Shadowlandi Kilátó

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Pént. 11 Jan. 2013, 21:14

Ideges voltam amit láttam, először Caroline provokálta majd istenesen lágyékon térdelte a férfit, most ah tudtam volna nevetni akkor biztosan szakadtam volna a röhögéstől. Viszont azután amit tett, arra nagyon dühös voltam már nem voltak képes kontrolálni a testem, a bennem feszülő vadállat át vette a testem felett az uralmat és egyenesen a vámpírnak rontott. Nekünk vérálatoknak kötelességünk a vámpírok eleln harcolni és minél előbb kiirtani őket. Zért a bennem levő vadállat teszi is a kötelességét. Caroline éppen akkor lögte el magát a vámpírtól, ahogyan nehéz testemmel a férfira ugrottal a födlre löktem. Fogaimat mélyen a férfi mellkasába mélyesztettem, madj felszakitottam, ekkor látszott az a gonosz szíve. Fura volt olyan szívet látni ami nem dobog.. majd egyaetlen harapással kiszakitottam onnan. Vissza változtam emberi formámba. Teljesen pucér voltam.. de ez nem zavart engm egy csöppet sem.. vetettem egy pillantást Carolin-ra. Nem ismeri ezt az énem, de amikor állati alakomban vgyok nem igazán vagyok a magam ura, persze embereket nem bántok, de a vámpjrokra ösztönsöen rátámadok.
-Na most legyen nagy a pofád- mondtam a földön fekvő férfinak... sok élet már nem volt benne de azért elvettem a földön heverő kést.
-Menj vissza ahonnan jöttél a pokolra..- mondtam neki madj egyet belerugtam, szerelmem fele pillantok majd megszólalok.- Jobb ha ezt nem fogod nézni- mondtam neki majd a késsel levágtam a fejét, hogy biztosan meghaljon. Eléggé kis mocsok lények ezek nehéz őke elpusztítani csak akkor biztos dolog ha a fejét elválasztják a testétől. Elvágre is új fejet nem tud növeszteni. Testem csupa vér volt és meztelen.. most egy kicsit kinosan éreztem magam, eddig a harc hevétől nem éreztem.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Pént. 11 Jan. 2013, 22:02

*Mikor megcsókolt legszivesebben pofán vágtam volna, amit meg is tettem volna ha John nem avatkozik bele.Ellöktem magamtól Jacket, és John hirtelen neki támadt.Nem akartam hogy így legyen, én akartam megölni őt, és ezt Jack is tudta még se tudta vissza fogni magát.Dühös voltam rá..Miután vissza változott , meztelen volt, nem figyeltem rá tulságosan, olyan mintha elárultak volna..*
- Mit tettél? Én akartam.. Nem a te családodat ölték meg.
*Nem akartam már hozzá érni se, el se hiszi hogy mennyire megbántott.Meghalt Jack.. el se hiszem, a volt szerelmem tényleg meghalt, John megölte.Megérdemelte a szemét, de akkor is ő volt az első, aki fontos volt számomra mint férfi. Nem tudom hogy most mi lesz,megbocsájtok-e Johnak vagy sem.*
- Csallódtam benned John... te is tudod hogy én akartam megölni, nem tudod hogy mit tettél.
*Miután Johnra nézdtem elkezdtem sírni és a földre estem.. Fájt a szívem és a lelkem, egyedül akartam lenni.Magányra volt szükségem és gondolkozni akartam. Hogy most mit tegyek?! Nem így akartam..*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Pént. 11 Jan. 2013, 23:46

Nem volt boldog Caroline, hogy kiynirtam azt a férget, de már nem tudtam uralkodni magamon ahogyan a bennem levő fenevad a vámpír vérére szomjazott teljesen elgurult az agyam. Közben a nadrágom fele sétáltam és fölvettem azt.
-Tudod ő vámpír.. és nekem kötelességem őket irtanim ez velem született dolog és az ösztöneim hajtottak mint bármely véglényt.. remélem nem haragszol nagyon... meg tudsz nekem bocsátani?
Kérdeztem tőle, most nem volt arcomon sem mosoly sem semmi, csak a komor tekitet nem fogtam föl, hogy mit csináltam, hogy mit tettem én csak ösztönből cseekedtem azt amit a bennem levő fenevad akart. Utat engedtem neki, lehet jobb lett volna emberi alakban maradni akkor nem biztos ennyire begurultam volna. De most már mindegy is, csak azzal jekk fgolakoznom szerelmemet hogyan tudom kiengesztelni és a kedvére tennni.
-Tényleg ne haragudjál, tudom hogy te akartad megtenni de nem tudtam már vissza fogni magamat, képtelen voltam...- feje még mindig a kezemben volt majd a földre hajítottam a földön hagytam abban a gondolatban, hogy majd a nap ugy is el fogja tünteni a nyomokat, el ég. Oda léptem csupa vér voltam mindenütt, főleg a torkom és a szám környékén hiszen számmal téptem föl az áldozatott és az megmarad bennem, még mindig érzem azt a fémes izt a számban. Hát igen sok tetre nem vagyok büszke amit tette, és talán tenni fogok de ez szükséges volt. Egy ilyen vámpírnak nem adathat meg az aza öröm, hogy a másnapot megélje.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szomb. 12 Jan. 2013, 00:18

*Meghalt Jack, tényleg meghalt.Gyűlöltem őt de még is fáj hogy már nincs többé.Én akartam megölni, de vajon ha oda került volna a sor ,megteszem? Én is gyilkos leszek? Én is olyan leszek mint ő? Haragszok, még mindig Johnra ,de csak jót akart, és meg is értem.Nem tudott már uralkodni, főleg miután megcsókolt Jack..
Megtöröltem szemeimet majd felkeltem a földről,leporoltam a ruhám és Johnhoz léptem.Tekintete komoly,rideg volt.Most az egyszer picit féltem tőle, főleg hogy a keze és az arca is véres lett de nem érdekelt.Kezemet,végig simítottam az arcán majd közelebb léptem hozzá és átöleltem szorosan.*
- Szeretlek, szerelmem, hidd el nekem.És köszönöm hogy megölted...őt.
*Halványan rá mosolyogtam, majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam lágyan.Lehet hogy Jack volt az első szerelmem, de remélem hogy John lesz az utolsó, nagyon szeretem őt.
A hosszú csók után átöleltem.*
- Remélem nem esett bajod..
*Nagyon aggódtam érte, reméltem hogy nem esett semmi baja , nem sebsítette meg az a hülye vámpír.
Most hogy megint visszazökkentünk abba a csendes, békés éjszakába, csak most láttam hogy John mennyire is jóképű, eddig is tudtam de most valahogy sokkal jobban, és a teste is, izmosabb..még akkor is, ha tiszta vér volt.
Szélesen rámosolyogtam.*
- Most mit szeretnél csinálni?
*Ujjamat végig húztam, a meztelen felső testén.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szomb. 12 Jan. 2013, 15:21

Nem értettem a helyzetett, hogy hirtelen miért gondotla mg magot csak azon vettem észre mgam, hogy Caroline hozzám bujik majd megölel. Nem értettem mi folyik itt előbb mérges volt és haragos most meg olyan mint szokott. Nem tudom mi válthatta ki belőle ezt, de gondolom annak a pasinak a látványa akit szétéptem..
-Én is szeretlek téged, de hirtelen miért godnolkoztál meg enynire?
Kérdeztem tőle kíváncsi votlam rá, nem mintha nem örülnék neki mrt olan boldoggá tud tenni iylenkor amikor hozzám bujik, nem akartam össze verázni ezért próbáltam úgfy átölelni n vérezzem őt is össze... nos eztvalahogyan le kellene mosni magamról. Ha bár annál jobban engem nem zavar de talán szerlmemet zavarja és nem szeretek piszkosan a abrátnőmmel lenni. Aggódott miattam, nem kellet mivel tudtam, hogy le tudom győzni főleg hogy szerelmem elterelte a fiygelmét de, viszont tarozik egy kis magarázattal hog ki ez az alak, és mi történt itt pontosan.
-Nem történt semmi bajom, éppen belém harapott de az már befort tudod én gyorsan regenerálódom engem sem lehet olyan könnyen elpúsztítani.. ha bár halandó vagyk öregszem de még is több mint egy normális halandó, és mesélj mki ez az alak és miért gyülölöd ennyire?
Kíváncsi votlam erre le sem tagadhatnám mert nem nagyon értem ezt az egészet csak annyit, hogymeg kellet védenem, tőle és még mindig nem bánom hogy megtettem. Egy jó idnok volt, ogy megetettem ez által a szerelmem nem lett gyilkos, én már eleve az voltam hiszen katona vagyok, persze öltem már embert.
-Itt a közelben van egy kisebb tó, nincsen kedved elkisérni engem? Valahogyan le kellen mosni magamról ezt a sutykot....?
Kérdeztem tőle, vajon ő is eb fog jönni velem? Hát remélm szerintem így ez aze gész elég romantikus fog lenni és el tudom felejtetni vele ezt a szörnyü estét.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szomb. 12 Jan. 2013, 22:14

*John, nagyon össze volt zavarodva, főleg Jack miatt.Most már tényleg el kellett mondanom neki az igazat. Meg bízok benne, és ha vele szeretnék lenni, akkor nem hazudhatok neki főleg nem erről.
Szomorúan rá pillantottam majd el fordultam.*
- Jacknek hívták. Ő volt az első szerelmem.. akibe először megbíztam.DE kár volt, nagyon nagy kár..Megölte a családomat és összetörte a szívem.Vissza akartam neki adni azt a fájdalmat,amit ő okozott nekem..
*Azt nem akartam elmondani Johnnak , hogy szomorú vagyok amiért meghalt, mert rosszul esett volna neki, és pont neki nem akarok fájdalmat okozni.Minél hamarabb el akartam innen menni, itt hagyni mindent, és csak vele lenni.*
- Sajnálom, hogy nem mondtam el John.. De most legalább már tudod, hogy miért félek szeretni, újra bízni valakiben..
*Vettem egy nagy levegőt,majd megfordultam és halványan rá mosolyogtam. Átöleltem szorosan, most csak rá volt szükségem senki mára. Sőt, nincs is senkim.Eddig csak azon voltam hogy megöljem a vámpírt, barátkozni se volt időm,főleg nem szerelmet keresni..De még is sikerült,megtaláltam, újra élek és érzek.És ezt csak Jacknek köszönhetem..*
- Persze, hogy elkisérlek. Mehetünk?
*Rá mosolyogtam, mad vártam hogy elinduljunk.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Vas. 13 Jan. 2013, 03:24

Végig hallgattam a lányt, hát igen ez sok mindent meg magyaráz, hogy miért is annyira távolságtáró néha, fél attól hogy meg fogom bántani őt. Ezt most megigérhetem neki, hogy én őt szándékosan sohasem fogom megbántani, ő a legfontosabb az éltemben, akiért még meghalni is érdemes. Láttam, szomorú mikor mesélt ezekről a dolgokról, hát igen elég nagy koppanás lehetett, hogy az nyirja ki a családját akit szeretett. Értem azt is hogy miért volt ennyire elszomorodva.. az miatt hogy én öltem meg őt és nem ő tette. Szerintem nem kellett volna bemocskolnia egy ilyen féreggel magát, hiszen egy danpeal lelke nem olyan mint a halandóké. Ők a jó és a gonosz között egyensúlyoznak ha gonoszak és vér tapad a lelkükhöz akkor könnyen vámpírrá válhatnak és ezzel lemondva arról, hogy valaha is a napra lépjenek.
-Értem most már az egészet, nem gondoltam hogy az egész ennyire fájdalmas emlékeket idéz fel benned.- próbáltam vigasztalni őt majd szorosan átöleltem. Nem törődtem, a rajtam levő vérrel sem semmivel csupán Caroline volt fontos nekem senki más, ő az csak aki számít. Ahogyan sejtettem le fog jönni velem a tóhoz.. hmm ott végre talán ketteseben lehetünk ahol nem zavar meg minket senki sem. Ujjaimról még mindig csepegett le a vér.. hát igen eléggé durva amikor állati alakomban valakibe belemélyesztem a karmaimat, nem lennék annak a helyében annyi szent. Szerencsére nincsen messze a hely ahová menni fogunk. Sötét volt minden sehol egy árva lélek de ami még furcsább volt, hogy sehol egy állat sehol egy madár. Mivel én a természet teremtménye vagyok, ezért feltűnnek nekem az ilyen dolgok biztosan az a halott vámpír ijesztette el innen őket. Lassú gyaloglással leérünk a tóhoz, kézen fogva csak az egyik kezem volt véres és a másikkal a lány kezét fogtam. Ruháim tiszták voltak.. csak éppen a testem volt csupa vér és lassan már kezdett is íritálni engem ez a vér szag. Térdig bementem a vízbe, kitekintettem a parton álló lányra majd fele szóltam.
-Nincsen kedved bejönni?
Kérdeztem meg tőle, abban reménykedve igen fog mondani arra amit kértem tőle, hiszen azt mondják párban minden jobb. A víz kellemes valamiféle termál forrás van alól így szinte gőzölög is... Fentről a hold fénye tükröződik meg a vízen, mikor látom a Holdat akkor eszembe jut, hogy holnap ilyenkor már az erdőben fogok rohangászni állati alakban és vadra vadászva, telihold lesz. Ilyenkor nekem mindig át kell alakulnom ha akarok hanem a benne levő fenevad ilyenkor utat tör magának és nem tudom vissza fogni. Levetettem nadrágomat is majd a partra vettem ki.. remélem ettől a lány nem fog vissza riadni.
-Gyere be jó kellemes a víz, és szerintem neked is jobb volna egy kis fürdő az események után.
Próbáltam győzködni, hogy jöjjön be mellém.Én mindig is a természetben szerettem lenni, jobb mintha otthon kuksolnék vagy nem tudom egy szórakozó helyen, én ilyen helyt érzem jól magamat.

Vendég

~ Hmmm...mintha hangokat hallanák. Ezek a hangok oly ismerősek számomra.
Mintha egy női és egy férfi hangot hallanák.~
- Ugye nem?! Vagy mégis..?!
~ Pont mint a régi szerelmem hangja, oly édes, olyannyira megnyugtat.~
- De ez lehetetlen..! a szemem láttára halt meg..
Csak úgy dobog a szívem...Ezt meg kell néznem!
* Halk, léptekkel megközelítem őket, hátha sikerül a dolog végére jutnom.
de úgy hogy ne vegyenek észre..*
~ Úristen, és pont olyan mint a szerelmem..Közelebb kell mennem, ki az a férfi ott vele?!
Oda menjek, vagy ne ?! De meg kell tudnom kik ők...
Lemegyek...~
*Így hát Lecsúsztam, de elég viccesen hisz, tiszta sár lettem* !
-Üdv néktek! Mi járatban erre, hol ember nem jár szívesen?
-Mi a neved te bátor ifjú?
- Nem féltek eme gonosz erdőben? Én már sok rosszatt hallottam...Én a helyetekben nem szívesen mászkálnék itt..
~És az a szép lány. Miért néz egyfolytában az én szemembe? ez olyan zavaró.
..De én sem tudok mást tenni...a szeme már most elbűvölt engem!~
" Ez a látvány oly gyönyörű, hogy zavaromban elpirultam..."
- Hogy hívnak téged, kinek szeme gyönyörűségének párja sincsen..?
-Emlékeztetsz valakire, mégpedig a rég elhunyt szerelmemre, ő is ilyen gyönyörű volt...
~ Megígértem neki hogy többet nem leszek szerelmes...de mégis?! Mi történik velem most?
Miért van olyan fura érzésem, mint annak idején, mikor még a szerelmemmel lehettem?! Ugye nem megint....szerelmes leszek?!
Ez a fura érzés...ilyet is nagyon rég éreztem. De már tudom is hogy miért kell élnem. Ha beleszeretek akkor, nem is tudom hogy mitévő legyek majd...
Elmondjam neki?! Vagy inkább tartsam magamban? Így hirtelen több száz kérdés furakodott eme fejemben...És hirtelen, lefagytam..Mit gondolhatnak most rólam?
Nem is tudom hogy mit kérdezzek tőle. De azért a fiúra is oda kellene figyelnem, jobb ha tőle még tartózkodom..Nem szeretném hogy újra hátba támadjanak!~
-Amúgy elnézéseteket kérem, hogy nem mutatkozok be, Lewis vagyok, az egyik lakos a közeli városból. Már rég a lakója vagyok, itt is születtem, de csak a bátyámra hagyatkozhattam, hisz a szüleimet kiskoromban kegyetlenül megölték..Azóta is keresem, hogy ki ölhette meg, de a hírek úgy járják hogy mostanság ölte meg valaki..Nem tudjátok ki lehet az? Nem hívhatlak meg titeket vendégül? Itt lakom negyed órányira. Itt az erdő szélén az autóm, gyertek velem. Úgy is egyedül élek.

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Vas. 27 Jan. 2013, 13:57

*Miután megölték a családomat,senkim se maradt.Barátaimat elvesztettem,hisz a legfontosabb dolog az életemben,a bosszú volt.Semmire se tudtam gondolni csak arra hogy megöljem a szeretteim gyilkosát. Majd jött ő..John,akibe újra megbízhattam, aki felélesztett,a keserű,sötét életemből.Újra tudtam szeretni és ez csodás érzés volt.
John most már megértette hogy miért voltam annyira felénk,távolságtartó vele szemben.Szorosan át ölelt,hogy éreztesse velem,már nem vagyok egyedül.Halványan elmosolyottam,majd egymás kezét fogva elindultunk a tóhoz.Hamar oda értünk,út közben mindketten csendben haladtunk,még mindig a történteken rágòdtunk.Nekem is annyira nehéz volt mint neki.Mikor odaértünk,John egyből belement a vízbe,engem is zavart volna,ha a testem vértől csöpögne, főleg ha az a vér,egy gyilkosé.Egyszer,kétszer megmártózott majd kérlelt hogy tartsak vele.*
- És ha nem megyek be,akkor mi lesz? Be ráncigálsz?
*Halkan el nevettem magam.John,így félmeztelenül nagyon kívánatos volt,magyarul eléggé szexii.Reakcióját meg se várva,vettem volna le a felsőm mikor valaki hirtelen előbukkant a fák mögül.Ruhája tiszta sár volt,ki ez? Mit akar? Értetlenül néztem rá,mikor eléggé udvariasan köszönt."Üdv néktek,ifjú.." ilyen szavakat már nagyon kevesen használnak.Johnra lopva egy pillantást,láttam rajta hogy ő se tudja ki ez.Nagyon furcsa egy férfi volt,de a beszéde mégis zavarba hozott.*
- Caroline vagyok.És az a bátor ifjú pedig,John.
*Rá mosolyogtam majd vártam hogy ő is bemutatkozzon.A volt szerelme? Mégis ki ez s férfi? És hogy-hogy ide jött hozzánk? Ismerkedni vagy megölni akar minket? Egyre feszültebb lettem,reméltem hogy John minél előbb ki mászik a vízből.*
- Szia Lewis.
*Csak ennyit bírtam ki nyögni,hisz ha nem tévedek akkor az ő szüleit is Jack ölte meg.Egy másik családot is tönkre tett volna?Hogy lehet valaki ennyire szívtelen? Jobb is hogy meghalt..
Az utolsó kérdéseire inkább hagytam hogy John válaszoljon.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Vas. 27 Jan. 2013, 15:15

Eléggé jól el voltam itt Carolinal, minden olyan csodás volt amikor csak fura szag ütötte meg az orromat. Egy nagyot szippantottam a levegőből, ez farkas illat még pedig vérfarkas. Na akkor csak nem fogunk egyedül lenni, ha bár most lehet megzavar minket de nem bánom szívesen látok itt egy újabb vérálatott. Ha még jön egy vámpír akkor lesz miben segítenie.. ezek a mocskok mindenhol ott vannak akár csak a csótányok. Elmosolyodtam Caroline kérdésén, majd egy vigyorral az arcomon megszólalok.
-Persze, még ha ha kell a ruháidat is letépem.
Mondtam neki mosolyogva egy sokat sejtető mosollyal, ám a távolban hirtelen fel tűnt egy idegen férfi, gondolom ő lenne az a bizonyos vérfarkas, akinek a szagát éreztem előbb.
-Üdv Lawis.- szóltam be a tóból, egyszer mindenképpen le kell mosnom magamról a mocskot, a legjobban és leggyorsabban állati alakomban tudom megtisztítani magam.. mert ugyebár a körmöm alól elég nehéz kimosni a vért, és állati alakomban már könnyebb. Gyorsan átváltozom vérleopárdá majd a tóban teszek egy kört, megszabadulhassak ettől a bűzös szagtól. Állati alakomban kimászok a tóból, közben füleltem mi történik ott, hogy miről beszélnek ezek ketten. Ahogyan ismerem Caroline-t nem kell félteni őt senkitől sem meg tudja védeni magát, mikor megöltem Jacket nem azért tettem, mert nem tudta volna ő megtenni, hisze az a vámpír már félig a halálán volt ki volt éhezve. De ha egy danpeal valaha is öl akkor vámpírrá változik átal, mert ő félig vámpír és félig ember. Mikor kimászok oda megyek Caroline mellé.. majd hozzá dörgölőzöm.. lehet így állati lakomban nem vagyok éppen annyira kívánatos, ezek a nagy karmok meg agyarak nem éppen vonzó tulajdonságok. Ruháim mellett vissza öltöm emberi alakomat, mikor állatként vagyok nem tudom beszélni az emberek nyelvét.. még is csak milyen lenne egy beszélő leopárd?
-Lewis ki ölte meg a családodat? Mert Carolinak is egy vámpír ölte meg a családját.. akit gondolom láttál a földön feküdni. -mondtam neki majd meztelen testemre ruháimat öltöttem, azok nem voltak véresek szerencsére. Nem tudom mit mondjak az ajánlatára úgy gondoltam, hogy ezt az estét majd Carolin-al fogom tölteni.. de ha már ennyire felajánlotta nekem akkor már el fogadjuk. Ráérünk még arra hogy kettesben legyünk.. Hiszen mostantól egy pillanatra sem fogok elengedni őt mellőlem.
-Tudod Lewis én is itt élek a városban már egy ideje, furcsa nem futottunk össze de elfogadjuk az ajánlatodat.. csak előbb egy kicsit szedjem össze magam.. még a kezemen mindig érzem azt a fémes illatot.- mondtam neki, majd Carolinra néztem remélem neki is tetszik ahogyan döntötte, majd a vízben próbálom egy kicsit jobban lepucolni a kezemről Jack vérét.

Vendég

~ Még az elején mikor odamentem hozzájuk, láttam hogy az a John nevezetű alak, a tóban volt, de miféle alakban? Ő is vérfarkas lenne? de nem lehetséges.
.Ilyen vérfarkast még nem láttam..Tényleg jobb lenne ha óvakodnék tőle..De ez a szag akkor is bántsa az orrom...hmm.érdekes ! Engem még mindig ez a dolog bánt a legjobban! ~
-John?! Szép név! Igazi férfias, és gyakori. Ne kérdezz ilyen gyorsan ennyi sokmindent, mert már az emlékezetem sem olyan mint annak idején. Mert volt még kiskoromban egy szörnyű balesetem.
Még a szüleim halála után. Nem tudták mitől lehetett, ki okozhatta azt a balesetet. Egyesek szerint kik még a kocsiban ültek azt mondták hogy valami/valaki kiugrott a kocsi elé, valamilyen vadállatféle
és úgy csúszhattunk az árokba.
~ Ajj, ezek az emlékek, még mindig.....könnycseppeket idéznek eme arcomon.~
-Caroline? Caroline?! John, szólj már neki! Miért vagy ennyire szótlan? Mi nyomja pici lelked? Van valami titkolnivalód? ha tudsz valami olyan erről az esetről vagy erről a helyről, akkor kérlek mondd el,
sokat segítenél nekem.
~ Kitudja?! Lehet van valami köze neki is ennek a balesetnek? Hmm, egyre érdekesebb ez a lány, egyre jobban ragaszkodom hozzá..~
- Na megérkezünk, szálljatok csak ki, én addig leparkolok az autóval.
-Na itt is vagyok, fáradjatok be. Egy kicsit lehet porosak a tárgyak és egyéb helyek, csak mit ne mondjak, mégis csak egyedül élek itt. De menjünk is be a konyhába, csinálhatok nektek, egy kis teát vagy valami más
egyéb frissítő italt.
-John amúgy a kérdésedre válaszolva, nem tudom ki ölhette meg. Az emlékeim is már eléggé halványak. Nem emlékszem már rá ennyire pontosan.
-Caroline, a te szüleidet is egy vámpír ölte meg? Ahogy hallottam ahogy mesélted, nagyon szörnyű lehetett, még most is. Tudom milyen érzés.
~Egyre több közös lesz bennünk, ha tehetném most rögtön odamennék hozzá, falhoz szegezném és ajkaimat összetapasztanám az ő ajkaival. Túl szép is lenne, csak a reakció...nem tudom
mit szólna hozzá. De lesz még rá időm és alkalmam. Csak ne lenne ennyire egy gyönyörű teremtés.~
-John, itt élsz egy ideje? Hogy hogy nem találkoztunk még egyszer sem? Pedig nem is olyan hatalmas ez a város. Na mindegy. Kértek valamit vacsorára?
~ Hmmm, érdekes, pedig ezt a kisvárost úgy ismerem mint a tenyerem....nem igaz hogy itt élhetett. vagy lehet hogy nem teljesen mond igazat?! Egyre ellenszenvesebb ez a fickó.~

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Hétf. 28 Jan. 2013, 07:50

*Ilyen fura helyzetbe még soha nem voltam.Hogy egy vérfarkas csak azért szóba álljon egy vérleopárddal és egy danpeallal hogy új barátokat szerezzen..?! Ez eléggé fura helyzet,meg amúgy se kötelező benne bízni,szoval figyelni fogom.
Úgy tűnt hogy a fiúk jól megértik egymást, Johnnak nagyon szimpatikus volt Lewis,még úgy is hogy a fiú közeledett felém..Vajon Johnnak ez is feltűnt?*
- Jól vagyok.
*Halványan a két fiúra mosolyogtam,majd a meghívást elfogadva,elindultunk Lewis háza felé.Egész úton azon agyaltam hogy mit is akarhat tőlünk,tényleg csak barátra vágyik?! Mondjuk megértem hisz a szüleim halála után én is egyedül voltam amíg nem találkoztam Johnal,szóval akárki is ez a férfi,sok mindenbe hasonlitunk.
A sok agyalgatás közbe észre se vettem hogy már megérkeztünk és rég a konyhában vagyunk.Gyorsan körül néztem,ahhoz képest hogy két fiu a ház tulajdonosa nagyon is szép ház.Imádom a régi tárgyakat.*
- Nagyon szép ház.Körül nézhetek?
* Rá mosolyogtam,hogy ne értse félre a dolgot,nem kutatgatni szeretnék, hanem csak szétnézni.*
- Nyugodj meg,nem akarlak kirabolni vagy ilyesmi,csak szét szeretnék nézni.Láttam pár nagyon régi dolgot és megszeretném közelebbről nézni őket,persze ha nem bánod.
*A beszélgetéseikből,eddig is kihagytak szóval amúgy se fogok hiányozni nekik.Meg amíg ők el lesznek ketten,addig én is el leszek.
Vártam Lewis válaszát.Reméltem hogy megengedi.*
~ Vajon a bátyja hol lehet? És szegényeknek is,Jack ölte meg a szüleit?! Sajnálom..ami velük történt,hisz pontosan tudom hogy milyen érzés..Mikor mesélt róluk,könny szaladt a szemébe,én is ilyen vagyok mikor a szüleimről beszélek..~
Szomorúan rá pillantottam.*
- Amúgy..hidd el tudom hogy mit érzel mikor a szüleidre gondolsz..és utána meg a gyilkosukra..De az a gond hogy ami történt az megtörtént,már nem tehetsz ellene semmit.Tovább kell lépned,mert ha nem teszed meg végleg egyedül maradsz..Tanulj az én hibámból.Mondjuk..
* Johnhoz léptem,gyengéden megpusziltam az arcát majd hozzá bújtam.*
- Kaptam egy utolsó esélyt,és hidd el te is kapni fogsz,rád is rád talál a szerelem.
* Még egy puszit nyomtam John arcára.*

Tárgy: Re: Shadowlandi Kilátó Szer. 30 Jan. 2013, 14:44

Nem tartott sokáig amig oda értünk a fiu házához, fura volt nekem másnak a lakásába lenni nem nagyon szoktam elhagyni ay erdőt, főleg nem pedig máshoz menni. Nem éryem magam olyan jól idgen környezetben, de azért ezt próbálom nem kimutatni magamon. Udvarias volt, Lewis, hogz vacsorával kínált minket, de nekem semmi étvágyam nem volt. Számban még mindig azt a fémes ízt éreztem, amikor megmarcangoltam a számomra idegen férfit. Futottak át gondolataimban a történtek egz kissé talán el is bambultam.
-Kösz Lewis de nekem nincsen étvágyam jelenleg csak ahhoz van kedvem, hogy egy kicsit megpihenjek nagyon sokat kivett belőlem ez a ktésyeri átváltozás.
Közben láttam, hogy Caroline valmin gondolkodik nem tudtam mi lehet az, ismerem már egz ideje őt és tudom ha éppen valami gond gyötöri vagz avlami hasonló. Furákat modnott nekem, hisyen ő maga is tudja mennyire syeretem őt, remélem nem akar felszívódni mert akkor biztosan össye törné a szívemet. Mikor ment volna el keze útán nyulok majdmegszólalok.
-Tudod mennyire szeretlek téged, én mér megtaláltam az igaz szerelmet benned.
mondtam neki mosolyogva majd megcsókoltam nem nagyon érdekelt, hogy más is itt van, nem igazán vagyok szégyenlős. Szerettem volna ha tudja, hogyan is érzek iránta, mondjuk már mondtam neki sokszor de szeretem ezt emlegetni. Lassan el is tünt Caroine, majd Lewis fele néztem, láttam hogyan néy ay én szerelmemre.. de nem nagyon izgatott engem, tudom, hogz Caroline nem lenne képes megbántani engem szándékosan.
-Mesélj Lew, hogy hogy nem a vérfarkasok falkájával laksz? Ilyen magányos farkas vagy?
Kérdeztem tőle mosolyogva, próbáltam barátságos lenni vele, főleg a vérállatokkalm hiszen részben egy fajba tartozunk.Alaposan körül néytem a háyban, persze nem olyan feltünen csak vetettem rá egy-két pillantást . SOkat elárul egy lakás a gazdájáról. Régi butorok és berendezések voltak benne

Vendég

-Caroline, persze, nézz csak körül. Én addig beszélgetek Jonh-nal.
~Remélem nem megy le a pincébe, nem akarom hogy megtudjon 1-2 dolgot...nem akarom elijeszteni tőlem..
megakarom ismerni,egyre jobban vonz hozzá..nem tudok mit tenni. Kell nekem...
Nincs még egy ilyen hozzáfogható lány. És jobbat érdemel mint az a John. Nem ismerem őt,
nem tudom milyen de én féltem John-tól. Ha velem lenne....nem is tudom mit meg nem adnák neki,érte...
*A fájdalom miatt egy könnycsepp csordult végig az arcomon.*
~csak az a fránya John...meg kell hogy szabaduljak tőle. És még csókolgassa is...
-Na John, kettesbe maradtunk! És veled mizujs? A te szüleid? Vannak testvéreid? Vagy valami ismerősöd?
Nem azért, de te annyira fura vagy számomra. Csak az a szerencséd hogy Caroline itt van.
Csak miatta nem bántalak. Caroline-nal igen csak sok közös van bennünk. Olyan feszült..olyan szomorú....
Mitől lehet? Valamit titkoltok? Vagy miattam ilyen?
Caroline hozzámvaló...Nem pedig hozzád. Érzem hogy Caroline is érez irántam valamit.. Ő az ENYÉM!!

*Nagy nehezen , de otthagytam őket.Őszintén,még most se bíztam a férfiba, de ha Johnak szimpatikus, és megértik egymást..akkor mit tehetnék?!
Rájuk mosolyogva elhagytam a konyhát.
Nagyon sok szép régi tárgyat és festményt láttam. Mikor megláttam őket, édesanyám jutott eszembe, Ő is ilyen régiségeket gyűjtött ,és mindig sokat mesélt a tárgyak történeteiről.Imádtam ahogy lelkesen meséli el.. Hirtelen, mint még soha.. nagyon hiányzott ő.. a nevetése, ahogy hozzám szól, a törődése..
Szomorúan leültem egy székre majd megtöröltem a szemem, nem akartam hogy Lewis, vagy John meglássa hogy sírok, nem akarok gyengének tűnni..
Hirtelen, zajokat hallottam, mintha verekedés lenne.. *
- John..
* Gyorsan felkeltem és a konyha felé futottam,majd egy alak elém lépett és egy rúgással az egyik vázának repültem.. *
+ Ki ez az alak? És a fiúk?+
*Gyorsan felkeltem, hogy megnézzem ki is ez az alak, de már megint gyorsabb volt mint én.. A falnak nyomott és gúnyosan rám mosolygott.*
- Mit akar? És ki maga?

Vendég

-John! Mennyi időt szeretnétek itt tölteni? Nem mintha baj lenne
csak kérdeztem. És ha kell elvinnélek titeket is a közelbe valamerre.
~Remélem azt mondod John, hogy neked el kellene menned valamerre
és addig nekem keljen figyelnem és vigyáznom Caroline-ra! És akkor jobban
meg is ismerném, és talán a szívébe férkőzhetnék.
-John hallod ezek a hangokat? Mintha valaki lenne a ház körül...!!!
Várj elmegyek Caroline-ért!
*Mire megfordultam egy hatalmas véres kezű vámpír, vicsorító fogakkal várt engem a szoba túl oldalán.
-Nyugi John, elintézem! Úgy látom neked is akad dolgod. De eközben Caroline-nél is hangokat hallottam.
Carolineeeeeeee?!?!?!?! Caroline????!!!!! John lefoglalod nekem őket, míg megnézem..?
*Átvergődök a szobákon..át a konyhán.
-Caroline?!
~Látom hogy egy sötét ruhás, arcú férfi szorítja a falhoz.
-Engedd el Őt! Jobban jársz. Ha bármi baja történik, akkor nem tudom mit csinálok Veled,
de az biztos hogy ha bántani mered, én megöllek téged!
~Hirtelen üvegtörést és egy hatalmas kiabálást hallok. Megfordulok...
Mire vissza megtettem volna , addigra ez a sötét férfi eltűnt.
Miért lehettek itt? Mit akartak tőlűnk? Ők hozták ide megukkal?
-Caroline, jól vagy?? Minden rendben? Nem ütötted meg magad??
Nemtudod kik lehettek ők? Gyere! Nézzük meg John-t.
*Átmennék John-hoz, de közben elment az áram.
Kerestünk egy lámpát és mentünk is tovább.
-John, itt vagy? John??? Minden tiszta vér...Remélem nincs nagy baj.!
~Látom Caroline arcán, hogy nagyon feldúlt, és hogy aggódik John-ért.
-Caroline, te látod valahol John-t?? Mert én sehol....
Caroline már egy órája keressük..nem lehetséges hogy elvitték magukkal?
Vagy hogy megölték!?
~Nem tudtam mit tévő legyek. Nem akartam ilyeneket mondani ennek a lánynak.
Megöleljem vagy ne?! Nem tudom hogy reagálna rá. Valami azt súgja hogy megtegyem.
-Gyere ide Caroline, hadd mondjak valamit.!
*Idehúztam magamhoz....
-Én mindig melletted leszek, és megvédelek.!
*Erre megöleltem.
~Egy kicsit taszított is meg nem is. Gondoltam rá hogy nem akarja, de mindkettőnknek szüksége volt erre.
De istenem...ennyire szorosan még nem ölelt engem senkinek sem!
Mintha félt volna hogy akár engem is elveszíthetett volna! Ez annyira jól esett..
Látom Caroline-non hogy álmos és fáradt. Ezért a karjaim közé húztam, és végül adtam a fejére egy puszit..

*Az idegen alak, nem enyhített a szorításán,de hirtelen Lewis tűnt fel, kiabálva hogy engedjen el.. A gúnyos mosoly,még most se fagyott le az arcáról,még akkor se, mikor már ketten voltunk.. lassan,csendben a fülemhez hajolt..*
- Még találkozunk Drágám, mindegy hogy hova bújsz el, úgy is megtalállak..és megöllek.
*Majd egy szempillantás alatt eltűnt. Lewis aggódóan hozzám futott,láttam rajta hogy nagyon aggódik, és igen majdnem meghaltam, de akkor is, John testi épségéért jobban aggódtam.*
- Igen.. jól vagyok.És John? Ő hol van? Menjünk azonnal hozzá..!
*Ellöktem magamtól,majd elindultam a konyha fele, közbe az áram is elment de Lewis talált egy zseblámpát, így azzal világítottuk meg az utat.Mikor a konyhába értünk nagy csend volt, és tiszta vér minden..Abban a pillanatba, sok érzés kavargott bennem, fájdalom,csalódottság,rettegés,düh.. Már megint hagytam, hogy tönkre tegyék az életem..Megint elvesztettem egy fontos embert, aki egybe az utolsó esélyem volt.. A sírás kerülgetett ,de nem tudtam sírni még nem.. Még van remény!
Már egy órája kerestük John-t, és semmi..Nem találtuk, Lewis is már mondta hogy hagyjuk abba a keresést, mert ha már eddig nem találtuk meg akkor már nem is fogjuk, az eszem is így gondolkozott de a szívem.. a szívem mást súgott..De végül feladtuk a keresést..
Lewis, látta rajtam hogy rosszul vagyok John miatt, és azt hitte ha megölel és ezt mondja: "Én mindig melletted leszek, és megvédelek.!" minden rendben lesz.. Hát nem, ezzel csak felidegesített..
El löktem magamtól, és dühösen elkezdtem kiabálni*
- Ne merészelj megölelni még egyszer! Ki vagy te? És még is kik voltak ezek? A Barátaid?
*Elővettem a késemet amit a csizmám belsejébe tartok,hogy lássa, velem nem játszadozhat, a veszekedés közepette az áram is visszajött, tisztán láttam az arcát..*
- Szerinted nem vettem észre hogy egész végig csak flörtöltél velem? És közeledtél? Én csak egy fiút szeretek és az John.. Te a nyomába se érsz..

Vendég

-Hééé, Caroline?! Ha John-t meg akarom ölni, akkor hamarabb megtettem volna már, és nem mással,
hanem saját kezűleg végeztem volna már vele. Nem! Nem tudom kik voltak ezek...
Ismeretlenek voltak számomra. És mellesleg mire vársz?! Ott a kés a kezedben?
Ölj meg, gyere nekem! De azt ne felejtsd el hogy én fogadtalak be titeket. Nem más!
Más nem tudom hogy megtette volna-e ezt értetek...
És nem tagadom, nagyon vonzó vagy..csodálatos egy lány! De én csak segíteni akarok,
mint egy barát. Ha holnap kivilágosodik körül nézünk itt az erdőbe, és a környéken hátha John erre van.
*Megöleltem újra...
~Úristen, mennyire ver a szíve, egy kis nyugalomra lenne szüksége. És egy társra ki mellette áll.
-Gyere Caroline, pihenj le, látom nagyon fáradt vagy, jót tenne ha most egy kicsit lepihhenél. Kérlek!
Majd én őrködöm estére, és vigyázok Rád!
~De lefeküdnék én is mellé, és simogatnám az arcát, magamhoz húznám,egy csókot adnák neki és SOHASEM engedném el!

*Nagyon mérges voltam Lewisra, de mikor válaszolt kérdéseimre, hatalmas bűntudat fogott el.. Nem akart semmi rosszat, és be kellett látnom hogy tényleg jó ember, hiszen be fogadott minket..
Mikor újra átölelt,megint nem engedtem, de most nem hangosan,mérgesen, löktem el hanem gyengéden..*
- Ne haragudj Lewis, nem akartam ilyen lenni.És igen, nagyon fáradt vagyok.
*Aranyos volt tőle, hogy ennyire megakart védeni, és gondolt rám.Tényleg, nagyon fáradt voltam, és jó lett volna egy picit pihenni.
~De vajon tudnék? Mikor tudom hogy John bajba van.. lehet h már megölték?! Nem ez hülyeség...Meg fogom találni, és megmentem.Tudom hogy életbe van, érzem, és vár rám valahol..~
*Halványan elmosolyodtam, és közelebb léptem Lewishoz, egy puszit nyomtam az arcára.*
- Köszönök mindent. És köszönöm, hogy nem dobsz ki..
* Halkan el nevettem magam..*

Vendég

~Áhhhhh, kaptam egy puszit!!!!!! Végre érzem hogy kedvel és hogy megbízik bennem.
De hát meg is kellene bíznia bennem, mert láthatta hogy mennyi mindenben segítettem nekik.
-Caroline! Miért viselkedsz így velem? Máskor meg máshogy? Sokszor nemértelek. Megértem
hogy hiányzik neked John és hogy aggódsz érte. De akkor sem kellene rajtam kiadni a dühödet.
~Lehet most kellene elmondanom neki hogy mit is érzek iránta? Vagy most nem lenne alkalmas?
Egy próbát megér.
-Caroline, el szeretnék neked mondani valamit. Én már régebb óta ismerlek, az én szüleim gyilkosát is kerestem.
És már régóta szemmel tartalak. Ezért is voltál nekem annyira ismerős az erdőben.
Caroline, lehet hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat, érzelmeim kifejezésére, de ezt
úgyérzem el kell mondanom, mert nem tudom mi lesz akár 1 óra mulva is.
Caroline, én SZERETLEK! Már az első perctől ezt éreztem. És láttam hogy John sokszor hogy bánt veled.
Én nem olyan lennék, kérlek higgy nekem. Mindent megadok amit csak kérsz. És MINDENKINÉL jobban szeretni
foglak.
~Na vajon most mit gondolhat? Min törheti a fejét? Szerintem egy pár perc mulva megtudom.
*Lassan odamentem hozzá, szorosan megöleltem, fülébe súgtam hogy: Szeretlek! És szájon pusziltam.*

*Lewis, nem értette hogy miért vagyok ilyen barátságtalan, de néha meg aranyos, szelíd.Sok mindent nem tudd rólam, és nem is baj. Ha ennyire tetszek neki, akkor ismerjen meg közelebbről, de ne ugy hogy rögtön elkezdd ölelgetni..*
- Nem ismersz Lewis, nem tudod hogy kik voltak a szüleim, vagy hogyan éltek.Így ,meg kérlek rá hogy ne ítélkezz felettem.
*Tátott szájjal meredtem rá, mikor elmondta, hogy régóta figyel már, és hogy szerelmes belém. Nem tudtam elhinni, miért figyelt? És miért pont én?..
Marj hirtelen átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.Nem tudtam, hogy most mit higgyek, össze voltam zavarodva.. mivel az agyam ellenkezett, viszont a testem valami megmagyarázhatatlan dolog miatt,nem.Sőt, a karomat átfontam a nyaka körül, és én is viszonoztam a puszit,majd megcsókoltam, hevesen.*
~ Lewis, aranyos fiu.. nagyon! És az ő élete is olyan mint az enyém, a magány, a gyilkosság.. de nekem ott van John.. És akk miért őt csókolom?..~
*Hirtelen ellöktem magamtól,bűnbánóan a földet néztem majd könnyes szemmel rá pillantottam..*
- Sajnálom.. mennem kell.
*Gyorsan kifutottam a házból egyenesen az erdőbe..vissza a kilátóhoz. Mikor odaértem, hirtelen elájultam..elsötétült minden.*