Felejtés tava

Elindult az autója felé, majd kivett a csomagtartóból egy zsák szerű valamit, majd rátette az ülésre, gondolom arra kellett az neki hogy ne legyen sáros.
-Nem mondta senki hogy nem a tied.-néztem rá tágra nyilt pupillákkal. Nem hagyhatom csak úgy elmenni, mondjuk csinálni se nagyon tudnék vele mit. És akkor esett le hogy démon vagyok.
Éppen mikor nem figyel átváltoztam démoni formámba, mögé lopóczok, majd nagy erővel a bordájára, majd a tarkójára mértem ütést. Majd hátra léptem kettőt és vártam mi fog történni. Még soha nem bántottam halandó nőt, de jó érzés volt.
-Látod, nem kellett volna ennyire megbíznod benne.-mondtam, mély és félelmetes hangon. Bér nem tudom értette belőle valamit.

- Te szemét. - nyögtem ahogy lassan csúsztam a földre. Próbáltam megkapaszkodni a kocsimban, de az ujjaimban szinte szemernyi erő nem volt, annyira elvakított a fájdalom. A szemeim előtt aprócska pöttyök táncoltak, a bordám és a fejem pokolian fájt. Ráadásul így még a 9 milliméteresemhez sem nyúlhattam volna igazán, de nekem persze muszáj volt. Így tehát mikor megfordultam két kézre fogtam azt a nyavalyás pisztolyt és a célszemélyre tartottam.
- Mi a franc... - pislogtam vadul de a kép úgy beleégett az agyamba mint még soha semmi. Nem láttam még ilyet a horrorfilmeken kívül és tudtam, hogy csak az ütés miatt képzelgek, de egy pillanatra elhittem, hogy ez a valami tényleg valódi.

Felemelő érzés volt leütni a lányt. Lassan elkezdett csúszni a földre, az ereje már nagyon kifogyóba volt. Mikor megfordult, és felém tartotta fegyverét, megrémültem. Nem tudom miért, elvégre nem okozhat kárt bennem, elvégre démon vagyok. Nem lőtt egyből, gondolom nem hitt a szemének és ezt ki is használtam. Kicsvartam kezéből a fegyvert majd egy kisebb ütést mértem a koponyájára vele.
-Na látod te kis lotyó..ez történik ha visszautasítjuk egy démon segítségét.-mondtam neki ugyan azon a  mély hangon, amin előbb felszólaltam. Majd a fegyvert amit korábban elkoboztam tőle elraktam, hátha szükségem lesz még rá.