Purple bar és étterem

"Ez a lány valóban elszánt, és isten tudja milyen messzire fog elmenni, hogy megtudja azt, amit akar. Lehet még él is a nevével, és majd megkínoz, hogy megtudja, amit tudni szeretne."
Ám a hirtelen téma váltás végre könnyedséget sugárzott a levegőbe.
-Nem érzem, úgy, hogy belém folytottad volna a szót, és örülök, hogy kedvelsz, de szerintem néhány butaság miatt nem kéne veszélybe sodornod magad, nem hiszem el, hogy nincsenek itt barátaid, akik ne keresnének, meg az élet még elötted áll, gondolom nem egész életedben akarsz itt dolgozni, vagy lehet tévedek.

-Nem tévedsz. De valóban itt rajtad meg a főnökömön kívül senkit sem ismerek. És örök életemben szerettem a kalandokat, a veszélyes dolgokat. Na meg már rég volt bármiféle izgalomban részem. Talán az hogy megismertelek, ez egy pozitív dolog. Az első. -mosolyodtam el. Az az enyhe félelem meg gyomorideg, szépen lecsendesedett, már nyugodtan tudok beszélni.
- Remélem nem érezted magad kellemetlenül a kérdéseimtől.

-Még ha kevés is az ismrettséged a városban, az sem jelenti azt, hogy nyugodtan öngyilkos lehetsz... (Most biztos olyan vagyok, mint egy lelki segély szolgálatos: "Ne dobja el az életét, nem éri meg, még oly sok szép dolog vár önre!") Amúgy, hát nem tudom, hogy ezt el kéne egyáltalán mondanom, meg értelmezed úgy, ahogy akarod... de ha egyszer, majd hosszasabb ismeret után... ha még mindig unalmas és negatív az életed... talán tudok mutatni valamit, ami színt és kalandot visz az életedbe, de addig is, ezt ne fejtegessük jobban, minek is? Legyen meglepetés, hogy mi az. Amúgy nem érzem kellemetlenül magam a társaságodban, csak mikor rádtörnek ezek az öngyilkos félmásodpercek. Még biztos bejön majd jópár érdekes kuncsaft az ajtón, akivel elbeszélgethetsz majd.

"Na rendben van, ha eddig nem nézek lököttnek, most biztos annak fog, biztos azt fogja hinni, hogy valami ágy-kalandra akarom elvinni. Akkor viszont lehet nem ütödöttnek néz, hanem perverznek, mindjárt kapok egy akkorát, hogy az asztal lapja adja a másikat. Istenem... nincs menekvés."

Gin válaszán elmosolyodtam.
- Rendben. De remélem elég jó és színes lesz az a valami. Egyébként nem akarok öngyilkos lenni, csak simán hiányzik az izgalom az életemből. Nézz csak rám egy bárban dolgozom, és vendégekkel beszélgetek. Bár a mai napom mégsem volt olyan egyhangú. - Pirultam el.
- És kösz a lelki fröccsöt. Kedves tőled, hogy egy zakkant csajnak aki csak úgy letámad a kérdéseivel ennyire normális és rendes tudsz lenni. ( Na jó nem vagyok zakkant, de úgy nézőterem ki mikor csak úgy lerohantam a kérdéseimmel. Lehet azt is hihette, hogy mindjárt kicsalom és valahol megerőszakolom. - Kuncogtam halkan)

-Szívesen teszem az egészet. Nekem is te vagy az első ismerősöm itt, és... nekem is szürke lenne az életem barátok nélkül. Ha gondolod, majd gyakran bejárok ide, bár lehet én se tudok majd mindig, azért valamiből kell a számlát fizetnem nekem is. A két szép szememért senki se fog semmit sem adni. Meg azért még én is fel szeretném térképezni a környéket: hova érdemes menni, hova nem. Tudod hogy van ez, vagy akár idegenvezetősködhetsz is a számomra, ha úgy érzed, hogy jártas vagy már a környéken.

- Hm ez jól hangzik. Szívesen mennék veled szétnézni a városban váltás után. De előre szólok , hogy nem vagyok jártas a helyen, de még viccesebb, ha együtt fedezzük fel a helyet. Max bemegyünk egy nigger klubba, és lepuffantanak.- nevettem.
- De erről jut eszembe, lehet, hogy barna vagyok, de nem vagyok nigger. Ezt le akartam szögezni. Egyénként meg hol laksz? Melyik negyedben?

-Ne aggódj, nincsenek rasszista nézeteim, persze nem venném jó néven, ha afró-amerikai megpróbálnának lelőni, csak azért, mert más színű a bőröm. Amúgy sejtettem, hogy nem vagy feka, nekik van egyfajta érdekes akcentusuk, gondolom te csak szoláriumbarna vagy, ne vedd sértésnek, ha nem vagy az mégse.
-Hogy hol lakom? A kertvárosban, a város peremén, valami erdős résznél van egy kis házam, nem nagy szám, két-három ember még kényelmesen elfér ott. ÉS te hol laksz? Albérletben, esetleg?

-Igen . Itt nem messze a bártól. Tudod a belváros pörgésében. Bár ez a nagy pörgés nagyon unalmas. Ám a te lakhelyed jól hangzik. Egyszer meg kell hogy látogassalak. Na mit szólsz. És elmehetnénk egyet sétálni az erdőben. Már gyerek korom óta nem jártam erdőben, bár nagypapám favágó volt és erdő mellett lakott. -mosolyogtam
- Na és akkor mit szólsz..

-Felőlem meglátogathatsz, ha gondolod, de nem hinném, hogy túl jó ötlet lenne épp az erdőbe járkálnod, ha szörnyetegek vannak a Bloody Tears-ben, akor kétség kívül az erdőben is vannak. De gondolom azért valamelyest elönyös, hogy ilyen közel laksz a munkahelyedhez, nem kell sokat gyalogolnod, mire ideérsz, meg a tömegközlekedéssel sem kell bíbelődnöd.

-Valóban nincsenek illyes fajta problémáim. De ha valóban olyan veszélyes arra, akkor mért költöztél oda. Így bármikor bajod eshet. És hát...aa.. az .. nem lenne jó. -néztem a földet.
- Mert eléggé megkedveltelek , meg te vagy az egyetlen barátom is , és na nem akarlak elveszíteni ilyen hamar.

-Oh, engem igazán nem kell féltened, tudok én magamra vigyázni, meg majd úgyis találsz még magadnak barátot, a végén még úgyis jelentéktelen számba megyek nálad, aztán majd a nevemre se fogsz emlékezni.

- Oh lehet, hogy találok még barátokat, de nem felejtem el az első Shadowlandi barátom. És nyugi nem felejtem el a neved se Gimoki..nem nem várj..Gintomi...nem is. Hogy is van arra a piára hasonlít. Ja megvan Gintonik..ah ez sem az...áj csak meg mar itt is van. -Szinte nevetnem kellett, mikor láttam Gintoki arckifejezését.
-Na jó csak vicceltem. -nevettem el magam
-Persze, hogy tudom a neved Sakata Gintoki. -mosolyogtam... de azt hiszem az inkább vigyor volt.
-Egyet nagyon is tudnod kell rólam nagyon jó a memóriám. Na és ha neked nem veszélyes a hely akkor majd én is túlélem, ha egyszer elnézek arra.

A lány ahogy ide-oda kapkodott a kitalált és átköltött nevek után inkább festett ütődöttnek, mint humorosnak, Gintoki arckifejezése tökéletesen éreztette, hogy mit gondol, de nem is igyekezett eltitkolni azt.
-Örülök, hogy jó a meróriád, de látom tényelg nem tudlak attól visszatarni, hogy meglátogass engem. Mondjuk, ha mégis meglátogattál volna, még akkor is, amikor még tiltottalak, akkor sem zavartalak volna el, azért annyira szemét nem vagyok.

-Jah az a jó. Egyébként nem tudom mitől, lehet, hogy frontváltozás, de olyan jó kedvem lett. Kéne ide még valaki. Vagy elmenni valamerre. -Valamiért nem akartam visszafogni magam, mert ha Gin tényleg a barátom lesz akkor azt kell lássa milyen vagyok valójában, nem azt, hogy milyen jól színészkedek.
- És mond csak te eredetileg ilyen hallgatag, bölcs típus vagy, vagy csak nem szereted nyilvánosan mutatni hogy milyen is vagy.

-*Felnevet* Hallgatag, bölcs típus? Kérlek, én vagyok Buddha, nem látod mekkora hasam van? Amúgy eléggé fura vagy, az imént még félig anti-szociális voltál, hogy nincsenek barátaid, most meg hirtelen keressünk még valakit, akit bevonunk? De énfelőlem mehetünk járkálni, meg maradhatunk itt is, gondolom nem annyira kihalt ez a hely, hogy nem jár ide a kutya sem... valaki csak leül majd ide közénk.

-Hát na.. még én sem tudom milyen vagyok, mikor milyen. De az az egy biztos, hogy imádom a veszélyes helyzeteket. Amikor kisebb voltam minden hülyeségben benne voltam. Volt elég olyan dolog az életemben amibe jól bele üthettem volna a bokám, de látod, még mindig itt vagyok és kutya bajom sincs. Ami azt illeti a veszély az adrenalin, az való nekem. -nevettem
- Egyébként meg nem úgy mondom, hogy most lépjünk le, hogy keressünk barátokat, hanem csak jó lenne megismerni még pár embert vagy mit.

-Na hát ha imádod a veszélt, akkor felőlem kinézhetünk az erdőbe is, ha gondolod. Nekem is körül kéne néznem még arrafele, ahol lakok. Persze csak ha tényleg nem félsz. Mellesleg meg biztosan találunk ott olyan embereket, akiktől... megborzongasz, mint tőlem.

-*kincog* Éppen azért szeretnék oda menni, és bárhogy is kérlek, szeretném, ha mégsem mondanál nekem többet erről a dologról. Érdekesebb lesz , ha én magam jövök rá a dolgok nyitjára. Na meg igazán örülök, hogy benne vagy abban, hogy meglátogassalak, de nem most jó, mert még lesz itt egy kis dolgom.

-Gondoltam, hogy nem érsz rá mindig, de most hogy jobban belegondolok, talán nekem is vissza kéne térnem az otthonomba... tudod, én amolyan ezermester vagyok, és sose tudni mikor keresnek fel valami munkával. Nahát, akkor, majd még visszanézek, és beszélgetünk, vagy felkereslek otthon, vagy ha gondolod, és adrenalinra hajtasz, akkor megkereshetsz engem is az én házamban. Addig is: Viszlát!

//Shadowland erdő / Ursus Lakosztálya//

- Rendben, a mielőbbi viszont látásra- búcsúzás képen adtam neki egy puszit, amit szemel láthatóan furcsállt Én meg nagyon élveztem , hogy kisit elpirult. Majd el is ment. Na rendben, akkor vissza a munkához, jobb lesz ha minél hamarább végzek. Felálltam az asztaltól és vissza mentem a pult mögé.