Név: Charles Montgomery
Becenév: Chuck
Nem: Férfi
Kor: 21
Faj: Véroroszlán
Rang: -
Átváltozott forma: Hatalmas, narancs/okkersárgás beütésű oroszlán.
Külső: Magas, szálkásan izmos teste van. Haja világosbarna, sokat ad
külsejére. Szemei kékek, arca enyhén borostás. Öltözéke mindig laza, bár ha kell előveszi elegáns oldalát is.
Különleges ismertetőjegy: Tetkó a karján.
Jellem: Barátságos, jó humorú srác. Ha akarná sem tudná megbántani az embereket. Szeret titokzatos lenni, de mindig őszinte. Sosem hazudna senkinek. A lányok terén nem egy nőcsábász. Inkább a tartósabb kapcsolatokat kedveli. Nem szokott bunkó lenni, csak ha muszáj. Nagy az az önuralma, nehezen lehet felbosszantani.
Foglalkozás: Zenész, MM Gitárstúdióban
Előtörténet:
Mondhatni nem is oly rég születtem. 1990-ben jöttem világra Shadowlandben. Ennél fogva nincs is túl izgalmas múltam. Gyerekként elég rosszcsont voltam. Mindenbe beleütöttem az orrom, mindenkit piszkáltam, mindig útban voltam. Így kerültem bele egy elég rossz társaságba is. Azt el kell mondanom, hogy már véroroszlánként születtem. Persze ez csak első átváltozásomkor derült ki, mikor is majdnem megöltem egy srácot. Tizenkét éves voltam és hát...még nem olyan higgadt, mint most.
Foci edzésre jártam, mivel nagyon gyors voltam és élveztem, hogy jobb vagyok a többieknél. Szóval épp onnan tartottam haza és nem...sokan csíptek a suliból. Kevés barátom volt, mert mindenben jobb voltam. Az egyik gyerek utánam jött és egy vascsővel fejbe vágott. Elterültem a földön, de éreztem, hogy egyre csak nő bennem valami. Mintha valami a felszínre akarna törni, ami eddig el volt zárva. Átváltoztam és meg is haraptam, majdhogynem meg is öltem. De nem, csak olyan lett, mint én. Anyámék kiborultak, mikor hazavittem véresen és megkérdeztem mit csináljak vele. Felnevelték, de mikor tizennyolc lett elutazott. Talán nekem is ezt kellett volna tennem. Mindegy.
Én középiskolát is végeztem, viszont az egyetemet elhagytam a második év után. Már nem érdekelt az egész. Zenész akartam lenni, mikor megismertem Maxet. Azt terveztük, hogy veszünk egy kisbuszt, berendezzük és bejárjuk vele a világot zenélgetve, turnézgatva, azaz híresek leszünk. Persze mint gondolhatják nem lett belőle semmi. Én elköltöztem otthonról, mert hát még se lakjak már együtt a szüleimmel még most is. Bár a kapcsolatot tartom velük, nem túl jó a viszonyunk. Inkább csak azért beszélünk, hogy tudjuk él-e még a másik. A lányokkal úgy vagyok, hogy több futó kalandom is volt már, de az igazit még sosem találtam meg. Egyetlen nagy szerelmem volt, de rájöttem, hogy nem megy nekünk, ezért most megint szingli vagyok. Egy lakásban élek nem messze a stúdiótól, ami a Maxé, de együtt üzemeltetjük. Esténként gyakran lépünk fel ott, bár a közönség sorai elég szegényesek. A buszos álmomról még mindig nem mondtam le és remélem egyszer lesz annyi pénzem, hogy megvalósíthassam...