Dear Diary, Régtől nem érintette már-e könyvet se tinta, se kéz, a figyelem becses értéke pedig évekkel ezelőtt elhagyta. Több mint kétszáz éve. Ámde mit csinálsz akkor, ha olyan titkok és érzések gyűlnek fel benned ez idő alatt, amiket ki szeretnél adni magadból, de nem tudod kinek? Természetesen írásban, lapokra veted őket! - Ezt hívják naplónak. Ez esetben halhatatlan naplónak... - És úgy vélem, eljött az ideje, hogy újra életre keltsem!
Utáltam... utálom a démonokat. Lassan az egész világot gyűlölni fogom. Szerettem volna azt hinni hogy minden rendbe jött végre... még ha tudtam is, hogy ez messze áll az igazságtól. Bár nehéz volt elhitetnem magammal, de ha sikerült, akkor igyekeztem minden egyes percét kiélvezni. Viszont az idő elteltével egyre több lett a gond, a teher, a felelősség, a baj, én pedig egyszerűen már képtelen voltam meghátrálni. Élvezni az életet? Lehetetlennek tűnt. Igazából tökre mindegy volt hogy mi vagy, mert bármivé születtél vagy váltál, így is úgyis az határozott meg, ki vagy. Angyalnak sem volt sokkal jobb lenni, mint bármi másnak. Ezt sem élvezted jobban, mint a démoni életet. Igazából a két világ annyira más volt, hogy már szinte rémisztően hasonlítottak egymásra, csak a különbség az volt, hogy a lentiek élvezték az élet minden egyes apróságát – hiszen könnyedén és egy csettintésre rontottak meg mindent -, ellentétben velünk. Minket egy szó hajtott, aminek a jelentése nagy volt, a terhe pedig óriási... egy szó, amit percenként el kellett magadban ismételgetni, hogy emlékeztesd magad, mire is születtél: Felelősség. A világ elfajult, közölünk pedig sokan más utat választottak. Én döntöttem. Eldöntöttem, a végsőkig küzdeni fogok, és soha, soha nem fogok hallgatni Lucifer csalogató szavaira. Ha kell akár egyedül is szembeszállok velük, csak elérjem azt, amire teremtve lettünk én, és az egész fajom – bár úgy tűnik sokan már elfelejtették, mi is az igazi céljuk. Az önzőség, a kapzsiság, a komolytalanság által fogyunk, Lucifer hatalma pedig egyre csak nő. Én is haldokló félben vagyok, vagy mondhatni úgy, lassan elfeledem, mire lettem teremtve, és hogy Uramnak mivel is tartozom. Semmi köze a bűnhöz, vagy más rossz tulajdonsághoz ami egy megbánással, vagy tisztítással el is lesz feledve. Nem... ez annál sokkal, de sokkal rosszabb. Kicsiny kis buta, emberi tulajdonság, ami ellen még gyógyír sincs... és egyre több kárt okoz benned. Elvakít, magával ragad, és soha el nem enged. Ennek a rabjává váltam én oly’ sok év után... hatásos fegyver, könnyen megöl. Neve becses, szimbóluma pedig fájdalmasan dobog benned a végsőkig, ha egyszer rabjává válsz – Szerelem.
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
Szer. 03 Júl. 2013, 19:51 by 
Tárgy: Immortal Diary 
