Név: Iason Moorcock
Nem: férfi
Kor: 350( 20 évesnek néz ki)
Faj: danpeal.
Rang: danpeal fejedelemség
Szülők: Marcus és Sophia Moorcock
Képesség: álomorzó – képes másokat tönkre tenni akár az alvás ideje alatt akár az ébrenlétben is. Senki sem képes ellenállni ennek a hatalomnak. Néha megmagyarázhatatlan álmok választ kapnak. Hasonló a látnok hatalmához bár ő csak a ködös jövőt látja. Álomorzónak lenni annyit tesz te, uralod mindenki álmát csak a te döntésed jóra vagy rosszra használni.
Külső: hollófekete haj, barna szemek, 2 méter magas, izmos, sportos testalkat.
Különleges ismertetőjegy:-
Jellem: nyugodt, jószívű, megfontolt. Ha vámpír vér éri az ajkait körülötte elszabadulhat a pokol. Saját társait ismeri fel ilyenkor. A halandókat nem bántja, sőt szeret közéjük vegyülni.
Olyan, mint egy álruhás királyfi az alattvalói között.
Előtörténet: :
Hol is kezdhetném történetem, mint rögtön ott hol megszülettem? Nos igen egyszer nekem is meg kellett születnem méghozzá nem is akárhogyan. Egy shadowlandi téli éjszaka történt minden, az atyám átállt a sötét oldalra az anyám semmit sem tudott róla. Bizony, egy vámpír átváltoztatta azzal a céllal, hogy amíg megteheti hallottként, nemzzen danpealt.
Szörnyű éjszaka volt, amikor hazajött, hogy honnan tudom mindezt? Fritz a mostanra már halott szolgám elmesélt mindent. Igen, egy arisztokrata családból származom, ami itt nagy szó volt születésem idején.
A születés ott kezdődött, hogy atyám és anyám összevesztek valamin. Bizonyára azon, hogy éjjel sosincs itthon csak nappal és akkor is az ágyban pihen. Innen kezdődhetne talán a konkrét születésem. Anyám még érintetlen volt az atyám akkor még hozzá sem ért, tudni illik friss házasok voltak. Sophia akarata ellenére, mert így nevezték az anyám, talán mondhatjuk azt, hogy megerőszakolta Marcus. Így foganhattam meg én a danpeal azon az elátkozott éjszakán.
Kilenc hónap után a vámpírok nagy örömére megszülettem Iason Moorcock néven.
10 éves koromig nem tudtam, miért lehet az, hogy a velem egykorú kislányok folyton velem játszani. Most rájöttem és tudom rá a választ is. Danpeal bűbáj, a vámpírok érzékeit megzavarja, a halandók meg kiszolgálnak és lesik minden kívánságom.
80 éves koromban szerelmes lettem egy halandó lányba, ajkai olyan vörösek voltak a napban, mint a rozsáé. Minden áron őt akartam, csak egyszer hozzá érni, úgy ahogy senki máshoz. A szolgáimtól megtudtam, hogy egy gróf lánya és Sabrina Gwenyr a neve. Hazudnék, ha azt mondanám nem gyakoroltam hatást a lányra idővel kiderült, hogy a danpealság néha különleges képességgel is jár a bűbájon kívül, ami minden egyes danpealban megvan.
Álomorzó vagyok. Sabrina álmait uraltam így az első adandó alkalomkor elcsábította a bennem rejlő démon,amit atyámtól kaptam. A lány mellettem feküdt én mégsem tudtam kinyújtani a kezem azért, hogy történjen valami köztünk.
Nem akartam tisztátalan lenni ezért faképnél hagytam a szó szoros értelmében. Idővel megtudtam atyám családja vámpírrá tette a lányt, akit talán szerettem egykoron.
Ki nem állhattam a vámpírokat, ezért amikor Sabrina ismét az ágyamba vetődött elvettem tőle az összes vörös aranyát mely a kárhozatra ítélte őt.
100 éves koromig a gyűlölet és a bosszú irányított .Vágytam arra, hogy egyszer megöljenek a vámpírok, és kardnyélre kerüljön a fejem gaztettem miatt.
A tiszták illetve mások által ismert vámpírvadászok harcolni tanítottak a danpeal démonvadász tehetsége miatt.
280 éves koromig irtottam az összes elém vetődő vámpírt most meg rá 70 évre a danpeal tanács a danpeal fejedelemségnek választott. Rátermettségem és kidolgozott nyugodtságom miatt, legalább is ezt az okokat mondták. Most meg uralkodom felettük és próbálom betartatni velük azt a fegyverszünetet, amit kötöttem a vámpírokkal. Ők ellátnak minket a vérükkel, mi nem fenyegetjük a határaikat ennyi az egész történet.