.:Papaia:.

A város legnépszerűbb diszkója, mindig a legújabb haus számokat játsszák. Belül van egy nagy tánctér, és a fal mellett körívbe kanapék vannak elhelyezve és a közepén meg egy-egy asztal.

A kastélyból kifele menet épp mielőtt beszálltam a kocsimba, Faust a vállamra szállt.
- Na mi a helyzet, mégis csak jössz velem? Na rendben, akkor menjünk. -majd beülünk a kocsiba és elindúltunk a belvárosba. A városban kocsikázva, megakadt a szemem egy klubbon, külsőre jól néz ki, ha szerencsém van akkor belül is van valami érdekes. Leállítottam a kocsit a klub előtt, majd kecsesen kiszálltam Faustal a vállamon. Lassan és erőteljesen bevonultam a klubba, de nem találtam senki érdeme méltót, Ezért csak leültem egy kanapéhoz és figyeltem az embereket.

Egy idő után, meguntam a figyelést, mert arra lettem figyelmes, hogy nem csak én figyelem az ide beözönlő embereket, hanem ők is engem. Mivel még nem láthattak, így bizonyára kíváncsiak lehetnek kilétemre. Hát sajnálom picinyeim, egyelőre nem tudja meg itt senki, hogy ki is vagyok valójában, ám de egy részem mégis megmutathatom Felálltam , majd lassan, kecses léptekkel elindultam a pulthoz.
- Egy csomag kentet kérek.
- Rendben... tessék. És nem hozhatok semmi mást, esetleg egy italt?
- Nem köszönöm, ma már ittam eleget- és egy kis gonosz mosoly ült ki az arcomra.
- aaaaa... A nevem James, na és kegyedet hogy hívják, ha meg szabad tudnom.
- Cindy.- de itt be is fejeztem, nem akartam még véletlenül sem elkortyintani neki semmit.
-De én megyek is.... ha keresne James, a táncparketten leszek.- Amint elköszöntem, végigvonultam a tömegen, egész a táncparkett közepéig, majd táncolni kezdtem. Néznem sem kellet, éreztem, hogy egy pár árgus szempár csak engem figyel. Egy pár zenére még táncoltam, majd elindultam kifele, mert reménytelen a helyzet, egy természetfeletti lényre sem lettem figyelmes egész ittlétem alatt. Ám alig indultam el az ajtó fele, egy jó páran máris nekem ugrottak és a telefonszámom kéregették. Én meg csak furcsállva és egyben dühösen néztem őket....
- Eddig nem volt időtök elkérni, ha nem hát sajnálom, de most ne tartsatok fel.- Erre meg azok a b*rmok nem mentek el az utamból, de mivel nem állt szándékomban felfedni kilétem, ezért rájuk erőltettem az akaratomat. Most mindannyian vissza mentek táncolni és hagytok engem távozni, most pedig tűnés!
Amint szétszéledtek, kisétáltam az ajtón Faust a vállamra szált, beültem a kocsiba és indultunk is vissza a kastélyba./:: Bloody Tears Kastély/ Királynő lakosztálya/

Olyan volt, mintha drog hatása alatt lennék. Könnyű voltam, mégis forgott a világ, és nem tudtam gondolkodni. Nem is az, hogy nehezemre esett, inkább mert nem is akartam. Olyan volt, mintha nem a saját magam ura lennék. Ezt így most nehéz elmagyarázni, mert én sem értem...
Éreztem hogy rázkódom, hogy körülöttem folyik az élet, mégsem tudtam felfogni, mi.

// Rose Red Kastély / Danpeal konyha //

Habár Adamnak nem volt nagy lelkesedés az arcán, de én nem adtam fel, hogy felvidítsam. Leszaladtam vele a kocsihoz, így éreztem magam, mint egy kis tini az első randiján. Ahogy beültünk, adtam neki egy csókot majd indultunk is. Ahogy megérkeztünk, nagy nehezen tudtam csak berángatni magammal, nem értem, hogy mért gondolja úgy, mert nagyobb rangom van én parancsolok neki. Épp ezért a képességeim erejét csökkentettem, annyira, hogy aki nem ismer azt hiszi, hogy egy egyszerű vámpír vagyok. Besétáltunk, majd lecsüccsentünk egy fotelba, majd megkérdeztem...
- Jobban vagy?

Igyekeztem a lehető legjobban vigyorogni azonban mégsem vált be. Még ide is be kellet rángatni úgymond. Hm, nem erre gondoltam, de azért ez is megteszi.
- Illud iucundum nil agere. (Ez az édes semmittevés) – hátradőltem egy kicsit aztán eszembe jutott, hogy válaszolni kéne. – Ó minden a legnagyobb rendben! – mosolyogtam és közelebb húztam magamhoz. – Preteritus (Elmúlt).

Adam azt mondta, hogy elmúlt, és úgy is tűnt, hogy igazat mond. És próbáltam hinni is neki.... nem akartam ismét a képességeim felerősíteni, sem a gondolataiban olvasni. Egyszerűen csak hittem neki és ennyi. Amikor magához hízott, én is szorosan megöleltem, és csókolgatni kezdtem. Ha erre jár egy vámpír, és felismer, nem is érdekelt. Had tudja meg mindenki, hogy Adam már az enyém.
-Ennek igazán örülök -mosolyogtam rá a legkedvesebb mosolyommal.

Sosem tudom, mikor mit mondhatnék. Sóhajtottam egyet körbe nézve a termen. Érdekes dolgok vannak és történhettek is, de teljesen hidegen hagy.
Úgy érzem szabad szeretnék lenni, felállni és eltűnni innen egy kicsit. Éhes vagyok, és ha tovább húzom, a köteleket nem fogom, tovább bírni hiába vagyok már idős.
Nyeltem egyet arra gondolva mi lesz, ha azt akarja legyek a társa. Nem, ilyet nem akarhat.
Minden nap csak nem lóghatok a nyakán. Mi van, ha rám un? Vajon meddig tarthat egy vámpír szerelme? Nem tudom, de azt hiszem nem is érdekel.
- Én, meg szeretlek, amiért velem vagy. – nyeltem egyet. - Quid vesper erit, incertum est.(Bizonytalan, hogy mit hoz az este.) Intrepidus aut? ( Éhes vagy?)

Mért tűnt Adam arca annyira szomorúnak, ha azt mondta, hogy jól van. Eléggé zavart, hogy most nem tudok a fejébe látni, de mégis csak.... nem akartam, hogy azt higgye, hogy fölötte állok. Ekkor azt mondta, hogy szeret, szorosan hozzá bújtam, majd a következő szavaira válaszoltam.
- Még sok mindent hozhat, de csak is jót. -mosolyogtam biztatóan.
-És igen, farkas éhes vagyok, már 3 napja nem ettem.- Bár ha bele gondolok, van az már több is mint 3 nap, de ezzel nem terhelem Adamot.

- Bene ( Jó ) .- nyeltem egyet csak mert én is éhes voltam, nem tudom mit kéne most mondanom, azt hiszem nem akarok mondani semmit.
Halandót bántani tilos, kiderül és végünk.- Aliqua surculus? ( Egy kis vadászat?) - próbáltam csak megsimogatni őt, nem ment sokkal több kellet itt meg nem lehet. Hiába próbálhatok jó pofit vágni nem megy. Hozzá szoktam ehhez az ,, egyedül akarok lenni most ne zavarj" érzéshez. Amikor meg történne egy sors fordító döntés feladom? Nem eszem ágában sincs ilyet tenni.

- Csak természetes! -mosolyogtam.
-Merre szeretnél menni, mert nekem már annyira mindegy. -ám most nem mosolyogtam, én is épp olyan "semmi kedvem nincs" arcot vágtam. Hogy had lássa milyen rossz érzés azt látni, hogy ő annyira szomorú. Félek, hogy elveszítem, pedig m,ég meg sem kaptam teljesen.- sóhajtottam.
- De induljunk is, én is mát éhes vagyok. És nyugi, itt arra vadászol akire szeretnél, nincsenek szabályok előttünk. Csak el kell takarítani magunk mögött. Akkor merre szeretnél menni?

Igazából még nem ismerem igazán a helyet. Vadászni meg most az egyszer irtózom.
- Am inkább maradjunk a szolgáknál. Gondolkodtam. Egy tiszta többet ér ezer másnál, még nem tehetünk velük semmit. – nyeltem egyet. – Talán majd otthon igénybe veszek egyet. – ezzel is mentve az embereket, akiket még nem vertek vérrabnak.
Nagy szerepet játszhatott az is, hogy utálok takarítani, főleg egy hullát magam után.
Nekem meg nincs szívem mestervámpírként gyilkolni kedvemre egy sokkal, de sokkal idősebb mellet.
- Egy pillanat. – felálltam ott hagyva őt egy kis gondolkodási időt kérve. Olyan volt mintha valami fojtogatna és én tudom mi volt ez. A makacsságom aminek hála ide kerültem.

Adam válaszától, azt hittem, padlót fogok. Hogy is mondhat ilyent. Akarva akaratlanul, most meghallottam minden egyes gondolatát és elegem lett. Én igazán mindent megtettem annak érdekében, hogy felvidítsam, de látom, nem sokat ért. Ha azt mondtam volna, hogy ebben a pillanatban elviszem a kedvenc operájába, még az sem hozta volna jó kedvre. Nem mondom, hogy haragudtam rá, csak egyszerűen zavart, hogy ilyen önsajnálatos hangulatban van. Én nem akartam elb*szni a saját kedvemet is, tehát amint lelépett, a fürdőig "gondolkodni", fogtam magam és leléptem egyedül vadászni. Kellet egy kis idő és testmozgás, hogy kiszellőztessem a fejem. Kiszaladtam a kocsimhoz, de nem indítottam be, csak be dobtam a kulcsot, ha Adam haza akar menni, legyen mivel. Azzal gyors szaladásba kezdtem.

/Városi park/

A mosdó előtt nyeltem egyet. Halandók én meg éhes vagyok. Ne már!
Mély levegőt vettem teljesen feleslegesen megjegyzem. A férfi mosdóban csak megnyugtattam magam valahogy aztán, visszafele hogy hogyan nem, de betévedtem a női mosdóba. Csak egy nő volt bent éppen festette magát a tükör előtt. Sikított egyet, amikor meglátott illetve azt, hogy nincs tükörképem. Nem gondolkodtam csak belöktem az egyik közelibe. Befogni a száját sehogy sem ment. Hjaj, ez sem adja egykönnyen magát. Marad a csábítás aztán a vég.
Akarata ellenére megcsókoltam, tudtommal ez mindig segít. Óvatosan használtam a képességem valami irtó jó helyen képzelte magát. Így könnyebb volt lehúzni a válláról a pántot, miközben simogatott én meg éppen megölni készültem nyeltem egyet.
Biztos, hogy ezt akarom? Valóban látni akarom meztelenül majd megölni őt?
Éhes vagyok. Fellöktem a falra és a kezeit lefogva megharaptam. Ő csak egyre jobban szorított magához azt sem tudva mit teszek vele. Nem öltem meg életben hagytam.
Persze előtte kiélveztem minden gyönyört. Kilépve a női mosdóból elégedett vigyor ült ki az arcomra. Nem öltem a nő is jól van, szerencsére tudatában van annak mit tettem vele. Sőt élvezte, hm, jobb lenne haza vinni és fogolyként tartani, de ilyet sosem fogok tenni.
Kint sehol sem éreztem Cindyt. Biztosan elment, azonban a kocsiját nem vitte magával. Ez furcsa. Ja igen,vadászik egy halandóra.
Sóhajtottam egyet majd beültem a kocsiba és hazamentem a szobámba.

// Bloody Tears Kastély / 2 - es lakosztály (mestervámpíroknak)//