Démon Király Palotája

Itt tartózkodik a démon király és a démon királynő.
Démon Király: Stefan Ludger.
Démon Királynő: -

Megérkezvén a palotámba tudtam, hogy innen fogom majd kormányozni a Démonok birodalmát de ez végre méltó poszt hozzám. A kardomat mindig a hátamon van egy aranyozott tokban hisz ez a kard hozza nékem az erőt. Csak kár, hogy ebben a palotában egyedül vagyok na meg néhány néhány szolga akik az én kívánságaimat lesik. De nem szeretem hogyha tiszteletlenek velem ezért a tettért halállal büntetem őket. Most még nem érkezett semmi olyan ügyem amelyet el kellene intéznek de nem hiszem, hogy le megyek a városba mert nem megyek ki a por néphez. Általában meg vagyok emberi táplálékkal is de a víz helyet jobban szeretem inni a vért. De mi démonok mindent elfogyasztunk ami ehető. Az egyik szolgámmal a háló szobámat nem mintha most használatba szerettem volna venni de úgy szeretem ha készen van. Majd kell be szereznem végre hajtókat is akik segítenek a munkám elvégzésében és segítenek a démonok kordában tartásában hisz nem mindenki tartja be a szabályokat de amikor meg érkezik egy démon az lesz az első hogy megmondom a szabályaimat és vagy be tartja vagy börtönbe kerül mert itt van hely ahová be tudnám zárni. Onnan pedig csak az én engedélyemmel tudna ki jönni és nem vagyok valami megbocsátó típus. Addig is leülök a trónomra, hogy várjam míg érkezik valaki közben pár szolga szórakoztat engem táncával és előadásával.

A szolgák meg üzenték nekem hogy egy új démon érkezett ide mivel én vagyok a Démonok vezetője tehát kell beszélnem vele. Ide hívok egy szolgát, hogy diktáljak le neki egy kis üzenetet az új tagnak. A szolga hoz egy tollat és egy papírt. Mikor végzett akkor el küldöm, hogy a levelemet vigye el az új tag lakosztályába. Lassan ki is ballag a szolga szeretem a szolgákat nem bánok én velük rosszul ha nem érdemlik meg. De a tiszteletlen szolgákat azonnal megbüntettem. Büntetésük a tiszteletlenségüktől függ a legsúlyosabb büntetés a halál vagyis lefejezi őket a hóhér. De ez a szolga az egyik kedvencem John általában ő szokta intézni dolgaimat.

Lassú léptekkel haladtam a palota felé, hogy találkozzak védencemmel, egyben a királlyal. Meg akarja ismertetni velem a szabályokat... mintha nem tudnám, de azért jó újra hallani őket. Lehet, hogy valami újat is fog kérni, vagy mit tudom én! Ő a király, nem de? Na azért... Nem töröm ilyen apró dolgokon a fejemet, semmi értelme. Ha talán egy feladatot ad nekem, büszkén vállalom, csak ne legyen valami ostobaság, azt nem szeretem.
Végül a hatalmas faajtókat, egy lökéssel kinyitottam, s egyből a terem közepében találtam magam. Előttem pedig, nem más, mint a király üldögélt kegyesen. Értelmetlen arccal léptem eléje, s kecses módon letérdeltem. Fejemet lehajtottam, s hajam zuhatagként zárta ki a külvilágot. sikeresen a padlóba szúrtam a kardot, de nem nagyon érdekelt, hogy nyomot hagy, azon támaszkodtam míg így szóltam védencemhez.
-Hívatott Úram...-mondtam hidegen, s nem néztem rá, hanem továbbá is a padlót méregettem unottan.

Be lépet egy fekete hajú szépség a palotámba nem tudtam, hogy ki lehet. Ekkor rá eszméltem ki lehet. Ez lehet az új démon le ereszkedett a földre. Ez nagyon jó mert látom, hogy van benne tisztelet és ez nagyon jó. Ekkor megszólalok a lányra nézve.
– Emelkedj föl.
– Ülj csak le-mondtam a lánynak miközben az ülőhelyre mutattam.
– Na szóval akkor kezdjük a legelején.
– Gondolom már tudod, hogy én vagyok a démon király.
Mondtam miközben a lányra néztem. Úgy szeretem ha látom akihez beszélek és a szemébe tudok nézni.
– Nekem csak egyetlen egy fő szabályom van amit sosem szeghetsz meg a feljebb valódat tisztelned kell.
– A többi szabályt már azt hiszem tudod hisz látom rajtad, hogy tapasztalt vagy.
Mondom a lánynak hisz elég fejlett és tapasztalt ahhoz, hogy a többi szabályt ne keljen fel soroljam neki. Biztosan kívülről tudja már az egészet és ezért nem is nyaggatom tovább.

Teljesítettem parancsát s felálltam, gleccserkék szemeimet övébe mélyesztettem, nem mintha gyilkolni akartam, csak megmutatni a tekintélyem. Mikor helyet kínált, örömmel elfogadtam, s leültem vele szembe. Egyből nekifogott a dolgoknak, nem teketóriázott, szóval megkedveltem ezért... azért ne túlozzunk, csak tiszteltem annyira, hogy ne legyek undok, s megkímélt az unalomtól. Miközben ő beszélt én a kardomat nézegettem, szép éles, és fényes.. ahogyan az lennie kell. Mikor befejezte mondókáját, éles tekintettel néztem rá.
-Szóval egy szabály? Könnyű lesz.-mondtam szimplán majd, hogy ne tűnjek unalmasnak szóra firtattam újra védencem.
-Valami ellenséggel állunk szemben, hogy tudjam mire készüljek.-kérdeztem felemelt szemöldökkel, miközben arcát pásztáztam, sok mindent lehet tudni egy arcról, mint pl.: Miket örökölt a szüleitől, vagy milyen érzelmeket fejez ki... más dolgot nem rejt nekem, egyelőre.
-S más egyéb ohaj-sóhaj? -itt már kezdett beütni a gúny a hangomba, soha nem tudtam kirekeszteni egészen.

Gondoltam, hogy le tesztelem a gonoszságát nem izgatja mit mondok mert a kardját vizsgálja ez jó is de nem akkor amikor velem beszél. Ezt el várnám tőle, hogy ide figyeljen. Ki veszem a kardomat, úgy hogy a kezem ne érjen hozzá mert akkor észre vette volna a kard különlegességét. De mielőtt ki próbáltam volna még megszólalok.
- Nem ez a fő szabály ami a legfontosabb számomra de azért tessék be tartani a többit is
– Tudom, hogy nem vagy kezdő de azért elmondom ne fed fel mindenki előtt a kiléted.
– Látom szereted a kardokat.
– Tessék fogd meg ezt egy pillanatra.
- Egyéb semmi sóhaj amúgy.
Le teszem az asztalra a tőrnek látszó fegyvert. Kíváncsi leszek, hogy mennyire fog megnőni a kard. Remélem minél nagyobbra mert az aszt jelzi, hogy milyen erős a kard gazdája. De mondjuk csak a gonoszságtól lesz nagyobb ha valaki erős az nem kell feltétlenül gonosz is legyen de kíváncsi vagyok rá.

Nagyon irritált az a dolog, hogy nem válaszolt kérdéseimre. Remek kezdés, mit ne mondjak... Jegesen néztem rá, nem mintha tudnám, alapból így nézek az emberekre, s vártam, hogy felálljon a hátán a szőr. Na de elővett egy kardot, és nem ért hozzá teljesen. Szóval erre megy ki a játék.
Kíváncsian méregettem, hogy vajon mit akarhat azzal a kardal, s még hozzá sem ér... itt valami nem stimmel.
-Pont azt akartam, felfedni mindenki előtt, hogy démon vagyok, honnan tudtad? -kérdeztem gúnyosan.
-Ennyire azért ne becsülj alá...-mondtam karba tett kézzel.
Azzal teljesítettem a kérését, megfogtam a flúgos kardot, de nem néztem le rá. Mert már tudtam, hogy miről van itt szó. Nem szerettem volna tudni, mennyire vagyok gonosz vagy erős. Nem egy fránya eszköz fogja megmondani, hogy ki vagyok. Hanem én magam szabom meg.
-Meg van elégedve?-kérdeztem mogorván, s a kardot a földbe mélyesztettem. Ami megállt magától, majd elengedtem.

A lány viselkedése lassan törhetetlenné válik nem hiszem, hogy tűrni fogom tovább. Nem sikerült a dolog de se baj a kardot kezembe véve csodás szablyává változik.
- Gondoltam, hogy nem fogod fel fedni kiléted csak biztos akartam lenni .
- Tudd van az az első és fontos szabály.
- Szavaidban gúnyt veszek észre és ez nekem nem tetszik.
- Én nem becsüllek alá pont ellenkezőleg túl felbecsültelek de látom még nem sikerült megértened, hogy viselkedj velem.
- Amúgy meg vagyok elégedve egy tényt bizonyítottál be nekem.
Ez a lány miért lett ilyen fogalmam sincsen de nem tetszik a viselkedése de én tettem volna valamit. De akkor sem szabad így viselkedjen. Ha ifjonc lenne akkor eddig már be vetettem volna a börtönbe egy kicsit pihenni de kap még egy második esélyt.
- Na szóval akkor most miért viselkedett meg a hangulatod és viselkedésed velem szemben.
Kérdeztem rá a lányra komor és vastag hangon igaz, hogy a védelmezőm de akármikor legyűröm ha kell.
- Gondoltam meg bízlak egy feladattam mivel abban a hírben állsz, hogy jó harcos vagy de látom tévedtem nincs még meg az értséged hozzá.
- Vagy ha meg van akkor bizonyítsd is be.
Mondtam el a lánynak a tervemet igazán ezt a feladatott szerettem volna rá bízni de ki tudja lehet, hogy képes rá csak most a büszkesége nem engedi.

A király hamar észrevette hangom változását és nagyon nem tetszett neki, és még meg mert zsarolni. Engem?! Cöhh... nem olyan könnyű megzsarolni, mert túljárok az eszükön. Ha annyira akarja, hogy kedves legyek akkor megkapja, de ügyeljen magára azért....
Nem mintha megérdemelné, mert túlságosan is beképzelt, első benyomás, magának köszönheti, na de mindegy. De ezeket amúgy sem tudja.
Felvettem egy idétlen mosolyt, mert alapból nem tudok mosolyogni.
-Elnézést kérek, felség, a beszédem miatt, csak rég nem voltam ilyesfajták között.-mondtam mit sem sejthető hangon. Pedig szavaimnak több értelme is lehet, mint aminek hangzik. Szavaknak súlyai is van, ezt már megtanultam réges-régen.
-De hát ha az aktáim után nézett volna, tudná, hogy ilyen vagyok, felség.-mondtam most már makulátlan komolysággal.
-Ezek szerint...?- tettem fel a kérdést inkább magamnak.-nem.- s válaszoltam is.
-Megkérhetném arra, hogy ne próbáljon fenyegetni? Azt nagyon is megköszönném. És azért hallani is szeretném a feladatot, ha elmondaná, felség.- olyan szépen beszéltem hozzá mint még soha, s inkább h mosolyognék vagy gúnyolódnék, komoly arccal beszélgettem vele. Legalább így semmit nem tud leolvasni.

A lány egy kicsit megszégyellte magát legalább is azt hiszem.
- Én nem fenyegetlek csak nem szeretem ha így beszélnek velem.
- Amúgy csak mérgemben mondtam hogy nem kapod meg.
- Jelenleg ennél alkalmasabb személy nincs is a birodalomba mint te.
- A feladatod az lesz, hogy az ifjú démonokat meg tanítsd egy kis harci modorra.
- Meg tudsz birkózni vele?
Kérdeztem a lánytól de vissza térve mit mondjak neki, olvastam az aktáját és tudom, hogy így beszél de velem nem fog így beszélni és az biztos.
- Igen olvastam az aktádat de szerintem képes vagy egy kis tiszteletre is csak akarnod kell.
- És tetszik a feladat?- néztem a lányra remélem tetszeni fog mert én nem érek rá, hogy őket tanítsam így kell valaki.

Figyelmesen hallgattam végig mondandóját, s mint kiderült már volt is feladatom, nem is akármilyen. Egy csomó prücsköt tanítani.... Ohh de remek! Irónia újra beütött. Miért én?! Hát ezek szerint, tényleg én vagyok az egyetlen aki képes erre. Nem mintha érdekelne ha lenne más is, mert nem zavar. Na de ideje megszólalni már.
-Attól függ...-mondtam elgondolkodva.
-Ha nem viselkednek, bármit tehetek velük, felség?-kérdeztem, gonoszan mosolyogva legbelül. Legalább ha a királlyal nem lehetek szadista, a többiekkel igen.
-Habár mennyien is vannak pontosan, felség?- érdekel a létszám, mert ha sokan vannak nehezebb dolgom lesz, de akkor is meg tudok birkózni vele. Simááán.
-Ha akarja önt is kiképezném egy kicsit.-mondtam kedvesen, nah örüljön, megerőltettem magamat.

A lányra csak néztem, hogy engem is kiképezzen van benne humor az biztos.
- Megbüntetheted őket belátásod szerint de nem ölheted meg őket.
- Pontosan nem tudom hogy hányan vannak de nincsenek túl sokan, hogy ne bírnál el velük.
- Engem ki képezett az édesapám nem kell más kiképezzen.
- De ha nem bírsz el velük és ha segítség kell akkor nyugodtan szólhatsz.
- Aki a legjobban teljesít azt majd küld föl a palotámba.
- Nos ennyi lenne a megbízatása szerintem ön álmában is képes erre, hogy megtanítson néhány ifjoncot.

Ohh de káár, egyiket sem ölhetem meg. Na ezt nem szeretem, de majd ezzel is megbirkózom, amúgy is, a pokolban vagyunk... akkor hadd élvezzem ki már magam. Habár a felség sem valami nagy okos, nem érti a célzásokat, de neeem baj. Lehet, hogy ezért nincsen még királynője a keze mellet. Inkább nem is próbálkozom tovább, amúgy sem érti.
-Igenis, elvégzem a feladatot felség.-mondtam komolyan.
-Még valami?-kérdeztem 'kedvesen' ha már ennyire szeretné, hogy kedves legyek vele. Fúú, hogy utálom ezért. Habár hirtelen ötletem támadt, azt mondta, hogy megölni nem szabad őket. De 'véletlen' halálozás lehet, ettől a gondolattól nyugodtabban dőltem hátra a székbe, s érdeklődéssel figyeltem a királyra. Vajon mivel lep meg?

A lány megkérdezi, hogy még valami, talán vajon valahová siet. Szegény újoncok vas kezek alá fognak kerülni de így tudnak jól tanulni.
- Ennyi lenne a feladatodról.
- De valahová siet? kérdeztem a lánytól.
- Kell valami ital vagy élelem?- kérdezgettem tovább.
Néztem Johnra, hogy ha valamit kér a lány azonnal hozza. Szolga le volt térdepelve, ahogy a szolgáknak kell.

Észrevette, hogy sietek, habár nem sietek, csak nem tud feldobni egy olyan témát is amivel felkeltené érdeklődésemet. Habár végignézve rajta nem rossz, ezt már akkor megtettem mikor bejöttem a terembe, mikor nem figyelt annyira.
Gleccserkék tekintetem a szolgára vándorolt.
-Igen kérnék, egy pohár bórt. Köszönném..- mondtam kéjes mosoly kísértében. Majd újra a királyhoz fordultam.
-S valami királynőféle a láthatáron, felség?- kérdeztem udvariasan. Azért kell tudnom, hogy növekszik e a védenceim létszáma, és résen kell lennem, hogy közeljövőbe jön e valaki vagy sem.

A lány el kezd kérdezősködni a királynő iránt, az nincsen még egyelőre, de majd csak lesz. Egyelőre még nem is kell.
- John hozzál a lánynak italt amit kért de azonnal.
- Még nincsen sem királynő sem jelölt.
- De majd lesz.
- És önnek van párja?- Kérdeztem a lányt.
- Hozzál nekem egy kis fehér bort 67 évjárat legyen.
- Igen is uram hozom az italokat- mondta John.
Azzal John távozott el ment az italok után. A lányra néztem közben vártam, hogy válaszoljon kérdésemre. A palotámban ő az első nő aki megfordult. Nem szeret a női szolgákat ezért a palotában csak is férfiak vannak.

-Szóval nincs...-mondtam elgondolkodva, semmi nő a láthatáron? Uhh ez de érdekes, és izgalmas. Végül megkérdte a szolgáját, hogy hozzon be bórt. Ezzel a remek lehetőséggel élve, senki nem volt bent a teremben. Kecsesen felálltam, s mint nem sejthető módon bezártam az ajtókat. A király csak nézett, hiába próbál megszökni semmi értelme nem lenne.
-Nekem nincsen párom, nem is volt... felség.-mondtam pajkos modorral, s lázadó léptekkel közeledtem felé. Láttam rajta, hogy nem tudja mire készülök. Jó az, csak várjon.
-Csak maradjon nyugodt,- mondtam lágyan, s azzal ölébe másztam, komolyan másztam, mint egy vadmacska. -élvezni fogja... felség- suttogtam érzékien a fülébe, s lágyan a fülcimpájába haraptam, míg fölé nem térdeltem.
Nem tudom mire véljem, de szerintem kapirgálja mit szeretnék. Kezeim közé fogtam fejét, s közelebb hajoltam, annyira hogy ajkaim övét súrolják.
-Nem bánod... felség?-kérdeztem, de meg sem várva válaszát, ajkaira tapadtam, s vártam, hogy csatlakozzon.

A lány furcsa dolgokat csinál majd egy még meghökkentő dolgot csinált megcsókolt. Ha nem tetszene a lány akkor tuti, hogy most egy tömlöcben töltené az éjszakát. De ez most más dolog mert be jön a lány nekem. Forró csókban forrunk össze, méz édes csókjai teljesen elbűvölnek a hosszú csók véget ér.
- Nem bánom, hogy megtetted.
- Sőt én is akartam.
Hallom, hogy kopogtat John az ajtón kiáltok, hogy fejezze be.
- Ne kopogtass majd be hozod később.-mondtam a szolgának
- Na most, hogy már ketten vagyunk vissza térhetünk a dologra.
Közelebb húzom magamhoz majd én is megcsókolom a lány, kezem az arcát tartja.

Lágyan csókolgattam ajkait, majdnem felfaltam az éhségtől s a vágytól. Rég nem éreztem ilyet, de megérte várni... eddig csak sokakat kihasználtam, de a király modora bejön nekem, nagyon is. Kicsit hevesebb tempóra váltottunk, miközben levegő hiánya miatt elkellet szakadnom ajkitól.
-Gondoltam..-mondtam gúnyosan, majd mikor újra rám szegezte tekintetét elnevettem magam. Tudtam, hogy ettől idefordul. Ezért rá vetettem magam.
Mohón faltam ajkait, miközben nyelveink táncra perdültek, habár dominanciáért küzdöttek. Kezeim testén vándoroltak, míg az egyiket dús hajába túrtam s jól belemarkoltam. Mire észbe kaptam, annyira küzdöttem a hellyel, hogy a földre rántottam, s én térdeltem fölé.
-Hoppá...-mondtam ártatlanul, s addig próbáltam leszedni a fegyvertartó övemet, még az kellene, hogy beleálljon valamelyikünkbe. S hagytam őt is érvényesülni.

A lány már nagyon be indult ez jó is közben le kerültem a földre látom, hogy most próbálja ki használni a helyzetet. Fölém térdelt közelebbről láttam csodás domborulatos alakját. Nagyon föl izgatott a lány teste.
Kezeim a lány fölső ruháját vettem le éppen. Míg ő levette a fegyvereit magáról az enyém ott hever a földön már. Már csak a melltartó és egy nadrág van rajta. Megfordult a helyzet ő került alul. Közben forró csókokban értek össze ajkaink. Kezeim továbbra is a lány testén voltak. Éppen le akarták húzni a nadrágját is. Közben a lány gyönyörű szemeibe néztem láttam benne a csillogást benne.

Míg felette lihegtem, ő sikeres módon levette a pólómat, gyorsan csinálja, mit ne mondjak. Nem vártam tovább, míg én voltam a hatalmon letéptem felsőjét, de hamar fordult a kocka, mert fölém kerekedett, s most én voltam alól. Mohon faltam ajkait, mire lágy nyögések hagyták el ajkaimat. Élveztem kényeztetni, majdnem úgy élveztem mint mások szenvedését nézni.
Kezeimet nyaka köré fontam, s mélyen hátába karmoltam, azt hiszem felhasítottam a bőrt, de nem nagyon érdekelt, s éreztem, hogy élvezi. Míg nadrágommal volt elfoglalva, ajkaim mellkasára vándoroltak, ahol izmait kényeztettem lusta csókokkal. Majd egyik kezemmel elengedtem a nyakát, s letéptem az övét....

A lány kezei lassan le rántották rólam az övet na most indul csak be a buli. Közben sikerült nekem is le venni róla a nadrágot. Már csak egyetlen egy fehér nemű maradt a lányon és akkor már teljesen meztelenné válik mert a mell tartóját idő közben ki kapcsoltam. Ajkaim a ajkaitól el kezdtek le vándorolni a melléig. Nyelvemmel a mell bimbóját izgatom látom a lány arcán, hogy élvezi a dolgot. Nem szól senki semmit csak néha a lány nyögései halasszanak. Kezeim azon igyekszenek, hogy le húzzák a lányról a bugyiját, de legszívesebben le téptem volna róla csak nem akarok fájdalmat okozni neki.

A 'felség', ha már tudom így mondai, majdnem mindent lerántott rólam, csak egy szál bugyiban feszengtem alatta. Nem zavart, sőt élveztem, míg a szája felfedező úton járt a testemen, halk nyögések hagyták el ajkaimat újra. Míg ő a bugyimmal foglakozott, én megszabadítottam a nadrágjától s a z alsójától. Most már anyaszült meztelenül loholt rajtam. Újra kezeim közé kaptam fejét, s ajkaimhoz húztam övét. Vadul csókoltam, míg el nem vesztette az egyensúlyt, s én kerültem felülre.
Mellkasát cirógattam, miközben ráültem férfias részér. Halkan felnyögtem, de már tapadtam is vissza ajkaira...
*** Később***

A lány le veszi rólam a nadrágomat és utána az alsómat is, most már teljesen meztelenül vagyok. Közben nekem is sikerült le szednem a bugyiját. A lány fölém ült csodálatos testével ajkai az enyémére tapadtak. A lány száját halk nyögések hagyták el. Majd egyre jobban hangosodtak a nyögések és szaporábbá váltak. Közben kezeim a lány derekán voltak. Tüzes csókjai ernyesztették számat élvezte a lány a helyzetet minden pillanatban hangosabb válik a kiáltozásai.
............Később........