Démon Király Palotája

Zoey kifakadásán kicsit bepöccentem. Felálltam, majd megragadtam a kezénél.
- Zoey, figyelj. Nem ismered még Mizrael-t. Nem tenne semmit, ha egy sima démonnal csinálod ezt, de ő Stefan.- Mutattam a mellette ülő férfira.
- Zoey, Stefan megkínzott, eltörte a lábam és még az ujjamat is levágta.- Meséltem a történteket.
- Joseph pedig bosszút akar. Meg akarja bosszulni a történteket, és csak arra vár, hogy elkövessen egy hibát, és meg is van az ok, amiért a két faj között újra háború veheti kezdetét. Érted már?- Kérdeztem kicsit higgadtabban. Hirtelen egy nagy rúgást éreztem a hasamban. A térdeim egy kicsit megfogytak, hátam görnyedté vált. A hasam egyre jobban és jobban kezdett fájni.
- Már vagy….tíz éve a békére akarjuk rávenni őket….pár évvel ezelőtt egyeztünk ki a háború szüneteltetésében…-Nyöszörögtem, majd felnéztem Zoey-ra.
- Nem lehet háború a két faj között…..- Suttogtam, majd térdeim feladták a szolgálatot és a padlóra zuhantam. Éreztem,hogy a pici mocorog…már régóta…csak eddig nem volt ennyire vészes…Összegömbölyödve feküdtem a földön és nyöszörögtem. Kétség kívül nem egy leányálom a szülés…Igazság szerint még nem akartam, hogy megszülessen...tudom, hogy ez nem akarás kérdése,de akkor sem voltam még felkészülve a harmadik picire.
- Te jó ég...- Kiabáltam egy kis idő után, mikor már elviselhetetlen volt a fájdalom...

Keszi földre zuhanása egy kicsi mosolyt csalt elő az arcomra nem tudom, hogy miért de boldogsággal tölt ha szenvedni látok valakit mintha csak föl töltene. Hmm...egy hiba? Ez meg volt már az ő részérél mert Keszi ide tolta a képét én őt ide nem hívtam meg és senki sem másképp is Zoey kapott engedélyt, de ő nem tehát szerintem egyenlő a dolog, de én is szeretném megmutatni neki, hogy kik is a démonok letörni neki a nagy önbizalmát képm@tató gaz@mbernek. Keszi föl hozta az az ujjlevágás dolgot nem tudom, mit rinyál itt nekem meg van az ujja akkor meg mit siránkozik itt az ördög szerelmére.
– Na kelj már föl legyen már meg egy kis büszkeséged, hogy nem a földön hánykolódsz amúgy az egy hibáért csak megjegyezném, hogy tégedet nem hívott ide senki tehát meg is van az az egy hiba amiről az imént beszéltél.
-Zoeyt szívesen látom itt, de téged nem annyira ezt nem titkolom senki előtt Mizráelel való konfliktus kölcsönös egy sz@mét g@zember és kész, de viszont szeretnélek megkérni, hogy távozz a Pokolból Zoey maradhat ha ő szeretné, de te nem tehát húzz el innét gyerekestül együtt.
– Nem érdekelnem engem az érzelmeid ki nem állhatom az angyalokat és ez nem titok Zoey egy kissé más helyzet benne van valami különleges ami belőletek nagyban hiányzik és így számomra olyanok vagytok mint a lepr@sok.
– Tehát felkérlek, hogy húzz el innét vissza a menybe az arany burkodba ahonnan kijöttél.
Mondtam el neki nem érdekelnek engem kifogásai és az sem, hogy miért tolta ide azt a szörnyű képét engem nem izgat ha most meg haragszik egy angyal iránt fogok legutoljára bűntudatot érezni még az kellene. Nem bírom ha itt tartózkodik a birodalmamban nem szeretném ha ide járnának folyamatosan ha valakit meglátok egy angyalt hívás nélkül ide jönni akkor esküszöm, hogy abban a pillanatban elvágtam a torkát és még nem is leszek hibás. Zoey-ra nézek majd megszólalok fele pillantva.
– Amiket mondtam azok rád nem vonatkoznak, de Mizráel ha meg próbálja tenni akkor ezt most megigézésem, hogy akkor sok halál eset fog történni.
Mondtam neki miközben Keszi hasára vettem egy szúrós pillantást nem tudja, hogy mi érheti még mert egy szem pillantás alatt most a hátamon lévő kardal a hasába szúrnám és már nem is volna többé gyereke Keszinek.

Csak néztem Keszire nagy szemekkel, nem hittel el amit mondott, mármint a háborús részt.
-És miért baj az, ha éppen velem, és Stefannal történt ez meg? Amúgy is az összes démon ugyan olyan... Nem kell nekem a papolás, tudom, hogy sz@rban vagyok. Ennyit a megértésről?-kérdeztem fakó hangon a végén. A második mondatot elengedtem a fülem mellett, hiszen ezt ki tudtam nézni a démonból. A következő megszólalása Keszinek, annyira idegesítő volt, hogy ordítani kezdtem.
-Persze, jó, hogy nem rám vered az egész balhét, azért mert fél órás ismeretség után összefeküdtem egy démonnal, vagyis a királyukkal. Na és akkor mi van? Közös akarat volt és Mizraelnek ehhez semmi köze! Nem vagyok a talpnyalója, se a "gyereke", hogy tudnia kelljen erről! És amúgy is, miért nincs veled? Megint azzal a bigével van igaz? Amikor megfosztottalak a bánattól, és a haragtól, mindent elmondtak a képek Keszi... honnan tudod, hogy most mit csinál?-kérdeztem meggyötörten. Aztán már csak azt vettem észre, hogy Keszi a földre zuhan. Azonnal mellette termettem, és kezem a hasára helyeztem. A fény újult erővel izzott fel, átéreztem az elviselhetetlen fájdalmat, hallottam Stefan szavait, így ránéztem.
-Legalább lehetnél kicsit toleránsabb. És ne az én fülem hallatára mondjál ilyeneket ha megkérhetlek!-suttogtam neki, majd figyelmemet újra Keszire összpontosítottam. Az egyik kezem a feje alá tettem, a másikkal a hasát nyugtattam. Bízva abban, hogy valamennyire csillapítani tudom a fájdalmát.
-Vegyél mély levegőket, és figyelj rám Keszi... semmi baj nem lesz... a fájdalmadat nem tudom teljesen megszüntetni, de a felét el tudom nyelni. Jobb ha most haza mész. Kérlek vigyázz magadra.-ezekkel a mondatokkal, a fény még erősebb lett, én pedig felsikoltottam attól, amit átvettem magamba, komolyan szerintem nekem jobban fáj most, mint Keszinek, ő azért már két csöppségen túl van. De ez, mintha rosszabb lenne, legalább is nekem oltári nagy fájdalom. Remélem, hogy Keszi hallgat rám, és nem is fog neheztelni az előző kifakadásom miatt, de most az a fontos, hogy haza menjen. Már nem sok van neki hátra, talán nekem ezért olyan nehéz átvenni annak a felét, amit ő érez. Végül segítek Keszinek felállni, de én a földre rogyok vissza. Kimerültem, és ez most túl sok volt. Stefan viszont egyáltalán nem válaszolt a kérésemre, és ez kissé kiütközik az arcomon is. Próbálok megnyugodni, és kezdem felfogni a dolgot, hogy ez mégse lesz olyan egyszerű... de akkor is végig akarom csinálni. Csak felpillantok a királynémra, és bólintok egyet, hogy én jól leszek, de neki mennie kell, szorítja az idő.

Stefan minden egyes jéghideg szavát hallottam. Ha nem lettem volna ilyen rosszul, még a végén talán egy kicsit jól meg is kínzom. A gondolatok ezerrel cikáztak a fejemben. Mikor Zoey hozzám ért, a fájdalom csillapodni látszott. Lassan felálltam a földről, majd Zoey-ra néztem. Fájtak a szavai amit a szemembe vágott, és legszívesebben felrángattam volna Mizrael elé, de nem tettem. Felsegítettem, majd leültettem az ágyra. Stefan-ra néztem, majd bevetve angyali képességeimet kínozni kezdtem. Arcán csak egy torz grimasz látszódott, semmi több. Hát ez nem jött be...Ismét érezni kezdtem a fájdalmat.
- Zoey, minél hamarabb gyere haza, beszélnünk kell!- Nézem még utoljára a lányra, majd felemelkedtem a földről és kilibbentem az ajtón. Az őrök csodálkozva nézték, hogy mi száguld el mellettük. Nem is figyeltem rájuk túlságosan, egyből a palotába siettem.
http://K.O.H./Uralkodók lakosztálya//

Láttam, hogy kimegy innét az a bányaszörny nem tudtam mit mondani arra, hogy megpróbált engem kínozni mit hisz, hogy én egy közönséges démon vagyok akin kedvére játszik el tudom képzelni gondolatait. Nem érdekel mit gondol végre csak annak örültem, hogy végre csak el hagyja a birodalmam és nm látom meg itt újra ebben reménykedtem. Egy kissé elhanyagoltam Zoeyt még a kérdésére sem feleltem amit felém intézet, de most már hagyom nem hozom vissza az egészet. Nem szerettem volna még mondani olyat is, hogy megbántódjon, de lehet, hogy kénytelen leszek rá hisz meg kell tartania azért a hangot amikor velem beszél az egy dolog, hogy lefeküdtünk egymással és az más, hogy attól nem vagyunk még sem barátok sem szeretők csak egy éjszaka olt ami eléggé kellemes volt semmi több.
– Figyelj nem kérhetsz meg mert az én birodalmamban úgy beszélek vele, ahogyan nekem tetszik és nem szeretném ha ebbe bele szólnám.
– Nem hiányzik nekem, hogy pontosan ez a szajh@ ide dugja a képét nem vagyok kíváncsi rá és még megköszönheti, hogy elhagyhatta a poklot és nem valamelyik cellába kötött ki.
– Amúgy meg nyugodj csak meg nem meri ő azt megtenni mert akkor tudja, hogy vele találkozik szembe és akkor sok vér fog folyni és azt ő nem szeretné tehát ne félj.
– Nem tudom, hogy mennyire vagy felvilágosodott azzal a dologgal, hogy mi lesz a kicsid faja nos elmondom.
– Tudod mi régen angyalok voltunk míg le nem taszítottak nos na meg te angyal vagy bennünk is megvannak még az angyal gének csak nem nyilvánulnak meg, de neked angyal gyereked fog születni és nem démon mivel, hogyan nem vagy te démon.
– Gondolom ez egy kis megnyugvás számodra igaz?
Kérdeztem tőle miközben pillantást vettem szemire arcomra vissza tért újra a komor tekintett és az érzelmek nélküli arc.

Épp mikor már a pokol kapujában voltam, egy angyalka szált ki innen. Na mi a csuda, mit keresnek angyalok a pokolba? Ám nem rágódtam ezen, csak tovább sétáltam a kapu felé. Az őrök, rögtön megismertek, én most bezzeg nem álltak elém, hanem egyből be engedtek. Be is sétáltam, egészen Stefan palotájáig, majd kissé modortalanul kopogás nélkül benyitottam.
- Üdv. Mr Stefan, miről szeretett volna beszélni? -bementem, majd leültem a kanapéra. Próbáltam keményebb lenni annál is, mint amennyire kemény szoktam lenni. Kissé még mindig zavar, az ahogy Ashel beszéltem, de nem... az ilyesmit nem mutatom ki. Ahogy ott ültem egy arcizmom sem rándúlt, csak vártam a választ.

Hirtelen egy hangra lettem figyelmes a vámpír királynő volt az érkezhetett volna akkor is amikor éppen itt van Keszi, de így is jó, hogy itt van legalább tudok egy kicsit tárgyalni. Zoey fele figyelek majd egy kissé vastag hangon megszólalok.
- Légszíves maradj bent itt mert most vendég van itt és veszélyes lehet számodra, de semmi kép ne gondolj az ő közelében arra a bizonyos dologra.
Mondtam neki ekkor kiléptem onnét közben a lélek még mindig ott volt Zoey szobájába ott is marad, hogy vigyázzon rá egy régi ezredes szelleme az azt hiszem aki még az első világháborúban vesztette el életét egy golyó által. Szomorú eset de ilyen az élet a halandók számára ez ellen nincsen amit tenni ellene. Mikor beléptem a terembe már ott volt Cindy és köszöntött engemet nem hiszem, hogy halhatott volna valamit is,d e úgy sem eset konkrétan szó az esetről és az én fejemben nem képes olvasni tehát ez már el van rendezve.
- Nos én is üdvözlöm ön Cindy.
- Gondolom kíváncsi arra, hogy miért kértem, hogy jöjjön ide nos bele is kezdenék a dologban nem szoktam kerülgetni a dolgot az nem az én stílusom.
- Nos nekem nagyon nem tetszik az angyal vezér viselkedése tudom, hogy ajánlatom vissza utasította, de nem azt kérem, hogy legyünk puszi pajtások mert ezt szinte lehetetlen, de éppen háborút sem szeretnénk köztünk gondolom ön is így gondolja igaz?
Kérdeztem tőle mindent nem mondtam el mit szerettem volna nem szerettem volna ha csak mindig én beszélek had jusson már szóhoz a lány is. Igazi méltóságteljes nő ez a vámpír ahhoz képest, hogy ilyen idő jól tartja magát mondhatnám neki bóknak csak, hogyan ezt nem teszem meg.

Alig ültem le, beszélgetésre lettem figyelmes, meg egy angyal jelenléte. Brrr.. Stefan oda jött hozzám és bele kezdett.
-Engem jelenleg nem ez a kérdés foglalkoztat, hanem az, hogy ez az angyal aki van a másik szobában, már a második akit a pokol területén látok. Csak nem ők az új szövetségesei, és talán páran ön ellen fordultak, ha így van eszemben sincs az ön oldalán még egy legyen sem megölni. Gyűlölök mindenkit, aki ilyen lényekkel szövetkezik. Olyan mintha behódolna, tudja kinek. -ráncoltam a homlokom. Nem nagyon Bízom Stefanban, valahogy túl hatalom éhes ahhoz, hogy megbízható legyen.
- Ám ha ez nem így van, akkor csak mesélje tovább a dolgokat. Valóban háborút nem szeretnék, azt meg hogy puszi pajtások legyünk túlzás, ám a béke, barátság elmegy. -mosolyogtam. [i] Mi a fenét csinálok, nekem még egy fél mosolyt sem szabad mutatnom, ha vezérekkel beszélek, akkor még a végén nem tartanak elég... szigorúnak, gonosznak.

Végig hallgatom tudtam, hogy észre fogja venni azt az angyalt még hogy én előttük megalázkodjak előbb dőlök bele a saját kardomba vagy öngyilkos legyek mint, hogy megalázkodjak egy ny@morult angyal előtt ez egy kissé fölb@aszta az agyam.
- Már meg ne haragudjon Cindy még a gondolata is undorító, hogy én és az angyalok szövetsége inkább a saját kardomba dőlök.
Mondtam neki ami a hátamon van a különleges képességét még szerencsére nem kellet használnom az volt ám az igazi szerencse az ellenség számára a kard formáját úgy formálhatom ahogyan nekem tetszik.
- Nos nincs szövetség az aki elment az határt szegett és ezért felelni is fog de azt majd később aki meg itt van az lesz majd egy olyan titkos ütőlap aki információkat adhat az angyalokról.
-Fontos, hogy információkat kapjak.
-Most, hogy megbizonyosodhatott, hogy nincsen szövetség köztünk akkor folytathatom a beszédet azt hiszi Mizráel, hogy meg tud alázni engem nos kérdezheted magadban, hogy mi hasznod neked abból, hogy velem tartasz.
-Nos ez érdekes kérdés, de ön sem szereti az angyalokat és még egy alapos ok lenne én is ittam már angyal vért és ízletesebb mint a többi ezt démon létemre is meg tudtam állapítani nos ez jól jönne igaz önnek?
-Azt kellene, hogy elrabolni egy angyalkát aki tud Mizráel tervéről mert szerintem cselt sző ellenem és hát ön tud a gondolatában olvasni, de én nem nekem a holtak fölött van hatalmam.
Vázoltam föl neki a tényt, de ismét megálltam, hogy tudjon ő is bele szólni a dologba az egészet határozott és keményen mondtam ahogyan egy vezetőhöz illik ezt így kell csinálni. Látom a feszültséget a nőn valamiért nagyon feszült csak nem tudom, hogy miért.

Stefán vérrel kapcsolatos beszólása kissé feldühített.
-Azt hiszi, hogy én nem ittam még angyal vért? Ne vicceljen! Akkor iszok angyal vért amikor csak jól esik, az angyalok, nagyon naivak. -Néztem rá és felvontam a szemöldököm.
- Ha szeretné, hogy segítsek, akkor ne a vér vágyamat, meg a gyűlöletem hozza fel, hanem kérjen meg. Ha megkér több mint valószínű, hogy segítek, és ezt a segítséget én is vissza várom, ha szükségem lesz önre.- Szinte láttam rajta, hogy észre vette, hogy feszült vagyok, de nem tehetek róla. Ez az Ashley-es veszekedés.... kissé bűntudatom van miatta, nem kellett volna úgy kirohannom magamból. De ezt nem szabad mutatnom, hogy nézne ki, egy vámpír akinek bűntudata van.

Még, hogy kérjem meg ez olyan lenne mintha csak segítséget kérnék ez így nekem nem jó nem engedi a büszkeségem és nem is fogom megtenni.
-Én nem szeretnék segítséget kérni ez egy olyan dolog adsz valamit és kapsz cserébe valami mást.
-Nem alacsonyodom le arra a szintre hogy segítséget kérjek én meg tudom oldani magamtól is csak gondolom ebből önnek is előnye lenne.
-Nekem is meg vannak mint az elveim mint önnek próbál keménynek látszani, de nem olyan mint hiszi érzem a feszültségét attól, hogy ki mutassa érzelmeit sem erősebb sem pedig erősebb nem lesz.
Nem volt nehéz kitalálni a dolgot, hisz az arcára sosem váltott ki érzelmeket akkor sem mikor egy kis sértés volt a hangomban.
-Nos nekem csak annyi kell öntől, hogy valakinek a gondolatába olvas és ha nem segít akkor marad a régi dolog a kínzás.
-Nem fogok könyörögni kérek valamit cserébe és ön is kap valamit ez így korrekt ajánlat szerintem.
Mondtam el neki a tényálást nincs amit halasztgatni ki mondom egyszerűen és kész ha akar megteszi ha nem akkor így jártam kihúzom kínzással és kész ha kell pedig akkor megölöm hogy kiszedjem és a lelke által akkor is megtudom.

-Na ide figyelj Stefan! Már a fasz8m ki van a jól nevet csajból, aki mindig korrekt. -keltem ki magamból, de ettől tuti nem lesz bűntudatom, mert Stefan megérdemli.
- Ha nem mondasz annyit, hogy segítenél, ebben a dologban, akkor nem teszek semmit. Kínzással nem érsz el úgysem semmit, mert akkora hitük van ezeknek a lényeknek, hogy nem törnek meg inkább meghalnak, de sok sikert, ha egy annyi sok neked, hogy mond " segíts ebben". -Álltam fel, és csaptam egyet az asztalra, de nm túl erősen nm akartam összetörni, csak éreztetni, hogy velem nem beszélhet így.
- Nem az egyik szolgája vagyok akivel így beszélhet , mint egy csicskával akit most rángatott elő a se*éből. Szóval vagy megkér, vagy már itt sem vagyok. Kápish? ( világos?)

Látom, Hoyos sikerült föl húznom a lány na végre vajon most ilyen az igazi énje jól mondják, hogy a vámpírok mérgesen szebbek hát ez igaz azt be kell vallani én nem mérgelődtem fel előtte tartottam én tovább is a hideg vérem nekem olyat nem tud mondani amiért igazán kirohannék magamból olyan látszólagosat mint az előbb azt igen mert meg kellet játszanom a látszat kedvért.
- Nyugalom nem életről megy a harc figyelj ha nem tudom kínzással kiszedni megölöm simán és a lelkéből ki tudom szedni mert az nem képes ellenélni egyetlen lélek sem.
- Holtan még ön sem lenne képes ellenállni, hogy bele lássak a lelkébe, tehát nekem mindegy a kínzás ha nem hat megölöm és kész még élvezni is fogom a dolgot nem ő lenne az első áldozatom sem pedig az utolsó és tudja mit még egy csepp bűntudatom sem lenne amit tennék.
- Nos benne van a dologban mert én ugyan segítséget nem kérek senkitől mint mondtam már inkább a kardommal ölöm meg magamat mint, hogy segítséget kérjek.
Mondtam meg neki ez az elme harca nem pedig a nehéz acélé ide nem kellenek a fegyverek nem is jut eszembe aki tárgyalni jön azt megtámadjam ezért engedtem el Keszit is nekem a tisztesség és a becsület fontos na meg a büszkeségem. Abba ugyan reménykedhet, hogy én tőle segítséget kérnék annyit nem ér meg számomra senki az én szívem már nem olyan, hogy szeressen valakit ha szükség van arra Zoeyt is fel tudnám áldozni egy szemrebbenés nélkül.

Stefan azt hiszi, egy vagyok a kis befolyásolható emberkéji közül. ...Hát nagyot téved. Még hogy a büszkesége, neki nincs semmije a hatalomvágyán kívül, de az ő döntése, ha nem ér meg neki ez az egész egy szép szót, akár hogy is lesz elveszti a csatát. Nem hagyom annyiban a dolgot, ha ő így áll hozzá, akkor én is. Bizonyára Mizrael nem tudja, hogy mit tervez Stefan és ha véletlenül elkortyintom, máris vesztes csatába kezd. Na meg az a beszólása, hogy ha meghalnék az én lelkemmel is tudna beszélni, ezen nevetnem kellett.
- Az én lelkemből ugyan nem húzna ki semmit, ugyan is ha elfelejtette volna, nekem nincs lelkem.... na meg már rengeteg éve már, hogy halott vagyok.
-Áh és ne várja ,hogy önnek ilyen hozzáállása van a dolgokhoz és ebbe részt veszek. Ha önnek 2 szó nem ér meg ennyit akkor jobb ha már megyek is.

Csak hallgattam szavait föl is fogtam azok jelentését csak, hogyan azt nem értettem mit akar ez ezzel elérni. Jól tudja, hogy egy démon sose alázkodik meg senki előtt ezt már megtanulhatta volna hosszú élete alatt. Nos viszont nagyban téved a lélek nem tud ellenkezni annak már akarata nincsen, de ezt hagyom ő biztos jobban a holtak uránál hisz a démonok azok az angyalok a jó holtaké és mi a rosszaké. Nem tudom, hogy erre mit mondhatnék kellene az ereje, de nem fogok segítséget kérni.
-Figyelj nekem semmi bajom veled, de azt a szót nem fogom ki mondani mert akkor megalázkodnék és ezt több ok miatt nem tehetem na szóval akkor benne vagy sem?
Tettem föl neki a kérdést ez már az ő döntése ha nincsen benne akkor csinálom egyedül vagyis Emm is benne lenne a dologban, de őt inkább kihagyom mert ez csak a jó és a gonosz harca ebbe ne keveredjenek bele a halandók. Viszont valamit tennem kell, hogy beteljesítsem a tervemet. Neki kezdene állnom a dolognak jobb lesz alaposan és megfontoltan neki állni mert különben egy apró hiba é kudarcba dőlhet a tervem. Cindyre pillantok azon gondolkodva, hogy mit fog reagálni ha kedve tartja akkor elmegy megoldom én nélküle is csak így sokkal bonyolultabb lesz mint ahogyan én azt gondoltam. Lassacskán közeledik a vezérek tanácsa is kíváncsi leszek rá, hogy mi fog lenni ott is legnagyobb sejtésem egy oltári nagy veszekedés semmi több. Ez a véleményem és ezt közöltem Emmel is, de bizakodjunk a legjobbakban.

Stefan válasza után, nem gondolkodtam, mert ez nem az én érdekem, hogy segítsek rajta csak úgy kérés nélkül.
- Na jó én nm kértem hogy megalázkodj,abban hogy segítenél abban az egy szóban semmi megalázó nincs. És nm kötelező hallják a szolgáid vagy bárki csak é. De ha ez nem így lesz én megyek is, azt hiszem az angyal vezérhez Mizraelhez, amúgy is még nm találkoztam vele, jó lenne megismerni. Valami azt súgja, hogy szimpatikusak lennénk egymásnak. -Néztem rá Stefanra egy gonosz nézéssel, had tudja, hogy egy szavamba kerül és a terve balul sül el. Gyorsan amíg a válaszát vártam, írtam 1 levelet, és elengedtem Faustot, ha bármi bajom esik, ebben a levélben mindent tudatok az angyalokkal. Jobb bebiztosítani magam.

Legszívesebben kiröhögtem volna a lányt milyen ironikus ide hívom és megzsarol hát van vér a p@c@jába mit ne mondjak. Mivel, hogyan én hívtam ide a tisztességem nem engedi, hogy megtámadjam ellentétbe a vámpírokkal mi nem rohanunk rá mindenkire. Mi előbb gondolkodunk nem pedig csak cselekszünk ezért is olyan nevezetesek a vámpírok a démonokról annyit nem tudnak mint rólunk. Egyszerűen csal felelőtlenek és kész, de mentségükre is szolgál az a vérszomj amit éreznek minden egyes pillanatban, de akkor is ha már vendégnek jött akkor viselkedjen ahhoz illően is.
- Nos tetszik gondolkodásod, de nem használ a fenyegetés sok gondolat van még a fejemben meny csak rohanj hozzá majd hírleni fog, hogy a vámpír királynő egy kis áruló milyen szép is lesz na meg, hogy a kedves angyalkákkal cimborál ez is jót tesz majd a hírnevednek.
- Nem bántlak ne aggódj a tisztesség nem engedi én hívtalak, tehát nem bántlak, de azért a hangnemet ha lehet tessék betartani és főleg azt ne felejtse el, hogy éppen kivel beszél és nem pedig egy alantas szolgával akiből minden nap táplálkozik.
Mondtam neki egy kissé cinikusan, de aztán én is kellet válaszoljak a reakciójára ez inkább veszekedésbe torkollott át hát ez történik ha két erős személyéjiség összetalálkozik. Na most jobban bele gondolva nem is volt annyira jó dolog ide hívni, de legalább sikerült egy kissé jobban kiismerni a királynőt könnyedén föl lehet húzni, nekem családom megtanítottam hogyan kezeljem érzelmeimet hisz nemesi származású vagyok még is csaj nem lehet egy akármilyen senki a démonok vezetője.

Stefan válaszán csak nevettem. Azt tudtam, hogy egy nagyképű bunkó, de hogy még annyi esze se legyen, hogy tudja kivel húz ujjat. Még hogy ne feledjem kivel beszélek.... Mért kivel? Csupán csak egy alantas, alvilági, nagyképű senkivel. Ki se mozdul a palotájából, nincs annyi sütnivalója, hogy a folyamatos háború helyett inkább szövetségeseket keressen. Neki kellett velem kikezdeni... ám bár legyen beleolvasok a lány fejébe. Végtére is ez az információ nekem sem jön rosszul.
- Vegyél vissza, azt ajánlom, mert a végén még tényleg meggondolom magam. - nézett rám értetlen bamba mutrával.
-Igen jól halottad. Bele olvasok a lány fejébe. Csak ki akartam próbálni, mi lesz a reakciód. Én mondom, kissé többet vártam tőled, mint ez a kis én jópofi vagyok szerep mert megtartom a hírnevem ami nincs. És azt ajánlom, hogy néha napján mozdulj ki ebből a palotából. Ha ennyire elzárkózol, egy idő után már csak a halott lelkek lesznek a társaságaid. És jobb ha bele törődsz, hogy bármiféle nagy logikával próbálkozol megfejteni, nem fog összejönni. Ha tudtad volna, egy percre sem kételkedsz abban, hogy valóban bele olvasok a fejébe. Ja és egy jó tanács, ha szükséged van egy vámpír erejére, sose vérrel próbáld rávenni, akkor már merő haragból, hogy azt hiszed ő magától nem szerzi meg még azért sem vesz részt az egészben. - Néztem rá a legelvetemültebb és leglekezelőbb nézéssel. Azt hiszi nincs elég hatalmam, hogy belenézzek akár az ő fejébe is. Csak mert démon, nem betörhetetlen számomra, csak a megfelelő hullámhosszra kell kerülni. Bár nem volt egyszerű, de lehetetlen sem.
- Na mennyünk ahhoz az angyalkához. -Közben Faust elment a levéllel, ami Asleynek ment valójában.

Stefan arra kért, hogy maradjak a szobámban, és ne gondoljak semmire. De vajon miért, mi elől kéne nekem bujkálni? Órákig ücsörögtem a szobámban, és vártam, hogy történjék valami, ám semmi sem történt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, valahogy azt sem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Végül csendesen kinyitottam a szoba ajtómat, és fülelni kezdtem. Halkan hallottam a hangokat, majd egyre közelebb osontam a dolgozó szobához. Valahogy ismerősnek tűnt a női hang. Stefan hideg nyugodtságát is kivettem a szavaiból. Ezen felettébb jót mosolyogtam. A nő, mintha kicsit ideges lett volna, aztán már nem zavartattam magam. Beléptem a szobába kopogás nélkül, majd rögtön a nő felé fordultam.
-Cindy?-tágultak ki a pupilláim, nem hittel el, hogy vámpírok királynője itt van. Nagy szemeket meresztettem Stefanra is, hogy ez hogy lehetséges. Ám nem mozdultam egy tapodtat sem, csak néztem nyugodt pillantással a két idősebb teremtményt. Majd fagyos mosolyra húzódtak ajkaim.
-Azt hiszem nem is zavarok tovább, megyek keresek valami elfoglaltságot.-magyaráztam szemrebbenés nélkül, átható pillantást váltottam a démonnal, majd megfordultam és kiléptem a szobából. Halkan becsuktam az ajtót, majd hangos kacagás törte meg a levegő csendjét. Annyira vicces látvány volt ez, hogy nem bírtam ki, míg a szobám ajtaján sem léptem be. Az egész palota angyal kacajtól visszhangzott, én pedig jól esőn konstatáltam, hogy milyen csilingelést ver az egész kastélyban. Vidám dallamos angyal kacaj. Sosem nevettem még ilyen jót. De a sok bú miatt most igazán rám fért. Talán ebből, hogy megjelentem lesz még egy-két gubanc. Ki tudja.
~Remélem minél előbb meggyógyul a szárnyam, és haza tudok menni. Semmi kedvem itt kihordani a gyermekem.~gondoltam és leültem az ágyra. Csendes dúdolásba kezdtem, majd egy idő után elnyomott az álom. Ám nem sikerült nyugodtan aludni, egyszerűen annyira fájt a szárnyam, hogy elviselhetetlen volt. Sikítottam a fájdalomtól, majd mint aki rém álomból kel fel úgy pattantak ki a szemeim, és úgy ültem fel az ágyban. Úsztam a hideg verítékben, és először fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Aztán szemem hozzá szokott a sötéthez, és rájöttem, hogy a szörnyű álom igen is valóság. Tényleg a pokolban vagyok, és akkor az is igaz, hogy gyermekem lesz a démonok királyától. Hát ez marha jó. Újra rám tört a balhézhatnék. Rosszul lettem, így össze görnyedtem az ágyon, és próbáltam valami nyugodt dologra gondolni. Ám nem igazán sikerült. Olyan volt, mint akit kétszer félbe vágtak, kegyetlen érzés. Miért nem mesélt erről többet Keszi? Ja már tudom, mert felkaptam a sz@rt és megmondtam a magamét Mizraelről.

Hirtelen Zoey ki jött majd vissza is ment halk kacajokat halottam ami szerre erősödni kezdett. Miért jött ki nem meg mondtam neki maradjon ott? No de már mindegy ha szabályaimat megszegi a királynő akkor én is meg fogom nem hiszem, hogy megengedtem, hogy járjon keljen a palotámban no de én helyre teszem hamar.
- Álljon csak meg a menet én nem mondtam, hogy beljebb jöhetsz tehát maradj csak ott.
- Nem kell nekem a segítséged és a mondanivalód sem érdekel többé rájöttem valamire amire eddig nem, elődök még h@lyébek az utódoknál lehet, hogy idős vagy, de most a halottak országában vagy ami az én uralmam.
Nem vett szinte figyelembe sem elindult Zoey szobája felé ez mit képzel magáról öntelt kis sz@jha no majd meg kapja. Hirtelen annyi lelket megidéztem, hogy szinte betöltötte az órási termet igaz, hogy ez egy kis erőmbe került, de maradt még ott ahol ez van. Közben ők védték a szobát Cindyzől én meg átváltoztam démoni alakomba ki öltöttem denevér szárnyaimat.
- Látod ilyenek is vagyunk igazából .
Mondtam neki sátáni hangon miközben a lábától megragadva ki vittem a palotából a tetőn tátongó lyukon át. No majd én megtanítalak, hogyan viselkedj ha meghívnak a Pokolba. A lábától fogva a földhöz hányom ott fetreng a a vörös porban én meg fönt vagyok a magasban vijjogásokat adok ki kimutatva dominanciámat a hely felett.
- Takarodj!

-Oh nem ,mondod komolyan ...ne hidd azt, hogy megijedek tőled. -ördögi kacaj
- És azt végképp ne hidd, hogy hagyni fogom, hogy bántsd Zoeyt. Ja hiába nézel úgy, ismerem őt. És halottam minden egyes szót amit csak gondolt. Szóval nem alacsonyodsz le az angyalokhoz, és nekem papolsz szégyenről, mikor tőled terhes egy angyal. -néztem rá ördögi tekintettel.
-Na meg végkép ne hidd azt, hogy bármivel is jobb, vagy befolyásosabb vagy nálam. Egy szavamba kerül, és a drága hírneved darabokra oszlik. Ám de legyen, találkozunk a gyűlésen, már alig várom... Stefan-nak fogalma sincs arról, hogy kivel húzott ujjat. De majd meglátja, és azt is meg fogja bánni, hogy megismert.
/Bloody Tears Kastély/ Királynő lakosztálya/

Lassan egy kis beszélgetés folytatott velem , de nem mondtam semmit nem méltó arra, hogy vele beszéljek. Mikor elment akkor vissza megyek a palotámba elbocsátom a lelkeket térjenek vissza sírjukhoz viszont az ezredest ott hagyom Zoey mellet lassan bemegyek hozzá és megszólalok.
- Tudom, hogy zavaros most minden számodra, de később elmagyarázom most mennem kell egy gyűlésre amit én szervezek egy másik klán vezérrel mielőbb sietek vissza.
Mondtam neki majd azzal távoztam arcomon mind végig nem voltak érzelmek fegyvereimet le tettem, ez egy olyan béke szimbóluma nem kell nekem fegyver ez gyűlés és remélhetőleg képesek megtartani a méltóságukat és nem viselkednek úgy mint Cindy meghívom vendégnek és nem tudja azt, hogyan kell viselkednie, de most megláthatta, hogy dobnak ki valakit a Pokolból. Közben egy levelet írok Keszi számára egy kis izgalom kell a gyűlésre legalább is Mizráel száméra kíváncsi leszek, hogy mit fogok látni az arcán. Ehhez viszont Keszinek meg kell jelennie magamra öltöttem egy öltönyt és be szálltam egy fekete limuzinba amit egy sofőr vezetett és azzal elindultam a belváros fele.

/Belváros/ Vezérek Tanácsa...