e valami baja a lánynak. Idegesnek tűnt, igaz hogy egyedül akartam lenni de lehet hogy oda kéne mennem megkérdezni mégis mi a baja, nincs-e valami gond.
-Minden rendben?-léptem oda hozzá és kérdeztem érdeklődően.-Tudok segíteni valamiben?-majd ajánlottam fel segítségemet. Egyre idegesebb és idegesebbnek tűnt, nem is értettem hogy miért. Igazából nem is nagyon érdekelt.Amúgy sem terveztem hogy most itt fogok vigasztalni bárkit is, csak egyedül akartam lenni. Majd elővettem egy üveg pálinkát és egy jót ittam belőle.-Megkínálhatlak?-kérdeztem tőle, hátha kis piától jobb kedvre derül. Engem mindig felvidít ha egy kicsit iszok. És szerintem nem csak én vagyok így vele..