Démon Király Palotája

Lihegve dőltem a hideg földnek, miközben lángoló testem kifáradva érezte magát, a nagy vágyak elérése után. Egy pillanatig a királyra néztem akinek elégedettség ült ajkain, nem mintha bánnám tetteimet, mert rég ki voltam éhezve, csak ezekkel ellentétbe ne képzelje azt, hogy minden megváltozik.
Hirtelen felálltam s öltözni kezdtem, nem akartam túl sok időt pocsékolni a drágaságos életemből.
-Várnak a feladatok, s gondolom téged is...-vágtam oda egyszerűen, miközben már talpig készen voltam.
-Ha valami óhajod-sóhajod van, akkor küldj valakit értem. Vagy keress meg, mert újoncokat kell képeznem...-vontam meg a számat.
-S még valami,-mondtam mielőtt el nem indultam. Odafordultam hozzá, s lágyan csókot leheltem ajkaira, hogy még emlékezzen erre.
-Így már sokkal jobb.-mondtam elégedetten s elhagytam a termet.
//max 3 hétig nem leszek, vizsga időszak :"D //

Lassan a lány föl vette magára ruháit minden egyes pillanatban csak úgy dobogott a szívem. Az búcsú csókja olyan volt számomra mint az embereknek a megváltó. Nagyon remélem, hogy újra fogok vele találkozni. Itt a Birodalmamban idáig ő a legesélyesebb arra hogy, lehessen a démon királynő. Be kell szereznem néhány olyan embert akin gyakorolni lehet majd a harcművészeteket. Mert a szolgák nem azért vannak fizetve és nem szeretném ha rajtuk gyakorolnának de ezt inkább Johnra bízom. Most be megyek a belvárosba ki adom Johnak a feladatait.
- Szerez be szolgákat.
- A Palotába ne engedj be senkit.
- Majd a Ivy szobájába vigyél valami szép virágot vagy valami olyat amik a nők szeretnek ezt rád bízom.
- Már elég rég óta szolgálsz és bízom az ízlésedben.
Abban reménykedem, hogy majd össze futok valaki más lénnyel a belvárosba és így ki mutathatom mérhetetlen hatalmamat.

//Belváros/ Last Night Cassino//

Megérkezek a Palotámba ahol csönd van senki sincs a teremben szeretem ezt a csöndet a gyilkosaim a pénzt már át adták nekem. Johhnak sincsen semmi nyoma szerintem most ment el, hogy szerezzen be ajándékot Ivy számára. Nála jobb szolga nincsen is mind ő. De mostantól Aragornak fogom szólítani mert ki érdemelte, hogy becézgessem. Azzal le ültem a trónomra, egy kis nyugalomra vágyva.

Megérkezek a királyom lakosztálya elé majd lassan benyitok a vaskos ajtón, hogy teljesítsem dolgomat szolgáljam. Azért vagyok olyan bizalmas hozzá mert megmentette az életemet és fölnevelt mint saját fia ként. Szinte már a édesapámnak tekintem. Meg kaptam következő küldetésem, hogy menjek a vámpírok birodalmába és adják át egy üzenetet számára.

/Bloody Tears Kastély/Királynő lakosztálya/

Végig suhantam a városon, most valahogy nem volt kedvem kocsiba ülni. Egy perc sem kellett és már a pokol kapujában voltam. A kapuban, két nagy qrva ronda démon volt, na meg nem akartak beengedni. Én tisztázni szerettem volna, hogy a királyuk hívatott, de valahogy süket fülekre találtam, és egy kis rendet tettem, de nekik kellett. Amikor épp felfele sétáltam Don. Stefan szobájához, akkor jutott csak eszembe, hogy azt az embert ott hagytam a kastélyban. De nem fontos, legalább a kapuban össze kaparja azt a két démont. Bekopogtam, de nem vártam meg amíg válaszolnak, csak belibbentem az ajtón, majd helyet foglaltam egy kanapén, Faust meg az ölembe pattant. Keresztbe fontam a lábaim, majd szóltam..
- Üdvözletem Stefan Ludger.- kuncogtam
- Minek köszönhetem ezt a váratlan meghívást öntől. Az önéhez hasonlóan sötét lelkű egyénnel szeretett volna beszélni.

Megérkezek a démon palotához a kapunál a két démont szét verte a démon. Gyorsan be sietek ekkor már ott volt a vámpir. Oda megyek a királyom elé.
- Bocsánat a zavarásért.
- Uram a két démont a kapunál szét verte a hölgy.
- Kint állok majd az ajtónál.
Azzal föl álltam és meg álltam az ajtó ellőt.

Megérkezett a Démon királynő a hír igaz nagyon szép, de egyedül túl gyönge hogy vezesse a vámpir birodalmat. De már ez az ő dolga. Be sietett Aragor és meglepődötten halottam mit tett a vámpir.
- Örülök, hogy megjelent itt kérésemre.
- De annak nem, hogy bántotta embereimet.
- Aki embereimet bántja az engem bánt de ezt most elnézem önnek.
- Tehát fontos dologról szeretnék beszélni.
Néztem a vámpir hölgyre tudom az én fejemben nem képes olvasni mint a szolgáméba mert a démon király hatalmával csak is a Vámpír Úr vetekedik.

- Valóban felettébb rendes volt tőlem, hogy eljöttem.
- Na meg a szolgái, nem akartak beengedni, én meg megmutattam nekik, hogy kivel szabad játszadozni, na meg kivel nem. És ha ezzel önnek ártottam sajnálom..- csak ne vegye már komolyan. Az egyetlen ok amiért jópofa vagyok, az csupán csak az, hogy bennem van az a bizonyos tisztelet, hisz ő még nem ártott nekem.
- Amúgy meg nem garantálom, hogy azt az emberkét nem fogom bántani, eléggé antipatikus számomra. -Ahogy érzékelem a beszélgetőtársam hatalma körülbelül, akkora mint az enyém, ha összecsapnánk, csupán az ügyességtől vagy a figyelemtől számítana a csata kimenetele. De ez most nem ide illő gondolkodás mód.
- És ha szabad megtudnom, mi lenne az a bizonyos dolog, aminek okában ide hivatott.

A nő azt hozta fel védelmére nem akarták be engedni hisz az őröknek mi a dolguk mosolyogtam magamban.
- Előbb foglaljon helyet.-mutattam a szép középkori székre.
- Hisz az őröknek az a dolguk és azért ment Aragor, hogy engedjék be de ön nem várta meg.
- Amúgy csak a kötelességét végzi azért ilyen mert szüleit vámpir ölte meg.
- De most térjünk a tárgyra.
- Lehet hogy ön az újabb kort szereti de én nem.
- Ki nem állhatom a danpealt vagyis ahogy én nevezem a korcsokat.
- Erről önnek mi a véleménye.
Néztem rá a vámpírra én nagyon is barátságos vagyok velük hisz mind ketten a gonosz oldalon állunk.

Ahogy Stefan a dampealokat hozta fel témának, bennem egyszerűen feltört a legmélyebb gyűlölet amit csak érezni lehet.
- Nem mondom azt, hogy kedvelem ezt a kor, egyszerűen, csak könnyen illeszkedek be , a különböző társadalmakba. Mert ha nem tudná, a vámpírok a démonokkal ellentétben sokkal többet járnak az emberek között és ezért kell beilleszkedni, hogy senki se szúrhasson ki minket.
- És hogy mi a véleményem a dampealokról? Csak annyi, hogy rohadt kis korcsok, akiket végig egytől egyig ki tudnék irtani. A nemesi vámpír vért összekeverni egy emberével és ezáltal ilyen lényeket létrehozni? Már a gyűlölet tör ki belőlem, ha már csak a nevüket hallom.
-De mi köze van a mi beszélgetésünknek ezekhez a felettébb bosszantó lényeknek.

A Királynőt végig hallgatván helyeseltem de egy dolgot még mindig nem értek. Miért nem vigyáz jobban a többi vámpírra. Szerintem tudomása sincsen a dolgokról de majd kiderül.
- Egyet értek önnel.
- De egy dolog még mindig zavar engemet.
- Ha úgy gyűlöli ön a korcsokat akkor egy egy vámpir név szerint Ariane olyan jól el voltak a kaszinóban.
- Még pedig ráadásul egy korcs fejedelemséggel.
- Volt erről önnek tudomása?- néztem rá kérdően, hisz ez felháborító, hogy ott csókolgatják egymást mi közben ellenségek kellene legyenek, ezt nem értem.
Közben Aragor még mindig ott volt az ajtó ellőt a kard a hátán mint, ahogy szokott lenni.

-Tudom... habár mély álomban voltam.
- De ön szerint mért hívtam meg a kastély 2 új vámpírját magamhoz. De Ariane, még csak meg sem jelent. Ám ez a kis hölgyre nem vet jó fényt. Nem elég hogy a legtisztátalanabb faj vezetőjével csókolózik, de még ráadásul meg sem jelenik az én hívásomra.
- Ám egyelőre , megúszhatja egy figyelmeztetéssel, de ha még egy ilyen előfordul, megismerheti a kínzókamrákat.
- De szerintem ön nem azért hívott ide, hogy az én kastélyomon belüli dolgokat megvitassuk.
- Térjen a lényegre.

Az első soron belül az volt a meghívásom lényege, hogy békét kössek velük igaz nem voltunk eddig sem ellenségek és remélem nem is leszünk.
- Nos tudja azt szeretném megtárgyalni önnel, hogy a két faj között a démon és a vámpir között barátság legyen.
- Ezzel ön is egyet ért?- néztem rá kérdően. Nem szeretném ha túlságosan el terjedne a angyalok és a többi lény hatalma. Ezt szeretném meg akadályozni ezzel a beszélgetéssel. De a királynő sem bolond tudja szerintem ő, hogy miről van szó. Figyelemmel nézem, hogy mit fog válaszolni.

Stefan kérdésével minden világossá vált számomra. Ez a "béke" dolog, hisz nem is voltunk ellenségek... a hatalom nagy úr de néha veszélyes.
- A béke áll már évszázadok óta.. mondja a lényeget.
- Szövetséget szeretne kötni velem a többi faj letaszítása érdekében. Mert ön is tudja pontosan, hogy a démonok egy maguk ennyi faj ellen semmit sem ér, ezért szeretne velem szövetséget kötni.
- Elfogadom, bár a hatalom nagy felelösségel jár.. remélem tudja.

Legszívesebben arra a mondatára, hogy a démonok egyedül mit sem érnek képen törültem volna de ezt nem tehetem inkább haragomat el rejtem arcomról.
- Talán igaza van de azért a városban mi vagyunk a legerősebbek.
- Na de hagyjuk a témát.
- Látom érzi a lényeget.
- Ahogy ön nevezte szövetség.
- Nem az emberek ellen hanem az angyalok és a korcsok ellen ha lehetséges.
- A vérfarkassokkal én magam is le tudok számolni egyedül.
- Akkor lesz szövetség?- néztem rá kérdően.
Majd gy papírt vettem elő az asztalomról.

Stefan túl erősnek hiszi a fajtáját, de ez nem baj a túlzott önbizalma még tetszik is nekem.
- Rendben benne vagyok, de szerintem ég várnunk kellene a dologgal mert a kastélyban velem együtt csak 3 vámpír van és az nem túl sok.
- De szövetség megkötve.- nyújtottam a kezem majd felírtam mindent a lapra.

A szövetséget meg kötöttük viszont mi sem vagyunk de ha a többi vámpir is olyan mint Arianne akkor egyetlen egy vámpir van és az a királynő.
- Egy dolgot beszéljünk meg az őröknek meg mondom, hoyg engedjék be a vámpírokat a pokolba.
- A két faj között a határokat nyissuk meg de az itteni szolgákból a vámpírok semmi képen nem ihatnak.
- Ez az egyetlen egy kikötésem van.
- És önnek? - néztem rá nem szeretném ha a szolgáim le lenének gyengülve a harapásoktól. Még egy szempont az, hogy több harapástól a szolga függő lesz.

-Rendben ebben egyet értünk. Nem lesz harapás.
- Na meg hozzánk is bejöhetnek a démonok vagy démon szolgák, de semmi esetre sem támadhatnak egy vámpírra sem. És ugyanúgy engedelmeskednek nekem is mint önnek .
Na de természetesen ez kölcsönös, így hát a vámpírok is szót fogadnak önnek.
Ha ez így rendben van akkor mennék is. Közölnöm kell a vámpírokkal a hejzetet.

Ha akar akkor menjen hát jó beszélgetés volt, Aragor még mindig ott áll az ajtó előtt.
- Rendben van.
- Aragor kísérd el a hölgyet a Pokol Kapyújáig de most jobban vigyáz a gondolataiddal rendben.
Ekkor egyet bólintott, már csak azt kell megvárnia, hogy a királynő távozzon és elkísérje.
- Mielőbbi viszont látásra.
Azzal a papír egyik másolatát a kezébe adtam és be mentem a háló szobámba.

Don. Stefan a kezembe nyomta a szerződés másolatát, majd elköszönt és nyugovóra tért. Ahogy ki értem, oda szóltam annak az emberpalántának.
- Na van egy jó hírem, mától az én parancsaimat is maradéktalanul teljesítened kell- nevettem gonoszan.
Majd sarkon fordultam és már ott sem voltam, ám előbb negáltam a kapunál és az őröket is felvilágosítottam a dolgokról, had tudják ki ad nekik parancsot.
Miután az orruk alá dörgöltem mentem is vissza a kastélyba, hogy kirakjam az új híreket... had tudja meg az egész kastély. /Bloody Kastély/ Hírfal- majd a Királynő lakosztálya/

Távozott az én bölcs királyom majd az az öntelt királynő a szemembe mondta, hogy most ő is parancsol neki. Úgy örülök ennek a hírnek mint ha rabszolga sorsba hirdettek volna. De ezeket nem halhatta a királynő mert ismét nm várt meg. Majd neki dőltem a Palota ajtajának őrizvén a királyomat és újabb parancsra várva.

Faust berepült Stefan ablakán, majd letette a levelemet az asztalára és el is röppent.

Levél tartalma..
Tisztelt Stefan Ludger!

Igazán sajnálom, de egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy a többi lény ellen való támadás indítása, a legnagyobb b*r*mság a világon. Hisz ha felborítjuk a békét nem érünk el vele sokat, csak hogy a többi nép összefog ellenünk. Ámbár bizonyos, hogy a csata kimenetele, a mi javunkra esne, de mégis. Tudom milyen a hatalom vágy, ezért öltem meg a párom, a társam, a hatalomért. És mit értem el vele, bosszút álltam, nem mondom jó érzés volt, de sokszor meg is bántam. Inkább kötnék békét a fajokkal mint sem hadat indítsak ellenük. És az ön mérhetetlen gonoszságából látom előre, ha segítenék és megnyernénk a csatát, egy idő után a hatalom érdekében ellenem fordulna. Egyszóval a szövetség már nem létezik részemről a papírt is elégettem.

A mielőbbi viszont látásra. Cindy Crawford vámpírkirálynő

Föl keltem az alvó helyemről, föl öltöztem egy jó kinézetű öltönybe, ki mentem még mindig ott volt Aragor az ajtóm előtt. Ez a szolga elképesztő olyan hűségesen szolgál mint még senki. Az asztalon egy papír hevert lassan ki bontom a feladó a Királynő olt. Mikor elolvastam kezemben a papírt össze szorítottam és el dobtam a földre. Ennyit ér egy vámpir szava ennyit most már megtanultam legyen ahogy akarja. Aki nincs velem az ellenem nevettem föl gonosz kacajjal. Most legszívesebben szét téptem volna mérgemben a királynőt. Nem baj majd rá jön, hogy mit tett és bánni fogja még ezt a tettét. Mérgesen le ültem a trónomra közben oda szólok Aragornak.
- Hagyj magamra és kapsz kimenőt.
Azzal távozott hisz neki is jár egy kis szabadság és most csak egyedül létre vágytam.

Miközben távoztam, elvégeztem egy-két problémát az utóbbi héten, majd felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Kicsit sem voltam talpig mocskos, mert hát a küldetésem nem volt egy mocsárban.... Néhány ember, nem is tudom miért választ ilyen gyönyörű helyet a halálozására. Olyan fárasztó ez a felfogás, hogy csöpögnek a gondolataim az iróniától.
Bár az első dolog ami a szobámban díszelgett az egy nyaklánc volt. Tele csili-vili kövekkel. Kicsit ledöbbentem, de gyorsan visszatértem makacsságomhoz. Hát hihetetlen... ezzel akar levenni a lábamról? Inkább meg sem szólalok.. -gondoltam mosolyogva, miközben hatalmas léptekkel vettem az irányt a palota felé.
Az ajtóba értem, s kopogtam kétszer. De be nem mentem...

Hirtelen kopogás zajokat halottam nem tudtam előre ki az de észre vettem Ivy egy köhentek majd megszólalok.
- Nyitva gyere be Ivy.
Majd hirtelen kinyílott a vaskos ajtó s belépett már egy jó ideje hogy nem láttam de valahogy nem is hiányzott. Mert még mindig dühös vagyok arra a vámpírra.