Az Omen hegy

Megérkezünk az Omen hegyhez lassan föl megyünk rá Caroline kezét fogva még mindig el nem engedtem volna azt a szép kezet soha. nagyon szeretem azt a lány még ennyire nem szerettem még senkit mind őt. Fölérve a csúcsára körültekintek innen belátható az egész város és az erdő is nagyon szép kilátás nyílik a környékre. Átkarolom Carolinét miközben a tájt csodáljuk közelebb húzom magamhoz majd megszólalok.
- Csodás kilátás nyílik a környékre igaz?
Kérdeztem tőle nem tudtam, hogy mit mondhatnék többet mindent nem kell kimondani szavakkal. Remélem, hogy ide is nem fog utánunk jönni mert különben esküszöm, hogy ledobom a csúcsról le a sötét mélybe és onnan nem nagyon fog föl kelni ott másodszor is meg fog halni. Szorosabban átölelem majd egy csókot adok az ajkaira szinte még nem is ismerem teljesen csak megtörtént köztünk aminek meg kellet történnie.

*bocs, hogy ennyit késtem de beteg vagyok és hát nagyon nem jutok géphez.*

Teddnek

Mikor megérkeztem a hegyhez körülpillantottam, hogy nincs-e itt senki. Mivel nem láttam senkit gyorsan levettem az összes ruhámat és egy fa törzsébe dugtam el őket. Pár percig mélyeket lélegeztem és lehunytam a szemeimet, így hagyva utat oroszlánomnak a kibontakozásra. Mikor ez megtörtént hangosan felüvöltöttem és rohanni kezdtem. Régen nem éreztem ilyen felszabadultan magamat és nagyon jól esett a friss hegyi levegő. Addig rohantam, míg e nem értem a hegy tetejéig. Ott leültem és úgy néztem alább.

*Nem volt mit csinálnom otthon, úgy döntöttem el megyek egy olyan helyre ahol még soha nem voltam. Így tehát elmentem az Omen hegyre. Ahogy felértem megláttam hogy ott egy lány. Ő szerintem nem látott, mert rögtön el kezdett vetkőzni, a ruháit pedig letette egy fa tövébe. Majd nagyon fura dolog történt, a lány egyszer csak átváltozott véroroszlánná, majd felüvöltött és elrohant. Amikor már annyira távol volt hogy nem láttam, előjöttem és szétnéztem. Majd oda mentem ahhoz a fához ahová elrejtette a ruháit, és leültem oda.*
~Itt fogom megvárni, kíváncsi leszek a reakciójára.~

Egy ideig szaladtam csak. Nem akartam megállni. Mikor azonban éreztem, hogy későre jár elindultam vissza a ruháimhoz. Már csak pár méterre voltam a fától, mikor megéreztem valami idegen szagot. Lopakodva indultam el a ruháimhoz. Mikor odaértem észrevettem egy férfit, aki ott ült, pontosan a ruháim mellett. Másodpercek alatt ugrottam ki a bokorból, majd vicsorogva közeledtem a férfi felé. Nem szerettem ha a holmijaimhoz idegenek nyúlkáltak, főleg ha férfiak.

* Ott ülök már egy ideje, kicsit későre jár az idő amikor megéreztem hogy a csajszi jön vissza a holmijáért. Egyszer csak előugrik a bokorból, mit ne mondjak elég ijesztő volt, azonnal felpattantam a földről és el kezdtem hátrálni. Majd hozzá szóltam.*
- Nyugi nem akarok semmi rosszat tőled.* -próbáltam nyugtatni.*
~Szerintem azt hiszi hogy a cuccaihoz nyúlkáltam, vagy nem tudom.~
* Majd gondoltam egyet és elindultam a csaj felé. *

Mikor a férfi felállt és felém közeledett hangos morgással jeleztem, hogy jobb ha távol marad tőlem. Lassan egy lépést közeledtem felé, majd hatalmasat üvöltöttem. Nem tudtam, hogy mit akar, de nem szerettem ha vad idegenek csak úgy rám várnak. Mert ő nagyon is várt rám. Szóval látta azt is, hogy mi vagyok. Lassú léptekkel és tekintetével összekötve haladtam a ruháimhoz. Mikor odaértem számba vettem a holmijaimat, majd a fa mögé sétáltam, átalakultam, felöltöztem és kiléptem immár emberi alakban a férfi elé.
- Mit keres itt? Mit akar tőlem?- Kérdeztem és kezeimet összefontam a mellkasomon. Kíváncsi voltam, hogy mire készül, bár örültem volna neki, ha nem kellett volna előtte levetkőzöm.
- Mennyit látott az átalakulásomból?- Tettem fel ismét egy gyors kérdést. Ha ezt apa megtudta volna, már réges-régen kinyírta volna a férfit, így örültem, hogy csak engem látott.
- És mit keres itt ilyen későn? Egyáltalán nem biztonságos. Ha esetleg egy vadállat lettem volna simán széttéphettem volna. Még segítséget se tudott volna kérni.- Förmedtem rá. Tudtam, hogy ha állati alakomban vagyok nehezebb uralkodni ösztöneimen és nem csak azért mondtam a férfinak, hogy megijesszem, csupán elővigyázatosságól. Nem lett volna túl jó dolog, ha pár nap múlva megkeres valaki a tanácsból, hogy egy férfit éppen az én felségterületemen találtak szétmarcangolva. A hideg futkosott a hátamon csupán a gondolattól is.

*Amikor közeledtem a lány felé elkezdett morogni, szerintem meg akart ijeszteni, hát nem valami nagyon sikerült neki. Ott üvöltözött előttem, mint valami fába szorult féreg, nem tudtam miért. Lassan el kezdett hátrálni a ruhái fele, de rólam nem vette le a szemét. Majd felkapta a ruháit és a fa mögött átöltözött. Nem tudom minek kellett neki a fa mögé mennie, láttam azt is ahogy levetkőzik, akkor már nem tök mindegy? Amikor végzett az öltözködéssel, kilépett a fa mögül, most már emberi alakban és oda állt elém, majd megszólalt.*
-Először is bemutatkoznék ha nem bánná, Tedd vagyok, én csak elindultam sétálni és amikor ide értem láttam hogy ön éppen öltözködik, és hát végig néztem. Én nem akarok öntől az égvilágon semmit.*-mondtam az arcomon egy gúnyos mosollyal. Majd ezután ismét egy kérdést dobott nekem.*
-Hát mindent, miért talán baj?*-Kérdeztem vissza, majd közelebb léptem a lányhoz. *
-Már mondtam hogy mit keresek itt. Nyugodjon meg hölgyem, higgye el megtudom én magam védeni. De nem egy vadállat, hanem egy ártalmatlan kis oroszlán, aki nem tud bántani egy embert.*-mondtam egy nagy mosollyal az arcomon, kíváncsi voltam mit fog erre lépni. És még azt hiszi hogy én nem tudom megvédeni magam, úgy beszél mintha nem tudom milyen fiatal kis gyerek lennék.*
-És ön hogy-hogy itt van?*-kérdeztem meg én is tőle, ne hogy már csak ő kérdezzen. Amíg vártam hogy vissza szóljon valamit a lány oda mentem az egyik közeli fához és leültem, és bámultam ki a fejemből, mintha semmi se érdekelne.*