Név: Nick Westson
Nem: férfi
Kor: 25
Faj: vérleopárd
Rang: -
Átváltozott forma:
Külső: 188 cm magas, barna hajú, barna szemű, kidolgozott testalkatú. Általában farmerban és pólóban jár. Kevdenc ékszere az ezüst nyaklánca, amin dögcédula lóg.
A haját általában felzselézve hordja és néha napján szívesen mászkál melegítőben. Imádja a fényűző életet, így ruhái sem utolsók, kedvenc márkája a Nike és a Cherokee. Próbál mindenben kitűnni a tömegből és mindenkinek megmutatni, hogy megszerezhet magának mindent. Ez látszik az autóján is, ami egy 67 Ford Shelby GT Mustang.
Különleges ismertetőjegy: Két tetoválása van, az egyik egy sárkány az alkarján, a másik pedig egy kobra a vádliján.
Jellem: Akit nem ismer, azzal általában lekezelő és arrogáns, ám mélyen legbelül érzékeny így ezt próbálja palástolni beképzelt viselkedésével. Jobb kedvében egész megnyerő tud lenni, a barátaival kedves és segítőkész. Gyűlöli a kétszínű és hazug embereket, ezért ő általában őszinte és mindenkinek a szemébe mondja a véleményét.
Foglalkozás: a szülei pénzelik
Előtörténet:
1985-ben születtem Shadowlandben. A gyerekkoromat szinte egyedül töltöttem, hiszen milliárdos szüleim nem sokat foglalkoztak velem. Mindig az volt, amit én akartam, mindig megkaptam, amit szerettem volna. Másokkal ellentétben én sosem rinyáltam azért, hogy foglalkozzanak velem a szüleim. Valahogy sosem álmodoztam arról, hogy ölelgetnek és puszilgatnak. Mindig megtaláltam azokat, akikkel jól éreztem magam, így kompenzálni tudtam a szüleim hiányát.
Rend szerint ők sem sírtak utánam, nem kerestek, hogy merre járok egész éjjel, nem kérdezték, hogy miért füvezek... lényegében semmit nem tudnak rólam. Olyanok számomra, mint két vadidegen ember, így nem is szoktunk érzelgősködni. Nem ülünk össze karácsonykor, vagy más ünnepekkor, születésnapra veszünk ezt-azt egymásnak de életünkben nem váltottunk még talán három mondatot se egymással.
Anyám és apám elvannak együtt, én pedig el vagyok a haverokkal és az életemmel. El vagyok egyedül, szülők, testvérek, rokonok és barátnő nélkül. A szerelem úgyis csak legyöngíti az embert és nekem erre nincs szükségem. Hogy visszakanyarodjak a történethez folytatnám a kamaszkorral.
Ekkoriban összetalálkoztam még pár hasonló milliomos csemetével, akikkel vígan vetettük bele magunkat az éjszakai életbe, az ivászatba és a fűbe.
Rengeteget csajoztunk és szinte minden este buliztunk valahol.
A főiskola évei alatt ugyanez ment és én egyre romlottabb lettem. Az életem épp egy ilyen este után fordult 360 fokot. Az egyik buliról mentünk hazafelé kocsival a haverokkal, s a végén, mikor már mindenkit haza vittem a kocsim lerobbant az erdő mellett. Egy fura fazon épp arra járt gyalog, így odajött segíteni. A segítség közepette azonban észre vettem, hogy elvette a pénztárcám így neki rontottam, de ekkor valami olyan történt, amit az óta se tudok igazán elhinni. Hirtelen egy hatalmas leopárddal találtam szembe magam.
Pár órával később arra ébredtem, hogy iszonyatosan sajog mindenem. Az út szélén feküdtem mozdulatlanul és próbáltam felkelni. Ekkor jöttem rá, hogy nem emberként ébredtem fel, hanem egy leopárdként. Őrülten féltem... igen. Bevallom, rettenetesen féltem és megijedtem. Azonnal az erdő felé kezdtem rohanni, nehogy valaki meglásson és egyre dühösebb lettem a helyzet miatt. Nem értettem, mi történik...
Mikor végre lenyugodtam, hirtelen ismét ember lettem és ott feküdtem meztelenül. Azonnal a kocsihoz mentem és elindultam hazafelé, mintha semmi se történt volna.
Ilyenkor már saját lakásom volt, hiszen egy gazdag fiatalembernek ez dukált. Bezárkóztam és napokig, sőt hetekig ki se mozdultam. Az internetet kezdtem bújni és próbáltam rájönni, mi is történt velem.
Mindez egy évvel ezelőtt történt. Manapság már egész jól tudok uralkodni magamon. Szinte mindig sikerül megakadályoznom, hogy akárhol átváltozzak és egész jól viselem már ezt az egész dolgot. A szüleimmel az óta nem találkoztam személyesen, mert állandóan utaznak, és telefonon is alig beszélek velük, így teljesen a magam ura vagyok.