Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Viva La Vida  Pént. 28 Jan. 2011, 20:07 | |
|  A végzetemre várva
Nem csuktam be az ajtót,
mert azt hittem még vissza jössz,
szembeszálltam az élettel, ellent mondtam a reménynek,
csak hogy veled lehessek.
Vérzek, és ezt látom,
Ez nagyon fáj, de még mindig nem tudom elfogadni.
És most hol van az igazság?
Az élet nagyon könyörtelen velem.
Próbáltam, vártam, vesztettem - de én kemény vagyok,
s most elveszetten bolyongok a múlt után a jövőt keresve.
Az élet annyira, terror, és rémület,
És ez sem lesz jobb holnap,
Zöld üveg és szellemfiú az elmémben,
Itt vagyok a szobámban, és várok a végzetemre.
De elhagytál, s ezzel számomra meghaltál,
meghaltál, s egy új élet kezdődik...
De miért? Miért éppen én?
Miért engem hagytál veszni, s miért pont én bűnhődjek?
De mégsem tudok élni nélküled.
Lelkem mint a végzet.
Vérzik a lelkem, s ezt én látom,
látom hogy nélküled,
nélküled én nem élek.
Porig tiporva, cafatokban,
szétesve, elveszetten,
fekszek az ágyamon, miközben várom a végzetem.
Várom, mikor lemegy a nap, s álomba merülök,
várom mikor felkelek, lássam mellettem fekszel
hogy velem vagy... de ez csak képzelet.
Próbáltam, próbáltam, próbáltam azt hittem kemény vagyok,
de ő meghalt, meghalt, meghalt.
Az élet annyira terror, és rémület,
És ez sem lesz jobb holnap.
Zöld üveg és szellemfiú az elmémben,
Itt vagyok a szobámban, és várok a végzetemre. |
|
Vendég
Vendég
| |
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
