Név: Tedd Wiliams
Kor: 99
Faj: Démon
Nem: férfi
Különleges ismertető jegy: Van egy törött nyíl alakú tetoválás a jobb mellem alatt.
Jellem: Nem nagyon szeretek barátkozni. De hogy felbosszantanak akkor nagyon bunkó tudok lenni, olyakor még támadni is. Idegenekkel szemben először próbálok kedves lenni és utána rá vetem magam és megölöm.
Külső kinézet: Dús barna haj, barna szemek, olykor dús szőrzet boritja arcomat. 195 cm magas vagyok, majdnem két méter, és kidolgozott test. Általában farmer nadrágba és valami vékony pólóba szoktam lenni, de olyan is van amikor nincs rajtam póló.
Rang: Harcos
Megnevezés:Harcos
Előtörténet: 1912-ben születtem amerikában egy folyó parti kis faluban. Anyám és apám is démon volt, így tiszta vérü démon ként születtem. Gyerekként jártam halandó iskolába is, és szüleim sokat foglalkoztak a képzésemmel. Titkolni akartam mindenki elől hogy démon vagyok, de nem tudtam. Egyre gonoszabb és gonoszabb lettem, végül már öltem is, pedig még 18 se voltam. Majd amikor betöltöttem a 18. életévem, a szüleimtől elszakadtam, és saját életet kezdtem élni. Szerettem kínozni a halandókat és mindenüket elvettem amire szülságem volt. Majd egyre idősebb és idősebb lettem, egyre többet gyilkoltam, gyilkoltam és gyilkoltam, ez valami mániámmá vált. Nem tudtam leszokni róla. Saját családom még nem volt, most még nem is nagyon akartam, volt rá még sok-sok időm, habár meg kell valni szerettem volta családot, csak nem találtam meg még eddigre az igazit. 32 éves voltam amikor édesapámat, 39 évesen édesanyámat vesztetem el. Ekkor nagyon magamba zuhantam, nem tudtam mit csinálni. elmentem otthonról, hogy tudjak felejteni, sokat vándoroltam. Majd pár év után el tudtam felejteni hogy elvesztettem őket. Ahogy egyik este sétáltam, megláttam egy démon lányt, szerintem ő is megérezte hogy én is démon vagyok. De nem akartuk tudatni a másikkal hogy mik vagyunk. El kezdtem flörtölni vele és elég jól haladtam. De az élet úgy alakult hogy őt is elveszítettem, de őt nem úgy mint a szüleim hanem ő el kellett mennie messzire és egy idő után nem tudtuk tartani a kapcsolatot, és el is felejtettük egymást. Ez a dolog már annyira megrázott hogy elmentem messzire. Pár év mőlva rá találtam egy helyre aminek Shadow Land volt a neve. Most is itt élek, itt töltöm napjaimat.