Danpeal medencék

Vendég

A danpealok kedvenc helye a kert mellett. 6 kisebb medence van és egy nagy fent tartva a vezérnek. A medencék különböző ásványokkal vannak tele ami jót tesz a danpeal bőrének.

Vendég

Szerencsére az út során senkivel sem találkoztuk szembe magunk. Sehol egy árva lélek. Jól lehet szorosan magamhoz öleltem Arianet még akkor is, amikor megérkeztünk. Nem panaszkodhatott végül is eddig egy vámpír sem utazott a karjaimban.
- Gyere utánam. – na jó letettem és csak húztam magam után persze vigyázva jusson neki is a takaróból amit magunkra erőszakoltam, most már teljesen feleslegesen.
Tudom, hogy egy m0csk0s kis danpeal vagyok, amiért csak úgy magam után húzom, a legnagyobb medencébe se szó se beszéd nélkül a takarót meg lehúzva róla kint hagyom.
- Most már jobb. – kicsit élveztem a víz lágy és simogató ölelését azután meg közelebb úsztam Arianehoz. – Nem kell félned most senki sem fog bámulni téged, mint amikor jöttünk. – rajtam kívül senki sem tettem hozzá gondolatban. Jól lehet meg is csókoltam, de csak mert elegem van az önuralomból és a démon visszatartásából.

Vendég

- Mit művelsz? - Kuncogtam fejemet hátra döntve, mikor felkapott. Jó érzés töltött el. Biztonság(?), és boldogság. Aztán nem sokkal később már le is tett - lerántva rólam a takarót. Hát ez meg mi a csudát csinál...?
Körül néztem, de időm sem volt felfogni mi van, máris húzott arrébb. Egy medencébe. Szem forgatva mosolyogtam.
- Pimasz! - Szűrtem a fogaim között, persze csak poénkodva. A vízben mikor megcsókolt, lábaimat köré fontam, és belé kapaszkodtam. Ezek után már nem volt furcsa hogy teljes énemmel hozzá simultam.
Aztán lebuktam a víz alá, majd leúsztam a medence aljáig, s onnan a túlsó oldalra. Egy hangot ki sem adva másztam ki a medencéből. Iason nem volt sehol. Gondolom lent úszott.
- Ágyúgolyó! - Ugrottam fel, majd landoltam vízben nagyot csobbanva. Köhögve és szipogva, mély levegőt véve néztem körbe.

Vendég

Tudom elbújtam illetve meghúzódtam távol Arianetől. Mit ne mondjak jól esett nézni őt. De, csak mert olyan játékos volt, már ha egy vámpír lehet olyan is.
Lassan megunva ezt a távollétet megint közelebb úsztam hozzá és elkaptam. Hátulról adtam egy csókot a hófehér – most már vizes – nyakára.
- Mindig is ilyen voltam. – meg jobban magamhoz öleltem aztán elengedtem. A vízben olyan könnyű megérinteni valakit akár a tudta vagy az engedélye nélkül. Ariane elé úsztam.
- Tudod ilyen pimasz danpeal aki ha engeded, ha nem a szoknyád alá bújna! – kuncogtam egy kicsit mert csak poént akartam faragni a szavaimból.
Lehet, hogy akarata ellenére is, de megcsókoltam már megint. Addig esett jól, amíg el nem engedtem hadd ugrándozzon még egy kicsit.

Vendég

- És ennek a pimasz danpealnak csak az kell, ami a szoknyám alatt van..? -kérdeztem csábosan, és egyben poénosan, miközben legbelül halál komolyan kérdeztem - hisz' számomra a válasza akár mindent meg változtathat.
Válaszára várva kimásztam a medencéből ébenfekete, vizes hajamat megrázva. A medence széléhez léptem egy újabb ugrásra készen. Háttal fordultam, de előtte féloldalról még dobtam egy puszit kuncogva kicsi krampuszomnak. Ajtó nyitódott, csobbanás hallatszott, mire megpördültem, és bumm! - bele a mély vízbe. Tök váratlanul ért az egész, fel se tudtam fogni. Nem tudtam azzal törődni ki jött, vagy ki ment ki, egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy felmenjek a felszínre.
És mikor sikerült, köhögve, és levegőért küszködve ültem ki a medence szélére. Még mindig nem törődtem azzal hogy meztelen vagyok, és esetleg az a valaki meglát aki bejött, vagy hogy esetleg Iason ment ki (ez esetben, ha elment válasz nélkül, bizonyisten kap tőlem, amiért kihasznált) csakis azzal foglalkoztam, hogy észhez térjek végre.

Vendég

- Sss ezek szerint nem bizonyítottam elégé? – nem beszéltem tovább. Kiszálltam a vízből és kimentem egy gyors üzenetet elintézni. Hm miért ne bízzak meg benne,hogy a titkot is eláruljam Arianenak és Cydnek? Nincs ínyemre a hazugság, és ahogy elnézem itt az ideje, hogy Cyd is rájöjjön, miért védem őt illetve miért is van Osborne vele.
Két törölközött hoztam magammal csak, hogy meglegyen az ürügy, amiért kimentem.
Nem kellet sokat várni lassan Cyd is megérkezett. Tudtam, hogy egy pillanatra ámulni fog, de teljesen hidegen hagyott. Nem öleltem meg csak egyből játékosan behúztam a medencébe méghozzá ruhástól.
Kuncogtam, rajta majd ahogyan rám nézett és azután a meztelen Arianera nyomtam egy puszit a homlokára.
- Valamit el kell mondanom és figyelj rám most nem foglak elaltatni! – óvatosan megsimogattam az arcát majd meg is csókoltam volna, ha nem húzódik egy kicsit el.
- Sss nem kell félned hiszen, tudod, hogy nem bántanálak! – csitítottam aztán akarata ellenére lehúztam a mélybe és ott csókoltam meg.
Amikor meg rájöttem, hogy egy halandóról van szó gyorsan felúsztam vele.
- Most figyelj rám!

Vendég

Osborne ide küldött, azt mondta, ha jót akarok, magamnak egyenesen benyitok kopogtatás nélkül.
Be is léptem azonban nem az várt rám, amire számítottam. Biztosan jó helyen vagyok? Egy pillanatra megálltam majd közelebb mentem csak Iason miatt.
Mire szóhoz jutottam volna már a vízbe kerültem. Szipogtam egy kicsit, mint az ártatlan ázott veréb.
- Kösz szépen! – néztem rá. Azonban csak most vettem észre, hogy nem csak ketten vagyunk. Húzottam volna én még közelebb Iasonhoz csak ezért mert nem értem miért is vagyok itt.
Amikor megszólalt elhúzottam tőle, vajon mi történhetett, hiszen tényleg bíztam benne.
- Bántani akarsz, amiért folyton kérdezősködtem Osbornetól? – nyeltem egyet, még időben azt hiszem. Maga után húzott a vízbe és megcsókolt odalent a mélyben. Hogyan, hogy nem, de felvitt szerencsére pont jókor.
- Mi... mit fogsz tenni velem?

Vendég

Iason kiment, s mikor vissza ért, egyáltalán nem is figyelt rám. Aztán még egy csajt is behozott, majd totál lesz@rva a fejem enyelgett vele, sőt még meg is csókolta. Köpni-nyelni nem tudtam. Nem az előző "megfulladásos" esetem miatt, hanem amiatt, ami körülöttem történt. De hogy illek én a képbe?
- Egyértelműen sehogy.. - Suttogtam nyögve hogy csak én halljam. Feltoltam magam a földről magam köré tekerve az egyik törülközőt, majd kimentem a helységből rájuk se nézve. Igyekeztem úgy tenni mintha nem érdekelne hogy ott vannak, sőt, mintha ott se lennének - pont ahogy ők is tettek velem szemben.
Kiérve az egyik szolgájától vagy mijétől Iasnnak, kértem ruhát. Felvettem őket, majd dühtől elködösült elmével kitrappoltam a kastélyból.

//A Kastély bejárata//

Vendég

Eltűnt, pont akkor, amikor mondani akartam volna neki valamit.
- Menj a szobámba, majd ott folytatjuk. – láttam, hogy szemei másak voltak, egy cseppet sem bízott meg bennem. Mégis még amennyi erőm maradt ráerőszakoltam az engedelmességet.
Furcsa mód nem Osborne hozott tiszta ruhát pedig mindig ő szokott.
Jó biztosan dolga akadt. Néhány perc múlva valami oltári mesébe kezdve a kezembe nyomja a szokásos tegezt nyílvesszővel meg íjjal.
- Mondtam már visszavonultam. – hm, éppen mentem volna Cyd után, amikor visszanéztem rá.
- Hol van a vámpír? – nem válaszolt csak a bejárat felé mutatott.
Remek. Helyrepofoztam a ruhám és mentem amerre az orrom vitt.

//A Kastély bejárata//

Vendég

Nem tudtam Iason miért hagyott magamra. Ezer meg ezer kérdés fogalmazódott meg bennem. Egy: Ki volt az a nő, aki elfutott, egyáltalán ha elfutott? Kettő: Miről kell beszélnünk? Három: Miért titkolózik előttem mindenki?
Tulajdonképpen nem érdekelt, de igenis érdekelt! Amikor meg ki akartam menni innen egy ismeretlen alak húzott maga után. Nem Osborne volt az őt ismerném kicsivel beszédesebb nem pedig ilyen hallgatag.
Egy ismeretlen szobába vitt ami egészen biztosan nem a Iason szobája volt.
- Itt talál ruhát, ha bármire szüksége van, csak szóljon kisasszony. – azzal elment. Én sem voltam rest mintha rám parancsolták volna, hogy vegyem fel azt a ruhát, amit hoztak nekem úgy vettem fel. Kínos volt, főleg azért mert Osborne mindig akkor jön be, amikor a felsőmet is felpróbálom venni.
Magam előtt szorongattam a felsőt csak azért, hogy meg ne lásson. Persze Osborne mindig közelebb jön és közelebb most azonban meg sem állt. Elhúzódtam.
- Mi a baj? – felvont szemöldökéből semmit sem tudtam kiolvasni mit is akarhat, vagy miért próbál ilyet tenni.
- Fel szeretnék öltözni, ha nem bánod, fordulj meg kérlek! – rávigyorogtam, ami balul sült el. Nemhogy felvettem volna a felsőm még a kezemből is kitépte. Nagyszerű mondhatom előtte állni félmeztelen felsőtesttel.
- Te vagy az egyetlen, aki nem tudja, miféle vadállat lakozik bennünk! Álszent angyalok vagyunk a démonok között. Nem értem miért próbál egy halandót a társává tenni, amikor nekem is adhatná. Ó kislány te még azt sem tudod, miféle lénynek próbálsz életet adni.
Áruld el őt az én kedvemért és légy az enyém! – befogtam a fülem és elfordultam nem akartam hallani a szavait mégis minden olyan furcsának hangzott.
Osborne hátulról elkapott, aminek következtében a karjaiba kerültem.
- Nem hiszel nekem kislány pedig hinned kéne! – mondhatnám, hogy ez volt az a pillanat, amikor minden félelmemet hátra téve felnéztem rá.
Mire bármit is mondhattam volna esetleg ellenkezhettem volna megcsókolt. Egyre jobban és jobban szorítva magához. Nem értem miért nem próbáltam meg ellökni magamtól.
Elégé sok időnek kellet eltelnie, hogy végre szabadon engedjen a karjaiból és végre felvehessem a ruhámat rendesen.
- E... ezt soha...soha többé ne csináld velem! – nyeltem egyet visszakapva a felsőmet.
- Most miért kell hisztizni csak elvettem, amire szükségem volt! – rám nevetett én meg sírni kezdtem. – Ne sírj, ő nem érdemli meg a könnyeidet Cyd...
Igazából ki sem láttam a könnyekből és azt sem láttam, ahogy Osborne elém áll és letörli a könnyeimet.
- Így már jobb! – vigyorgott- Haza viszlek ő most nem ér rá.

// Shadowland / Belváros / 2-es lakás //

» A danpeal Nagyterem
» Danpeal konyha
» Danpeal előtörténet minta
» Iason Moorcock ( Danpeal)
» Danpeal nemesek lakosztálya 2