Johnatan Winney

• • • • • • • Adatok • • • • • • •

A karakter neve:Johnatan Whinney
Becenév: Johny, Johneten, John, Jace
Faj:Ember
Nem:Férfi
Kor:32
Születés helye és ideje:1978, New York
Foglalkozás:Amit talál, rablás, gyilkolás.

• • • • • • • Család• • • • • • •

Apa:Ismeretlen
Anya: Ismeretlen
Testvér(ek):Nincs olyan neki
Egyéb hozzá tartozók:Nincs

• • • • • • • Jellemzés• • • • • • •

Amiket szeret: Fegyverek, Harcművészetek, Gyilkolás, Rablás
Amiket utál: Utálja az érzelgős jeleneteket, útál kedvesnek lenni, gyereket.[/font]

Jellem:Jelleme nagyon változatos ha a barátairól van szó akkor nagyon elnéző és kedves velük, bárki aki nem barát számára azt ellenségnek tekinti. Nem nagyon barátkozik idegen emberekkel csak ha neki is céljában áll, bárkin átgázol. Nincsen tekintettel senkire a kis idő amit New York alvilágában eltöltött átformálta egy kicsit hidegvérű gyilkos lett. Ha szükség van gondolkodás nélkül bárkinek a torkát átvágja. De egyben nagyon barátságos aki közel tud férkőzni hozzá és megismeri őt igazán nem pedig az álcát amit maga előtt tart mindig.
Kinézet: Kinézete átlagos, egyetlen különleges dolog van a testén és azok a tetoválások amik mind két karján vannak. Fekete haj, hófehér bőr, mindig is ügyel arra, hogy bőre ne barnuljon le, nagyon érzékeny a nap sugaraira. Teste kidolgozott, amikor volt egy kis szabad napja mindig is edzett akár csak az árva házban. Háta alsó részén a derék felé van egy kés szúrás mikor is nem vette észre az ellenség támadását és az megkéselte, még máig is ott van annak a nyoma egy heg. Szeme mogyoróbarna, de olykor fekete árnyalatot is kap.

• • • • • • • Előtörténet• • • • • • •

1978-ban született egy New York-i kórházban, mikor megszülettem édesanyám sorsomra hagyott, így egy árva házba kerültem. Kisgyerek ként nagyon nehéz volt ott az élet mindig is bántottak engemet a nagyobb fiúk. Csak forrt bennem a bosszú vágy, hogy ezt majd vissza fogják kapni tőlem százszorosan. Minden gonoszságot elkövettek velem amit csak meg tudtak tenni, senki nem képes elképzelni azt a helyzetet amíg csak nem csöppen bele. A felvigyázók nyugodt szemmel nézték a dolgot nem csináltak semmit, egyetlen pártfogóm volt, aki mindig be szokott járni és segíteni az árva háznak, Marie volt a neve. Ő is árvaházban nőtt fel és tudja, hogy milyen nehéz az élet család nélkül még máig is azon gondolkodom, hogy miért hagyott ott engemet a kórházban az édesanyám, de sajnos ezzel a szóval őt nem igen lehet megemlíteni, mert az nem anya aki ott hagyja a gyerekét. Teltek az évek, lassan én is fölcseperedtem akármilyen nehéz is volt az életem egyetlen boldogság volt az életemben Marie, úgy gondoltam rá mint egy nővérre. A nővéremnek tekintettem, hiszen sokat segített nekem a nehéz időben. Mikor elértem már a felnőtt kort, elhagytam az árva házat amit nagyon gyűlöltem, igaz hogy ott engem felneveltek és tanítottak, de akkor sem szerettem a bent levő körülmények miatt. Egy vasam sem volt úgy vágtam neki a hatalmas városnak New Yorknak nem tudtam mihez kezdjek, hiszen se lakásom sem pedig pénzem egyedül vagyok ebben a hatalmas világban. Marie-hoz nem mehettem, mert ő idő közben egy másik városba költözött, legalábbis azt mondták ott a nevelő „tisztek”. Így arra gondoltam, hogy először valami fedél kellene a fejem fölé aztán valahogyan pénzt is kellene keresni. Az árva háztól kaptam egy kis összeget amivel el kezdhetek valamit, de az szinte semmi volt. Mint mindenki akinek nincs pénze és senkije hát került nekem egy családom, belekerültem a bandák haburújába. Nem tudtam mit tenni ellene csak úgy húzott magához a dolog két választásom volt vagy oda menjek hozzájuk és velük élek vagy maradok egy éhenkórász és kint hajléktalanként élhetek. Én nem erre születtem, hogy egy sikátorban éljem le az életemet ezért csatlakoztam hozzájuk. A banda lett a családom. Megtanultam bánni a lőfegyverekkel mindig is a kedvencem volt a Desert Eagle a pontossága miatt ezért, mindig is azt hordtam magamnál. Engem még soha nem hagyott cserben, hogy bekerülhessek a bandába először is meg kellet tennem valamit ami örökre megpecsételte a sorsom. Általában az ilyen bandákból nincsen kiszállás aki kilép az árulóvá válik. Az volt a feladatom, hogy elintézzek egy ilyen tagot. Megtaláltam azt a férfit a Desert Eaglet felhúztam majd a kabát zsebébe helyeztem, oda mentem a férfi férfihoz, megszólítottam majd szorosan magamhoz öleltem és meghúztam a ravaszt. Háromszor húztam meg azt, éreztem ahogy a férfi teste elgyengül és rám támaszkodik, majd holtan esett össze előttem. Talán jobb volt az a másik út amit választhattam volna és talán nem egy gyilkos vált volna belőlem, de ha már elindultam ezen az úton ebből már kiszállás nincsen én is így végezhetem, mint ahogyan ez a tag aki fekszik előttem. Halottam, hogy egy kocsi szirénázik erre rohanásnak indultam, ismertem a környéket és jól elbújtam a rendőrök nem találtak meg. Egy nappal később találkoztam a banda vezérrel még máig is hallom a szavait a fülemben csengeni.
„ügyes volt kölyök elvégezted a dolgod, immár ehhez a nagy családhoz fogsz tartani”.
Mondta nekem majd megveregette a vállam ez a gyilkosság engem mélyen megrázott, de nem volt más választásom magamért tettem, hogy ne úgy fogjak meghalni egy sötét sikátorban dobozok között, hogy egész életemben egy senki voltam. Immár a bandához tartoztam, teltek múltak az évek a banda kinőtte magát és már miénk volt lassan egész New York mármint a gettói és egyéb ilyen helyei. Egy napon „CT” a bandavezér parancsot adott, hogy menjek el egy másik városban ahol tovább terjeszthetem ezt a „nagy családot”.
– Egyedül menjek CT?
– Már egy ideje, hogy hozzánk tartozom mélyen megbízom benned és tudom, hogy nem volnál képes elárulni engem ezért most rád bízom a kistestvéremet tanítsd meg mindenre amire csak kell.
Mondta neki a kistestvérre egy olyan 16 éves fiú volt, ezt a parancsot kaptam ezt kell nekem elvégeznem nagyon szerettem volna egy ilyen fiatal gyereket aki előtt még ott áll az egész élet bele rángatni az alvilág mocskos dolgaiba. De ezt kellett tennem, kaptam elegendő pénzt, hogy eljuthassak arra a helyre és végezzem a dolgomat amire engemet kirendeltek. A pisztolyomat a zsebembe nyomtam és bepattantam a kocsimba azzal ott hagytam ötökre New York-i „sötétséget” és elindultam arra a helyre amire engem kirendelt „CT”. Szüleimet nem akartam megkeresni soha miért tettem volna? Nem kellettem nekik nekem miért kellenének? Most már nekem is meg van a saját életem és én ezt válaszoztam ezt fogom élni. Most már vár rám a mesés Erdély...

Dear Winney!

Az előtörténeted jó, olvasható, és várom a folytatást.

ELFOGADVA!

Avatar, titulus, színfoglaló és irány a játéktér.

Jó játékot.

Emma