MM Gitárstúdió

Valaki rám csapta az ajtót. Morcosan fordultam meg és néztem Chuckra. Na már csak te hiányoztál. Mondtam, de csak magamban. Arrébb álltam az ajtóból, hogy beférjen, mert elég furán venné ki, ha nem engedném be. Összefontam karjaimat mellkasom előtt és vártam, hogy megmagyarázza mit is keres itt. Azt hittem elég érthető volt, hogy nem akarom, hogy itt legyen.
-Nem rég ment el Cindy. Ashleyvel épp...menni készültünk. - közöltem és gyorsan, bár csak morogva hozzátettem. - Kettesben.
Chuckot nem érdekelte, legalábbis láttam rajta, hogy jó kedved van. Fogalmam sem volt róla, hogy mitől, de nem is akartam tudni. Ashley válasza, pontosabban kérdése meglepett. Majdhogynem azt mondtam, hogy akkor én nem megyek, de nem lehetek olyan, mint valami kisgyerek...Nem érdekelt, hogy Chuck jön. Majd teszek róla, hogy úgyis jól érezzem magam. Elvégre Ashley ott lesz. Chuck pedig...Chuck még fél órája túl rámenős volt, ezért kevesebb esélye lehetett, mint nekem, bár kitudja. Chuck rám nézett, hogy mit szólok az ötlethez. Legalább ennyi tapintat van benned. Ezt ismét csak magamban mondtam, majd hangosan is megszólaltam.
-Ja. Örülnék neki, ha jönnél. - vontam meg a vállam és még egy mosolyt is megeresztettem. - Végül is jobb, ha többen vagyunk. - Nagyot sóhajtottam majd, lekattintottam a villanyt. - Akkor akár mehetnénk is, nem? - mosolyodtam el és Ashleyre néztem. - Mivel mi nem tudjuk merre kell menni, így te vezetsz. - közöltem és félre álltam az ajtóból, hogy elsőnek mehessen ki.

Talán csak nekem tűnt úgy, de mintha Max nem látna szívesen. Zavart egy kicsit. Már jó pár éve ismerjük egymást és még sosem vesztünk össze egy nő miatt. Reméltem, hogy eztán se fogunk, de majd elválik. Ashley szép lány és ha bevet mindent, akkor majd én is. Persze az sem lenne rossz, ha önként kiszállna. Nem akarok én örök haragot, csak mert nem tudtunk megegyezni abban, hogy az enyém legyen. Az egy dolog, hogy ő hozta "haza" előbb, de látszólag szimpatikusabb vagyok Ashleynek, mint Max.
Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e velük, pedig felesleges volt. Már rég tudtam a választ, amit csak azután mondtam ki, hogy Max megszólalt.
-Persze. Ha nem zavarok, szívesen. - mondtam. Végül is, ha zavarnék, akkor is elmennék.
Zsebre dugtam a kezeimet és én is félre álltam az ajtóból. Maxre néztem, aki összeszűkült szemekkel pillantott rám. Ajaj...ebből semmi jó nem fog kisülni. Nem tudtam merre lakhat Ashley, csak azt, hogy már alig vártam, hogy odaérjünk vagy legalább két szót válthassak vele. Talán jobb lett volna, ha Max nem jönne, de láttam rajta, hogy ő bizony nem fog engedni. Akkor viszont én sem.
-Remélem tényleg nem zavarok, mert hát nem akarok én útban lenni és szívesen elmegyek. - fejemet lehajtottam, próbáltam úgy csinálni, mint aki tényleg megértené, ha elküldik. A hideg levegő beszökött az ajtón, megborzongtam tőle. - Brr...hideg van. Siessünk! - vigyorogtam és Ashleyre néztem.

Volt valami különös a két férfi viselkedésében. Valahogy úgy éreztem, hogy..küzdenek valamiért...valakiért....Talán Cindy-ért..vagy egy másik lányért. Nem is értettem az egészet.
- Akkor menjünk.- Fogtam magamra csurom vizes ruháimat. A szél enyhén fújt csak, de így is csontig hatolt. Kiléptem a stúdió elé, majd megvártam míg Max bezárja az ajtót, és elindultunk. Chu8ck és Max között sétáltam. Nem tartottam túl jó ötletnek, hogy egymás mellett sétáljanak. Éreztem, hogy a levegőben egyre nagyobb-és nagyobb a feszültség.
- Remélem, nem gond, hogy az erdőbe megyünk.- Néztem először Max-ra, majd Chuck-ra. Csendben sétáltunk mindaddig, míg meg nem szólalt a telefonomon a Total Eclipse Of The Heart című szám, ami a csengőhangom volt.
Kihúztam a telefonom a zsebemből, majd megnéztem ki hív. A kapitány száma éktelenkedett a kijelzőn. A f*nébe.
- Bocsássatok meg, de fel kell vennem.- Néztem a fiúkra, majd felkattintottam a telefonom és beleszóltam.
- Ashley Villinger.- Mondtam komoly hangon. A kapitány üvölteni kezdett.
- Még is, hol annak az akták, amiket mára kellene leadnia?- Kérdezte dühösen.
- Uram, megígérem, még ma az asztalára teszem..- Kezdtem, mire a szavamba vágott.
- Ajánlom is, nyomozónő, mert különben kereshet más munkahelyet.- Csapta le a telefont.
- Hogy vinne el a mentő.- Kiabáltam a telefonba idegesen, majd lecsaptam a telefont. Idegesen gyűrtem be a kütyüt a farzsebembe, majd szőke tincseimet hátradobva néztem a fiúkra, akik döbbenten figyelték hisztimet.
- Sajnálom...- Motyogtam, majd lesütöttem a szemeimet. ~ Ezt jól megcsináltad Ash, gratulálok! ~ Vertem magam fejbe gondolatban, majd tovább sétáltam a fiúk között, míg a házamhoz nem értem.
//Shadowlandi erdő/ Rex lakosztálya//

-Nem. Engem nem zavar. - mondtam és tényleg így is gondoltam.
Abban is biztos voltam, hogy Chuckot sem zavarja, mert ő is errefelé lakik. Már voltam nála egy párszor, de nem nagyon tetszett a hely. Nyirkos, ködös minden. A halandóknak talán félelmetes, én inkább lehangolónak mondanám. Chuck szerint ez az igazi élet, itt érdemes éli, nem a város nyüzsgésében. Na persze. A sárban való tapicskolás nem hinném, hogy jó, de ő tudja.
Ashleynek telefonja volt. Csak sétáltam, néha Chuckra pillantottam, akinek öntelt vigyor függött folyamatosan a képén, de hogy miért azt nem tudtam. Azon kívül, hogy engem felidegesített, semmit nem ért el. Mindegy is. Nem érdekel. Valaki kiabált a telefonba. Elmosolyodtam, de tudtam, hogy Ashleynek ez cseppet sem lehet vicces. Nem tudtam kivel beszélhet, de az az illető nagyon haragudott, legalábbis amennyit elcsíptem a beszélgetésből.
-Semmi gond. - szóltam, mikor letette, Chuck meg csak vigyorgott.
Átfutott az agyamon, hogy felteszek még egy kérdés, míg odaérünk, de nem lett volna értelme. Nem sokára úgyis odaérünk, addig meg még kibírom. Nem tudom hány óra lehetett, de nem maradhattam sokáig. Ahogy felkel a nap mehetek haza. Csak emiatt utáltam a vámpírságot. Van, mikor inkább kint maradnék, de ehelyett az egész napot bent töltöm, míg Chuck azt csinálhat majd Ashleyvel, amit akar. Természetesen csak ha hagyom. Még meglátjuk mi sül ki belőle. Egy biztos, nem fogom hagyni magam...és Ashleyt sem. Igaz, egy kicsit zavart, hogy oroszlán. Pontosabban szólva nem is a "zavar" a megfelelő szó. Inkább csak érdekelt, hogy mit is tudhat és hogy...mégis mit csinál egy oroszlán? Furcsa. Chuckkal még sosem beszéltem erről, meg hát nem mintha érdekelt volna. Rá fogok kérdezni...talán. Döntöttem el, de már meg is bántam. Azt meg tudtam róluk, hogy hallják a gondolataimat, ami talán egy kicsit zavart.

-Engem se. - vigyorogtam kérdésére, majd mikor elindultam oldalba böktem Maxet. Csak nézett rám, majd eszembe jutott, hogy "üzenek" valamit a fejébe, de elvetettem az ötletet. Hideg volt, ahogy gondoltam, de oroszlánként nem fáztam. A véremben volt, hogy a bőröm mindig forró, vagy ha nem is forró, akkor is sosem fázok.
Ahogy haladtunk először az utcán, majd az erdőben, kezdett már-már kínossá válni a csend. Lábammal egy követ rugdostam magam előtt elfoglaltságképp, majd halk csörgés ütötte meg fülemet. Telefon. Jutott eszembe és Ashleyre pillantottam, aki zavartan vette fel a telefont. Összeráncolt homlokkal néztem rá, ahogy magyarázkodik, majd kiabálni kezd a telefonba. Igazából mókás volt az egész. Nem gyakran látni lányokat így kiborulni. Láttam, hogy Max is jól szórakozik, ezért nem féltem mosolyogni, sőt még nevettem is.
-Látom nem vagy jóban a fickóval. - böktem fejemmel a telefonra, amit gyorsan el is tett.
Tovább sétáltunk, erre laktam én is. Megnyugtatónak találtam az erdőben élést. A városban...túl hangos minden. Rendőrautók nap mint nap, szirénák, részeg fiatalok az utcán, rablótámadások, gyilkosságok...nem nekem való élet. Egyszer aludtam csak bent, de meg is untam. Elhatároztam, hogy soha többet nem megyek be a városba. Aludni legalábbis nem.
A gyomrom hangosan megkordult, mire én csak odakaptam egyik kezemet és elmosolyodtam. Nem szóltam, hogy éhes vagyok vagy valami, mert hát kibírom kaja nélkül, viszont a korgás ellen sajnos nem tehet semmit az ember. Maxre néztem, aki vigyorgott. Megvontam vállam és zsebre téve kezemet mentem tovább Ashley mellett. Jobban örültem volna neki, ha csak ketten vagyunk, mert talán fesztelenebbül tudtam volna beszélgetni, nem kellene azon agyalnom, hogy mivel bántom meg Maxet vagy hogy ő is benne legyen a beszélgetésekben. De Max úgy is megy nem sokára. Nem sokára felkel a nap és mehet vissza a házba. A gondolatra elmosolyodtam és kezdem azt hinni, hogy több esélyem van.

//Shadowland-i erdő/Rex lakosztálya//