Erdei park

A várostól távol levő kis park.

Nem régen érkeztem meg a városban, szememben a remény fénye pislákolt, hogy itt majd olyan éltem lesz ahol boldog lehetek. Elmenekültem otthonról, az ottani terror elől, ott rám csak is a rossz várt volna semmi jó. Nem akartam olyan lenni mint az ottaniak akik csak azzal törődnek, hogy kinek a "bőrén" tudjanak meggazdagodni. Én ilyen akarok lenni? Hát nem. Éppen ezért menekültem el. Itt tisztességes életet élhetek rendes munkával. Sok ember érkezett erre a helyre, talán nem hiába. Kibéreltem egy kis szobát a külváros egyik részében, igaz nem egy fényűző palota, de még is csak jobb hely, mint ahonnan én érkeztem. A parkban sétálgatok egy kis magányra vágytam, hogy eltereljem a figyelmem a múlt borzalmairól és titkairól. Nem ismerek egyelőre senkit sem, de nem hiszem ez sokáig így fog maradni eléggé könnyen barátkozom. Egy fa alá ülök le, szép kis este van a csillagok ragyogása betölti az eget és ezt megkoronázza a telihold világítása, csodálatos. A fa ahová leültem akár több száz éves tölgyfa is lehet, nagyon el tud gondolkoztatni az ilyen dolgok mennyi mindent láthatott ez a fa amikor több évszázadokon állt itt állt. Mi emberek csupán egy évszázadra vagyunk "gyártva" az a maximális, de sokan ezt a kort sem képesek megélni. Nem vagyunk képesek megbecsülni az életet talán ezért van hogy ilyen rövid idő adatott az ember számára, hogy éljen. Azért szeretnék én örökké élni, de melyik ember utasítaná vissza azt? Szerintem egyik sem. Annyi hátul ütője lenne, hogy látnánk szeretteinket ahogyan lassan elsorvadnak és elalszik az élet szikrája bennük. Viszont ez nálam nem áll fönt én hátra hagytam mindenkit akit szerettem vagyis csak szeretni próbáltam. Ahogyan bántak velem az otthonban nem lehet azt szeretetnek nevezni. Kinyújtom a lábamat, majd tekintetem szorosan az égre szegezem. Senkit nem láttam a parkban amikor ide jöttem, de azért reménykedek abban, hogy alaki ide jön. Bár kevés annak az esélye, hogy van még olyan ütődött ember mint én aki az éjjel közepén egy fa alatt ül akár csak egy hajléktalan. Itt van ez a szép rejtélyes város, bűn lenne otthon kuksolni és nem felfedezni. Mindig is ilyen voltam szeretek megismerni dolgokat, és új dolgokat kipróbálni persze csak ami nem ártalmas magamra. Sosem cigiztem és nem ittam, mert az a két dolog csak a "lejtőn" lefele indít nem pedig fölfele ahová én törekszem. Hirtelen madár csicsergésre leszek figyelmes, milyen jó hallani ezt.. de azért kicsit furcsa, hogy a madarak ilyenkor is csicseregnek az éjszaka közepén. A város fénye látszik a messzi tájban elég nagy ez a park, valahogyan mindig el tudnék lenni ezen a helyen olyan jó kelleme, már csak egy kis társaság hiányzik nekem, akivel el tudok dumálgatni.

Ez a nap is ugyan olyan unalmasnak indult mint a többi, nagyon semmihez sincs kedvem. Egész napos ücsörgés után úgy döntöttem elindulok egy kis körútra, és bemegyek a városba szét nézni. Amikor elértem a város határát, vissza változtam emberi formámba, nem szeretném hogy tudják mi vagyok, igazából még saját magamon is megborzongtam néha, ezért nem szerettem volna ha bárki is megtudná. A városba érve, a parkot vettem célba, hátha van ott valaki, akivel el tudnék beszélgetni, témázgatni. A városban síri csend volt, csak néha lehetett egy-egy autó motorhangját hallani. Elszórtan egy-egy madár is feltűnt. Az időjárás is pont megfelelt a sétához, nem volt túl meleg de azért nem kellett rétegesen öltözni, a szél is egy kicsit fújt, ez tette olyan kellemessé ezt az estét. Beléptem a parkba, és elindultam befele. A parkban egy lelket sem lehetett látni, kihalt volt, mondjuk nem tudom ki tud annyira hülye lenni mint én, hogy ilyenkor a parkban sétál. Egy idő után valami szagot éreztem meg, ami nem szokásos farkas szag volt, hanem mintha egy emberé lenne. Egy ravasz mosollyal az arcomon indultam a szag után ami egy idős tölgyhöz vezetett, amely tövébe egy ember ült. Először azon gondolkodtam el hogy oda menjek megszólítsam vagy hagyjam, biztos nem véletlen van itt a parkban, lehet hogy valami dolga van itt, vagy találkozik valakivel. De végül úgy döntöttem hogy oda megyek és megszólítom, végül is jól jönne egy kis társaság, napok óta nem beszéltem senkivel. Oda léptem hozzá, és megszólítottam.
-Jó estét uram. Szép esténk van nem de?-köszöntem neki, és tettem fel eme kérdést, és leültem mellé, az öreg tölgy tövébe, hátha kialakul valamiféle párbeszéd.

Hirtelen a semmiből egy alak bukkant fel, nem ismertem de nem is csoda hiszen új vagyok még a városban. A férfi tisztességesnek látszott, de ha valamit megtanultam eddigi életem során hogy sose biz az első megérzésedben. Lehet kicsit gyanakvó vagyok, de mit tehetek ilyen vagyok.
-Igen szép időnk van és hogy hogy ilyenkor a parkban? Nem sokan szoktak ebben az időben erre sétálni. - mondtam neki. Nem hittem, hogy társaságom is fog akadni, de örültem neki ő a legelső személy akit megismertem a városban.
-Johnatan Winney a nevem- nyújtottam a kezem felé, illedelmes úriemberként mutatkoztam be. A férfi sokat nem is tétovázott leült mellém. Nem tudtam mit mondjak neki hiszen nem ismerem, nem tudom miről szeret beszélgetni, vagy azt egyáltalán, hogy milyen céllal jött ide..
- Új vagyok a városban, tudnál mesélni nekem valami érdekeset? -önző módon olyan témát választottam ami engem érdekel. Minden városnak van valami különlegessége. Kíváncsi vagyok ennek mi lehet az, nem hallottam róla semmi olyasmit ami elriasztott volna az elől hogy ide jöjjek, kellemes helynek tűnik.

A férfi először kicsit meglepődött hogy oda mentem, szerintem nem nagyon várta hogy arra fog menni valaki. Na mindegy ha már itt vagyok akkor megismerkedek vele, gondoltam magamba.
-Nem valami eseménydús életem van, unatkoztam otthon és eljöttem egyet sétálni.-mondtam, majd a férfi bemutatkozott és kezet nyújtott. Nem akartam bunkó lenni, így kezet fogtam vele.
-Alexander Crugen volnék.-mutatkoztam be illedelmesen. Egy kis ideig a férfi csendben volt majd megszólalt.
-Én se rég érkeztem ide, csak annyit tudok hogy ez az erdő veszélyes, ha nem akarod hogy bajod essen ne mászkálj itt egyedül.-mondtam neki jó tanács ként.
-Miért pont ezt a várost választottad? Vannak itt ismerőseid? Netán rokonod?-kérdeztem tőle érdeklődően. Majd kicsit odébb ültem a fától és hátra feküdtem a csillagokat kémlelve, hátha látok egy-két hullócsillagot. Szerettem este kinn a szabadba feküdni, csillagokat nézni, és arra gondoltam milyen jó is lenne a szüleimmel lenni.

Szóval nincsen valami érdekes élete ezt könnyen fel lehet lendíteni csak akarni kell, én inkább a nyugalmat szeretem a sok probléma után.
-Enyém sem túl esemény dús, de azért is jöttem ide ebbe a városba mert egy olyan helyre vágytam ahol békére lelhetek.- mondtam neki a szemébe nézve. Nem láttam gonoszságot.
Elmosolyodtam válasza hallatán még hogy veszélyes... az előző életem volt veszélyes ahol fegyverrel aludtam a párnám alatt, hogy ha valaki az életemre tör tudjam megvédeni magam. Ez a város fele annyi veszélyesnek sem látszik, mint előző lakhelyem.
-Nem félek a vadaktól.. nem annyira veszélyesek tudok bánni az állatokkal, én azt gondolom az emberektől jobban kell félni mint az állatoktól.- mindig is ezt gondoltam. Az emberek tudnak olyan állatok lenni, hogy azok mindennél veszélyesebbek egy állat késsel nem támad rá a saját ivadékára, de viszont az ember képes rá és meg is teszi elég gyakran. Egy kissé elcsodálkoztam az égen de kérdése hallatán felkaptam a fejem.. rokonok.. hát igen... család terén sosem mondhattam magam szerencsésnek.
-Senkim nincsen a városban, csak eljöttem ide egy kis szerencsét próbálni, hogy majd itt új életet kezdhetek a világ zajától távol, tetszik ez a hely nekem olyan nyugisnak látszik. -adtam választ a kérdésére. Az égen egy hullócsillag jelenik meg, mikor még édesanyám élt mindig azt mondta nekem, ilyenkor kell kívánni és valóra válik. Sajnos én már nem hiszek az efféle babonaságokban talán hamarabb felnőttem, mint ahogyan azt kellett volna de sajnos ilyen a világ igazságtalan és kegyetlen.
-Na és veled mi a helyzet? Te miért jöttél ide vagy itt születtél?- érdeklődtem felőle. Nem látszik a fickó rossz alaknak talán még barátok is lehetünk, úgy sincsen a városban még egy barátom sem. Ha nincsenek az embernek barátai akkor el van veszve, a magány tönkre teszi. A holdra tekintve látom, hogy szinte már teljesen ki van telve.. nemsokára telihold lesz holnap vagy holnapután. Szeretem amikor telihold van olyan jól megvilágítja az éjszakát.
-És tudsz valami jó helyet a városban ahol jó csajok járnak?-kérdeztem tőle mosolyogva. Ez a téma már egy kicsit jobban érdekel mint az, hogy milyen idő van arról inkább az angolok szoktak társalogni. A távolban egy két kacaj hallatszik fel, nocsak vannak még itt a parkban? Fiatal hang volt, majd egyre közelebbről hallottam a hangokat, de ahogyan közeledett a hang úgy szaporodtak a kacajok és a beszéd is. Ez már nem csak egy személy a távolban egy kisebb banda fiatal jelenik meg, de ahogyan mozogtak világosan kitűnik, hogy be vannak piálva. Nincsenek a helyzet magaslatán.

Békére akar lelni ebbe a városba?! Jó vicc! Itt békét nem fog találni ha 1000 évig keresi sem, de nem akarom eltántorítani a céljától. Ahogy elmondta mondatát bele nézett szemembe, nem hiszem hogy bármit is látott volna benne. De viszont én láttam az övébe, valamit, ami nem félelem volt, sőt bátorság.
-Rendben, csak előre szóltam.-mondtam neki egy kis mosollyal az arcomon. Azt gondolom hogy az a hely ahonnan jött, az is elég veszelyes volt számára, ezért nem fél itt, de majd idővel megtudja hogy miért is figyelmeztettem. Ja, szóval se rokon, se ismerős, hát így elég nehéz lesz számára a beilleszkedés. Lehet hogy segítenem kéne neki.
-Hát ez szomorú. Sajnos nekem sincs nagyon senkim itt, én is úgy jöttem ide a hegyekből, de amiben tudok mindenbe segítek majd neked. Csak szólnod kell.-ajánlottam fel segítségemet neki egy kis mosollyal fűszerezve. Majd a pillantásom ismét az égnek szegeztem ahol éppen egy hullócsillagot véltem meglátni. A babona szerint, ha meglátunk egy hullócsillagot, és rögtön kívánunk valamit akkor az teljesülni fog. Hittem az ilyesféle babonákba, sose lehet tudni mikor válik valóra egy ilyen kívánság, így hát kívántam én is.
-Láttad azt a hullócsillagot? Kívántál valamit?-kérdeztem érdeklődően ránézve. Közben visszapillantottam a holdra, majdnem tele van, pár nap múlva telihold. Jó is lesz, végre ki tudok majd kapcsolódni. Ahogy kivettem a következő mondatából, a srác szeret bulizni és csajozni.
-Nem nagyon járok ilyen helyekre, de ha gondolod, elmehetünk szétnézni.-mondtam neki, majd hangokra lettem figyelmes, mintha egy fiatal banda tartana felénk, kacagtak, viháncoltak. Ahogy közelebb értek egyre hangosabbak lettek, valószínűleg be voltak rúgva. Ki gondolná..a mai világba már ezen se lepődik meg az ember, csak a pia meg a drog, és persze anyuci meg apuci pénzéből, mert miért is mennének el dolgozni, vagy munkát keresni.
-Vigyázz, mert ezek a fiatalok hamar bele kötnek az emberbe, ebbe a városba.-suttogtam oda neki, majd felálltam és neki dőltem a fának, hogy ha támadni kell akkor ezzel is ne kelljen foglalkozni.

A férfi megkérdezte tőlem, hogy kívántam-e valamit.. akartam csak éppen semmi olyan nem jutott eszembe amit kívánni lehetne. Megtanultam az élettől azt, hogy ha kell valami neked akkor meg is kell dolgoznod érte. Egész életemben ez volt az az elv ami szerint éltem és cselekedtem. Nem szál csak úgy semmi a szánkba ha éhesek vagyunk hanem arra pénzt kell keresni!
-Nem kívántam semmit nem hiszek az efféle dolgokban, én inkább abban hiszek amit meg tudok fogni és látok.- közöltem vele a világ személetemet is, ebből következően Istenben sem hiszek, ha még is csak létezne akkor hogyan hagyhatná ezt a sok szörnyűséget megtörténni a világban? Hogyan? Ha meg csak tétlenül nézi.. hát akkor nem érdemli meg azt, hogy az emberek higgyenek benne. Felajánlotta azt hogy el jön elem majd egy kis város nézésre, nem is olyan rossz ötlet de lehet jobb ötlet lenne ezt az egészet talán holnapra hagyni, mert a mai napom eléggé hosszú volt és nincsen sok kedvem most a városban császkálni. Azért kedves volt tőle, hogy felajánlotta ezt, talán azért tette mert neki sincsen senkije akihez oda mehetne ha gondja van.
-Kösz, de szerintem ezt talán hagyjuk egy kicsit más időpontra eléggé fárasztó napom volt inkább itt pihenek, de talán a holnaphoz mit szólsz?-kérdeztem tőle. Olyan rég ittam mg egy sört talán Alex is fogyaszt alkoholt, persze csak mértékkel. A fiatalok egyre jobban közelítetek hozzánk, nem vettem nagy ügyet rájuk nap, mint nap láttam ilyet szóval ez nekem nem nagy újdonság, ellentétben Alex-el aki hirtelen fel is ugrott a fa mellől. Ezzel csak még jobban magára ingereli őket.. én továbbra is nyugodtan és lazán nézem az eget, mint aki észre sem veszi őket. Nem kell ezekkel törődni úgy is csak mi jönnénk rosszul ki mert ha belénk kötnek mi jól megpakoljuk őket és holnap kopogtatnak a szüleik az ajtómon, hogy miért tettem ezt. Ezt az egészem mind tapasztalatból gondolom, és nyolcvan százalékban így is van.
-Nyugalom Alex- nyugtattam meg. Nem kell lássák azt hogy tartunk tőlük, mert akkor csak rosszabb fog lenni minden.
-M van hapsi nem férsz a bőrödben?- szólalt meg az egyik fiatal, és már is fenyegette Alexet.. nos hát a barátkozást nem egészen úgy képzeltem, el hogy ketten összeverünk pár részeg srácot, de ha maguknak kérik a bajt akkor nem kell könyörögni érte, csak el tudjuk látni pár taknyos fiatalnak a baját.

Ja, hogy szóval nem hisz az ilyen dolgokban. Akkor szerintem hiába mondanám el neki hogy vérfarkas vagyok, valószínűleg azt sem hinné el. Na nem baj majd idővel meg tud mindent.
-Értelek, ez jó szemlélet, de néha olyanba is kell hinnünk amit nem látunk, hallunk, tapintunk.-próbáltam észhez téríteni, de hogy láttam az arcán nem nagyon sikerült ez. John javasolta hogy inkább holnap menjünk szétnézni. Bólintottam rá. Gondolom fáradt volt és pihenni akar. Nekem végül is édes mindegy hogy mikor megyünk, legalább addig is nem unatkozok. Jól esne most már egy-két sör legurítása, mióta el jöttem otthonról, ebbe a városba, azóta nem ittam. Na meg persze elfogadnám néhány jó lány társaságát is. Remélem csatlakozik majd John is hozzám, aztán egy jót bulizunk. Egy kis kikapcsolódás sose árt. A fiatalok egyre közelebb, és közelebb értek. John látta rajtam hogy nyugtalan vagyok, és elkezdett nyugtatni, amire csak egy határozott bólintás volt a válaszom. Gondolom nem akart balhézni vagy csak szimplán nem volt kedve, nem tudom. Azt hitte hogy megijedek pár ilyen taknyostól, akik egy pohár pia után négykézláb mászkálnak a városba és még beszélni se tudnak. Azt várom hogy végre provokáljanak vagy kezdeményezzenek. Akkor majd meglássák hogy kivel szórakoznak. Be is következett amire számítottam az egyik nagypofájú kemény csávó. Fenyegetni próbált.
-Én nem férek a bőrömbe?! Nézz már magadra, a tojás héj még ott van a s*ggeden de már iszol. És ha iszol is legalább tennéd mértékkel-szólaltam fel kicsit mérgesen, mert mi az hogy egy taknyos fenyeget, na álljunk már meg azért. Erre a többiek is oda álltak mellé. Tuti hogy be vannak drogozva is. Arra vártam hogy mikor kezdeményez az egyik, vagy tesz egy olyan mozdulatot amit nem hagyhatok szó nélkül. A nagypofájú "barátom", aki először beszólt, egy üres műanyag palackot rúgott John felé és ezzel kihúzta a gyufát nálam, oda mentem, löktem egyet a mellkasán, majd egy hazaival megküldtem.
-Na ide figyelj "barátom". Kicsit azért vegyünk vissza jó?-szóltam hozzá kicsit lenézően, majd a többiek körül vették, és kérdezgettél, hogy: jól vagy? Az ilyen annyira szánalmas tud lenni. Belekötnek olyan személy(ek)be akikről azt se tudják hogy kicsoda vagy micsoda, még szerencséje nem idegesített annyira fel, hogy átváltozzak, mondjuk az lehet nem lett volna jó ötlet, mert akkor azt az esélyt is elszalasztottam volna hogy John barátja legyek.
-Minden rendben John?-fordultam oda hozzá érdeklődően.

Elmosolyodtam ahogyan Alex próbál a lelkükre hatni a "hegyi" beszéddel ilyen félnótásokkal kapcsolatban amúgy sincsen semmi siker. A karjukat elnézve itt nem csak alkohol van hanem ezek ráadásul narkósak is. Ez a két legrosszabb párosítás. Amikor egy sörös doboz a lábamnál landolt már láttam, hogy ezt nem tudjuk erőszak nélkül megúszni. Felálltam a földről, alaposan leporoltam magamról a fa kérgét. Alex kérdezi jól vagyok-e a gyerek szerencséjére nem ért el.. de ezt ők akarták.
-Nyugii semmi bajom de ez a fiúkról majd nem lesz elmondható -mondtam neki majd Alex elé léptem. A fiú arcán láttam a félelmet pupillái kitágultak, benne saját arcképemet láttam. Arcomra ki ült a gonosz.. nem szeretem az erőszakot de ha megköveteli a helyzet akkor nem fogom vissza magam a fiú felé nézek majd megszólalok.
-Ne felejtsd el, ezt ti akartátok.- az egész olyan horrorisztikus volt, könnyedén lelőhettem volna őket hiszen a fegyver ott volt a hátam mögött, de nem kell ide fegyver. A földön heverő fickó elé hirtelen két kisebb fickó lépett, talán még egy kicsit részegebbek voltak mint az előző nem lesz nagy gond a földre teremteni őket. Alex felé nézek majd megszólalok:
-Szerinted a kettő közül melyik fog hamarabb elfutni? -kérdeztem tőle mosolyogva, ha bár nem szeretem másokon gyakorolni az erőszakot de attól még élvezem. Nem akarok az lenni ami vagyok.. ami legbelül vagyok de ha kihoznak a sodromból nem mindig tudom vissza tartani magamat. Az egyik fiú aki erősnek hiszi magát nekem rohan, könnyedén kitértem előle de amilyen lendülettel érkezik, olyan lendülettel a földre is kerül. Amikor földre kerül a hátába állok majd jó isteniesül a lába közé rúgok. Láttam ahogyan a másik fiú egy hatalmasat nyel majd elrohan. Hát igen azt hiszem ez volt az a fickó aki a legjózanabb volt a társaságból.. mert legalább volt annyi esze, hogy elrohanjon egy jó kis verés elől.
-Na látod mondtam el fog futni, egyik mindig megteszi mikor egyedül marad.- szóltam Alex fele, közben még mindig a földön hevert az a fickó, akit újdonsült barátom tett el láb alól. Nem csináltam neki semmit sem elég volt neki az amikor látta, hogy haverjával mi történt. Éppen háttal állok neki nagy alaposan megfordulok.. ekkor már valahogyan sikerült neki föltámaszkodnia a földről, ruháját fű borította.
-Buuu-kiáltottam neki erre a fiú sarkon fordult és elrohan, ilyenek a mostani fiatalok okosak csak egy kis értelmet kell verni beléjük. Nem akartam Alexnek megmutatni ezt az oldalamat amit próbálok mindenki elől elrejteni. Ez az én nagy vétkem, hogy az előző életemben annyira az életem részévé vállt ez az egész, hogy most már nehéz nem ezt tenni.
-Nos mit gondolsz megtanulták a dolgot, hogy ne kössenek bele idegen alakokba? -szerintem a válasz magától érthető, már csak magam a helyükbe képzelve én is ezt tenném.

John lassan felállt a fa törzsétől és le porolta magát. Amikor bele nézett a szemembe láttam a szemeibe gonoszt, de ez nem is baj, legalább van egy olyan ember aki hasonlít rá. John megnyugtatott hogy semmi baja, erre rábólintottam. Erre John-on is eluralkodott a gonosz, leütötte a neki futó taknyost, majd jól belerúgott. "Ez az én emberem" gondoltam magamba. Ahogy elém lépett láttam hogy fegyvere is van. Na nem baj legalább ha úgy van akkor használni is tudja. John egy humoros kérdést tett fel mire egy hangos kacajjal válaszoltam.
-Szerintem az a józanabbik fog elfutni hamarabb.-kacagtam szembe Johnnal, majd a szerencsétlen taknyosokra vetettem egy gonosz pillantást. Na és ne igazam lett!? A józanabbik futott el először, majd amelyiket kiütöttem az is feltápászkodott nagy nehezen a földről, John egy halk "Buuu"-val megijesztette és az is elszaladt. Nem kell az iylen kis taknyos alkoholista, drogosoktól megijedni. Annyi erő sincs bennük mint egy 90 éves bácsiban. Tetszett nekem John eféle énje, végre egy ember aki hasonlít rám és barátok tudunk lenni.
-Jól esett ez a kis verekedés, mondjuk verekedésnek nem mondható, inkább verés.-nagy mosollyal a számon közöltem Johnnal.
-Biztos vagyok benne barátom hogy megtanulták.-nyújtottam kezet, hogy megköszönjem segítségét.

Elmosolyodtam Alexen, jó pofa fickónak látom nem lesz gond vele, ennél még sokkal rosszabb dolgokat is tettem amire nem vagyok büszke, de most mit tegyek? Nem bántam meg semmit sem ami igazán furcsa, hogy bennem nem létezik olyan érzés, hogy Bűntudat. Amit kimondok vagy megteszek nem bánom meg és bocsánatot sem kérek senkitől sem... értelmetlen. Minek kérjek bocsánatot ha az nem őszinte?
-Szerintem is tanulságos volt számukra- egy mosollyal, fűztem hozzá. Eléggé felpörgetett ez a dolog meghozta a kedvem egy kis sörözésre. De most nincsen kedvem elmenni egy helyre és beülni oda, itt jobban esne a sör.
-Nem tudsz közel a környéken egy kisboltot ahol tudunk venni egy kis sört? Ez a verekedés egészen meghozta a kedvem a sörözéshez. -mondtam neki egy mosollyal majd rögtön rá is vágtam -persze, mi mértékkel tesszük. Megveregettem Alex vállát, kíváncsi leszek hogy milyen lesz itt az életem, most még sok remény és terv van bennem. Először is valami munkát kellene találnom, ha bár éppen szegénynek nem mondanám magam, de ha van egy kis pénze az embernek az sosem rossz ebben a mai világban.
-Amúgy hol tanultál verekedni? Vagy csak az élet tanított meg rá.. ahogyan elintézted a fickót láttam rajtad tudod mit csinálsz szóval mesélj.Egy egyszerű ember nem tud így verekedni legalább is ennyire erővel.. ha csak nincsen valami különleges képzettsége. Tudta, hogy az emberi testnek hol van az a pontja ahol jól ki lehet mozdítani a testet és ő éppen ott ütötte meg a fickót. Én magam tanultam harcművészeteket, szükség is volt rá az utcákon nem könnyű olyan helyt élni ahol puska lövésre ébred fel az ember és arra is fekszik le. Ennek a városnak nem láttam még olyan gettó negyedeket, mint New York egyes negyedeiben ahol a bandák átvették az uralmat. Itt rend uralkodik, legalább is eddigi belátásom szerint.
-Na és mivel foglalkozol Alex? -kérdeztem tőle, hátha tud netalán valami munkát szerezni nekem. Nem kihasználás képen kérdeztem de szerintem mindenhová elfér egy dolgos kéz. Nem akarom továbbra is bérgyilkosként keresni a pénzem. Ha már új életet kezdtem akkor föl kell hagynom az előző életem munkájával és minden bűnével. Megpróbálom a magam kenyerét kétkezi munkával megkeresni, lehet hogy éppen nem lesz annyira kifizetődő az egész, de legalább tisztességes munka lesz és minden nap nem véres kézzel érkezek le, amit nem tudok lemosni már sohasem.

Egymásra mosolyodtunk, jópofa embernek tűnik John, szerintem jól meg leszünk ketten. A következő mondatára csak bólintottam.
-Sok bolt van a környéken, de szerintem mind zárva van, nem hiszem hogy ilyen későn nyitva vannak még.-mondtam kicsit csalódottan, mert szerettem az alkoholt, de nem annyira mint az előbb elkergetett fiatalok. Mindig csak mértékkel, ahogy John is mondta. John érdeklődött hogy hol tanultam verekedni, az az igazság hogy nem tanultam, az élet tanított meg rá, csak azt nem tudom hogy ezt elmondjam neki vagy inkább füllentsek egyet. Áh, egye fene, elmondom neki, csak nem fog ezért elítélni. Futottak végig ezek a gondolatok a fejembe.
-Az az igazság, hogy nem tanultam sehol, egyszerűen csak az élet tanított meg szinte mindenre. Sok dolgom volt ilyen emberekkel. Na meg ugye a bandák meg stb.-mondtam, majd a következő gondolatom már az volt hogy vajon elmondjam neki hogy igazából mi is vagyok. Lehet hogy korai még mindent elmondani. Nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget ennek az egésznek.
-Hát az az igazság, hogy nincs munkám.-szomorodtam el, mindig is szerettem volna egy jól fizető állást, de a másik énem miatt ez sose jött össze. Végül is szegény nem voltam, mert innen-onnan mindig jött be a pénz, de azért jobb lett volna egy állandó munkahely.
-Én azt mondom, barátom, hogy menjünk keressünk valami kocsmát vagy boltot és igyunk meg jó hideg sört. - néztem rá Johnra, majd mosolyodtam el, majd tettem hozzá:-meg kell ünnepelnünk hogy találkoztunk.-nyújtottam kezem egy pacsira. Majd kicsit leporoltam magam.

Elmosolyodtam Alexen, igaz jó barát válhat belőle de mikor rákérdeztem az életére véltem felfedezni egy kis bizonytalanságot. Nem hiszem hazudna nekem, semmi oka nincsen rá.
-Ezt sajnálatosan hallom, de akkor keressünk föl valami kocsmát és ott megünnepeljük, hogy találkoztunk. -mondtam neki egy mosollyal az arcom szélén. Kellene valami olyan dolog amivel pénzt kereshetnék de nem száradjon vér a kezemen, már oly sok éves űztem a gyilkos szerepet már nagyon elegem kezdett lenni belőle. Ha bár azért küldtek ebbe a városba, hogy egy kis bűnszövetkezetet hozzak itt létre, de még mindig azon gondolkozom, hogy kár lenne elrontani ezt a várost azzal, hogy beszennyezzem.. még el kell döntenem.
-Engem is az élet tanított meg rá eléggé nehéz gyerek korom volt, olyan helyen ahol pisztoly lövésekre keltem és feküdtem.. szóval nem volt egy könnyű életem ezen próbálok változtatni, hogy az én fiamnak vagy lányomnak ne kelljen ilyen világban és ilyen helyen élni, érted mire gondolok igaz?
Meséltem el neki, hogy mi is az igazi célom azzal, hogy elfogadtam ezt az ajánlatot CT-től. Még én magam sem tudom, hogy mit tegyek meglátom hogyan fognak alakulni a dolgok. Még egy kicsit meg kell ismernem a várost, hogy milyen is ez. Még csak pár napja vagyok itt szinte még semmit nem tudok róla, egyedül csak Alex-et ismerem.
-Nekem sincs, de valamit kell szerezzek mit szólnál ha létrehoznánk valami olyan dolgot amiből pénzt lehet csinálni? -kérdeztem tőle, nem tudom még én magam sem, hogy mire is gondolok ez alatt pontosan, de valamit ki találunk ketten reméljük. Egy jó hideg sör mellett megjönnek majd az ötletek. Kíváncsi vagyok mit fog rá mondani, ő az a fickó akivel szívesen dolgoznék együtt. Okos fickónak látszik aki hamar föltalálja magát és kreatív, ha létre hozom amit tervezek akkor egy ilyen pasit szívesen látnék a csapatomban.
-Gondolom érdekel mire célzok ez alatt , egy sör mellett megbeszéljük ha érdekel a dolog.

-Mintha idefele láttam volna egy kis kocsmát itt a park mellett, szerintem az megfelelő hely lesz.-közöltem vele.
Lehet hogy nekem is meg kéne próbálni normális emberi életet élni, dolgozni és családot alapítani. Csak félek hogy ez nem megvalósítható vérfarkas énem miatt.
Johnatan elmondása szerint, az a hely se volt valami fényes, ahonnan ő érkezett. Most már értem a pisztolyt, meg ezt a harcias jellemet. Külsőre senki se nézné ki belőle ezt szerintem.
-Persze értem, én is hasonló célokat dédelgetek.-igazoltam vissza, hogy értem mire gondol.
Szerintem jól megleszünk Johnnal.
-Szerintem ne foglalkozzunk ma ezzel az üggyel, holnap majd frissen, kipihenve összefutunk és megbeszéljük ezt az egészet. Most viszont menjünk inni.-mosolyogtam el magam. Jó lenne vele dolgozni, jó kis párost alkotnánk.
Majd elindultunk a park melletti kis kocsma felé. Mikor megérkeztünk oda léptem a pulthoz.
-Két hideg sört kérnék!-rendeltem meg a söröket.-John addig keress valami jó kis helyet magunknak.-szóltam oda neki, majd egy nagyobb pénzt tettem le a pultra, jelezve ezzel azt, hogy nem csak ez a kör sör lesz. A sörökre várva körülnéztem a kocsmába, elég népszerű kis hely lehetett, majdnem tele volt. Igaz hogy majdnem csak idős, öreg emberekkel...

Nocsak még közel is van, azt hiszem ez a nap nekem csak is szerencsésen tud alakulni. Megismertem Alexet ami lényegében nagy szerencse és ha minden igaz akkor benne egy jó barátot ismerhettem meg akivel talán sok dolgot végre tudunk vinni.
-Rendben van! Mehetünk is. -mondtam neki, tetszett az ötlet eléggé kiszáradt a torkom ettől a veréstől. Egy jó hideg sör jót fog tenni, hagytam ő menjen előre annyira még nem ismerem a környéket. Nem nagyon akart most az üzletről vagy bármi ilyen dologról beszélni, megértem döntését és tiszteletben is tartom, nem kell elsietni semmit sem.
-Rendben van! Akkor majd holnap megbeszéljük a dolgot.. addig is igyunk!- mondtam nevetve, megérdemlünk mi is egy kis szórakozást. Hosszú utat tettem meg New Yorkból és még azóta ne buliztam egy jót, talán itt van most az ideje, bulizni csak kellemes társaság mellett lehet és erre nekem itt van Alex. Mikor beléptünk a bárba, az első az volt hogy alaposan körbe néztem kik vannak itt nem szeretnék egy New Yorki maffia vezérrel össze futni.. nem biztos hogy nem lenne vérfürdő a vége. De amikor beléptem nem láttam senkinél fegyvert csak a pult háta mögött volt fölaggatva egy régi sörétes puska, de az nem lenne nagy ellenfél az én kis szépségemnek. Alex rögtön a pulthoz siet, hogy megvegye az italunkat. Amikor beléptünk nagyon megnéztek minket de amikor megrendelte Alex a sört akkor már nem figyeltek minket. Tudják nem vagyunk gazdag ficsúrok akik dupla visz-kit isznak. Mikor az ital az asztalra kerül, már a lelkem is jobban érzi magát, kezem a korsóra teszem a korsón látszanak a páracseppek.. ennél jobb talán nincsen is.. na jó a szexet azért egy sörért nem cserélném el, mosolyodtam el.
-Gyere ide Alex, ez az asztal éppen üres. -mondtam neki. Mikor leült mellém oda tartottam a korsómat hogy koccintsunk.
-A fiatalságra- mondtam neki mosolyogva. Mindketten az életünk legjobb időszakát éljük fiatalok vagyunk és erősek erre kell inni. A régi bandámban mindig a kurvákra koccintottunk hát na.. most azért nem akartam erre koccintani. Nem lenne olyan rossz ha egy rendes barátnőt találnék erre, akkor lenne teljesen új életem.

Johnnal leültünk az egyik üres asztalhoz. Az ott lévők nagyon megbámultak minket, gondolom azért mert nem láttak még itt se engem se Johnt. Nem nagyon érdekelt, balhézni gondolom nem akarnak, mivel látják hogy mi sokkal jobb kondiba vagyunk, mint bármelyikük is. Majd emelem fel poharam John pohara mellé hogy koccintsunk.
-És a barátságunkra!-tettem hozzá miután koccantak a poharak. Ennél a két dolognál nincs is fontosabb a világon. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert ugye ott a család, ami együnknek sincs jelen pillanatba, na meg ugye a nők. Az egyik fickó a mellettünk lévő asztalnál nagyon figyelt minket, mintha akart volna valamit.
-Figyelj csak, az a fickó vagy nagyon meleg, mert mióta bejöttük folyamatosan minket les, vagy pedig kéri a verést.-súgtam oda Johnnak egy kis kacajjal fűszerezve. Nem akarok balhézni, de ha megköveteli a helyzet akkor nem vonulok vissza, vagy futok el. Ha kell neki a verés akkor tőlünk megkapja. Jó kis páros leszünk mi ketten John, pont kiegészítjük egymást, segítünk majd a másikon ha kell. Nem hiszem hogy ilyen jött-ment ki fog rajtunk. Úgy döntöttem hogy kicsit megviccelem azt a kukkolót. Kimentem a pulthoz a következő kör sörért, és oda súgom a pultosnak:
-Uram, annak az úrnak ott.-mutattam rá.-kérem vigyen egy erőset a legerősebbikből.-húztam vissza a fejem, majd mosolyodtam el és vittem vissza a két teli "köcsögöt" az asztalunkhoz.
-Na most jól figyelj barátom!-szóltam oda Johnhoz.

» ...Park...
» Városi Park