Stefan Démon Naplója

Kedves Naplóm általában így szokás kezdeni de ezt valahogy nem így szeretném kezdeni, ahogy mások mert ez egyedi lesz. Amiről mások nem tudhatnak és senkinek kezébe nem kerülhet. Csak is a halálom után.

Megérkezésem Shadowlandbe

Megérkezésem után nem sokára meg is választottak a démonok fejedelmének mindenki be hódolt nekem. Így hát én lettem a démonok királya. Evvel felelősség is jár de meg tudok birkózni. Van már elég tapasztalatom hozzá hisz éppen nem most jöttem a világra. A lakhelyem a démon palotában van. Eddig nem került démon királynő de van egy nagyon esélyes jelölt. De ki tudja, hogy mi fog történni még de majd lesz valami. Egy parancsot már kiadtam Ivynek de ha ő lesz a démon királynő akkor le fogom venni a terhet a válláról. Persze ha csak ő is úgy akarja, mert has szívesen csinálná akkor nincs ellen vetésem. Nagyon tetszik itt nekem szerintem pár száz évig itt maradok ha nem örökre. Még nem volt konfliktus más fajokkal de remélem nagy nem is lesz. Mert akkor én is ki fogom venni a részemet. Mert minden egyes démonért ki fogok állni. Persze ha rosszat csinál akkor el fogja nyerni méltó büntetését. De ha meg támadja egy vámpir vagy egy angyal akkor biztosan tudom, hogy meg fogom torolni. Jól viselkednek még az ifjoncok is de tudom, milyen érzés fiatalnak lenni folyton csak a bajba keverednek. Erre már föl vagyok készülve de azt mondják ha a büntetés észt ad nekik. Abban részük is lesz ha szabályt szegnek.

Jó vagy Rossz

Ez a két dolog eldöntése sokat szerint nagyon könnyű dolog mert vagy ilyen vagy olyan. Pedig ez nem így van mert minden a helyzettől függ.
A világon vannak gonoszak és jók. Minden emberben pont úgy benne van a gonoszság és a jó is. Vannak akik ezt nem merik beismerni, nincsen olyan ember akinek ne lenne gyenge pontja. Ennek bizonyítására példának én is jelentkezhetnék.
Engem is csak úgy tudnak bántani ha szeretteimet bántsák. Így történt a szüleim halálával is mert amikor megtudtam haláluk hírét. Nagyon összetörtem, nem akartam látni senkit, szívemben csak a gyűlölet élt. A fájdalmat legkönnyebben gyűlölettel lehet túl élni.
Így tettem én is Szüleim gyilkosát kerestem és végül meg is találtam de akkor fejét vettem a tétéért és pedig azt jogosan tettem.
A bűnös halála némi képen enyhített a szívemen, de már többé sosem tuja senki kivésni belőlem a gonoszságot és a gyűlöletet.
Egyben képes a szívem érezni jót is mint amikor Ivy iránti szerelmem az mert a szerelem az jó dolog.
Legalábbis sokak szerint, de néha el gondolkodom azon, hogy ez az érzés talán nem gyengít meg engemet túlságosan. Mert azt a titkot nem csak én tudom, hogy ha valakit meg akarunk bántani azt a legjobban a szerettein lehet a legjobban elérni.
Ezt az ellenségeim is tudják, de szerencsére Ivy ez alatt nem kell féltenem mert ő erős lány.
Most már egy folyamat is elkezdődött az angyalokkal való harccal nem tudom, hogy helyesen döntöttem-e avval az elrablás dologgal de nagyban úgy tűnik ki, hogy igen. Mert a gonosz jelenlétét meg kell erősíteni a városban ha már a vámpír királynő azt nem teszi meg.
Mert egy szép napon azt láthatja meg, hogy fel lázadnak ellene az emberek és azt pedig sem az angyalok ki nem fogják, hagyni azt az alkalmat.
De ez az ő döntése látszik, hogy nincsen férfi a kastélyban és egy nő kezében van az irányítás.
Nagy döntések előtt állunk azzal kapcsolatban, hogy vajon mi legyen ebben az ügyeb de csak is akkor lehet béke ha személyesen le jön az angyal király és bocsánatot kér feslett felesége beszéde miatt.
De szerintem ezt nem fogja meg tenni ez a cselekedet tőle nagy „Jóra” vallana tőle.

Átok vagy Áldás

Újra írok a naplómba amit nem nagyon reméltem, hogy megtehetem döntések sorozatait rontom el életemben. Olyan döntéseket hozok amit nem szeretnék legutóbbi rossz döntésemből egy csöppség jött a világra.
Ami nem éppen bánok mert még sok hasznát vehetem annak a gyereknek csak, hogyan egy angyaltól. Hova nem tudok lesüllyedni? Nem szabadott volna ezt a döntést hoznom meg kellet volna ölnöm Zoeyt amint csak tudom. Most viszont már nagyon is késő viselnem kell döntéseim súlyát és következményeit.
Gondolataim kavarognak fejemben nem tudom, hogy mit kellene tennem ebben a helyzetben. Ezen gondolkodom már három napja és még egy jó ötlet nem jutott eszembe.
Minden eszembe jutott csak azt nem tehetem meg a legegyszerűbb az lenne befalaztatni őket és nincsen több baj csak azzal az a helyzet, hogy gondolom Mizráel tudomást szerzett arról, hogy itt tartózkodik Zoey és keresné.
Ez tett ezért is nem tehetem másrészt meg nem szeretném megölni egyikőjüket sem. Vissza térek a sötétséghez és a gyilkossághoz nem kell nekem a fény és a jóság.
Minek az nekem? Gonosznak születtem és gonoszan is fogok meghalni egy két ember megkínzása talán megtenné a dolgot, hogy újra gonosz erőmre kapjak. Ezt is fogom tenni ki élem az embereken gyilkos ösztöneimet nekem az égvilágon senki nem parancsol.
Én vagyok a Pokol Ura a gonoszak Istene. Viszont erre az angyal problémára is kieszeltem egy okos tervet amit véghez kell vinnem.
Gondolom ha annak idején Lucifert ahogy letaszították a menyből úgy most is le tudják taszítani Zoeyt.
Tudom is, hogy mi lenne a legnagyobb bűn amit meg kellene tegyen, hogy letaszítsák, ezzel megoldódna egy hatalmas gondom is. Csak valahogyan arra kell rávennem, hogy ölje meg saját gyerekét.
Ezt viszont nehéz lesz, de viszont semmi sem lehetetlen. Egy kis démoni ital és azzal már annyira le is gyengül, hogy kövesse utasításaimat igaz, hogy egy kicsit veszélyes a dolog mert amikor megissza az italt akkor közvetlen meghal és csak az ital elmúlta után tér vissza az életbe.
Akkor kellene rávennem a holt lelkét, hogy megölje saját gyerekét. A cél szentesíti az eszközt. Ez a párnap alatt ez az egyetlen olyan ötlet ami eszembe jutott nekem a többi csak félmegoldás és az pedig semmire sem jó.