Név (Keresztnév, vezetéknév): Gintoki Sakata
Férfi
Kor: 21 (1989. 09. 29.)
Faj: Vérmedve
Rang: Ursus
Átváltozott forma: Panda, mahagóni-szín szemekkel
Külső: Japán származásából kifolyólag alacsonyabb az európai embernél, 165 centiméter magas. Átlagos testalkatú. Szeme mahagóni színű,, haja ezüstös.
Különleges ismertetőjegy: Hosszú szárú bőrcsizmát hord, testét fekete ruha takarja, piros szegélyekkel, testének bal felét egy fehér kimonóval takarja, amit világoskék hullámok díszítenek.
Belső tulajdonságok: Erőteljesen édesszájú, egy nap nem telhet el édesség nélkül a számára. Nem szégyelli társaságban sem turkálni az orrát. Gondolatai szinte mindig a fellegekben járnak, és úgy tűnhet, hogy nem mindig figyel a jelenlegi eseményekre, de nem szétszórt. Hangja mély, de nem dörmögő, kellemes hallgatni, beszéde hadaró, pörgő.
Foglalkozás: Bármit elvállal, ami pénzt hozhat a házhoz... mondhatni ezermester.
Előtörténet: Az élet nem mindenkinek fenékig tejfel, még ha a haja olyan színű is, majdnem. Gintoki édesapja hódolt a szerencsejátékoknak, és már oly nagyon eladósodott, hogy a helyi Yakuza őt, és Gintoki édesanyját fogságba ejtette, Gintokinak pedig megmondták, hogy mehet világgá szerencsét próbálni, de a hiányzó pénzt bizony meg kell térítenie, különben szülei élete szomorú véget ér.
Mit volt mit tenni, Gintoki felkerekedett, és útközben mindenféle munkát elvállalt, amit csak tudott: macskákat szedett le fák tetejéről idős asszonyoknak, vagy éppen pitiáner bűnözőket segített kézre keríteni a rendőrségnek.
Egy nap furcsa társaság kereste fel őt. Európai emberek voltak, akik pandát jöttek vadászni, mivel busásan megfizették, így elvállalta a feladatot.
A vadászok, mivel távolról jöttek és még nem szoktak hozzá az időeltéréshez, így éjszaka mentek vadászni. Gintoki a vadhajtó szerepet kapta.
Sikerült is becserkészniük egy feltűnően nagy testű példányt. Fehér bundája a telihold fényénél gyönyörűen ragyogott. A legnagyobb vadász tüzet is nyitott az állatra, súlyos találatot kapott, de az nem halt meg tőle. Vadul az emberekre vetette magát a teremtmény, s a folyamatban Gintokit is sikerült megharapnia, aki ájultan esett össze. Miután a bestia befejezte az őrjöngést, és a vérontást, sietve távozott.
Mikor Gintoki felébredt, még mindig éjszaka volt, körötte sok holtest, vérük csillogott a Hold fényénél. Ám mikor felült, furcsa dolgot érzett: kézfeje elkezdett az ujjai vége felé nőni, körmei karmokká fejlődtek, és meghosszabbodtak. Füle a feje tetejére kúszott, és kikerekedett. Haja megnőtt, a testére tapadt és fekete foltok keletkeztek rajta. Abban a pillanatban tudta, hogy mi történt vele, a vad, amit találtak, korántsem az volt, aminek gondolták, és most már ő is ugyanaz volt.
Tudta, hogy ez bebizonyította mindenféle Mende-monda létezését, és tudta, hogy innentől nincs visszaút, az emberek megölik, vagy legalábbis megpróbálják péppé verni, ha megtudják mivé vált, így kénytelen volt csakis előrefele haladni, amíg meg nem találja azt a helyet, ahol befogadják őt.