MM Gitárstúdió

Egy szokványos Gitárstúdió Shadowlandben az egyetlen ilyen terem.

Tíz perc alatt megjártuk azt a kevéske utat, ami a stúdiómhoz vezetett. Még nem nyitottam és gondoltam most senki nem lesz. Szoktam plakátolgatni is, hogy hátha minél többen jönnek el és néznek meg, de öt-hat embernél több sosincs. És hát ahogy számítottam is rá, nem tolongtak az ajtónál. Előkotortam zsebemből a kulcsot és hamar kinyitottam az ajtót, hogy ne kint ázzunk na meg abban sem voltam biztos, hogy a lányok nem fáznak.
-Gyertek! - mondtam és beléptem a kis terembe.
Először és letettem a kanapéra a gitáromat, ami a közönség "soraiban" volt, majd belenéztem a tükörbe. Te jó ég! Csak ennyi jutott eszembe, de most nem akartam a külsőmmel foglalkozni.
-Öhm...na szóval...kértek talán egy teát? Vagy kávét? Vagy bármi mást? - kérdeztem, majd az egyik asztalra mutattam, ami körül négy szék volt. - Üljetek csak le!
Gondolkodtam, hogy mondjak-e még valamit, de úgy döntöttem, hogy megkérdezem, amit eddig nem nagyon mertem én nem is akartam.
-Ha...gondoljátok van pár száraz ruhám hátul. Ha esetleg átöltöznétek tudok adni és addig meg is szárad a tiétek. - először nem szóltak, így hozzátettem. - Persze nem muszáj, csak ha mégis... - túl sokat beszéltem, így inkább abbahagytam és karba tette kézzel vártam válaszukat.

Egy 1o perces séta után az esőben, megérkeztünk a stúdióhoz. Kissé furcsálltam, hogy nincs itt senki rajtunk kívül. Pedig én nagyon szeretem Max zenéjét, és kicsit fura, hogy ezek szerint sokan nem osztoznak a véleményemben. Max ajtót nyitott, majd bementünk a terembe, ahová alig értünk be, Max máris a tükör előtt volt. És az az arckifejezés... nevetnem kellett. Majd, hogy ne legyen már csend, leültem majd válaszoltam a kérdésre.
- Kösz nem kérek semmit. - Bár ez a kérdés kicsit furcsa volt, talán nem tudja, hogy én is vámpír vagyok?! Majd a következő válaszom előtt kicsit megálltam.
- Huh... Én teljesen átáztam, azt hiszem én átöltözöm. -majd látván Max arckifejezését, oda szóltam.
- Nyugi nem vagyok szégyellős.
-Amúgy meg Ashly te nem jössz, ahogy elnézem te is bőrig áztál. A cicusok meg nem bírják a vizet. -kacsintottam rá. Ő biztosan tudta, hogy mire célzok, de szerintem Maxnak nem esett le.

Röpke tíz perc alatt beértünk Max stúdiójába. Egész aranyos volt, mikor beléptünk. Levettem a kabátomat, ami egy kicsit elázott...csak annyira, hogy ki lehetett volna csavarni belőle a vizet. Hát igen, ennyit a kellemes tavaszi időjárásról...- Gondolataimból ismét a többiek hangja hozott vissza. Ash figyelj már....- Szóltam, magamra, majd válaszoltam Max ajánlatára.
- Én elfogadnék egy kávét.- Mosolyogtam kedvesen. Mikor Cindy rám kacsintott nem tudtam mit mondjak. Remek, az eddigi titoktartásomnak annyi.
- Ő....inkább nem..köszi. Majd megszáradok, és amúgy is bírom az esőt...- Magyaráztam kicsit zavartan. Igazság szerint én másabb voltam, mint a fajtám beliek. Én imádtam, ha vizes vagyok, emberként is, és oroszlánként is. Az megint egy más dolog volt, hogy nem tudtam úszni.....Viszont zavart a nő kijelentése. Nem is az zavart, hogy tudja, hogy mi vagyok. Sőt az meg pláne nem, hogy Max előtt kéne átöltözni, még ha ő nem is látna, csak valahogy....sosem voltam az a mutogatós fajta, aki bárki előtt átöltözik. Míg a többiek gondolkodtak én körbenéztem. Pár perc múlva vettem csak észre, hogy egy hatalmas dob felszerelés van a terem közepén. Hogy én milyen vak vagyok!!!
- Azt a......- Sóhajtottam, majd a szépséghez léptem.
- Szép darab...- Néztem Max-ra.
- Tudsz rajta játszani?- Érdeklődtem. Az egyetlen dolog amiért oda voltam a dobok voltak. Tizenévesen egész nyáron egy dob felszerelésért dolgoztam, hogy megvehessem magamnak, de sajnos mire meglett a pénzem a bolt bezárt. Hát eléggé ironikus mit ne mondjak. Míg vártam Max válaszát tovább nézelődtem. Felfedeztem még egy-két gitárt a falon is. Elmosolyodtam.
- Régebben egy ilyet törtem ketté a bátyám fején.- Mutattam az akusztikus gitárra.
- Persze, azóta már bánom.- Tettem hozzá egy hatalmas mosoly kíséretében. Szerettem a hangszerekkel játszani, bár nemigazán volt sok időm rájuk.

Nos mind a kettejük mást akart és nem tudtam végül is melyiket "teljesítsem" először. Úgy gondoltam, hogy akkor végül is megmutatom Cindynek hol tudom átöltözni és közben hozok egy csésze kávét Ashleynek is, mivel arra van a kávéfőző is. Elnevettem magam Ashley megjegyzésén.
-Öhm...én nem igazán. Az egyik haveromé. Néha ő is eljön, én inkább gitáros vagyok. Ha gondolod egyszer bemutatlak neki. - kacsintottam rá. - Sajnálom... - mosolyodtam el. - ...a gitárt. Szegény. Jegyeztem meg és megint csak nevettem.
Arrébb sétáltam, levettem az inget és a kanapéra dobtam, majd felvettem egy fehér pólót helyette. Kissé csutakos hajammal visszamentem a lányokhoz.
-Akkor Ashley egy pillanat és visszajövök, ha nem gond elmegyek megcsinálom a kávét. Cindy, gyere és akkor mutatom hol tudsz átöltözni. - jelentettem be és elindultam hátra, ami persze nem volt sokkal messzebb, de el volt dugva a terem többi része elől pont az ilyen esetekre is akár. Olyan volt szinte, mint egy apró raktár, ami függönnyel volt eltakarva. Félre húztam a kék színű textilt és előre szóltam.
-Cindy jöhetsz! Mindjárt keresek egy pólót is. - jelentettem be és közben beléptem én is a kis sarokba, póló után keresgéltem, miközben vártam, hogy Cindy hátra jöjjön. Emellett volt egy konyhaszekrény, amit már nem is tudom minek hozattam be. Sokáig itt laktam, amíg nem volt pénzem másik lakásra és talán azért. A dobozok közül még sok nem volt kipakolva, innen gondoltam, hogy találok benne ruhát is. Oldalra léptem, hogy közben beindítsam a kávéfőzőt, majd megálltam egy fekete, nagyméretű pólóval a kezemben, ami biztos voltam benne, hogy jó lesz Cindyre. Vártam, hogy hátra jöjjön.

Kissé elmosolyodtam Ashley arckifejezésén, nem tudta hová tenni a megjegyzésem. Ekkor, a képességemet használva, telepátiával elmondtam neki:
- Ne félj, nem árulom el Maxnak, hogy mit tudok rólad, majd ha akarod, te elmondja neki, hogy mi is vagy valójában. Gondolom már te is tudod, hogy én magam sem vagyok egy hétköznapi vámpír, de nem kell tartanod tőlem.
Ekkor megszólalt Max is, hogy kövessem, megmutatja, hol tudnék átöltözni. Lassan utána is mentem. Majd behúzódtam a kis szobába, ami inkább egy raktár lehetett és elkezdtem lehámozni magamról a vizes ruhadarabokat, amíg Max ide hoz valami száraz göncöt.

Lesütött szemekkel mosolyogtam Max kacsintására. Te jó ég, mióta vagyok én ilyen...ilyen..- Kerestem a megfelelő szavakat, de csak nem találtam őket.
- Hát majd egyszer.- Emeltem fel végül a fejemet és a szemébe néztem.
- Persze, köszönöm.- Bólintottam, majd mikor Cindy telepatikusan üzent nekem egy kicsit lefagytam. Persze csináltak már velem telepatikus összeköttetést, főleg, mikor oroszlán alakban voltam, de így még nemigazán volt részem benne. A nőre néztem...pontosabban utána, majd én is visszaüzentem neki.
~ Mi vagy te, ha nem hétköznapi vámpír?~ Kérdeztem semmi köntörfalazás nélkül. Jobb ha az ilyenről tudok, hát ha még a végén jól jöhet. Persze, nem adnám ki senkinek, de ha egy oroszlán lenne veszélyben általa, akkor igen is azon leszek, hogy a fajtársamat segítsem. Míg Max és Cindy elmentek én tovább gyönyörködtem a hangszerekbe. Hirtelen kulcszörgés hallatszott kintről. Megálltam. Egy férfi lépett be a stúdióba.
- Hogy ez a r*hadt eső szakadna....- Motyogta, majd mikor megpillantott el is hallgatott.
- Ó....heló.- Vigyorgott.
- Szia.- Intettem, majd rámosolyogtam.
- Mi járatban?- Érdeklődött és levette a kabátját.
- Max...- Mutattam hátra. Sejtelmesen elvigyorodott, majd megköszörülte a torkát.
- Akarjátok, hogy elmenjek?- Kérdezte felvont szemöldökkel. Csak akkor esett le, mire gondol.
- Jaj ne...nem, félre érted. Max-al a parkban ismerkedtem meg és meghívott. Hátul van Cindy-vel.- Magyaráztam.
- Amúgy Ashley vagyok.- Nyújtottam kezet.
- Én meg Chuck.- Vigyorgott. Még egyszer rámosolyogtam, majd ismét a dob körül kezdtem somfordálni, mint egy macska, aki az asztal körül köröz, hogy tudjon lopni ennivalót.

A kávéfőző halkan fortyogott, én pedig ruhával a kezemben álltam a függönnyel behúzott raktár előtt. Ó, a póló. Jutott eszembe, és félre húztam a függönyt, épp...hát nem jókor. Fejemet gyorsan félre kaptam, hogy ne lássak semmit, akármennyire is akartam volna.
-Jaj...bocsánat. Én csak...izé...a póló. - tettem le egy dobozra a ruhadarabot és visszahúztam a függönyt. Bár fűtött a vágy, hogy benézzek újra, nem tettem.
Közben odaléptem a kávéfőzőhöz és a kész italt egy csészébe öntöttem. Beszélgetést hallottam. Felvont szemöldökkel meredtem magam elé, hogy vajon ki lehet az. A zárva táblát kint hagytam. Talán a fény miatt jöttek be? Nem tudtam. Aztán leesett, hogy Chuck mondta, majd estére átnéz talán. Mintha kis féltékenység mardosott volna belülről, mert bizonyára jól elvannak Ashleyvel. Chuckot mindenki csípi. Rendes gyerek meg persze bejön a lányoknak, csak...mindegy. Úgy is nem sokára visszamegyek. Gondoltam és visszaléptem a függöny mellé, hogy megvárjam Cindyt.
-Ha...ha kész vagy, csak szólj vagy ha segítsek valamiben... - Segítsek valamiben? Mégis miben? Felöltöztetni? Jutott eszembe, hogy milyen hülye felajánlás is volt. Persze nem a legrosszabb dolog lett volna, ha él a segítségemmel, de...nem tudom. Végül is még csak nem rég ismertem meg.

Chuck: http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/szimi-eni3/uploads/chace-crawford.jpg

Ahogy elindultam átöltözni, Ashley üzent nekem. Valahogy tudtam, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést.
- Leginkább az , hogy én vagyok a legöregebb vámpír, 1950 éves volnék. A vámpírok királynője ként emlegetnek. De kérlek, ne adt tovább ezt, jobb szeretem, ha rangomon kívül ismernek meg az emberek. A válasz után, folytattam az öltözködést, és épp amikor már lehámoztam magamról minden ruhadarabot, Max félrehúzta a függönyt. Ám ahogy feleszmélt, hogy én ott meztelenül állok, félre kapta a fejét, vissza húzta a függönyt, majd dadogva kért bocsánatot.
-Ugyan semmi baj, megesik az ilyesmi.-Ekkor beszélgetésre lettem figyelmes, Ashley, meg ha jól hallom valami Chack. Lényegtelen, legalább amíg itt vagyok Maxal nem unatkozik. Erre beszól max, hogy ha kell segítség szóljak.
-Oh kösz, igazán élnék a lehetőséggel, de már készen vagyok.-Mivel a nadrágom is teljesen átázott, ott találtam az egyik dobozban, egy bő trottyos nadrágot, így hát azt is felvettem. Mikor kiléptem a a függöny mögül Max tágra nyílt szemekkel nézett. Nem is csodálkozom abban a nadrágban, meg abban a bő pólóban, így nézhettem ki mint egy hipp-happ táncos. Bár én csak ezen elmosolyodtam, majd mondtam.
- Ugye menyire jól nézek ki?-nevettem.

Ismét meghallottam Cindy hangját a fejemben.
~ Rendben.~ Válaszoltam a kérésére, majd megfordultam. Chuck-ra néztem, aki még mindig sejtelmesen vigyorgott és engem bámult.
- Látom tetszik.- Mutatott a dobra. Mosolyogva az említett hangszerre néztem, majd bólintottam.
- Igen, elég szép darab.- Mondtam kedvesen mosolyogva.
- Nocsak....és játszani is tudsz?- Vonta fel a szemöldökét.
- Persze, hogy tudok.- Nevettem fel halkan. Chuck is mosolygott. Lassan közelebb jött, majd leült a dob elé. Játszott egy rövid dobszólót, majd felállt és a kezembe nyomta az ütőket.
- Próbáld meg leutánozni.- Mondta kihívóan.
- Kihívsz?- Kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ki....- Vigyorgott.
- Oké, de készülj fel, hogy porig alázlak.- Mosolyogtam, majd leültem a dob előtti székre és neki láttam. Miután leutánoztam a dobszólót mosolyogva felálltam.
- Na?- Kérdeztem.
- Nem volt rossz.- Rántotta meg a vállát.
- Mi az, hogy nem volt rossz?- Kérdeztem drámaian, majd finoman vállba böktem az ujjammal.
- Au....- Nézett rám fájdalmas képpel.
- Csak nem fájt nagyfiú?- Kérdeztem és felkacagtam.
- Nem, nem fájt.- Vigyorgott. Egy kis idő után a falhoz sétált és leakasztott egy gitárt. Ha jól láttam valamiféle szintetikus gitár lehetett. Leült egy kanapéra vele, majd játszani kezdett. A Because of you-t kezdte játszani. Lehunyt szemmel élveztem a zene lágy dallamait.
- Tudod a szövegét?- Kérdezte, és megállt.
- Igen, ismerem.- Vontam vállat és leültem mellé.
- Akkor had halljuk.- Nézett rám ismét azzal a vigyorral, ami..valami eszméletlen volt.
- Oh, inkább neeem.- Ráztam meg a fejemet, mire kérlelően nézett rám. Megforgattam a szemeimet, majd intettem, hogy kezdje el játszani. A gitár újra megszólalt, majd én is hozzá tettem a hangomat...Közben nem figyeltem másra, csak, arra, hogy mit is csinálunk most Chuck-al. Cindy és Max minden bizonnyal elvoltak hátul és így én is jól szórakoztam.

A szám: https://www.youtube.com/watch?v=Ra-Om7UMSJc

Végig néztem Cindyn, majd elmosolyodtam. Akaratlanul és ajkamba haraptam és úgy vizsgálgattam.
-Nagyon...szexi. - elnevettem magam, majd meghallva a dalt és az azt kísérő gitárt, felkaptam a fejem.
Ez biztos Chuck. Jegyeztem meg magamban, mivel a kedvenc száma. Sosem értettem miért, nekem ez ahhoz kicsit túl lányos, hogy a kedvenc számom legyen, de szerettem. Egy pillanatra elkalandoztam és rám tört valami érzés, ami folytán oda akartam menni és szem előtt akartam tartani Ashley-t. Biztos voltam benne, hogy az ő hangja, mivel...hát Chuck nem szokott énekelni. Még sosem hallottam.
-Visszamegyünk? - kérdeztem Cindyt és hajamba túrtam, ami szinte még mindig teljesen vizes volt.
Elléptem a függöny mellől és a kávéfőzőhöz sétáltam. Megfogtam a csészét és beleöntöttem a forró italt. Jeges bőrömet szinte perzselte a porcelán, de nem fajt. Csak egyszerűen éreztem, hogy nagyon meleg. Odasétáltam Cindyhez és fejemmel a "kintiekhez" biccentettem.
-Gyere! Már biztosan hiányzunk nekik. - elmosolyodtam és vártam, hogy elinduljon velem együtt.

A kérdésemre, Max jópofán asz ajkába harapva válaszolt. Majd együtt nevetünk. Ám amikor meghallotta a zenét odakintről,teljesen elterelődtek a gondolatai. Van egy olyan érzésem, hogy Maxnak bejön Ashley. Ezen a gondolaton elmosolyodtam, majd Max kérdésére válaszoltam.
-Persze, mehetünk, de nem igazán hiszem, hogy hiányzunk onnan, Ashley jól elvan a haveroddal. Kíváncsi leszek mit szólnak majd hozzám mikor meglátnak.-nevettem, majd elindultunk vissza fele.

Lassan véget ért a dal, majd ismét kinyitottam a szememet és Chuck-ra néztem.
- Hát ez aztán....- Kezdtem, mire rám vigyorgott, miközben letette a gitárt a kanapé mellé.
- Szép volt.- Nézett rám.
- Igen, úgy is mondhatjuk. Bár, a kíséret...- Húztam el a számat egy gonosz mosollyal.
- Mi van a kísérettel?- Vonta fel a szemöldökét, majd egy határozott mozdulattal magára húzott. Azt se tudtam hova kapjak. Csak néztem a szemébe. Gleccserkék szemei elragadtak. Nem engedtek elhúzódni tőle. Mikor azonban a többiek is megjöttek gyorsan leszálltam Chuck-ról, majd egy kicsit arrébb sétáltam.
- Ő...sziasztok..- Intettem zavartan, majd beletúrtam vizes hajamba. Max-hoz léptem, majd kivettem a kezéből a kávéscsészémet.
- Köszi, élet mentő vagy.- Mosolyogtam a férfira kedvesen, majd belekortyoltam a fekete energialöketbe. A forró kávé végigáramlott egész testemen, ami kellemes volt. Egy kis idő után visszapillantottam Cindy-re. Mosolyogva szólaltam meg.
- Cindy....jól áll neked...a....nagyobb...ruha...- Kuncogtam halkan, majd ismét a pohár fenekére lestem.
- Max...mutatnátok valamit nekünk?- Kérdeztem a fiúktól.
- Persze, ha csak...van kedvetek..- Tettem hozzá egy kedves mosollyal együtt. Lassan megittam az utolsó csepp kávémat is, majd magamra lestem. ~ Oh, fantasztikusan mutathatok. Gratulálok!~ Morgolódtam magamban, majd ismét a többiekre sandítottam. ~ Még is csak el kellett volna fogadnom az átöltözést..~ Jutott az eszembe, de gyorsan ki is vertem.

Mosolyogva értem vissza és egyáltalán nem az fogadott, amit vártam. Gondoltam Chuck és Ashley beszélgetnek esetleg dobolnak vagy valami. Nem ez történt. Egymást...nem is tudom minek nevezni. Jól elvoltak az biztos. Szabad kezem ökölbe szorult, talán egy kis féltékenység dúlt bennem, de leküzdöttem és Ashleynek adtam a poharat.
-Öhm...szívesen. - mondtam, de ekkorra már nem tudtam mosolyogni.
A kérését először átgondoltam. Most valahogy nem volt kedvem Chuck társaságához. Persze nem csinált semmi rosszat, nem erről van szó...csak mégis. Cindyre, majd Ashleyre pillantottam.
-Nem. Chucknak menni kel. - jelentettem ki és barátom felé tartottam.
-Igen? Hova is kell... - odaérve mellé könyökömmel alig láthatóan oldalba böktem. - Ja igen. Mennem kell. Sietek meg minden. Van ez izém... - elgondolkodott és nevetett. - Remélem még találkozunk. Max ma még jövök. Csak szólok, ha netán csinálnátok valamit. - Rám kacsintott. - Ashley, ha gondolod... - fejével az ajtó felé biccentett.
-Itt akar maradni velem... - mondtam összeráncolt homlokkal, majd észbe kapva gyorsan kijavítottam magamat. - ...khm velünk.
-Oké. - nem értette a helyzetet. - Azért odaadnám a telefonszámom. - vigyorgott és közben Ashleyhez lépve a kezébe nyomott egy papírt. Valószínűleg névjegykártya volt. - Nagyon örültem hölgyeim. Heló Max!
Elment. Végre az ajtón kívül tudhattam. Valahogy kezdtem egyre jobban megnyugodni. Abban is biztos voltam, hogyha Cindyre mászott volna rá, akkor is ugyanez lett volna a helyzet és kissé féltékeny lettem volna. Valamiért neki mindig minden sikerül. Nekem nem. Nem utálom, csak néha idegesít a NON STOP tökéletessége.
-Leülünk? - kérdeztem és megeresztettem egy halvány mosolyt.
A kanapén foglaltam helyet, majd végig néztem Ashley-n és felvont szemöldökkel kérdeztem:
-Biztos nem akarsz átöltözni? - elmosolyodtam ismét, közben pedig kezeimet tarkóm mögött összekulcsoltam. Elhatároztam, hogy rá fogok kérdezni, mik is ők valójában. Ki tudja miért, de büszke voltam magamra, hogy két ilyen csinos nő társaságában tölthetem az estét.

Mikor vissza értünk Ashez, meg ahhoz a Chackhoz vagy kihez, egy kis meglepetés várt minket.Hú Ash te aztán nem lacafacázol- Mondtam magamban, majd egy kicsit kuncogtam magamban. Bár ez a kis nevetés abba maradt, mikor megláttam Max arcát. Egyértelműen nem tetszett neki a dolog. Egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy Maxnak bejön Ash, meg hogy fölösbe vagyok itt. Ám mikor Ash megkérte a fiukat, hogy játszanak nekünk valamit, Max... egyből elkezdett ott magyarázkodni, hogy Chacknak mennie kell. Ám mivel ekkor nem turkáltam a gondolataiba, nem tudom, hogy valóban mennie kellett vagy nem, de Chack engedelmesen egyet értett. Mihelyst lelépett, látszott Maxon, hogy egy kissé felengedett, lehuppant a kanapéra és megkérdezte, hogy mi nem e ülünk le. Mivel ülve, csak kényelmesebb, mint állva, én is lecsüccsentem Max mellé, majd Ash-t figyeltem.
- Ash te nem ülsz le, vagy mész Maxal átöltözni? - mondtam, majd egy huncut mosollyal az arcomon felvontam a szemöldököm. Majd Max fele fordultam.
-Hová sietett úgy a barátod, én még meg sem ismerhettem.. -mosolyogtam.

Csendben álltam és figyeltem, ahogy Max keze ökölbe szorul. Chuck-ra néztem, mikor intett a fejével, az ajtó felé. Szólásra nyitottam a számat, de Max helyettem válaszolt. Kicsit furcsálltam, hogy ennyire feszült, hogy itt van Chuck. Minta óvna tőle...ne hogy bajom essen... Chuck egy névjegykártyát nyomott e kezembe, majd távozott. Nem tudom miért, de valahogy megkönnyebbültem, mikor az ajtó halkan becsukódott. Próbáltam nem visszaemlékezni az imént történtekre, persze nem ment egyszerűen. Cindy megjegyzésére szúrós tekintettel néztem.
- Nem történt semmit.- Mondtam ki hangosan a választ, majd egy bájos mosolyt erőltettem magamra, mikor Max megkérdezte, hogy biztos nem akarok-e átöltözni.
- Ő....nem akarok, nagy dolgot csinálni ebből az átöltözős dologból....- Dadogtam, miközben kezeimmel mutogatni kezdtem. Zavarban voltam, bár jó magam se tudtam, hogy miért.
- Szóval...nem köszi, majd csak megszáradok.- Néztem végül Max szemébe egy őszinte, kedves mosollyal arcomon, majd közelebb mentem hozzájuk és leültem a kanapéra. Szerencsére a nadrágomnak csak az alja volt csak vizes. A pólómból és a pulóveremből, viszont ki lehetett volna csavarni a vizet, úgy megáztam. Csendben, ültünk a stúdióban, ami egy kezdett kínosabbá nyúlni. Egy ideig gondolkodtam, hogy mit is mondjak, mit is mondjak, majd beugrott egy ötlet.
- Ő...mit szólnátok, ha elmennénk hozzám. Meghívlak titeket vacsorára..- Mosolyogtam rájuk ismét jókedvűen. Míg vártam a válaszukat, Max-ra és Cindy-re sandítottam, kíváncsi voltam, mi a véleményük az ötletemre.

Örültem, hogy helyet foglaltak mellettem. Nem tudom, talán kicsit unalmas vagyok vagy...hát nem gyakran vagyok nők közelében. Már nem is tudom mikor volt utoljára, hogy...mindegy. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de vártam, hogy elmúljon. Ashley válasza nem lepett meg. Valahogy nem tűnt olyannak, aki...szégyenlősnek gondoltam, persze ezzel semmi gond nincs.
-Hát jó. Ahogy gondolod. Ha még is meggondolod magad csak szólj. - megeresztettem egy apró mosolyt, majd Cindy válaszára hozzá tettem. - A barátom? Dolga volt. Bár kétségtelenül jól érezte magát itt... - egy gyors pillantást vetettem Ashleyre. - ...talán még lesz szerencséd vele találkozni. De szerintem jobban jártunk vele, hogy elment. - fejeztem be végül.
Gondolkodóba estem. Eszembe jutott, hogy meg akartam kérdezni, mik is ők valójában. Cindyre már rájöttem. Tudtam, hogy fajtámbeli, de mégis más. Érzem, hogy más és nem teljesen olyan, mint én. Ashleyvel kapcsolatban viszont tanácstalan voltam. Ki vagy te? Tettem fel a kérdést rápillantva, végül feleszmélve próbáltam kapcsolni, hogy mit is kérdezett.
-Vacsora? Nálad? - hezitáltam. Nem szoktam enni vagyis nem emberi kaját, de talán nem tudja hogy mi vagyok. Hisz én se tudom mi ő, akkor ő miért tudná én mi vagyok? Rákérdezek. Talán. Később. Határoztam el, majd felálltam a helyemről. - Én...benne vagyok. Végül is...miért ne? - mosolyodtam el. Abban viszont nem voltam biztos, hogy Cindy is így van vele, mivel úgy néztem, bár lehet rosszul láttam, de mintha nem bírnák egymást. Persze csak egy észrevétel. -De...a barátod fog örülni nekünk? - kérdeztem aggódva. - Jobban mondva inkább nekem, mert... - kerestem a szavakat. - ...érted. - mondtam és leszegtem a fejem, a padlót kezdtem fixírozni.

Ash végül leült mellénk, majd egy kis csend után megkérdezte, hogy nem e megyünk hozzá vacsorázni. jaj Ash ,Ash mért akarod te ezt? Mikor már max válaszolt, a kérdésemre, szinte látni lehetett rajta, hogy valószínűleg, neheztel valami miatt a barátjára. De ez az ő baja, ám akkor nagyon csak meglepődtem, mikor azt mondta Ashley kérdésére, hogy "mért ne". Ekkor már nem akartam kerülgetni a forró kását, kerek perec kimondtam amit gondoltam.
- Ash, te most ezt direkt csinálod ugye? ...Vacsora? Tudod mik vagyunk, meg szerintem azt is, hogy nekünk nem szabad emberi kaját ennünk.
- a kezeimet a tarkómon összekapcsoltam és csak néztem felfele
-Már ne vedd rossz néven, nem azért mondtam, én igazán szeretnék jóban lenni mindkettőtökkel, és örülök is a meghívásnak, csak nekem nagyon úgy jött le, hogy te most a reakciónkat akarod vizsgálgatni. - Fújtam egyet, majd fojtattam -na meg... nem igazán hiszem, hogy a "lakótársaid , barátaid .... érted... hogy örülnének nekünk. Na meg a ...-megköszörültem a torkom a főnököd... illetve... na tudod.. nem szeretném ha bajba kerülnél. -kissé elpirultam, eléggé hülyén éreztem magam. Remélem Max nem jött rá, hogy mire céloztam, és nem jön rá, hogy Ash mi is valójában. Mert ahogy észrevettem, még bizonytalan számára ez a dolog.
- Bocs csak... - ekkor hirtelen kopogást halottam az ablak felől, kissé közelebb sétáltam az ablakhoz..-Faust?!.. te meg? -Közelebb léptem és kinyitottam az ablakot, Faust meg a karomra szállt.- Mit hoztál nekem?-pillantottam a levélre a csőrében. Elvettem, majd elolvastam...-vajon mit akarhat-motyogtam halkan, majd feleszméltem, hogy a többiek még nem is tudják mire véljék Faust érkezését.
- Oh elnézést... bemutatom nektek Faustot ő az én kis baglyom-mosolyogva mutattam rá - nézzétek el neki, hogy ide jött, de nem nagyon szereti, ha egyedül hagyom.- Bizonyára, mindketten érezték, hogy Faust sem egyszerű bagoly, hogy ő azon kevés állat közé tartozik aki nem vérállat, inkább vámpír madár. Bár ha nem kérdeznek rá, nem nagyon fogom osztani ezt a dolgot.



Faust:

Cindy kirohanását nem értettem.
- Nagyon is jól tudom mi vagy, és te is tudod. Viszont, ha még a helyén akarod tudni a fejedet, vissza veszel, ebből a hangnemből, mert egy szempillantás alatt letépem. És hidd el, nem vagyok egy öldöklő típus, de megteszem.- Sziszegtem a képébe. Bestiám a felszínre akart törni. Át akart váltani, de nem hagytam. A további megjegyzésén elkezdtem mosolyogni. Szóval nem tudja..
- Nincs fentebb valóm.- Néztem Cindy-re. Egy kicsit visszább vettem én is, majd felálltam. Max eléggé zavarba volt, hogy nem akar zavarni a barátom előtt.
- Ő...egyedül lakom az erdőben...- Motyogtam immár barátságos hangon.
- Ó bocsi, még sem. Van egy cicám, akit ma reggel találtam a fa tetején.- Javítottam ki magam egy őszinte mosoly kíséretében. Míg Cindy a baglyával foglalatoskodott Max-ra pillantottam.
- Bocs, az előbbiért.- Néztem rá, majd lesütöttem a szemeimet. Sose szerettem kiabálni, most még is megtettem.
- Nem szoktam ilyen lenni, csak ha nagyon felidegelem magam.- Néztem rá bűnbánó arccal. Hallottam Max kérdését. A gondolatát. Rámosolyogtam, majd próbáltam ugyan azon a sávon válaszolni. ~Oroszlán.~ Néztem a szemébe és reméltem, hogy megkapta a választ.

Hogy honnan jött ez a civakodás arról fogalmam sem volt, de kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam. Kezeimet összekulcsoltam magam előtt és érdeklődve vizsgálgattam mindkettejük arcát. Mérgesek voltak, nagyon. Vagy talán csak nekem jött le úgy az is lehet. Mindegy. Kezdtem feleslegesnek érezni magam, mikor megszólalt valaki. A fejemben. Kicsit megijedtem, nem gyakran tapasztal ilyesmit az ember (jelen esetben vámpír). Ashley hangja volt, felismertem. Azt sem tudtam hogy válaszoljak. Fejben vagy szóban? Vagy hogyan szabad? Azt sem tudtam Cindy mennyit tud, bár biztosan többet, mint én, mivel a jelen állás szerint ebből a szempontból sík hülye vagyok. Azt legalább már tudtam, hogy Ashley oroszlán, de állj...még sosem találkoztam oroszlánokkal, nem tudom mik ők. Már itt elakadtam sé tanácstalanul néztem a lányra.
Közben valami fehér állat is berepült az ablakon, amiről megtudtuk, hogy bagoly. Valami Faust. Sosem csíptem igazán a baglyokat és úgy általánosságban az állatokat sem. Útban vannak, büdösek, sok baj van velük és feleslegesek. Semmi hasznukat nem vesszük. Ahhoz meg hogy levelet küldjünk valakinek, ott a posta. Túl sokáig voltam csendben. Sejtelmesen Ashleyre mosolyogtam, bár nem voltam biztos benne, hogy Cindy nem hallotta mit "beszéltünk".
-Nem szeretem a cicákat. - jelentettem ki és elhúztam a számat. - Viszont a magányos, aranyos lányokat igen. Szóval azt hiszem így egálban lennének a kritériumok.
Nem tudtam visszaüljek-e a helyemre vagy megyünk, esetleg Cindy maradna vagy nem is tudom. Tanácstalan voltam és vártam, hátha egyikük eldönti mi lesz. A lányok nem bírják egymást, én meg nem akartam...útban lenni(?).
-Akkor...megyünk vagy maradunk? Vagy... - elgondolkoztam. - ...mit szeretnétek csinálni?

Egyszerűen dühítő Ashley viselkedése.." Letépem a fejed" ..Nem is tudom, hol érzi magát a kis csitri. Még az üknagyapját meg sem tervezték, mikor én már a fatáját irtottam. Általában a hiénákkal szoktak problémáim lenni, az oroszlánokkal eddig mindig jóban voltam. De úgy néz ki ez a lány, még nem nézett szét a város erőviszonyának rangsorában. Na meg az az álszentség, ahogy Maxot szédíti. Egyszer a haverja ölében van máskor meg Maxot füzi. Hát csajszik-ám, meglett rólad a véleményem, bár jóban szerettem volna lenni vele, sőt mindenkivel a városban, de úgy néz ki, jobb ha maradok a kemény Cindy. Bele kell törödnöm, hogy nem nekem való a az egyszerű vámpír élet . Már annyira megszoktam, hogy mindig kimondom amit akarok, nem érdekel kit bántok meg és ha tovább pofátlankodik megölöm. De most mégis... mégis bűntudatom van. Jobb lesz ha most megyek.. itt úgyis csak útban vagyok. Meg Faust ha már elhozta nekem otthonról a levelet, akkor már elmegyek megnézem mi baja van annak az ego mániásnak. Kíváncsi vagyok , hogy most melyik faj kiirtásában kér segítséget. Bár ha úgy vesszük most lenne kedvem gyílkolászni. Hallottam minden szót, amit Ash meg Max beszéltek, hallottam a gondolataikat, meg azt is ahogy Ash elmondta , hogy ő oroszlán. Azt hiszem jobb lesz ha nem tudnak róla, hogy mindent halottam. Közelebb léptem hozzájuk, majd mondtam mosolyogva.
- Ash- Ash, én mondtam, hogy ne vedd rossz néven, amit mondtam, de amint látom, te ezt nem halottad. Bár nekem ez mindegy, én úgymond elmondtam a véleményem... nem ordibálva, hanem szépen. Ám belőled még ez is felbújdította a vadat. - Kezet nyújtottam neki. -Mi lesz Ash... béke?- néztem rá kérdően. Majd a válasza után, Maxra néztem.
- Bocs , hogy ezt látnod kellett. Nem szerettem volna itt kirobbantani a veszekedést, vagy mi olt ez, csak egyszerűen mindig kimondom mit gondolok. -mosolyodtam el -Amúgy meg , én nem tudok veletek tartani, fontos dolgom akadt, de szerintem mi Ashel még összefutunk ha akarunk ha nem- egy féloldalas mosoly szaladt az arcomra, majd egy puszit nyomtam Max arcára, meg megfordúlva Ashleynek is. - A mielőbbi viszont látásra. -Felkaptam magamra a ruháim, majd hátat fordítva, az ajtó fele indultam ám még mielőtt kiléptem volna, egy rövid üzenetet küldtem Maxnak ( elmében). Cave illum. Ne credas quemquam -Ahogy már léptem ki az ajtón, felemeltem a kezem, úgynevezett elköszönés képen. Nem tudom, honnan gondoltam, hogy Max tud Latinúl, de ha tud az csak jó, ha nem... hát ez van. Amint láttam, hogy nem, lát senki futásnak eredtem, míg meg nem érkeztem a célhoz.

/Pokol/Démon Király Palotája /

Elfogadtam Cindy kézfogását.
- Szent a béke.- Mosolyogtam sokkal kedvesebben. Sose voltam az a haragban lévő típus, de most nagyon kihoztak a sodromból. A következő megjegyzése viszont kicsit zavart.
- Ő nem tudom, ezt mire érted, de oké.- Dadogtam zavartan, majd mikor kilépett az ajtón Max felé fordultam.
- Ne haragudj, én nem akartam elküldeni Cindyt..- Néztem a szemébe bánatosan. Lelkiismeret furdalásom volt, a nő miatt, bár egy cseppet sem értettem miért. Elvégre ő ment el és nem mi küldtük, szóval...
- Minek kellett felhozni ezt a témát...- Motyogtam és hátat fordítottam Max-nek. Dühös voltam magamra.
- Egy h*lye vagyok.- Morogtam, majd az órámra pillantottam. Eléggé későre járt már, és már kezdtem fáradt lenni. Megfordultam, majd ismét Max szemeibe néztem.
- Nos, akkor, elfogadod az ajánlatom? Tudom, hogy ti nem esztek semmi emberit, de mindig van egy üveg...vér a hűtőmbe...- Magyaráztam kicsit zavartan.
- Egy h*lye szokás, de néha szeretek inni pár korttyal.- Mondtam és éreztem, hogy arcomon halvány pír jelenik meg.

Cindy elment. Furcsa volt minden, egyre furcsább. Csak álltam ott tehetetlenül, mert hát ha menni akart, akkor én nem tartom fel. Intettem és hagytam elmenni. Aztán Ashley felé fordultam, aki teljesen ki volt bukva. Tényleg sajnálta, hogy Cindy elment. Odaléptem, és épphogy megérintettem vállát.
-Semmi gond. Nem fog álmatlanul forgolódni miatta. - mosolyogtam, majd átgondoltam mindent és végül is annyira nem találtam borzasztónak, hogy kettesben maradtunk.
Kezemet oldalam mellé ejtettem, majd hátam mögött összekulcsoltam. Megfontoltam azokat is, amiket Cindy felhozott "érveket". Hogy talán egy egész falka vár az erdőben és talán nem valami jó szándékú, barátságos lények. De végül is erős vagyok. Mit veszíthetek? Egy hozzátartozóm sincs, Chuck pedig boldogulna nélkülem. Végül is...
-Elfogadom. - majd elnevettem magam. - Nem gondolod, hogy ez inkább...beteges? - nevettem ismét, majd egy mosollyal arcomon felvettem kabátomat. - Szeretem a kissé beteges nőszemélyeket. - kacsintottam, majd felkaptam vállamra gitáromat is. - Ha nem gond őt is hozom.
Lekapcsoltam a villanyt és hirtelen jól esett, hogy nem látom, mégis érzem Ashley jelenlétét. Olyan...nem is tudom leírni milyen volt az egész. Rám tört a vágy, hogy odamenjek és esetleg olyat tegyek, amit később talán én is és ő is megbánunk. Nem is gondolkodtam ezen tovább, inkább megvártam, hogy jöjjön.
-Eltalálsz idáig? - kérdeztem mosolyogva, bár valószínűleg nem láthatott.

Mikor eljöttem a stúdióból mindenféle érzés kavargott bennem. Kedvelem Ashleyt. Határozottan kedvelem és nem értettem Maxnek miért nem elég Cindy. Ashley aranyos lánynak tűnik, nem hiszem, hogy benne lett volna olyan perverz és gusztustalan dolgokban, amiket hárman csinálhattak volna. Vagy csinálnak. Vissza akartam menni Hozzá, hogy Vele legyek. De sajnos nem láttak szívesen, így gondoltam beugrok egyik haveromhoz, aztán visszanézek, hátha elmentek. Szerettem volna, ha megcsörren a mobilom, felvehetném és Ashley szólna bele azzal, hogy látni akar. Persze mit is akarok én? Max volt az első. Ő "talált" rá. Majd lesz valami. Reméltem, hogy nem kell neki, csak Cindy és talán lesz esélyem Ashleynél.
Hűvös volt kint, már éhes is voltam kicsit, de még bírtam. A stúdióban kaja is van, szóval majd ott feltankolok. Matthez mentem, aki pár saroknyira lakott innen. Volt pár új lemeze az egyik bandától és el akartam kérni, de sajnos nem volt otthon. Miután fél órát vártam a ház előtt közölte, hogy elutazott. Mérges voltam, de a stúdióba visszavezető úton kicsit lehiggadtam. Jól esett a séta és bíztam benne, hogy nem találok a stúdióban semmi olyat, ami elrettentene...hát sok mindentől.
Az agyam folyamatosan járt, mikor odaértem meglepődtem, mert sötétség volt. Gondoltam, hogy nem maradnak itt, de gondoltam...nem tudom mit gondoltam.
Először csak benéztem az ablakon, de nem láttam semmit, mivel a függöny is be volt húzva. Hangokat sem hallottam, így kezemet a kilincsre helyezve lenyomtam azt. Épp nyitottam volna ki, mikor valakinek neki löktem. Bedugtam az ajtónyíláson a fejem és halkan megszólaltam.
-Van itt valaki? - kérdeztem, de rögtön felismertem Max szagát. Beléptem és felkattintottam a villanyt. Ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak, ahogy pillantásom Ashleyre tévedt, aki mekkora szerencse, Maxtől két méterre állt. Egyre erősödött bennem a tudat, hogy nem történt köztük semmi. - Hát ti? Még mindig itt vagytok? - egy pillanatra elkaptam tekintetem Ashleyről és Maxre néztem. Nem volt túl vidám, de most cseppet sem zavart. A világért sem mentem volna el még egyszer.

Max kedvesen mosolygott rám, majd megnyugtatott Cindy-vel kapcsolatban.
- Tudom, csak..úgy érzem, mintha elüldöztem volna...- Motyogtam. A kijelentésén elmosolyodtam.
- Beteges, ez a jó szó.- Mosolyogtam, majd a kabátomat is felvettem. Még mindig csurom víz voltam, ami egyre kevésbé jött be nekem.
- Na, akkor menjünk.- Mondtam, mikor felvette a gitárját. Leoltotta a villanyt, majd feltett egy h*ly kérdést.
- Max, olyan vagyok, mint egy macska. A sötétben is kiváló a látásom. -Forgattam a szemeimet, majd elindultam felé. Mielőtt léphettem volna megéreztem valakit az ajtó másik oldalán.
- Max...- Kezdtem, mikor az ajtó kinyitódott és Max-nak csapódott. Chuck nyitott be. Rám pillantott, majd mosolyogva Max-ra. Hunyorogva néztem a férfira, majd nyöszörögve megszólaltam.
- Uraim, vagy van lámpa, vagy nincs, de nekem ez így nem jó.- Hunytam le a szemeimet. Mikor megéreztem, hogy felkapcsolják a lámpát kinyitottam a szemeimet.
- Chuck, te hogy kerülsz ide?- Kérdeztem döbbenten. Örültem neki, de az előbbi akciója még zavart. És még ennél inkább a szaga. Oroszlán illata volt. Az előbb ezt nem éreztem.
- Chuck...- Néztem a férfira.
- Ő....nem tartasz velünk?- Kérdeztem.