2-es szoba

*Nem tudom mi történt velem, egyszerűen megnémultam. Alex visszavitt a szobába, utána pedig minden olyan rossz lett. Egy lányka jött, ők elkezdtek beszélgetni, majd a lány bemutatkozott.*
-Emmaline Troy, örvendek Jessica.*mosolyogtam a nőre, de még mindig nem szólaltam meg. Rettegtem, hogy mi lesz most Damon akár a keresésemre is indulhat, azt pedig nem akarom. Végül muszáj volt kirohannom a szobából, kellett a friss levegő, de nem mentem messzire, csak az ajtónak támaszkodtam. Így hallottam egy-két beszéd foszlányt is. De az ötlet nem tetszett, hogy Jess rámásszon Damonra, így visszaléptem a házba.*
-Alex megmondtam mit kell tenned, ez így nem helyes! Damon férfi és őt illeti meg a falkavezéri jog, én csak a "párja" volnék. Viszont én nem hagyom, hogy bárki irányítson. Mindenféleképp le kell őt győznöd. Ne haragudj Jess, de ez nem jó ötlet. Egyébként, még én sem ismerem, szóval esélytelen, hogy minden jól süljön el.*ekkor újabb farkas üvöltés rázta meg az erdőt. Bele remegtem a gondolatba, hogy Damon a keresésemre indulhat, nagyon nem akartam.*
-Nincs más választásunk Alex, muszáj leszel szembe nézni vele.*suttogtam, majd lerogytam az ágyra.*
-Mindez az én hibám... Kellett nekem összetalálkozni veled. Alex ne haragudj...*kezdtem el sírdogálni, igen én is törékeny vagyok egy idő után.*
-Én... azt hiszem.... megyek és.... Megnyugtatom Damon....*toltam fel magam az ágyról, imbolygó léptekkel értem el az ajtót a következő farkas üvöltésbe beleremegett a szoba is, én pedig elvesztettem az egyensúlyom, és elestem.*
-Hogy az a...*szisszentem fel, és lassan a kilincsbe kapaszkodva felálltam.*
-Ígérem találkozunk még...*néztem rá Alexre, majd visszarohantam, és megcsókoltam. Megfordultam, és most már végleg kiléptem a szobából.*

//Az Ulfrik lakosztálya//

*Emm végre megszólal,bemutatkozott Jessicanak. Ezután sok ideig ismét nem szólalt meg. Félt. Majd kirohant a szobából, de hallota azt amit mondtam Jessicanak. Nem tartotta jó ötletnek szerinte szembe kell néznem vele.*
-Jessica, Emmalinenak igaza van, nem jó ötlet, itt nincs más választás, szembe kell néznem vele. *megértően mondtam Jessicanak.*
~így van, Emmnek igaza van, szembe kell néznem vele, nem nagon vagyok felkészülve rá, de Emmért midnent megteszek.Szeretem őt és képes vagyok ölni is ha kell érte.~
-Emm nyugodj emg nem a te hibád és ne mondj olyat hogy nem kellett volna találkoznod velem. Nem haragszok az égvilágon semmiért, rád nem tudok aludni.*mondtam Emm-nek, látszott rajta hogy fél, sőt retteg. Elindult imbolygó léptekkel az ajtó felé, elvesztette az egyensúlyát és összeesett.*
-Remélem is hogy találkozunk még...*mondtam neki, nem próbáltam meg akadályozni, mert úgy se tudtam volna. Majd megcsókoltam.*Majd megfordult és kiment a szobából. Majd síri csend lett a szobába. Éreztem hogy nem lesz jó vége annak hogy Emm el ment Damonhoz. Megéreztem hogy Emm bajba van majd kis idő múlva azt is hallottam h sikít. *
-Bocs Jessica most el kell mennem Emm-ért ne haragudj.*mondtam el gyorsan, majd rohantam az ajtó felé, kirohantam úgy hogy még az ajtót is úgy hagytam.*


//Ulfrik lakosztálya//

*Az alfa nőstény, egy idő után, végre megszólalt és bemutatkozott. Szóval Emm. Nem sokat maradt a szobában, nem tudom, úgy éreztem feszengve érzi magát. Én tovább beszéltem a tervről Alexel, mikor Emm vissza jött és kijelentette, hogy ez nagyon rossz ötlet. Hiszen még ő sem ismeri Damont és jobb lenne ha ikább szembe szánnálak vele. *
- Na ne! Én a béke híve vagyok, annak örülök, ha valamit szépe csendben el lehet intézni. Nem szeretném, ha a fajtársaim egymást kezdenék gyilkolászni.
* De ők mintha meg sem hallották volna amit mondtam. Hirtelen farkasüvöltés törte meg a csendet, Emm meg remegő hangon azt mondta, jobb lesz ha vissza megy. Én csak hallgattam és néztem ahogy Emm az ajtó felé tántorog, majd elesik. Mikor feltápászkodott, adott egy csókot Alexnek majd elment. Én ezt nem értem. Lehet, hogy ez csak az én hülye véleményem vagy valami, de Alex mért nem állította meg. Ilyen állapotban nem hagyhatja a falkavezérhez menni. Amint ez a gondolat megfordult a fejemben, sírás hallatszott, és Alex bocsánatot kérve elviharzott.
- Mi A P...CSA!
* Egy perc sem kellett és máris nagy zaj, morgás és lövés hallatszott.
§Na ne! Ezt nem fogom hagyni, hogy a saját fajtársaim öldössék egymást. §
Vér szagot erezetem, már sebesült is van.
Átrohantam a szobámba, elvettem pár fegyvert és már indultam is.

/Az ulfrik lakosztálya/

*Emmel vissza értünk a szobába, hátra fektettem az ágyon, és próbáltam ellátni a sebeit. Nagyon sok vért vesztett. *
~Most mit csináljak? Nem tudom hogy mit kell csinálnom.~*pánikoltam be. Valamivel be kéne kötnöm a sebeit. Láttam meg egy rongydarabot, elvettem és bekötöttem a sebeit. Majd a fülébe súgtam:*
-Próbálj meg pihenni, most ne mozogj.*mondtam neki, az lesz neki a legjobb.*
~ Szerencsére nem annyira súlyos a seb. De ezt még megbánja Damon. Eldöntöttem, megfogok küzdeni vele az Ulfrik címért. És ha sikerül legyőznöm akkor nem fog több ilyen történni. Ha én leszek a vezér Emm többet nem fog végre szenvedni~*néztem rá Emm-re és gondolkodtam el mélyen. Majd én is felfeküdtem mellé az ágyra.

*Lassan elértük Alex szobáját, ott hanyatt fektetett az ágyon, és lassan újra átkötötte a sebeimet. Láttam a szemében a félelmet, így lassan megérintettem a kezét.*
-Semmi baj nem lesz, ne félj megmaradok.*mosolyogtam rá fáradtan, majd ahogy bekötötte a sebeimet, majd figyeltem az arcát láttam, hogy elgondolkodott valamin, de nem szóltam. Ahogy elfeküdt mellém hozzábújtam, szorosan, és félve, hogy senki ne szakítson el tőle.*
-Miért jöttél utánam?*kérdeztem csendesen, miközben fejemet mellkasára hajtottam.*

* Miközben átkötöttem sebeit ő hozzám szólt, azt mondta h semmi baj nem lesz, nem kell félnem:*
-Rendben megétettem.*helyeseltem neki.Majd felfeküdtem mellé az ágyba, és hozzám bújt jó szorosan, utána pedig jött egy érdekes kérdése:*
-Emm te is tudod hogy szeretlek és nem szeretném hogy bajod essen, azért mentem utánad, mert tudtam hogy bántani fog.*válaszoltam kérdésére és átöleltem, de vigyáztam hogy nehogy valahol olyan helyen fogjam meg ahol fáj neki. Ott feküdtünk a csendben. Láttam rajta hogy fáj neki ami történt, mint külsőleg, mint belsőleg. És tudom hogy szereti őt, engem is szeret de őt is szereti még mindig, megértem.*

*Csendesen pihegtem, míg Alex védő karjai közt tartott. Nagyon jó érzés volt, és nem tudtam betelni vele. A sebeim még fájtak, de már nem annyira, Alexhez bújtam, és lassan elaludtam. Lágy szuszogásomat senki nem zavarta meg. Ám volt egy olyan érzésem, hogy baj van, felriadtam, Alex már nem volt mellettem. Megrémültem, és nem tudtam mi lesz....*