Purple bar és étterem

Hangulatos kis hely, leginkább egy kávézóra hasonlít.

Szétnéztem egy pár helyen a városban, de nem nagyon találtam melót, vagy már nem vettek fel, vagy épp olyan melóról lett volna szó amibe nem megyek bele. Ahogy tovább sétáltam a városban, megláttam egy helyet, elég hangulatosnak néz ki kívülről, hát lessük meg egy kicsit belülről is. Bementem és oda sétáltam a pultoshoz, majd bele kezdtem a mondanivalómba.
-Jó estét kívánok! A hely tulajával szeretnék beszélni.
- Viszont. Én volnék a tulaj, mit szeretne?
- Hát az úgy van , hogy most érkeztem a városba és munkát keresek.
- A legjobbkor !- kiáltott fel- Szeretne pultos lenni?
- Igen mért is ne.
- A legjobbkor érkezett hölgyem a másik pultost épp egy hete raktuk ki, kábítószert árult a bárba.
-Hát az nem jó.
- Nahát és mikor kezdene?
- Bármikor akár most is.-mosolyogtam
Most jöttek a hivatalos dolgok fizu meg ijenek.
-Rendben Lisha, 12-ig van a műszak majd jövök és benézek viszlát.
- Viszlát főnök.
Király! Már melóm is van, csak jó ötlet volt benézni ide is.
Leültem és vártam, hogy érkezzenek a vendégek

Elég sokat voltam a Purpleban , de nem túl sok vendég fordult meg itt. Így hát egy idő után meguntam, és úgy döntöttem, hogy kicsit szétnézek a városban. Ha már ide költöztem akkor már ismerjem a helyet. Ki sétáltam az ajtón, majd bezártam és mentem is egy kis városnéző túrára.
/Városi park/

Újabb sóhajtás közepette beléptem a bárba. Furcsa volt és pont engem ilyen helyen látni. Nem nekem való hely az ilyen, de mégis leültem az egyik asztalhoz.
Persze vigyáztam nehogy egy itt dolgozó hozzám közelítsen. Ezzel meg is oldottam a problémámat. Halandó a közelemben nuku, de legalább lenne valami társaságom. Szép kellet nekem eljönni otthonról.

Nyugi volt az biztos. Senki sem zavart így jól éreztem magam. Azonban alig maradt időm az órára pillantva meg is állapítottam,hogy haza kéne menni.
Sóhajtottam egyet,majd felálltam és távoztam. Odakint sétáltam még egy kicsit és körül is néztem. Azonban most semmi sem hívott jobban mint a jól megérdemelt szobám.

// Bloody Tears kastély/ 2-es lakosztály mestervámpíroknak//

Gintoki vércukorszintjében nagyon megnőtt a hemoglobin tartalom, így hova máshova vezethetett volna első útja, ha nem egy kávézóba?
Ledobta magát a legelső üres helyre, és a fel is adta rendelését, ami számára a szokásos volt: zöld tea, lehetőleg minél több cukorral, és valami habos sütemény. Miután kihozták megköszönte, és vidáman nekilátott a cukorbombának.

A helység kihalt volt, mikor ide érkezett, és az is maradt távozásáig.
Dolga végeztével kifizette a számlát, és elindult oda, ami ezek után az ő magánkirályága lesz.

//Shadowland erdő / Ursus lakosztálya//

Az első hetem kissé unalmasan telt a purpléban. Nem túl nagy a forgalom. Bár az szent igaz, hogy furcsa emberek járnak ide. Ahogy belépnek az ajtón máris megborzongok, van bennük valami furcsa. A minap is egy tej fehér hajú férfi jött be, ha jól láttam jappán lehet, de ki tudja. Ebben nem vagyok túl tájékozott. De valójában nem is ez a lényeg, hanem a, hogy ahogy belépett kirázott a hideg, mintha éreztem volna rajta valamit. Bár tudnám mi az. Nem ez az egyetlen alkalom és ez zavar a leginkább. Megpróbálok majd nem ezzel foglalkozni, van más dolgom is ennél.

A bár forgata a hétvégi normának teljesen megfelelt, így nem volt meglepő, ha egy újabb vásárló lép be az ajtón. A vásárló nem is, de a személy maga igen. Nem sok távolkeletit látni a környéken, így a társaságból hamar kitünt Gintoki ferde szemeivel.
Mit sem törődve a nézőközönséggel leült szokásos helyére, ami csodával határos módon üres volt, és bevárta, míg az egyik felszolgáló elkéri a rendelését.

Ahogy éppen a szokásos robotot végeztem, megint megjött az a furcsa alak. De nem nagyon néztem őt, nem akartam, hogy hűjének nézzek ki. Csak elvettem egy étlapot, és oda sétáltam a férfi asztalához, majd nagy kedvesen mondtam.
- Jó napot! -mosolyogtam el , bár ahogy felnézet rám és a tekintetünk találkozott, teljesen beleborzongtam.
Átadtam neki az étlapot, majd megvártam míg végig lapozta.
- Mit hozhatok?

A kiszolgálás nem is váratott magára sokáig, hamar megjelent egy Gintokinál magasabb amerikai lány formájában. A lány inkább tűnt céltudatosnak, mintsem jókedvünek, a munka ártalmai...
Az étlapban tudta, hogy hol van az, ami neki kell, általában leghátulra teszik a desszerteket.
Mikor sikerült dönteni, felnézett a lányra.
-Jó napot. Zöld teát kérnék, lehetőleg minél több cukorral, meg egy kékáfonyás pitét.
A lány szorgosan írta a rendelést, visszakapta az étlapot, és Gintoki belefogott a várakozásba, hogy kihozzák azt, amit kért.

Ahogy választott, felírtam a rendelését és siettem is vissza a szakácshoz. Amíg készült a rendelése, csak bambán néztem magam elé és gondolkodtam. Rettentő kíváncsi voltam, mi ez az érzés, mért borzongok bele a tekintetébe. Azon vacilláltam, hogy mindjárt jönnie kell a váltásomnak és talán oda menjek hozzá vagy ne. Ám ahogy ezen gondolkodtam, el is készült a rendelése. Tálcára tettem, majd kivittem az asztalához.
- Jó étvágyat uram. -Ekkor belépet James a munkatársam, hogy leváltson. Gyorsan vissza is siettem a pulthoz, készítettem magamnak egy kávét, majd vissza sétáltam a férfihoz.
- Leülhetek ide? - Mi a jó ég ütött belém! Mi jött rád Lisha. Ám a kíváncsiság annyira hajtott, hogy ha akartam volna sem tudtam volna megállni Meg akarom tudni mi olyan furcsa ebben az emberben.

A lány elsietett a rendeléssel, feladta, majd kisvártatva visszatért, letette, jóétvágyat kívánt és visszatért szokásos őrhelyére.
Gintoki rávetette magát az elemózsiára, ám rövidesen a hölgy visszatért, kávéval a kezében, és megkérdezte, hogy le ülhet-e?
Furcsa dolog, hogy az ember a saját munkahelyén megkérdezi a vendéget, hogy helyet foglalhat-e, még akkor is, ha már nincs szolgálatban.
-Foglaljon nyugodtan helyet.
"Legalább akad társaságom..."

Amikor a férfi azt mondta , hogy leülhetek, kissé megkönnyebbültem. Azt hittem elzavar és azt mondja, hogy hagyjam nyugodtan enni. Le is huppantam, a mellette lévő székre. És bele is kezdtem.
- Örülök, hogy nem zavarom. -mosolyogtam, bár még mindig gyomoridegem volt.
- A nevem Lisha... Lisha torture.
- És önben kit tisztelhetek. - Amilyen gyorsan kihadartam ezt, az is lehet, hogy nem értet meg belőle semmit. De nem tehetek róla, minél hamarabb a bele akarok kezdeni a jó hangulatú beszélgetésbe. Abba ahol már nincs hivatalos hangnem meg ilyenek.

A lány leült Gintoki mellé, majd bemutatkozott. Gintoki enyhén megrémült: Torture? Nem szerette volna tudni, hogy vajon ez a lány az esti műszakot hol tölti, hogy melyik bordéháznak lehet a Csokinéni úrnője, vagy Cicamica dominája.
-Az én nevem Sakata Gintoki... Gin, ha gondolja. Jól sejtem az itteni kultúrában inkább használják a keresztnevet. Odahaza az idegenek inkább vezetéknéven szólítják egymást, meg különféle formalitásokat tesznek utána, de úgy látom ide ez a kultúra még nem szökött be, úgyhogy mellőzhetjük. Amúgy régóta él itt?

Kissé elpirultam, mikor részletezni kezdte, hogy a vezeték nevükön szólítják náluk az idegeneket. De most mit tegyek, én ilyen vagyok és ekkora.
- Igazán örvendek Gin -a szokásos mosoly
- Nem túl rég óta, eddig még csak a lakásomon jártam meg itt. Nem nagyon van kedvem munka után bulizni menni vagy ilyenek. Ezért nem ismerem még a várost. És ön ? Mióta lakik Shadowlandban, mert ha jól emlékszem, csupán a tegnap volt itt, azelőtt soha. Ammm... és honnan jött? - Lisha te idi*ta. Ennél kevesebb kérdést fel se tudtál volna tenni. Most 2 dolgot gondolhat, az egyik az, hogy itt mindenki ilyen, vagy azt, hogy elsőre akivel találkozott, az egy diliházból megszökött liba.
-Elnézést , hogy ennyi kérdéssel bombázom, csak nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

"Egek, ez a lány a szószátyárok úrnője."
-Én csak nemrég érkeztem ide, amolyan a sors szele hozott, ha fogalmazhatok így, és természetesen egészen Japántól jöttem idáig.
A válasz ezekre a kérdésekre egyszerű volt, de hogy miért kérdez egy ilyet valaki egy vad idegentől? Igaz, ez egy más világ, mint a kelet.
"Ilyet mond a lány: felkeltette az érdeklődésemet. Adja isten, hogy ezt csak azért mondta, mert nem sok keletit látni errefelé, mert különben a következő már egy randira hívás lesz."
-Amúgy nyugodtan dobhatjuk ezt a magázós hangvitelt. Én sem olyan rég hagytam abba az iskolaszék koptatását.

-Huh szuper. -megkönnyebbültem
-Nem nekem való ez a beszéd stílus, persze mindig megadom a kellő tiszteletet, de attól még nem szeretem. - És gondoltam ,hogy hűjének néz majd, de akkor is megkérdem, mert nagyon fúrja az oldalam. Ki kell derítenem mi annyira más benne.
- Talán ez a kérdés kicsit furán fog hangzani, de mi van benned..? Egyszerűen megborzongok, mikor belépsz az ajtón, egy enyhe félelem tőr rám. És ezt nem csak nálad érzem, még éreztem 1-2 személyen a városban.

A lány elég különös kérdéseket tett fel, a késöbbiekben ebből még biztosan randi felkérés is lesz.
-Hogy mi van bennem? Hmm... A reggeli szaké, most egy tea, meg egy pite, meg valami furcsa dolog, ami kiváltja belőled a paranoiát. Kétlem, hogy ez szerelem első látásra lenne, mert ha valóban sokmindenkitől megborzongasz, akkor az kicsit túl gyakori lenne hozzá, meg te amúgyse tünsz annak a "meglátni és megszerezni" típusú lánynak, javíts ki, ha tévedek. Amúgy ha letudtál már ülni mellém, akkor nem hinném, hogy félelem miatt borzongasz meg az emberektől. Én nem tudok erre a kérdésedre választ adni, talán majd valaki más, egyszer.

"Mostmár biztos, hogy van más természetfeletti dolog is a városban, a kérdés az, hogy mi és mennyi?" Kétségek közt forogva nem tudta eldönteni, hogy ez a biztos hely a számára, élete további részére, hiszen a lány furcsaságokról beszél, ami egyszerre jó, és rosz. Élnek itt emberek, akik nem tudják, hogy mi más van itt rajtuk kívül.

Gin, kerülgette a témát, azt hiszi, hogy nem veszem észre, hogy nem akar elmondani valamit. Hát akkor aszt hiszem, megmutatom neki, hogy qrv*ra nem tudom feladni.
- Talán ez mind igaz amit mondtál, sőt jó volt a vicc azzal, hogy mi van benned. De meg kell tudnom mi van benned annyira más. A főnökömnél és más vendégnél sem érzem ezt csak nálad meg amint mondtam annál a két másik embernél akik még múlt héten jártak ide. - Ekkor arra gondoltam, hogy akár milyen idegen legyen, csak nem akarná, hogy bajom essen, ezért elkezdtem a másik taktikát, arra az esetre , ha nem mond semmi használhatót.
- Vagy ha még sem árulnád el, el kellene mennem, hogy én magam derítsem ki. Egyedül a sűrű sötét erdőben, veszélyeknek kitéve magam. Meg a Bloody kastélynál, ahol azt a sok furcsa hangot szoktam hallani. Talán a mai nap az utolsó, hogy én szolgálom ki. - hehe megspékeljük még egy őszinte kislány, szinte sírok arckifejezéssel és kész is. Hogy lehetek én ilyen szemét, kíváncsi vagyok, hogy reagál.

Kis híján félrenyelt, Lisha most vagy nagyon elszánt, vagy csak öngyilkos akar lenni.
"Bloody Tears kastély? Furcsa hangok?"
-Igazából én sem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal, annyit tudok, hogy van a világban egy-két olyan dolog, amit nem lehet egyszerű tudománnyal sehogyan sem megmagyarázni, és szerintem amíg nem tudod, hogy ezek az emberfeletti dolgok ártó szándékuak-e, addig nem érdemes jobban belemártanod magad. Biztosan lenne valaki, akinek hiányoznál, ha netalán eltünnél, vagy... megváltoznál... Mesélj erről a Bloody Tears kastélyról nekem egy keveset, kérlek.

"Ha az elöbb a poénkodás nem használt, talán majd most a tématerelés fog, bár nem is annyira tématerelés. Félő, hogy ez a kastély furább, mint én magam."

-Valóban és kinek hiányoznék.... talán neked -kuncogtam
- Na jó csak poén, de mik azok az emberfeletti dolgok, mert ne hidd azt, hogy bármit elmondok, ha nem világosítasz fel. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy mik ezek a dolgok és hogyan lehet ellenük védekezni és , hogy neked mi közöd van az egészhez. Amint ezeket elmondod , felvilágosítalak a Bloody kastélyról. Vagy te nem tudsz meg semmit és én meg kutatok a sötétben.. -talán túl lényegre törő voltam, de kíváncsi vagyok, és tudnom kell ha valami veszély leselkedik rám.
- Sajnálom, hogy ilyen tolakodó vagyok, de jobb tudni és felkészülni, mint félni és elpatkolni. - Mosolyogtam.

*Sóhaj* "Ezt a lányt semmivel sem lehet eltántorítani a céljaitól."
-Igyekszem elmondani amennyit tudok. A világban nem mindenki az, aminek látszik, vagy lehet, hogy pont az. Én azért jöttem ide, hogy ne érezzem magam kétségbe esve, ahonnan jövök, ott van mindkettőből, de itt, mintha itt csak olyan személyek vannak, akik nem azok, amiknek tűnnek. Hogy mennyire változatos a paletta, magam sem tudom, de félek, hogy ez a titok nem fog sokáig váratni magára, és hamar leleplezi önmagát. Amúgy meg biztosan a Chi-m az, ami zavarja a belső érzékeidet, tudod, a lelki energiáim. Amúgy, ha tolakodónak tartod magad, akkor fogd egy kicsit vissza, és szerintem nem kerülsz sose a vadász, és a prédája közé.

-Valóban... Jó tudni, szóval te mi is vagy tulajdonképpen. Lehet, hogy nem úgy nézek ki, de elég megértő tudok lenni. Na meg , hogy ne mond, hogy én nem mondok semmit, ezért elmondom. A Bloody kastély felől éjjelenként sikolyokat szoktam hallani. Már kiskorom óta hiszek minden babonában meg ilyesmik. Ezért mindig is kicsit zizinek tartottak. És mik lennének azok amik nem annak tűnek mint amik. Esetleg vámpírok, tündérek , boszorkák, vérfarkasok, vagy simán csak gonosz emberek akik nagy helyen érzik magukat.?

A lány minden egyes mondatával egyre furcsábbnak tűnt. Biztosan többet tud annál, amenynit elmond.
-Éjszakánként sikolyok egy kastélyból? Hm... Lehet csak kísértetjárta a hely, szellemek léteznek, ez sose volt titok, valaki elhiszi, valaki nem, de hogy mi minden más tanyázhat ott, azt én nem tudhatom. Azt sem, hogy mi minden más tanyázik még a városban, de legjobb az, ha mindent ugyanúgy folytatsz, mint eddig, akkor biztosan nem ér bántódásod. És hogy én kivagyok? Csak egy szerencsétlen távoli utazó, aki minden rongy melót elvállal, csak azért, hogy megélhessen... ha szeretnél bérelni egy magamfajta ezermestert, csak szólj.

-Tudom, hogy többet tudsz, mint amennyit elmondasz. De ha nem tőled, majd mástól. De nem tudok belenyugodni ebbe. Amúgy meg azon kívül, hogy nagy dumás vagyok, és alig engedlek szóhoz, eléggé bírlak. De ne vedd szó szerint, lehet úgy már nem bírnálak..- nevettem. Tudtam, hogy valami van a háttérben és ki is fogom deríteni , hogy mi az. Lehet, hogy ezzel veszélynek teszem ki magam, de nekem már úgyis mindegy. Itt úgysem hiányolna senki, maximum a főnök.