Kikpzés.....

Itt képezzük ki "harcosainkat"

*Egy sötét rengetegbe sétáltam, búsan egyedül, nem tudtam mit csinálni. Szomorú voltam. Egyszer csak valami rosszat éreztem, mintha valaki figyelne, de nem voltam biztos benne. A szívem nagyon elkezdett verni. Egy kis időre ez az érzés elmúlt, aztán megint előjött. Egyszer csaj nagyon sötét lett. Az orromig se láttam, majdnem minden fának neki mentem. Majd valami halk lépteket hallottam, de annyira halkak voltak hogy még én is alig hallottam azokat. Egyszer csak mintha megálltak volna, nem hallottam semmit. Ezután gyorsan átváltoztam és el kezdtem futni. Nem tudtam merre menni, mindenhol csak sötét volt és fa-fa hátán volt. Aztán megálltam kicsit lihegtem, megpihentem, majd el kezdtem halgatózni, hátha hallok valamit.*
~Asszem kezdek félni*gondolkodtam kicsit félénken. Elkezdtem verejtékezni, majd újra el kezdtem egy fele futni...De hiába volt minden...Sajnos. Nem volt merre futnom. Megijedtem. *
~Elmegyek erre ott mintha valami fényt látnék. Tudom hogy vérfarkas vagyok de az nem azt jelenti hogy nem félek semmitől. Bárcsak ne jöttem volna erre. És ha visszafordulnék? Áh az már nem jó. Megyek inkább az a fény felé, hátha az az erdő széle.
*De nem az volt, csak a hol fehér fénye sütött be az fák tetején lévő kis részeken. Felnéztem a holdra, majd előre néztem.*
~Innen nincs kiút. Mit csináljak most?*Gondolkodtam el mélyen majd leültem az egyik nagy kérges fa tövébe, és vártam hogy valaki arra jöjjön.*

~ Nem tudtam mit kezdeni ezen a napom magammal csak azt tudtam, hogy valamivel szórakoznom kell. Talán az erdőben akad olyan dolog netán valaki akivel el lehetne egyet szórakozni. Már régen szórakoztam egy jót, talán ezen az éjszakán meg fog változni minden nem érdekel, hogy kivel találkozok azt meg fogom ölni. ~
*Föl reppentem a levegőbe messze a sűrű erdő fele tartottam mikor egy illat csapta meg orromat ez ismerős számomra, ez egy vérfarkas illata. Közelebb repültem hozzá. De ő konkrétan engem nem láthatott, mert fent voltam a magasban és ráadásul olyan sötétség van, hogy az orrom hegyétől tovább nem látnék, ha persze halandó lennék*
~ Mit kereshet itt ez a vérfarkas éjnek idején, ez mára az ő szerencsétlen napja, mert most írta alá saját halálos levelét azzal, hogy a mai napon az utamba tévedt. Nem beszélgetek vele úgy sem lenne értelme, mikor megölöm holtestét összetépem mintha csak egy vadállat tépte volna szét őt.~
* A fiú észre vett bizonyára a szaglásának köszönhetően, mert gyorsan átalakult és esze-veszett iramban el kezdett menekülni tőlem. Én pedig utána egyik ágról a másikra mert, túl sűrű volt az erdő ahhoz, hogy repülhessek még a végén eltörtem volna a szárnyam egy kemény fatörzsben. Hosszas üldözés után megállt egy tisztáson a Hold fénye bevilágította az egészet tisztán láttam őt.*
~Nem fáradtam azon, hogy föl vegyem ny@mvatt emberi formám meg felel nekem, a démoni alakom az jobban tükrözi jellemem. Sokan nem tudják, hogy én milyen szörnyűségekre vagyok képes, de ez lesz az egyik béldám a fiú szenvedése hosszú és fájdalmas lesz az felől én megnyugtatom.~
* Kilépek a sötétből lassú léptekkel a fiú felé, minden egyes izmom görcsbe rándult, hogy gyors tudjak védekezni ha szükség van rá, majd megszólalok vastag hangon.*
-Kisfiam, térdelj le könnyebb lesz úgy a halálod és kevésbé fájdalmas, de viszont ha ellen állsz nekem, akkor halálod hosszú lesz és kínszenvedésekkel teli.
*Mondtam neki vastag hangon jobban teszi ha megfogadja az ötletet, mert én élve el nem fogom engedni ha a maga az öreg Isten is száll le onnét az égből, hogy kérjen meg, hogy ne tegyem.*

/Jó reag csak egyetlen apróság csak helyett csaj van/.

*Amikor megálltam a tisztáson éreztem hogy valaki közeledik, először nem tudtam ki az de egy kis idő múlva észre vettem hogy egy démon az.
~Most mit tegyek? Remélem nem akar bántani nem nagyon tudom még megvédeni magam.~
*De egyre közelebb és közelebb jött, majd megszólalt. Azt akarja hogy térdeljek le elé, meg akar ölni. De én nem tettem meg átváltoztam majd esze-veszett iramban el kezdtem futni. Nem tudtam hogy merre futok csak futottam valamerre.*
~Remélem nem ér utól, gyorsabban kell futnom, ki kell jutnom az erdőből valahogy.~
*Megállta, valahogy olyan érzésem lett hogy nm ér semmit az életem, vártam hogy utolérjen. Csak vártam és vártam. *
~Kell legyen valami megoldás amivel meg tudom védeni magam. Még csak most érkeztem és már most meg akarnak ölni hát ez hihetetlen. Bárcsak ne jöttem volna ide. Habár az életem úgy is feleslegessé vált az utóbbi időkben, nincs sok értelme. De még egyszer nekirugaszkodok hátha most sikerülnek a dolgok. ~
*Erőt gyűjtök és várom szeretettel a démont. Néztem jobbra, jobbra, előre és hátra is. Hátha meglátom és egyből rá tudom vetni magam. Nem változtam vissza emberi formámba, maradtam farkas.

~ A férfi nem foglalkozott azzal amit mondtam még azzal sem foglalkozott amit mondtam neki, nem méltatott válaszolni sem ami egy kissé engemet föl is dühített. Te választottad ezt a halált, halálod kínokkal teli lesz.~
*Azt hiszi elmenekülhet előlem, pedig nem tud ismerem már Shadowlandet annyira, hogy nincsen olyan hely ahová el tudta bújni előlem. Utána repülök már nincsen az a sűrű erdő hanem egy út mentén üldöztem őt. Repültem útján gyors sebességgel.*
- Úgy is megöllek.
*Kiáltottam utána szerettem volna ha teste minden egyes porcikája rettegni fog tőlem míg nem már fogja kívánni sőt kérni, hogy öljem meg és segítsem át őt a túlvilágra. Majd mikor utol érek rá vetem magamat akár a sas az áldozatára rá szökök a hátára és mind ketten a földre zuhanunk. Mivel a testsúlyomat futás közben már nem bírta el. Próbálom szárnyaimat messze tartani tőle, hogy ne érhesse el ő azt. Közben kezemen levő karmaimmal behúzok neki egy hatalmas pofont mint ahogy azt a medvéknél szokás.*
~ Várom, hogy reagáljon nem úgy ismerem a vérfarkasokat akik megijednek egy kis harctól, ez a vérfarkasok szégyene ha tovább fut.~
- Harcolj ne fuss el mi vagy te lány?
~Mondtam neki dacosan majd megálltam egyenesen közben föl vettem egy védekező pozíciót, hogy tudjak védekezni ha végre egy kis bátorság kerülne bele és nekem támadna. A vérfarkasok többségére jellemző, hogy ha feldühödnek akkor nem képesek irányítani magukat minél jobban föl kell húzzam út és akkor harcolni fog.~
- Kislány, kislány...
*Ismételgettem, hogy még jobban fokozzam ezt jobban föl kell húzzam akár, hogyan is ez egy férfi számára sértő és valamennyire csak föl kell húzza magát na meg a pofon is amit kapott tőlem.*

/Amikor harcolsz próbáld úgy tenni, hogy minél kevesebbet irányítsd a másik karakterét az nem gond ha annyit írsz hogy megütöd és elesik az már abból következik. Nem kell egyből megölni sem vagy ilyesmi csak szerre és a cselekedeteid is legyenek valóságosan nincsenek sem lézer kardok sem lézerszemek, vérfarkas vagy használd a képességeid, mint a gyorsaságot./