Név: Caroline Delevar
Nem: Nő
Kor: 240 (de 19 évesnek nézz ki)
Faj: Danpeal (Danpilia)
Rang: Vadász
Szülők: David és Isabella Delevar
Képesség: Hipnózis-képes hipnotizálni és elkábítani áldozatát. Ehhez szükséges a szemkontaktus.Képes parancsolni áldozatának aki kérdés nélkül teljesíti a parancsot.
Külső: Sötét,hosszú barna haj,gesztenye barna szemek,Testalkata formás.
Különleges ismertetőjegy: -
Jellem: Nagyon segítő kész,illedelmes és jószívű.Bárki számíthat rá ha szükséges.Nyugodtnak nyugodt de könnyen fel lehet húzni.Szeret az emberek között elvegyülni.Nem bántja őket.
Előtörténet:
Hát..hol is kezdjem? Gondolom a születésemtől...
Egy sötét,viharos éjszaka volt.De a legcsodálatosabb éjszaka,vagyis édesanyám így említi.Akkor teljesedet be szerelmük édesapámmal,Daviddel.Rá kilenc hónapra megszülettem,én, Caroline Delevar.Apám inkább fiút szeretett volna,de nekem is örült.Na de akkor kicsit az életemről:
A szüleim gazdagok voltak ezért a legjobb iskolákba járattak.A sulikba én voltam a "legmenőbb" csaj.Mindenki csak velem akart lenni.Mindenki gyönyörűnek és okosnak tartott.És ez nagyon tetszett,de egy kicsit furcsa is volt.Később kiderült hogy ez csak a Danpeal bűbáj volt. Ami egy személyt (vagyis engem) vonzónak és szimpatikusnak tűnt fel mások szemébe.A halandók kiszolgálnak, lesik minden kívánságomat,szóval ez a Danpeal bűbáj.
Apám mindenre felkészített.Megtanított mindenre,amit csak tudnom kellett.Így a családba én voltam a legerősebb ,apám után.Minden barátja irigyelte őt,hogy milyen erős lánya van.Büszke volt rám..
76 éves koromtól az életem tökéletes volt.Megtaláltam életem szerelmét,Jackat.Nagyon szerettem és ő is szeretett.De egy nap minden meg változott..minden szép véget ért...Egyik éjjel el kellett mennem otthonról ,mert egy barátommal volt találkám.Így otthon maradt David,Isabella és Jack.
Lolával találkoztam,az egyik barátnőmmel.Rég nem láttam már...közel 20 éve.El kellett mennie a városból..nem tudom miért,soha nem árulta el és nem is kérdeztem..Először moziba mentünk hogy megnézzünk egy filmet majd beültünk az egyik étterembe beszélgetni.Jó volt újra látni.De csak 2 órát tudtunk beszélgetni mivel sietnie kellett.Elköszöntünk egymástól majd hazafelé indultam.Valamiért rossz érzésem volt ezért gyorsabb tempóra váltottam.Fél óra alatt, már otthon is voltam.De valami nem volt rendben...Csend volt,túl nagy csend.Gyorsan befutottam a házunkba..és meg láttam..A szüleim a padlón hevertek..holtan.Felettük Jack állt,szája vértől csepegett és rám mosolygott.Majd ezt mondta" Most te jössz szívecském..". Nem tudtam mi történt..nem tudtam hogy miért ölte meg a szüleimet Jack..de azt tudtam hogy meg kell ölnöm ezért..igaz szeretem,nagyon szeretem ,de ezt nem úszhatja meg.A düh erősebb a szerelemnél.Jack hangosan elnevette magát majd felém igyekezett,hogy megöljön.De ez nem sikerült neki,ahogy előbb mondtam ,apám tanított,erős vagyok.Könnyen elbántam Jackkel.Holtestét a szüleim mellé tettem majd letérdeltem eléjük.Rossz volt őket így látnom..a szüleim és a szerelmem is halott.Pár percig sírtam majd megtöröltem az arcomat.Megesküdtem hogy soha többé nem sírok és minden vámpír megölök aki az utamba áll..Eltemettem a szüleim holtestét a kertünkbe.Jack testét meg elégettem.Igaz a szerelmem volt de megölte a szüleimet..
Pár évig csak a bosszú érdekelt.Vámpírokat öltem ,egészen 95 éves koromig.Utána rájöttem hogy semmi értelme.Nem az ő hibájuk volt..csakis Jacké.Elhatároztam hogy új életet kezdek egy másik városba,Shadowlandbe.A vámpírokat többé már nem fogom megölni hacsak meg nem érdemlik..de bízni semmi esetre se fogok bennük.Inkább a fajtáraimat..és a szerelmet fogom keresni.És csak remélni tudom hogy most nem egy vámpírba leszek szerelmes....