Vezérek Tanácsa...

Itt szoktak össze ülni a vezérek ha meg akarnak vitatni egy fontos ügyet.

Elsőként értünk ide, így eldöntöttem, hogy Damonnal gyorsan berendezzük a termet.


Mindent elrendeztem, majd kedvtelve kirakosgattam a névtáblákat. A szemem mosolygott, és büszke voltam "rendezői" képességemre. Azért kicsit tartok ettől a tanácstól, ki tudja, hogy mi lesz itt? Lassan az ablakhoz sétáltam, és kinéztem az éjszakába. Lassan meg kell, hogy jelenjenek a vezérek. Vissza sétáltam az asztalhoz, és leültem a Stefan névtábla mellé. Damon pedig mellém ült le. Kis idő múlva felállt, és azt mondta ezt az ügyet most rám hagyja, majd beszámolok neki mindenről. Neki vadásznia kell. Csak vállat vontam, majd magam elé meredtem, milyen hősies férfival áldott meg a sors.


//Bocsi, nem tudok majd itt lenni, szóval nélkülem oldjátok meg a dolgokat. Én majd holnap( ha még nem végeztek) bekapcsolódok.//

Lassan megérkezek a limuzinnal a Tanács elé lassan ki szállok mint egy igazi Úriember magamat sosem tartottam annak megpróbálom mindig azt a látszatot kelteni és úgy viselkedni. Aki már embert ölt és ismeri a halál illatát az úriember nem lehet minden egyes ember aki már ölt az szeretne újra megtenni csak vannak olyanok akik ezt nem vallják be. Én ezt sosem szégyelltem én egy gyilkos vagyok annyi embert megöltem, hogy még körül belülre sem tudom, hogy mennyi között mozoghat a szám. Lassan benyitok ott találom Emmet ahogyan látom párja nincsen itt oda megyek hozzá mint látom mindent elrendezett.
- Nos gratulációm ahhoz, hogy ilyen szép lett és a párja nem lesz jelen?
Kérdeztem tőle miközben a névtáblámra vetettem egy pillantást na ez jó ötlet volt remélem a holló el viszi levelem Keszihez mert szeretném ha ő is jelen lenne itt egy kis érdekesség nem árt. Ha már Cindy úgy is el fogja mondani Zoeyval való kapcsolatomat ami nem volt olyan baklövés mint ahogyan első rálátásra tűnt most már egyre több előnyt látok ebben. Viszont egy dolgot biztosan tudom, hogy egy angyalt szeretni sosem fogok és ez biztos. Közben átpillantok újra a termen várva, hogy érkezzenek meg a többiek még mindenkit nem ismerek kíváncsi leszek arra, hogy mi lesz ebből a dogból. Remélem, hogy Cindy nem fog jelenetet rendezni az nagyon nem lenne jó de viszont tegye csak meg engem annál jobban nem izgat.

A parkolóban már állt egy limó, Gintoki is érkezhetett volna hasonló eleganciával, de a szűk költségvetésből nem tellik a motorizációra, így maradt a gördeszka, de ennek legalább megvoltak a maga előnyei a gépjárművekkel szemben, például az, amit most is kihasznált, és le se szállt a deszkáról addig, amíg be nem ért a tanácsterembe. Természetesen ezzel az épületben szép kis hangzavart csapott, de ez inkább a megbotránkozott járókelők szidalmazása volt, semmint a kerekek gördülésének hangja.
A kétszárnyú ajtó elé érve lazásan felkapta a gördeszkát, ami amúgyis nehézkesen akart már mozogni a szőnyegen, és belépett. A szobában két emberalakot vélt felfedezni: egy nőit, és egy férfiét. Mindkettő magasabb volt nála, és a férfiből sütött a nyers gonoszság aurája.
Érdemesnek találta az illemszabályokat betartani, nem akart azonnal lebukni, hogy nem más, mint egy tróget, így, mikor úgy vélte, hogy a két fél rámeredt akkor mélyen meghajolt, majd be is mutatkozott:
-"Jó estét. Sakata Gintoki vagyok, de szólítsanak csak Gin-nek."
A két fél látszólag el volt foglalva az egymás közt váltott szavakkal, így Gin inkább nem is ácsorgott tovább, hanem megkereste névtábláját, és a mögötte található székre leült, gördeszkáját pedig a mögötte álló falnak támasztotta.
Mostmár csak mindenki más hiányzik.

Julio megállt a limóval a Tanács előtt, én meg lassan és méltóságteljesen, komoly arckifejezéssel betipegtem a tanácsterembe. Hát igen, természetesen Stefan már itt volt. Bele is halna, ha nem próbálna tökéletes lenni, és elsőként érkezni. Szétnéztem a teremben...Jól összehozták, egyszerű, de mégis hangulatos. Bennébb tipegtem a terembe, majd mivel láttam, hogy rajtam és Stefanon kívül nincs itt senki, ezért oda sétáltam az ablakhoz, majd rágyújtottam. Vártam, hogy valaki érkezzen, valaki aki nem ennyire érzéketlen, aki tudja, hogy egy hölgyel nem úgy beszélünk, mint egy utolsó akármivel. Nem tagadom, zavart az ahogy Stefan beszélt velem, na meg az is, hogy szegény Zoey el kell tűrje a társaságát. Már nem tudom, hogy mérges vagyok e Stefanra, vagy egyszerűen csak zavar az, hogy annyira pökhendi. Szerintem ő sosem szeretett.... ez az ő problémája. Nem tud úgy békés és kedves leni, hogy ne játssza meg magát. Tudom, hogy azt hiszi be fogom köpni, de én sem vagyok hüly3, hogy mindenkivel tudassam, hogy egy törött szárnyú angyalkát pátyolgat. Attól senkinek nem lenne rosszabb a szemébe maximum jobb. Ám kár ezen filoznom. Csak néztem kifelé az ablakon, és figyeltem a járókelőket.

*Így néz ki*

Gyűlni kezdtek a vezérek, elsőnek Stefan lépett be a terembe. Illendően felálltam, majd a köszönés után vissza ültem a helyemre, és beszédbe elegyedtem a démonnal.
-Damon nem tud itt lenni, vadászni ment.-mosolyogtam a démon királyra.
-Meg szerintem egyedül is menni fog, hogy ezt túléljem.-kacagtam, és lassan átvettem egyik lábam a másikon. Egy ideig csendben ültünk, majd egy fura kis "szerzet" is megérkezett. Bemutatkozott, majd leült a helyére.
-Jó estét Gintoki. Emmaline Troy. De csak Emm.-mutatkoztam be én is kedvesen érdekes volt, ahogy a fehér hajú fiú belépett, egy gördeszkával. El is mosolyodtam a jeleneten, majd újra felvettem a komoly álcát. Kár, hogy Damon nem lesz itt, de majd úgy is mindent el fogok neki mondani. Ezután egy nő érkezett meg, nem kellett találgatnom, attól függetlenül, hogy nem mutatkozott be. Már a belépője is elég volt ahhoz, hogy tudjam ő a vámpírok királynője. Lassan felálltam a székemről, és oda sétáltam a nőhöz.
-Cindy Crawford-hoz van szerencsém ugye?-kérdeztem kedves hang nemben, holott köztudott, hogy a vérfarkasok, és a vámpírok ki nem állhatják egymást. Ám most nem fér helye a kellemetlenségeknek, a tanács nem ezért lett össze hívva.
-Emmaline Troy.-nyújtottam a kezem a nő felé, bízva abban, hogy elfogadja. Nem zavart, hogy dohányzott, próbáltam megtartani a látszatot, hogy kedves próbálok lenni. Szememmel megkerestem a névtábláját, majd ha a nő rám néz, akkor arra is mutatok.
-Az ön helyét ott találtam jónak.-mutattam a Stefan melletti második székre. Remélhetőleg minden jól fog elsülni, én ebben bíztam a magam tizennyolc évével, talán naivan, de ki tudja. A terveim között állt az is, hogy ha botrány ütné fel a fejét, akkor mi lesz a teendő.

Ahogy álltam az ablakban, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megszólít. Megfordultam, ekkor lettem figyelmes arra is, hogy még egy macika is érkezett erre. Aki megszólított, egy farkas volt. Szinte csodálkoztam, hogy oda jött hozzám. Erre számítottam a legkevésbé, hogy egy farkas fog ide jönni hozzám.- Igen eltalálta -mondtam, közben megtartottam a hideg kifejezéstelen tekintetem. Ám ekkor meghallottam a nő gondolatait. Ezen kuncogni kezdtem, majd elfogadtam a nő kézfogását.
- Igazán örvendek Emmaline. Apropó, ki kell ábrándítanom önt. Ez a tanács, valóban a békét hirdetné, ez az álca. Ám több mint valószínű, hogy Stefan nem éppen ezt szerette volna elérni. Bár kitudja, lehet olyan kedvükben lesznek a vezérek, hogy nem kötekednek. Majd amint a helyemre mutatott és megláttam a mellettem lévő névkártyát, felvontam a szemöldököm.
-Ez nem volt a legjobb ötlet. - Bár tudom, hogy Emmaline-nek fogalma sincs arról, hogy Stefan és én milyen viszonyban vagyunk, ezért el is nézem neki. Bár ha Stefan egy rossz szót is szól, azt már nem fogom elnézni neki.
-Apropó, ha nem szeretne nem kell jópofáznia senkivel, vagyis velem nem. Teljesen higgadt vagyok, meg nincs nagy kedvem sem, főként nem ehhez az egészhez. -próbáltam elmosolyodni de csak egy féloldalas mosoly jött össze.

Csak figyeltem a helyemről ahogyan megérkezik két vezér elsőre a vérmedvék vezére jött meg vele még nem is találkoztam, de nagyon fura szerzett legalább is számomra igen. Olyan apró növetű és hát fehér haj ez nálam már üti a fura fokot, de mindenki végül is nem lehet egyforma mikor megérkezett Emmaline után köszöntöttem én is. Nagyon sajnálom, hogy Emm társát nem ismerhetem meg, de majd meg fogom biztosan. Föl álltam helyemről majd oda mentem a vérmedvéhez.
- Üdvözlöm Gintoki örülök, hogy eljött az én nevem Stefan Ludger.
Mondtam neki majd lassan megérkezett Cindy is láttam, hogy már egy kissé le van nyugodva ezt nagyon ajánlom és remélem tanult egy kicsit a vendégi viselkedésről. Nem fogok vele újra szópárbajba keveredni sem pedig harcba most rendben szedte magát a Pokol vörös porától hisz egy kicsit föl mászta azt. No de hagyjuk csak ezt a dolgot nem szeretném újra föl hozni most gondlom magát előnybe éri, hogy tud egy titkot, az igazat megvallva nem zavar egy kicsit sem mert úgy is csak Zoey egy dologra kell amire más nem lenne képes. Cindyhez oda sétálok majd köszöntöm őt is.
- Üdvözlöm Cindy örülök, hogy eljött.
Mondtam neki majd egy gonosz vigyorral az arcomon kezet csókoltam kíváncsi vagyok arra, hogy most mi lehet a fejében. No de ezt úgy is megfogom tudni, hisz nem a legjobban tudja uralni érzelmeit.

Lassan megérkeztem a tanácsterembe. Mielőtt bementem volna még egyszer alaposan átgondoltam ezt az egészet. Elvégre, még sem kéne itt lennem, és ha Stefan hívott biztos van valami amit az orrom alá akar dörgölni. Kiverve ezeket a gondolatokat a fejemből benyitottam. A terem tele volt klánvezérekkel. Vérállatok, vámpírok és még pár vezér volt a teremben. Egyenes, határozott léptekkel indultam el Stefan felé út közben pedig bólintottam egy-egy embernek. Mikor odaértem a férfihoz ránéztem.
- Jó estét.- Szólaltam meg egy halvány mosollyal együtt. Körbe pillantottam, de se Mizrael-t se az újdonsült angyalkája.
- Megkaptam a leveled.- Mondtam egy kis idő után, majd bólintottam és arrébb mentem. Nem igazán kedveltük egymást a démon királlyal, így jobbnak láttam, nem egymás mellett maradni. Egy kicsivel hátrébb húzódtam és próbáltam nem hozzá érni senkihez...Nem voltam kíváncsi mások életére és egyéb magánügyére...

Amíg Emm válaszát vártam, oda jött hozzánk Stefan, de most annyira nem volt kedvem semmihez, hogy még a gúnyos kézcsókja sem izgatott. Csak simán ránéztem, majd válaszoltam.
-Viszont üdvözlöm. Bár azt kötve hiszem, hogy örülne neki, hogy itt vagyok, de na tegyük fel, hogy igaz.- egy féloldalas mosolyt erőltettem az arcomra. Ekkor oda lépett hozzánk egy angyalka.
- Üdv.- nyújtottam a kezem.
- Cindy Crawford- Mondtam, majd ismét elkalandoztak a gondolataim az ablakon kifele nézve. Nem vagyok fáradt, semmi bajom sincs, csak egyszerűen, nincs kedvem egy jópár sznob közé beülni és tenni a jópofit.

Cindy-t hallgatva kissé megütköztem, ez meg is látszott az arcomon. Végül próbáltam a legkellemesebb témát megtalálni, ám semmi nem jött a nyelvemre. Stefan is oda jött időközben, miután üdvözölte Gintokit, majd megjött az egyik angyal is. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, kezdtem igazán kényelmetlenül érezni magam. Lehet, hogy kár volt ezt a tanácsot össze hívni?
-Emmaline Troy.-nyújtottam a kezem az angyal felé, csak úgy sütött belőle a "fehér" aura, ami a tisztaságot jelentette, még is azt furcsálltam, hogy Stefannal kezdett el beszélgetni. Én már fültanúja voltam a dolgoknak, majd új "illat" lengte be a helyiséget. Egy új vezető érkezett meg. Arra kaptam a fejem, és egy mosollyal nyugtáztam, hogy újabb vérállat jelent meg.
-Üdvözlöm John, nagyon örülünk, hogy eljött.-köszöntöttem kedvesen, és direkt használtam a többes számot, mivel ezt a tanácsot Stefan és én hívtuk össze.
-Emmaline Troy, a vérfarkasok alfa nősténye.-nyújtottam felé a kezem, majd ha megtörténik a kézfogás akkor szememmel keresem is a névtáblát, és mutatok a helyre, hogy ott helyezze kényelembe magát a férfi. Kicsit idegeskedtem a dolgok miatt, és fejben átfutottam a napi rendi pontokat. Vajon minden tökéletes lesz, vagy egyszerűen csak el lesz szúrva valahogy?! Meglátjuk, mindent csak sorjában. Szememmel végig pásztázom a jelenlévőket, és számlázom, hogy ki nincs még itt, a danpeal fejedelem, és az angyalok királya, ha jól számolom, ja és a véroroszlánok vezére. Kihagytam még valakit? Hmm, nem tudom...

Csak figyeltem és vártam a megjövő vezéreket nos kezd alakulni már a dolog, még mindig hiányoznak páran és őket feltétlen meg kell várnunk mielőtt még elkezdenénk ezt a gyűlést. Megjelent itt két újabb vezér a vérleopárdoké és az angyaloké most különösebb figyelmet nem nyilvánítottam neki had legyen ez a nap egy kissé nyugalommal teli. Nem szeretnék még konfliktusokat, de most már egyre több vezető kezd nagyon a bögyömbe lenni ott van Cindy és Mizráel mind ketten erősek, de félnem egyiktől sem kell nem hiszem, hogy lenne annyi sütnivalójuk, hogy valami okosat találjanak ki ellenem. Viszont ha egy kicsit óvatosabb és figyelmesebb leszek az nem fog bajt okozni látom Emm arcán, hogy egy kissé ideges, de nem kell annak lennie. Ha jól sikerül akkor igen és ha nem akkor nem ebből semmi gond nem származik mi megpróbáltuk minden esetre és ez a lényeg semmi több. Oda megyek az újonnan megér-kezetekhez és "jópofás" arccal köszöntöm őket habár legszívesebben Mizráel szívét ki tépném egyetlen mozdulattal, de azért nem teszek semmit csak vágok hozzá egy jó arcot mintha örülnék is, hogy itt van. Örülök, hogy levelemet megkapta Keszi most már csak Mizráel kis sz@jhája kell megérkezzen, ahogyan halottam ők most együtt vannak és Keszivel kezd kihűlni a kapcsolatuk nem hiszem, hogy ebből valami kellemes dolog fog kisülni Mizráel számára, de majd elválik mielőtt még elindultam volna köszönteni a vezéreket Keszihez szólok pár szót.
- Örülök, hogy megkaptad a levelem nos gondoltam neked is itt a helyed hisz még te vagy a királynő és nem más foglalj csak helyet a névtáblád mellett éppen ott van Mizráelé mellet.- mondtam neki majd egy lassú mozdulattal áttoppantam a megérkezőkhöz, hogy köszöntsem őket.
- Örülök, hogy eljöttek üljenek csak le bátran.- mondtam neki majd John fele fordultam és újra megszólaltam, hisz Mizráelnek nem kell bemutatkoznom ő ismer, de szerintem jobban örülne ha nem ismerne mosolygok, de persze csak magamban majd folytatom - Az én nevem Stefan Ludger a démonok királya- mondtam neki közben kezet fogtam vele nagyon kedves személynek látszik majd el válik mi lesz ebből a találkozóból. Még meg kell jelennie pár személynek, de idáig semmi gond nincsen nem kell aggódni.

Késve, de csak megérkeztem. Út közben kétszer eltévedtem, így nem volt egyszerű megtalálni a tanácstermet...Mikor beértem levettem a kabátomat a kezemre hajtottam, majd beléptem. A terem tele volt vezérekkel. Különböző vérállatok szagát éreztem, valamint vámpírokét, démonokét, danpeal-okét, és angyalokét. Egy pillanatig csak ámultam, majd határozott léptekkel elindultam. A démonok királya fogadott mindenkit elsőnek. Mosolyogva nyújtottam a férfi felé a kezemet.
- Jó estét. A nevem Ashley Villing. Az oroszlánok Reginalrex-e vagyok.- Mutatkoztam be, majd megkerestem a helyemet és leültem a többiek mellé. Ha jól láttam, éreztem, egy vérmedve ült mellettem az egyik oldalon, a másikon angyalok. Csendben ültem és vártam, hogy mikor kezdődik. Körülbelül öt perc csend után a medve felé fordultam és mosolyogva megszólítottam.
- Üdv....Ashley vagyok, jól érzem, hogy ön is vérállat?- Kérdeztem biztos ami biztos. Rég nem jártam már ilyen sok ember között, ami kicsit fura volt nekem. Míg vártam szomszédom válaszát Cindy-t kerestem a szememmel. Mikor megtaláltam mosolyogva intettem neki, és visszafordultam a férfihoz. Eléggé különös volt a megjelenése, de ez nemigazán zavart.

Stefan kijelentésén megforgattam a szemeimet, majd mikor Mizrael belépett szívem kihagyott egy ütemet. Iszonyatos harag gyúlt bennem. Legszívesebben odamentem volna hozzá és addig kínoztam volna, míg eszméletlenné nem válik, de uralkodtam magamon és az indulataimon. Leültem a helyemre. Két vérállat közé ültettek engem és Mizrael-t. Pont mellettem volt a helye, így nem tudtam nem találkozni vele. Mikor odajött és leült hozzám úgy tettem mintha nem vettem volna észre. Úgy éreztem nem kell bemutatkoznom, látszik, ogy ki is vagyok, meg amúgy se jövök ide többet, ha Amy elveszi tőlem a királynői posztot..

Lassan megérkeztek a vezérek akik még hiányoztak. Kezdtem kicsit feszélyezve érezni magam. Az angyalok között nem volt túl rózsás a helyzet, ezt egyből észrevettem legalább is a királynőn. Gyorsan elsétáltam a helyemig, majd megvártam míg mindenki leül. Elővettem pár papirost, amire már kicsivel korábban felírtam pár rögtönzött dolgot.
-Jó estét. Akinek még nem sikerült bemutatkoznom Emmaline Troy vagyok, a vérfarkasok vezető nősténye.-kezdtem el a "sablon" szöveget. Kicsit ideges voltam, de gyorsan elszámoltam háromig. Majd folytattam a beszédet.
-Ezt a tanácsot azért akartuk összehozni, hogy a fajok vezetői megismerjék egymást. Jól tudott, szerintem, vagy érezhető, hogy a rangsorban én volnék a legfiatalabb a magam tizennyolc évével. Abban is biztos vagyok, hogy nem sokan akartak ide jönni. Egyeseknek az arcára van írva. Így végig nézve a termen, elcsodálkozom, hogy mégis megvalósult az "álom" első fele.-magyaráztam halálos nyugalommal. Egy pillanatra megálltam, majd körbe hordoztam a tekintetem. Egy féloldalas mosoly kúszott ajkam szegletébe, majd folytattam a bevezetőt.
-Az első napirendi pont az lenne, hogy megvitassuk azt, hogy ki milyen szövetséget kötött eddig. Az első had legyek én, a vérfarkasok, eddig a démonokkal kötöttek szövetséget, köztudott, hogy a vámpírok, és a vérfarkasok ki nem állhatják egymást, bár én bízom abban, ha két vezető meg tud egyezni egy dologban, az kihat az egész népére. Mivel az angyalok, és a démonok sem jönnek ki egymással, ezt tudom és látszik rajtuk... ezért lehet hogy nem ezzel kéne folytatni. Az én meglátásom az lenne, hogy valamilyen szövetséget akkor is ki kéne alakítani, hogy ha esetleg valaki bajba kerül, vagy éppen fenyegetik, akkor legyen egy biztos háttér, aki segíteni fog a népnek, és a vezetőnek.-kicsit talán túl sokat beszélek, de jobb ha mindenki tud mindenről, ez így helyes.
-Én akkor át is adnám a szót Steffannak, hogy ismertesse a továbbiakat!-mondtam, majd leültem a székre, bízva abban, hogy nem lesz semmi probléma, sem szócsata, sem "véres bosszú".

Figyelemmel végig hallgattam Emmaline-t jól mondott el mindent, és mind igaz is, de a béke szerintem egyik napról a másikra nem fog beköszönteni városunkba és ebben biztos vagyok. Habár a vezetők többségének arcán vigyort láttam, azért tudom, hogy nem éppen a legjobban örülök. Szinte rögtön föl álltam helyemből mikor Emm átadta nekem a szót.
- Nos én akkor folytatnám a következőkkel van még egy fontos dolog amit meg kell vitatnunk és az pedig a határaink átjárhatósága.
- Ebben minden vezető maga dönt nos ti mit gondoltok erről várom a véleményeket.
Mondtam nekik azzal leültem a székembe, hogy hagyjak nekik egy kis beszédhez jutni őket tudom, hogy most nagy gondolkodás veheti kezdetét a fejükben. Nos még szerencse, hogy a békéről nem nekem kellett beszélnem az én számból egy kissé furán hangzana. Viszont a népem érdekében képes vagyok békében élni sok időt megéltem és abban a korban nem éppen a béke volt a "menőnek" számító dolog, ha megláttunk egy angyalt a földre merészkedve azt azonnal meg is öltük, de most ezt nem tehetem meg mivel, hogyan kirobbanna egy háború és azt nagyon nem szeretném. Azért féltem a gyenge és fiatal démonokat ők még nem képesek magukat megvédeni és tudom, hogy ezt nekem kell megtennem vigyáznom kell rájuk. Magam érdekei elé kell helyeznem népem érdekeit! Egy kis csalódás is ért engemet, hogy Mizráel szeretője nem jött el eléggé kellemetlen helyzet jött volna létre, de azért még éppen nem adom föl ezt a dolgot. Én háborút nem szeretnék, de azért Mizráelt szeretném megleckéztetni, ha már az az átk@ozott Isten odafönt nem tanította meg neki, hogy kik is a démonok és, hogy mire képesek.

A rendezvényre aztán lassan beszálingózott az összes vezető egyén, így minden létező féle-fajta emberszerű lény megjelent idebenn. Gin mellé egy szőke nő ült le, aki azonnal szóváltásba kezdett, de válaszra már nem volt idő, ugyanis az elsők között érkező nő felszólalt, majd utána a férfi is, és tudatták a két napirendi pontot.
Mint a lehető legkissebb társaság vezére, Gin tudta, hogy sokmindenen nem kell gondolkodnia, hogy mit mondjon. Mivel a jelenlévők közül mindenki bőven fölé magaslott, így úgy érezte, érdemes lesz felállnia beszéd közben.
-"Üdvözlök mindenkit, még senkivel sem találkoztam azelött. Sakata Gintoki vagyok, a vérmedvék ura. Fajtám csak nemrég... lopta be magát eme város kicsiny szívébe, és tudtommal elöttem sem járt még itt sok medve, így kétlem, hogy bárkinek bármilyen politikai előítéletei lennének velünk szemben. A társaság, akit képviselek igen... családias. Jelenlegi tudásom szerint csak hárman vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy félretehetőek vagyunk. Ugyan valóban nem tudunk varázsolni, se repülni, és gyorsak se vagyunk, de van, amihez mi is értünk, és helyesnek érzem, ha teljes nyíltságot vállalok diplomáciai és személyes barátságkötések terén."
Első napirendi pont letudva. Félő, hogy még a végén azt gondolják, hogy Gin túlontúl komoly és tárgyias.
-"A második pontra térve, saját területet nem tudok nevezni, hiszen a többi vérbestiával mind osztozkodunk a környező erdőkön, és úgy gondolom, hogy nincs közöttünk olyan zsarnok, aki éjt nappallá téve öríztetné határaink vonalait, csupán azért, hogy oda idegenek ne merészkedjenek be. Az én álláspontomat ezzel hallottátok is, de a többi vezér nevében még én sem beszélhetek."
Hosszú, lényegre törő, részletes. A vérmedvéket félreismerni már nem fogják, és olyan ajánlatok tenni sem, amiken egyértelműen látszik, hogy abból csak a felajánló fél tud hasznot húzni. Mostmár tudhatják, hogy nem egy ostobával van dolguk. Ugyanakkor Gin-t félreismerhetik még, mert ha nem ilyen hivatalos csinnadrattákon kell részt vennie, akkor sokkal szétszortabb.
A monológ befejeztével visszaült helyére, és odafordult a szőke hölgyhöz:
-"Mostmár tudja, hogy ki vagyok, és körülbelül mik is az érdekeim, és máris tűkön ülök, hogy haljam a te véleményedet is."
Azzal hátradölt, és várta, míg a következő felekezet is hallatja a hangját, és közben azon gondolkodott, hogy vajon meg sértődnek-e, ha kikéretőzik a büfébe? És hogy van büfé egyáltalán itt? A beszéd kifárasztotta, és most jól esne egy csokoládé parfé.

Vége, nem bírom tovább. Úgy döntöttem szabad utat adok. Felálltam, majd közbevágtam.
- Ne haragudjanak, én távozom.- Bólintottam emelt fővel, majd mint akit puskából lőttek volna ki kisiettem. Hazafelé vette, az irányt. Nem akartam egy percnél többet se együtt maradni Mizrael-el.
http://K.O.H./ A királyi pár rezidenciája/ Keszi szobája//

Már egy jó páran megérkeztek a vezérek közül, Emm kissé zavarba jött a mondandómon, lehet, nem tudta, hogy miféle képességekkel bírok. Ám ekkor inkább oda sétált a többi vezért üdvözölni, jobba is jár. Ahogy jöttek az "emberek" egyszer csak megpillantottam Ashleyt, intet nekem mosolyogva. Én is egy kedves mosollyal az arcomon vissza intettem, majd mikor elfordult, megpillantottam az agyalok vezérét. Bár még sosem láttam, de az aurája erősebb volt, mint a másik angyalé, egyszóval csak ő lehet Mizrael. Gondoltam, ha nem is mondok el neki mindent amit tudok Stefan tervéről, akkor is kissé megijesztem Stefant. Oda sétáltam tehát Mizraelhez, majd egy elbűvölő mosollyal az arcomon üdvözöltem.
- Üdv. A nevem Cindy- mosolyogtam, bár több mint valószínű, hogy már halott rólam, ezért nem is mondtam, hogy miféle vezér is vagyok.
-Örülök, hogy eljött, már halottam önről, vártam már a találkozást. -nyujtottam kezet felé.

A kocsiban ülve megmarkoltam az ajtó kilincsét, majd el sem engedtem azt. Iasonra néztem, aztán az épületre. Tekintetem kettejük között cikázott.
- Ez mégsem olyan jó ötlet... hidd el nekem! Nem... Én be nem megyek oda!
Ő persze érthetően erre csak azt mondta maradjak vele, és akkor nem esik bántódásom... Hogy mi??! És mi van, ha nem is magamat féltem, hanem pont az, hogy Őt? Sóhajtva lefejtettem ujjaimat a kilincsről, majd dühösen az épületre meredtem, mintha csak azt várnám, hogy bármelyik percben kész lesz felrobbanni. De nem. Az stabil maradt, és érthetetlen módon ugyanolyan kísérteties a félhomály, és a fák miatt. Gondolom már meg sem kell említenem, hogy igazából elég lett volna arra gondolnom, bent az épületben mik, kik várnak.
Hirtelen csókja térített észhez, mit viszonozni is alig volt időm, sürgetően kiszállt, és a kezemet fogva bementünk...
... Illetve mentünk volna, ha nem állok meg megint az ajtóban. Eszembe jutott a legutóbbi 'randink' Cindy-vel, mikor ránk nyitott pont khm közbe a szobámban, majd kioktatott, hogy a vámpírok nem hetyegnek danpealokkal, és a többi. Persze nekem mit számít ez? Csak azt tudom hogy szerelmes vagyok, és tömören ennyi... Vannak helyzetek amikor inkább az érzésekre kell hallgatni, mint az észre, vagy betartani a hagyományokat...
Vagy például az, mikor a démonkirállyal találkoztam, és Iason is megjelent. Az sem volt semmi.
No de nehogy már, még én féljek? Nekem legyen bűntudatom? Egy fenét!
Beléptünk. Intettem. Tömören ennyi. Nem akartam nagy jelenetet... Világéletemben konfliktuskerülő voltam, viszont ha helyzet volt, nem hátráltam meg.
Körülnézve felkuncogtam. Hát persze... Egy hely Iasonnak névkártyával, mellette pedig érthető módon senki. Úgy tűnik nemigen számítottak az érkezésemre.
Elvigyorodva leültem szerelmem mellé, bemutatkozni sem erőm, sem udvariasságom nem volt. Ha meglátnak mellette, úgyis tudják ki vagyok. Aki pedig mégsem tudná, annak nem is kell.
Tekintetem Iasonra szegeztem, majd ott is tartottam. Nem akartam elszakítani sehová, félő volt meghátrálok... Pont mint az a kis angyalka, aki sajnáltatva magát kilibbent a teremből. Szánalom... Na jó, felejtsük el. Semmi esetre sem szöknék meg, hiszen megígértem Neki, hogy eljövök, és maradok is a fenekemen, akármi is történjék. Márpedig egy ilyen helyzetben akármi megtörténhet, én pedig rögtön csakis a legrosszabbakra tudok gondolni.



[Cindy, ha jól láttam Emmaline írt egy sorrendet, mégpedig nem is mondhatni, hogy nem volt eléggé feltűnő! Te Gintoki után következnél, én pedig ha jól tudok olvasni - márpedig szerintem kitűnően -, Mizrael után jövök.
U.i.: Most akkor betartsuk a sorrendet, avagy ne? Mert Keszi sem várta meg hogy rá essen a sor, rögtön írt egy posztot, mikor úgy adódott kedve...]