Minden gondolat, vagy érzés, mely bennem van, papírra vetett változata

Lassan lenyugszik a nap a messzi Erdélyben,
Ha megtörténik bál lesz a vámpírok kertjében.
A táj telis -tele eme teremtményekkel,
Soha nem öregszenek haladván az élettel. (Kocsis Dániel)

Lassan lenyugszik a nap a messzi Shadowban,
Ha megtörténik bál lesz a vámpírok halottak.
A táj telis-tele eme testekkel,
Soha nem öregszenek elhunyt lelkükkel. (Keszi)

Álmodok egy árnyról,
Egy kicsi színes fáról.
Fának ágán véres szörny,
- Kérlek, engem meg ne ölj!
Imám szót se érdemel,
Rám ugrik, nyakamba énekel:
- Bőröd puha, akárcsak te,
Életed szépét veszem el.
Nyakamban fájdalom,
Ajkait fájlalom.
Itt a vég, és nincs tovább,
Ennyi voltam, nem tovább.

Szívem hercege,
Szívem kedvese.
Életem értelme,
Lelkemnek kételye.

Szavaid kedvesek,
Ajkaid nedvesek.
Számon szád íze,
Csuprom lépes méze.