Név: Ariane Wolnoth
Nem: Nő
Kor: 300
Faj: Vámpír
Rang: -Mestervámpír
Megnevezés: - Mestervámpír
Jellem: Jellemét nem lehet könnyen kiismerni, mindenkivel más, ki mit érdemel. Amúgy alaptvetően igazán határozott, tudja, mit akar elérni az életben, s ezt a célt bármi áron véghez is viszi, akár erőszak által is. Egyébként a természete nem agresszív, inkább nyugodt, de természetesen ez néha csak látszat, az akaratosság ott lappang benne, és az, hogy ki akar emelkedni a többiek közül, ezért fontosnak tartja a versenyszellemet, és ez is azt bizonyítja, hogy rettenetesen kitartó. Kissé önző, élvezi az életét, s azért, hogy jól érezze magát, bármit képes véghez vinni. Szereti a körülötte lévőket szédíteni, emellett nagyon makacs, néha még amellett is kiáll, amiről tudja, hogy nem teljesen igaz. Nem rasszista, senkit sem ítél el a mássága vagy a faja miatt (igaz a farkasokat gyűlöli, de ha akarná – márpedig nem akarja – sem tudná megkedvelni őket – bővebben az múlt részben! ), akár egy angyalt is meg tud kedvelni, fő, hogy az se ítélje el a lányt. Úgy bánik az emberekkel, ahogy azok megérdemlik. Ha barátokról van szó, nem utasítja el az emberek társaságát, nem akar mindneképpen magányba burkolózni, viszont igaz barát csak az lehet számára, aki már bizonyított előtte, de akit annak tekint, azért bármit megtesz, még az életét kockáztatva is.
Kinézet: Nagyon hosszú, fenékig érő, sima ébenfekete haj, amit szinte mindig kiengedve hord, mert büszke rá, és bátran mutogatja. Teste kellően vékony, inkább sportos és erős, mint törkény, de ez kell is, hisz’ szereti megmutatni erejét, ha elfajulnak a dolgok... Szeme nagyon sötét barna, pupillájával majdhogynem egyforma színű, így olyan, mintha fekete lenne.
Múlt: Hideg, fagyos, téli délután volt mégis mintha este lett volna. Az erdő, és az idő járás miatt sötét volt. Ariane (mint mindig) most is az udvar hátsó részében volt, a gumiabroncsból kialakított hintában ült, ami egy hatalmas és erős fára volt felkötözve. Folyton kijárt ide olvasni vagy csak úgy gondolkodni, mert se barátai, se családja nem volt igazán. Árva volt, örökbe fogadták. Ezen a fagyos estén viszont nem úgy alakultak a dolgok, mint eddig. Az unalmas, monoton napokhoz ezt közel sem lehetett hasonlítani.
„Farkasok. Mindenütt. Ha kinézek az ablakomon, mikor a házi feladatomat írom, ha leugrok a boltba, a fák mögött, vagy ha éppen hintázom, a farkasok ott vannak. Néznek azokkal a gyönyörű, szemükkel, és végig mustrálnak a vérfagyasztó tekintetükkel. A pillantásuk hívogat, arra készett, hogy odamenjek hozzájuk, de az eszem tudja, hogy ez nem jó ötlet. Nekem oda sem kellett mennem, maguktól elhívtak..”
Mozgásra lett figyelmes a jobb oldalán, mire letette könyvét, és gondolkodás nélkül odapillantott. Semmi, csak unalmas, egyhangú, hóval borított fák, és.. farkasok.Mozgásra lett figyelmes a jobb oldalán, mire letette könyvét, és gondolkodás nélkül odapillantott. Semmi, csak unalmas, egyhangú, hóval borított fák, és.. farkasok.”
Az állatok leráncigálták a lányt a gumiabroncsról, s addig vonszolták, míg a sűrű erdőbe nem értek. Ott cibálták, lökdösték, s a lány kétségbeesésében megszólalni sem tudott. Az állatok lehelete párafelhőt varázsolt a levegőbe, s meleggel árasztotta el a lányt, mi elég furán esett a dermesztő hidegben. Sürgette valami, tudta, hogy kéne ez ellen tennie, érezte, hogy ki akar belőle törni valami.
„Vér. Mindenütt. A kezemen, a hajamon, az arcomon, a számban. Torkomból mély, veszedelmes hörgés tört fel, s már mást sem láttam magam körül, csak tetemeket. Ellenállhatatlan, édes illat lengett körbe, éhesebbé tett, elködösítette az elmém. Nem a holt testek hoztak lázba, ugyan.. - hanem a Vér!”
Ariane soha többet nem ment haza. Se testvére, se igazi szülei - ugyan kihez? Az iskola sem érdekelte többé, eddig is jeles volt mindig felülemelkedett mindenkin. Ezentúl remete módra élt, járta a világot, kutatott innen-onnan, mi is ő valójában. Évek múlva már kívülről fújta mi ő, mit csinálhat, és mit nem. Vámpír volt. Az emberek között sok legenda keringett róla, de inkább veszedelmes horror történetek, mint esti mesék gyerekeknek.
Egy nap egy városba ért. Nem különbözött sokban a többi helytől. Koszos, zsúfolt, zajos. De de nem csak emberek, más lények is éltek itt. Shadowland.. Tudta, itt kell maradnia. Mert itt be tudna illeszkedni, nem úgy, mint máshol.
(Hiába írtam a történetem E/3-ban, a játéktéren E/1-ben fogok írni!)
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
Szer. 03 Júl. 2013, 19:51 by 
Tárgy: Ariane élete 
