* Lassan de biztosan benyitottam Anamelech jövendőbeli szobájába. Szokás szerint voltak akik megbámultak, elvégre nem mindennap fecsegek én velük fehérekkel. Bezzeg régen!*
~ Azt mondják a hittünk addig tart amíg csalódást nem okozunk saját magunknak, furcsa lehet ezt nálam csalódásnak nevezni. Magamnak már elégszer sikerült csalódást okozni, azonban a hittem még mindig megvan. Hogy mi képes éltetni azt magam sem tudom. Talán az a sok áldozat. No de mit gondolok én itt össze vissza! A hit által erősödöm, a motiváló dolog nem számít. ~
- Ez lesz a szobád, amíg itt leszel nálunk! - * a kijelentésem után, kicsivel megkönnyebbülve ugyan, de nem ültem még le.
Ha az ágyra ülnék elégé félreérthető dolog kerekedne belőle. Bár a jövőbeni bonyodalmakat még meg sem említettem. *
- Elmeséled mi történt veled az évek során? -* álltam elé, inkább mintsem, hogy leültem volna az ágyra, vagy egy székre.