Név:Benjamin Woodstock
Nem: Férfi
Kor: 32
Faj:Vérmedve
Rang:Frakt
Átváltozott alak:
Nagyom szép gesztenye barna a bundája, szeme szén fekete színű. Az egész mancsa is fekete, ez különbözteti meg néhány fajtársától.
Külső: Haja mogyoró barna, pont úgy mint a szeme. Általában öltönybe szokott járkálni, fekete cipőbe és egy hosszú kabátot is visel időnként. Az átlagosnál izmosabb a testalkata és 176 cm magas.
Különleges ismertető jele: A tarkóján egy fekete özvegy van tetováltatva.
Jellem:Elég vidám fickó, ha tud segít ez eltévedt embereken meg akinek segíteni kell. Komoly arcokat szokott vágni, nem vesz viccre komoly dolgokat. Szereti az állatokat és a természetet. Utálja a lusta embereket és az orv vadászokat.
Foglalkozás: Erdész és túra vezető.
Előtörténet: Átlagos napon született egy Shadow Land nevű városba. Élénk kis gyerek voltam, mindent ki akartam próbálni. Ezen kívül szerettem még az állatokat, ezért sokszor mászkáltam az erdőbe. Láttam medvéket, rókát, nyulat..... Iskolába is jól tanultam, hogy elérjem a célomat. Keményen tanultam, hogy jó ember legyek. A sok tanulás meg is hozta gyümölcsét. Erdész lettem, hogy felügyeljem az erdőket és, hogy jobban megismerjem az állatokat. Közben, hogy több pénz is legyen túrákat vezettem. Tökéletes párosítás volt. A szüleim már rég meghaltak és egyedül éltem. Nem voltam magányos, sokszor nem is szeretném ha társaságom van. Jártam az erdőket, majd hallottam, hogy egy fenyves erdőbe több vadász lelte halálát. Ami nagyon nem tetszett nekem. Ezért el látogattam oda. Tél volt így kellemes volt hallgatni a ropogó hó hangját. Itt jobban meghallom ha van valaki a hátam mögött. Jártam, jártam, míg be nem esteledett nagyon szép este volt. Pont telihold volt és készülődtem haza fele. Halottam valami ropogást a hátam mögött, egy lépés hangja volt. Megfordultam, de nem tárult elém valami boldog látvány. Egy nagy barna medve volt a hátam mögött. Ledermedtem a látványtól, de ha ez nem lett volna elég a szörnyeteg két lábra állt. Hatalmas volt, mancsával pedig lendített felém egyet, ami telibe talált. Kb. 2 méterre elütött magától. Ijedtembe elkezdtem futni és közben ordibáltam.
- Segítség, segítség!
A medve fut utánam és nem sokára utol ért. Egyszer csak balszerencsémre, elbuktam. A hatalmas állat megharapta az oldalamat, borzasztóan fájt. Néhány ráncigálás után neki vágott a fának. Az ütéstől pedig a fának vágódtam és elájultam. Később ugyan azon a helyen ébredtem ahol feküdtem egész este.
- Megúsztam? Álmodtam talán?
A sejtésem nem teljesült be, a harapás nyoma ott volt a hasamon és egy kicsit még fájt. Haza kecmeregtem és néhány napig még otthon maradtam az ágyba. Valaki kopogtatott az ajtón, oda sétáltam és kinyitottam, egy lány állt ott vérezve. Csak ennyit mondott nekem.
- Segítsen, ne engedje, hogy megöljön!
Majd össze esett és meghalt. néhány méterre mögötte egy férfi állt véres szájjal.
- Akkor te is jó leszel.
- De ki maga? Mit akar tőlem?
Elröhögte magát és közeledni kezdett.
- A te fajtád úgy ismer minket , mint az éjszaka szörnyei, a gonosz vagy ha jobban tetszik így vámpír!
- Az nem lehet vámpírok nem léteznek!
- Ó dehogy is nem! És most meg fogsz halni.
Egy ököl csapással indított amikor egy ösztönös reflexszel megfogtam az öklét.
- Ez nem fog megtörténni!
Hirtelen fekete lett barna szemem és egy nagy medvévé változtam. Itt már nem voltam képbe, mindent ösztönösen csináltam. Hamar szét szedtem azt a kis vámpírt és vissza változtam. Itt tudtam mi vagyok én. Nem örültem neki, de így kell élnem. Így kezdődött el vérmedve életem.