Vezérek Tanácsa...

Végighallgattam az előttem lévő klánvezéreket. Eléggé összekutyulódtam agyilag, de valami derengett, hogy ki-kicsoda. Mikor rám került a sor felálltam, majd mély levegőt vettem.
- Először is be szeretnék mutatkozni. Ashley Villinger vagyok a véroroszlánok Reginalrex-e.- Kezdtem a bemutatkozással, hogy ha valaki még nem tudta volna, aztán folytattam.
- Nos, régebben nem volt semelyik klánnal különösebb nézeteltérésünk...és úgy gondolom most sincs.- Mondtam el az első pontnak megfelelően a dolgokat. Egy kicsit gondolkoztam, hogy mit is mondjak ezek után, de nem jutott semmi az eszembe így improvizálni kezdtem, abban eléggé jó voltam..
- Határvonalat pedig úgy gondolom nem akarok szabni. Szerintem nem érdemes megszabni, ki meddig és mikor mehet az erdő vagy éppen a város egyes részeire. Mindazonáltal, felvetném azt az ötletet, a vérállatok vezéreinek, valamint a vámpírok és danpeal-ok számára, hogy az erődben hogyan osszon meg a vadászat. Hisz senki se szeretné, hogy a fajtársai éhezzenek más klánok miatt. Megegyezhetnénk abba, hogy ki melyik környéken vadászhat, természetesen kereteken belül. Lehet, hogy ellent mond abba, hogy nem szeretnék kijelölt területet, de szerintem senki nem akarja, hogy a vérállatok egymás között rendezzék le az esetleges félreértéseket...- Zártam végül le a monológomat.
- Én ennyit akartam..- Ültem végül le, majd Gin-re néztem.
- Kvittek vagyunk.- Mosolyogtam rá. Egy pillanatra Chuck jutott az eszembe..~Vajon mit csinálnak a fiúk?~ Kérdeztem magamtól és bevillant egy kép, ahogy egymással hadakoznak...Enyhe gyomorgörcs kezdett kialakulni a gyomromban. Reménykedtem benne, hogy minden rendben van...

(Javasolnék egy új sorrendet, hogy mindenki képbe legyen...ha nem tetszik, akkor valaki csináljon másikat

Emmaline, Stefan, Gintonik, Cindy, Jhon, Mizrael, Ariane, Iason, Ashley)

Stefan is feladta a következő pontot, így a helyemen ülve hallgattam a vezéreket, ám már a tanács elején az angyalok királynéja távozott is. Megértően néztem utána, majd újra a tanácsra néztem, miközben jegyzetelni is kezdtem. Egy egy kijelentésre bólintottam, és még el is mosolyodtam. Cindy, és Mizrael egymás közt is elkezdtek beszélni, nekem mondjuk édes mindegy. Csendesen néztem végig minden egyes vezéren, és ha sikerül akkor a szemkontaktus felvételét is meg tudom oldani velük. Persze, csak ha rám néznek. Iason furcsa dologgal rukkolt elő, amit először nem is értetem, így mielőtt leülne hozzá is szólok.
-Iason, kérem meséljen ezekről a kulcsokról egy kicsit.-kértem csendesen, bízva abban, hogy ez a következő körben. Ashley ötlete tetszett a legjobban, így abból kicsit többet jegyzeteltem le. Végül újra rám került a sor. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, majd végig néztem az egybe gyűlteken.
-Amondó vagyok, hogy a legnagyobb részeket megbeszéltük. Most arra lennénk kíváncsiak, hogy kinek milyen ötlete van még. Mert azokról beszéltünk már, amire szerintem a többség kíváncsi volt.-magyaráztam halkan, végül elhallgatva adtam át újra a szót Stefannak.

Végig hallgattam az egész társaságot nem tudom, hogy mi van ezekkel latinul beszélnek én tudok latinul mivel, hogyan nemesi származású vagyok és azok tudnak mindig latinul. Nem tudom mit tehetnék, inkább nem szólok bele a dologba, hisz abból csak feszültség van, nem gondoltak arra, hogy vannak olyanok a teremben akik nem tudnak latinul, hisz mindenki már nem tanulj azt a nyelvet csak akik már régen a földön élnek. Emm lezárta a témát valami ötleteket várt nem jutott hirtelen egy ötlet sem eszembe ezen nem igazán gondolkodtam. Jobb lesz ha nem mondok semmi olyat, hogy valakit föl hergeljem jobb lesz most a béke. Még is csak, hogy nézne ki hirdetem a békét és ellentéte szitok mások között ez itt most nem lehetséges, de ez nem jelenti azt hogy meg fogok javulni hisz én már nem fogok megváltozni senki kedvéért.
- Nos hát maga a program ennyi lett volna ezek voltak a kérdések amiben kellet volna dönteni nos örömmel tölt el, hogy minden lezajlott nyugodtan az ötletekkel viszont kapcsolatban nekem lenne egy.- mondtam nekik majd folytattam is miközben egyet nyeltem.- nos ha két különböző fajú férfi vagy nő összekap nekünk nincsen jogunk, hogy igazságot tegyünk, hisz az igazság változó.
- Arra gondoltam, hogy a sértett kedve szerint ki hívhatná párbajra azt aki megsértette őt vagy valami rosszat tett ellene.
- Ez csak egy ötlet ha önöknek is tetszik akkor jelezzék ezt.
Mondtam el állásomat az üggyel kapcsolatban még mindig él bennem az a kor amikor ki hívták a nemesek egymást párbajra. Ez a példa most is jól volna igy legalább tisztelték az embert és nem, mint most, hogy vannak olyanok akik nem tisztelnek se istent és sem embert.

A társaság igencsak sokoldalúnak bizonyult, és meglepetésekből sem volt hiány.
Főleg az, mint kiderült, a Démonok vezére nemességről beszélt, bár nem kizárt, sőt igencsak valószínű, hogy ez a hozzáállás csupán csak ideiglenes, és teljességgel bizonyos, hogy a fődémon ott veri át a másikat, ahol tudja, akkor mutatja meg, hogy mi rejlik az álarc alatt, amikor már mindenki a hálójában van. A másik nagyon furcsa teremtés az állítólagos angyalok fejedelme volt. Gin nem jártas a keresztény vallásokban, de hallotta azt a közmondást, hogy "tévedni emberi dolog, de megbocsájtani isteni", de erről az angyalról sütött, hogy még a legkissebb gyermekded csínyt sem képes megbocsájtani: "a bűnös haljon meg" ezt lehetett arcáról leolvasni.
És akkor ott volt még az a különös fickó, aki kulcsokat osztogatott szét mindenkinek különösebb magyarázkodás nélkül, és a szőke lány is elmondta gondolatait... úgyfestett ő itt talán az egyetlen Gin-en kívül, aki komolyan veszi ezt az egész hercehurcát, bár vadászterületekről kezdett el beszélni, ami igencsak különös volt, főleg ebben a modern korban, mikor már nem annyira kitaszítottak azok, akik másmilyenek, mint az emberek. Na de sorra véve a válaszolandó dolgokat Gin ismét fölállt helyéről, és bele is kezdett:
-"Iason-sama (uraság), ahonnan én jövök, ott úgy megy a módi, hogy a kulcshoz tartozik egy zár is, és én nem emlékszem, hogy valaha is elhagytam volna a lakáskulcsomat, így igazából elképzelésem sincs, hogy ez a kulcs mit nyithat, tán egy kis dokumentálás nem ártana."
-"Ashley ötletéhez csak annyi hozzáfűzni valóm van, bár ez igazából csak a vérvadakra tartozik, hogy, bár nem ismerem a teljes felállást, kétlem, hogy olyan sokan lennének a fajtánkból, hogy egy-egy esetleges átváltozás esetén lépten-nyomon a másikba botlanánk. Természetesen ellene vagyok a vérontásnak, de én úgy vélem, hogy az erdő még bőven elég tágas ahhoz, hogy eltartsa vígan és könnyedén azt a számú emberfeletti lényt, ami lakja, így erre a dologra nyugodtan visszatérhetünk késöbb, mikor már a dolgok valamennyivel... szűkösebbre változtak."
-"Stefan öltetéről pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy noha az ötlet igencsak helytállónak tünhet első pillantásra, hallásra, ám gondoljunk csak arra, hogy mi van akkor, ha egy ezeréves vámpír párbajozik össze egy két hónapos vérfarkassal... Az erőfölény iszonytató. Gondolom, ha már leromboltam félig egy ötletet, akkor illendő másikat mondani. Szerény személyem szerint a leghelyesebb az volna, ha mindenki a saját háza tája körül sürgölődne. Gondolok itt arra, hogy ha teszem azt, én átmerészkedek egy másik faj területére, jó szándékkal, akkor ott baráti fogadtatásban részesítsenek, de ha egy ártó vendég jön, akkor azt eggyüttes erővel szabadon kergethessék a területeik határáig, persze azért a gyilkolástól tartózkodjunk. Persze, ha az erőviszonyok egyenlőek, vagy semleges területen ér valakit valami sérelem, akkor csak a párbaj marad. Természetesen ettől a háború még nem elkerülhető, de az mindig is a pakliban szerepelt, amúgy a dolog egyszerű: Nem kell hívatlanul más területeire menni."
Ez megint hosszúra sikeredett, de legalább már a kiszáradás veszélye nem fenyeget, ugyanis különös módon megjelent a semmiből egy pohár csokoládé parfé, ami különös mód pont akkor öltött alakot a levegőben, amikor a főangyal különös mozdulatokat tett a kezével. Ez két dologra is választ adott: az első az, hogy a főangyal baráti szándékokkal kíván közeledni... a második pedig az, hogy itt nincs büfé.

Mizraelnek a beszédéből, jól levehető volt, hogy amit a medvének mondott a nagy gyűlölködésről, azt nem csak másokra értette , mert ő maga is olyan. Épp hogy csak oda mentem és máris elhelyezett, a gonosz lelkűek közé. Az antipátiáját már messziről érezni lehetett. Lehet, hogy ez a Mizrael még Stefannal is nagyképűbb. Még pedig ha így van, akkor azt hiszem kimaradok az egészből, hadd öljék le egymást. Bár kissé meglepődtem, mikor Latinul kezdett el beszélni. Ezt a nyelvet nem nagyon használják erre, csak azok akik már régóta " élnek".
-In discordia alium diem facere( Az antipátiáját tegye el máskorra. Dum innoxias tibi esse mecum, ut homo simplex (Amíg nem ártok önnek, lehet olyan velem, mint egy egyszerű emberrel) -Kissé meglepődött. Ám de mit is gondolt, már jó pár éve, hogy "élek" mikor meghaltam, ez a nyelv volt a legtöbbet használt nyelv. Na meg ha ő maga is régóta angyal, csak kellet hallania rólam. Kissé elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet szegény Zoey-al. Nem lehet jó dolog, a pokolban ülni, holt lelkek társaságában. Ha nem ismerném, vagyis na.. akkor nem is sajnálnám, de így. Senkit nem kívánok arra a helyre. Ám eltereltem a gondolataim, majd válaszoltam Mizraelnek.
-Stefan paulisper ut (Maradjunk annyiban, hogy Stefan). Biztos vagyok benne, hogy tudja, kiről beszélek. A szívtelen, nők felé tiszteletet nem mutató b*romra. - Bár nem akartam nyersen fogalmazni, de ami igaz az igaz.

Valahogy egyet értettem a többi klánvezérrel.
- Egyet értek.- Néztem a velem szembeülő férfira.(Jhon)
- Én is tudom, hogy a gyilkosokat megtalálni nehéz és még nehezebb rájönni, hogy miért ölték meg a másikat...- Fűztem ennyit hozzá. Figyelmesen hallgattam végig a többi klánvezér mondandóját. Mikor a danpela vezér állt fel és kezdte elmondani a történteket csöndben figyeltem. A kulcsok jelentésén gondolkodtam, hogy ki mért azzal a tulajdonsággal felruházott kulcsot kapta, de mivel választ nem találtam, így úgy döntöttem, nem is keresem. Mi értelme annak, hogy az ember egy olyan dolog után kutat egész életében, amire választ csak egy embertől kaphat....Tekintetem a férfira szegeződött, mikor befejezte a monológját...Nem tudtam eldönteni igazán, hogy jó vagy rossz hír-e az, hogy az én elöljáróm halt meg utoljára...Körbenéztem a teremben...minden egyes vezető szemébe bele-bele néztem, majd mély levegőt vettem és megszólaltam.
- Nem szabad elkövetnünk azt a hibát, mint amit elöljáróink követtek el...- Kezdtem, majd hatásszünetet tartottam és tovább folytattam.
- Ha mi is ugyan úgy haragszunk a másikra, abból jó nem sülhet ki.- Néztem nyomatékosan az angyalok és a démonok királyára. Célozni akartam, hogy értsék is meg, és reméltem, hogy sikerült.
- És gondolom semelyikünk nem akarja holtan végezni, fennhagyni egy olyan háborút a klánok között, ami talán soha nem szűnik meg...Hiszen ha nem tennénk ellene olyanok lennénk, mint ők...semmivel se jobbak...- Motyogtam immár halkabban, majd egy apró mosolyt megeresztve leültem a helyemre. Igazság szerint nem is az zavart volna, hogy háború lesz, sőt az se, hogy meghalhatok, hanem leginkább az, hogy mi lenne azok után...ember-embert ölne, és az életben az összes jó eltűnne...még belegondolni is hátborzongató volt...Figyeltem a további eseményeket, de közben a danpeal vezérhez fordultam.
- Miért pont a bátorság?- Kérdeztem mit sem törődve mással...Meg kellett tudnom...Valami belső sugallat akarta tudni...

*Azt hiszem elég érdekes beállítottságú lett a tanács így a végére. De egyenlőre semmi baj nem történt... Hú lesz mit mesélnem Damonnak. Csendesen néztem végig a nagy vezéreken, Iason kis meséje igazán meglepett. Mivel nem régóta vagyok vérfarkas, így egyenesen ledöbbentem azon amit én kulcsomhoz fűzött. Igazából csak kamilláztam, mint a hüŁyegyerek a ringispilen...*
-Egyensúly...*suttogtam magam elé... Teljesen lehűltem... Szerintem el voltak tájolva az ősök, vagy én nem tudom... De most már ott van Damon, ő biztosan tudja, hogy mit is jelent, ha nem akkor meg egyenlőre így jártunk. Már nagyon későre járt, és úgy éreztem megbeszéltünk mindent. Így újra felálltam, immár a jegyzeteimet a kezemben tartva. Ashley megjegyzésére bólintottam, hiszen igaza van, nem kell se a feszültség, se a háború. Végig néztem a vezéreken, majd nyugodt hangon megszólaltam.*
-Azt hiszem elérkeztünk ennek a napnak a végéhez is. Megbeszéltük a legfontosabb dolgokat, és dűlőre jutottunk. Ha mindig ilyen békések leszünk, akkor semmi baj nem érhet egyikünket sem. Ezek után már csak az kell, hogy a népünkkel is betartassunk mindent, hogy gördülékeny életünk legyen. Természetesen én sem ígérhetem, hogy nem alakulhat ki konfliktus, hiszen minden egyén más-más, mind emberileg, mind pedig az állati ösztönök miatt, illetve ami a "faja". Ezennel a tanácsülést bezárom. Köszönöm a részvételt, és hogy ilyen segítőkészek voltak. Remélem ha újra össze kell hívni a tanácsot akkor is ilyen készségesek lesznek.*mosolyogtam a végén, majd visszaültem a helyemre. Azt vártam, hogy a vezérek szépen kisétáljanak a teremből, én pedig rendet tudjak végre tenni. Nagyon fáradt voltam már, ezért kezdtem úgy érezni magam, mint a mosott karamell. Hiába, erre azért nem számítottam, hogy ilyen hosszadalmas lesz. És mivel én jöttem elsőnek, így nekem is kell utoljára elhagyni a "süllyedő hajót" hogy mennyi takarítani való lesz... No de se perc végezni fogok ezzel is.*

//Köszönöm a részvételt, kicsit el húzódott a dolog a postok, és a userek miatt is, mert nem jöttünk fel időben, és én is ludas vagyok, de remélem mindenkinek tetszett, no sipirc a játéktérre c(:

Ja és remélem láttátok a szabályzatot, új írásmód, tessék figyelni, hogy mik a jelek, a postomról lehet lesni.//

* Újra felálltam, nem hagytam senkit sem szóhoz jutni, tartoztam még egy magyarázattal.*
- Gondolom mindenki számár megfogalmazódott az a kérdés: Miért pont az lett a kulcsa ami? A válasz egyszerű kezdeném a démonokkal. *- tekintettem is azonnal a démonra.*
- Bizonyára gondolja , odalent nem akármilyen melegség fogadja az oda látogatót. A démonok lobbanékonysága felér a tűzzel, természetesen ez lehet rossz is az ön számára. *- majd jött az angyal*.
- Ön ugyanolyan két arcú lehet mint a Hold. Egyik fele sötét és ismeretlen , a másik fényben pompázó és ismert. Ugye érti mire gondolok? - *hamar róla is levettem a szemem,hiszen a vámpír jött.*
- Hazudnék ha azt mondanám, egy vámpírnak nincsenek érzései és csak a ,,gonoszság" érdekli őt. Láttam már fiókáját védelmező teremtőt, sőt azt is ahogyan átváltoztatja és kötelék jön köztük létre. Ahhoz is szenvedély kell,hogy megtanítsuk, báni egy emberrel , kihasználja őt és olyat tegyen amit halandó ember sosem tenne a szeretteivel. - * az oroszlán jött ,aki már biztosan kíváncsi lehetett miért lenne ő bátor.*
- Egy barát,családtag,cél ,döntés és stb. érdekében bátran kell döntenünk. Akár feláldoznánk az életünk is azért akit szeretünk. Az oroszlánokról mindenki azt tartja maguknak való gyávák , akik képtelen megvédeni gyermeküket veszély esetén. Szerintem ez nem így van! Bátorság kell szintén ahhoz,hogy megvédjünk egy barátot utolsó csepp erőnkkel is. Az ősei ezt tették. -* a vérfarkas jött, aki szintén nem érthetett semmit.*
- Önről sem feledkeztem meg, népe mindig a jó célt szolgálta, ott segítettek nekem ahol lehetett. Igaz néha hajba kaptak a vámpírokkal , de a mostani helyzet eddig tűrhető. Ha ők nincsenek lehet,hogy én sem mesélnék itt önöknek a múltról. Elsőként áldozták fel magukat , megtartva egy ideiglenes nyugalmi időszakot. * - végül ketten maradtak, a vérmedve és a vérleopárd. A leopárddal kezdtem, a vérmedvéhez szónoklatot intézek majd. *
- Hiszen önről most is sugárzik a féltés , merje letagadni ,hogy nem törődik a társai és az emberek jövőével! * neki ennyit szántam, jött a vérmedve. *
- A nyugalom szent dolog, kézzel foghatatlan, amit sosem lehet elpusztítani. Népe nagy tetteket vitt véghez, olyanokat amiről más vérlény csak álmodni mert. Alacsony termete ellenére önben van valami , ami bennünk többiekben nincs meg. Talán a szokás miatt, ami ön körül leng. Önre még dicső tettek várnak, olyanok amit ősei is véghez vihettek, talán még annál is hatalmasabbak. A föld melyre rálépett,sok vérmedvének adott otthon, mind békések voltak, és bátrak. Ha harcra került a sor , nem futamodtak meg és mindig ...mindig dicső győzelmet arattak. Ha szabad ilyet mondanom, talán a legerősebb a vérlények közül. Ki kell emelnem önt, a szokásaik , a vérmedve szokásaik tetszenek. * - ezt a gondolat menetet megszakítottam, jobb lenne rátérni a szobákra. *
- Ugyebár van egy közös erdejük ? Abban meg ott van egy feltűnés mentes labirintus barlang. Sosem jártak a végén ugyebár? Rosszul tették! Négy szoba vár önökre , mindegyiken egy hatalmas zár. A kulcs azt nyitja és talán még a ládát is. *- itt a vérlényekre való jó tanácsom lejárt, a vámpír jött .*
- Javaslom nézzen körül Bloody Tears temetőjében. A névtelen kripta titkokat rejt és egy füldallati alagutat végén egy hatalmas teremmel , egy asztal és egy láda. Önnek csak a láda kell. - * tekintetem újfent visszatért a démonra és az angyalra. *
- Hol a nyugalom vár ott a kincs! Ajánlom nézzen körül a kastélyában, a cellák falai olyan teremnek adnak otthont melyről eddig nem tudott. B13 a kód , felül a szövegben keresse . -* végül az angyalon állapodtam meg. *
- Lökje kicsit odébb Mihály szobrát és nézze meg mit rejt a templom alja!
*Leültem, elégé kibeszéltem már magam. Arianera pillantottam. Ugyanúgy menne már haza mint én. Felálltam, vettem a bátorságot elsőként távozni, hiszen amit kellett elmondtam. Ha nem bontanak asztalt várhatok még tovább.
Ariane székét is kihúztam, utat engedve neki, ha akar jöjjön.*
- Engedelmükkel távoznék! * - meghajoltam és ki is léptem az ajtón Arianeval.

http://R.R.K /R.R/A fejedelemség lakosztálya/ Iason szobája //

[ Bocs de elfogyott a türelmem! ]

~Csak hallgattam a korcs és az angyal szavait miért jön ezzel a régi mesével? Semmi értelme bolygatni a múltat és én ezt jól tudom, hisz szinte bármely holt lelkével kapcsolatba léphetek. De sem titok nem szernék megtudni és a mágiára sincsen szükségem, nem tudják a tudatlanok, hogy ez a kulcs egyben áldás és átok is. Nekem egyikre sincs szükségem szinte képes megbolondítani az embert felerősíti az emberben a hatalom vágy iránti érzelmeket. Még fiatalabb koromban engem is érdekelt ez a „mese”, de egy kis idő után már abba hagytam a kulcsok kutatását nem jártam sikerrel, de most már tudom legalább, hogy hol voltak. Sajnos még a halott klánvezérek lelke sem tudta meg mondani a választ, hogy pontosan hol találhatok ezek a kulcsok. Nincs nekem kedvem megtudni semmi titkot jobba ha mindent nem tudunk nem jó a sok tudás sem mint ahogyan egy szólás mondja: „Boldogok a tudatlanok” és ez még mennyire is igaz. A véroroszlán klánvezére tett egy célzást Mizráelre, hogy jobb kapcsolatban kellene lennünk ketten ez egyelőre nem az ő döntése nem kezdtünk el háborút és ez neki legyen elég. Nem szerettem volna mondani még semmit majd beszélek én vele még nem hagyom el a tanácsot szeretném Emmnek segíteni mindent elrendezni, tudom, hogy nagy érdem jár érte, hogy ezt az egészet megszervezte. Most nem is annyira nem is idegesített Mizráel szóbeszéde mert éppen a békét hirdetem nem lett volna okos dolog egy tárt átütni a torkán. Nem szóltam hozzá egész végig és nem is fogok megtűröm és annyi, de egy kissé bánt, hogy Keszi elment nem tudom, hogy miért tette. Ezzel csak egy dolgot ért el még pedig azt, hogy gyávaságát fejezte ki még egyelőre tudomásom szerint ő az angyal királynő és joga lett volna itt maradni, de ha ő átengedi az útját Mizráel sz@jhájának akkor tegye meg. Én próbáltam neki segíteni.~
*Emmaline elbocsátotta a klánok vezetőjét mielőtt még a véroroszlán el mehetett volna oda sétáltam hozzá a kulcs a belső zsebemben volt ekkor és megszólaltam halkan a fülébe suttogva.*
– Tudja vannak dolgok amik nem változnak és ezen nem változhat senki az „ősök bűnét fiak”.
*Mondtam neki majd azzal tovább is álltam*
~Nem vártam, hogy megértse a dolgot, hisz nem egy korba születtünk nem hiszem, hogy meg fogja érteni. Az angyalok és démonok ellentéte sosem fog elmenni ez fel bontaná a világ egyensúlyát így van ez a helyzet a vérfarkasok és a vámpírok között is akármilyen probléma adódott eddig is egymás torkuknak estek és a jövő mindig megismétli önmagát. De még apám véleményét ki kell kérnem az ő lelkét megidézni sokkal nehezebb mint közönséges emberekét, hisz nem olyan könnyű egy négyhatalmú démon lelkével össze kapcsolódni. El ment a szerencsére már a korcs én nem szeretem sem őt sem az angyalokat, de megtűröm addig amíg nem tesznek olyat, amivel ki vívhatnák maguk ellen a sorsot.~
*Emm mellé állok majd megszólalok lassan már kezdenek elmenni a klán vezetők.*
– Na nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nyugisan végbe megy, de amikor elmentek akkor van neked egy kis mondanivalóm.
~Mondtam neki azt hiszem, hogy nagyon jó kapcsolatba kerültem Emmel az együgyűt dolgozásunk során eddig közömbös voltam a vérfarkasokkal szemben, de most megváltozott a véleményem igaz barátok. Eddig sem volt ellenük semmi rossz véleményem csak kár, hogy életük olyan rövid mire egy kicsit jobban megismernéd őket meghalnak egyik napról a másikra.~

*Mikor elmagyarázták nekem, hogy miért is a bátorságot kaptam, mint tulajdonság egy ideig gondolkodtam rajta. Sose beszéltem apámmal erről a dologról...hogy az őseinkkel mi történt...elvégre sose hittem volna, hogy idáig eljutok..
Mikor a tanácsot berekesztették felálltam, majd mikor a démonok királya jött oda hozzám és súgott bele a fülembe egy kicsit megijedtem...Szavai hidegek voltak és úgy éreztem, mintha kioktatott volna és én azt roppantul nem szerettem. Lassan utána lépve megfogtam a kezét, majd magam felé fordítottam és a szemébe nézve mondtam:*
- Az emberek meg tudnak változni ha akarnak...és bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni a jövőn tudunk alakítani...-*Néztem a szemébe szigorúan, majd elengedtem a kezét.*
- Ha megkérhetem, legközelebb tartsa meg a véleményét magának, mert nem leszek ilyen kedves.-*Morogtam, majd a többi vezér felé fordultam.*
- Örülök, hogy megismerhettem önöket. Ha nem haragszanak én távoznék. További jó estét..-*Köszöntem el, majd sietős léptekkel kimasíroztam a teremből. Magamba dühös voltam, hogy így felkaptam a vizet a démon szavaira, de volt valami ellenszenv a mondani valójában...valami lenézés és én azt nem tűrtem..sose voltam egy merész lány, de nem hagytam, hogy lekezelően bánjanak velem...Amint kiléptem a hideg levegőre lenyugodtam...jól esett a friss levegő...és már nagyon ki akartam mozdulni innen...Csak akkor jutott eszembe, hogy Chuck és Max a lakásomon vannak, mikor félúton jártam..a lépteimet megszaporáztam és siettem haza....reméltem, hogy nem történt semmi különösebb...*
http://S.Erdő/Rex szobája//

Mivel, hogy látom nincsen írás így sokan lefagytak ezért mindenki a következő ragját a saját lakásába írja.

Stef