Drizzt Do'Urden (Ash)

Név:Drizzt Do'Urden

Angyal név: Ash

Nem: férfi

Kor: 24 éves-nek nézek ki, ám már 210éves vagyok.

Faj: angyal

Hierarchia: Szeráf (Égi testőr)

Átváltozott forma:

Külső: Fekete (festett) haj, kékes szürke szemek, szakáll alul összefonva, szájban egy piercing, és az imádott gyűrűim, 180cm magas, 75kg, vékony testalkat, ugyanakkor izmos szálkás végtagok.

Különleges ismertetőjegy: A fagyos mosoly, mely mindig ott játszik az arcomon.

Jellem: Arrogáns, pökhendi, nagyszájú, lekezelő, öntörvényű. Nem igazán angyalhoz méltó jellem, de még is ilyen vagyok.

Előtörténet: 1801-ben láttam meg a napvilágot, gyönyörű pirkadat volt, még is olyan baljós, hogy azt senki sem tudja elképzelni. De senki sem foglalkozott vele. Nekem idősebb koromban a banda volt a mindenem, utca huligánok voltunk, és mindent szétromboltunk, amit csak lehetett. Sőt tetézzük azzal, hogy sitten is ültem már. De apuci keze mindenhová elér, így maximum csak fél napokat lógtam benn. Így vissza emlékezve nem is olyan rossz a dolog, ám már nagyon is régen volt. Huszon négy évesen banda háborúba keveredtünk, egy kés ontotta ki az életem, de már csak röhögök ahogy vissza gondolok rá. De az "életem" itt kezd komikussá válni, ahol észre veszem, hogy fekete szárnyaim vannak, körülöttem pedig fehér ruhás egyének, fehér szárnyakkal, és egy tündéri lány aki ott áll az ágyam mellett, és engem néz. Kiderült, hogy Keszinek hívják, és annyira bejött... és annyira szép volt... fú ilyenkor mindig olyan kis nyálas leszek, de ez csak Keszi mellett fordul elő, másokkal maradok az a lekezelő, szemét, és alattomos. Azt is csak hamar megtudtam, hogy angyal lettem. Ki? Én? Ugyan már, ez nevetséges... Ám azt senki sem értette, hogy azok után a szemétségek után, miért kerültem pont én a mennybe. Szerelmes lettem Keszibe, ó de még mennyire, ám alkalmam sosem volt rá, hogy elmondjam neki, egy idő után elszakadtunk, ő lett a királyné, én pedig maradtam a nép között. Titokban rengeteg levelet írtam neki, és néha amikor senki sem látott a versek is megihlettek, és csak Keszinek szóltak. Valamiért annyira ismerős volt, de sosem jöttem rá, hogy miért, míg nem egy szép nap rájöttem, ő volt az a lány akit emberi életemben már kiszemeltem magamnak. Így egyre feljebb haladtam a ranglistán, míg el nem értem az Égi testőrök címét, hogy királynémat még közelebb tudhassam magamhoz. Csak az a baj, hogy azzal a kreténnel Mizraellel van. Pfúj...