Verseim, melyek megigéznek

Nézem én is a tájat, de nem látom mi várhat
ott a messzeségben csak ott ül némán
s meg sem rezzen ha közelebb lépsz hát
hát lépj közelebb nem bánom
legyen a te világod, s nem a párod.

Várom én, várom, mindig is várom
a fenébe a várással! Azt akarom, hogy kiáltson!
Nézzen a szemebe, taposson a kezemre
mondja, hogy nevessek, s ne csak evezzek
igen megyek, mert nem tudom nézni ahogyan kesereg....

Velem néz hát farkas szemet,
mert lehunytam én is a szemem
Nem érdekel! Tépjed már! Azt amit akartál...
tudtam én, hogy nem én kellek
Csak nevetséges lenne, és mégis elhitetted.

Mosolygok én, nem kell mondjad már
tudom én azt, még akkor is tudtam mikor elhagytál
bár nem is voltál az enyém, csak úgy kekeckedtél
S én boldog újévet kívántam!
Bár nem kellet volna, mikor más kívánta.

Ledobtam az álcát, s elástam a párnát
szeretném ha rám néznél, nem így a ködön át
hanem rám!
Ott ültem némán, s vártam rád
Tudod te azt, hogy elhagytál?


Ott a bizonyíték kicsi szerencse, menny csak máshoz!
Nem kellesz nekem.....


(Cím: Farkas szemet nézzél! Ne nevessél b@zzdmeg... ^^)