Chad Random (Vérfarkas)

Név: Chad Random
Kor: 18
Nem: Férfi
Faj: Vérfarkas
Rag: -
Különleges ismertetőjegy:
Egy tetoválás: http://3.bp.blogspot.com/_tnZAP-LcIJE/TMmJ5oQtlgI/AAAAAAAAAiA/6swViOSBbYk/s1600/Chopper Tatto.jpg
Farkas alak: Hatalmas, hófehér bundájú farkas lesz belőle. Szemei mogyoróbarnák, amik különös ridegséget árasztanak.
Külső: Magas, szikár alkata van. Elég izmos, de nem egy kigyúrt állat. Tejföl szőke haja és kisfiús arca ellenére férfiasan öltözködik és viselkedik. Szemei barnasága mindig kissé elkeseredett, az élet szikrája mintha már végképp kihunyt volna belőle. Ruháit általában kényelmesen, lazán válogatja össze.
Jellem: Komor, magányos egyéniség. Legközelebbi barátai tettestársai, akiknek legtöbbször kitárulkozik, de ezekből legfeljebb egy-kettő van. A többi barátja nem elég megbízható. Humora morbid, amivel gyakran sokakat megbánt. Szereti a csendet, bulikba nem túl gyakran jár. Önfejű, sosem hallgat senkire, viszont magabiztos, céltudatos és markáns.
Foglalkozás:
Főállásban: Bűnöző
Másodállásban: A helyi bárokban pincérkedek

18+
Előtörténet:
1992 nyarán születtem. Nem sokat tudok mondani...mit mesélnék? Nem vagyok én olyan érdekes ember. Mára már csak a magányt és a átkot tudhatom magam mellett. Sokak szerint ez áldás...az erő és a hatalom amit ezzel kaptam. A francokat. Ez az egész sz*rság megnehezíti az életemet. Minden kib*szott ember, aki olyan mint én azt hiszi, hogy ezzel többet érnek el az életben. Sajnálom, ha akárkinek is csalódást kell okoznom, de ez nem így van. Esetleg annyiban, ha jön egy csapat srác az utcán és neked akarnak menni, akkor megvéded magad, de sok esetben ezzel csak szívsz. Elkezdem hát, hogy miként történt az én esetemben. De előre szólok. Ez nem tündérmese. Ez nem egy szappanopera, ahol minden szép és jó lesz a végén. Az egész, mint egy rémálom, amiből sosem tudok többé felkelni.
Mikor megszülettem elég tűrhető életet éltem. Kib*szott gazdagok voltunk már-már a seggünket is a sok dohánnyal törölhettük ki. Apám mégis zsugori ember volt és sajnálta mindenre és mindenkitől a pénzt. Sosem néztem fel rá. A szememben csak egy köpcös hapsi volt, aki teherbe ejtette anyámat és ezzel hozzájárult világra jövésemhez. Az a hapsi...hát nem is értem anyám hogy mehetett hozzá? Ahogy kinézett...na meg már csak az egyénisége. Kész csődtömeg. De hagyjuk is. Kár rá időt pazarolni. Aztán ott van anyám. Egy szó, ami legjobban kifejezi? Lotyó. Vagy utcalány, prosti, k*urva. Ki hogy ismeri? Apámat is így ismerte meg. Aztán valahogy összejöttek. Nem érdekel hogyan. Nem tudom apám hogy bírta, hogy anyám minden héten más pasival kefél, de később a pénzzel ez is megoldódott.
Aztán jöttem én. Örültek nekem. Tudom nagy csoda. Egy olyan nő helyében, mint anyám biztos csak egy koloncnak tartottam volna a kölykömet. Ő nem. Szerencsére nem hasonlítunk. Apám nem sokat foglalkozott velem. Tele voltam pénzzel, így nem is kellett a szeretete. Ki mondta, hogy a pénz nem boldogít? Én biztos nem, mert igenis rá cáfolok erre a marhaságra. Nem voltak rokonaim. Mindenki szégyellte a családomat. Középiskolás koromban keveredtem egy bandába, akiknek az apja bankrabló volt. Elég jó biznisz most már én is rájöttem. Csak a sok zsernyák...Hát hogy tűnnének már a p*csába a városból. Persze ilyen sose lesz.
Először drogokat árultam. Ez volt az első olyan dolog, amit illegálisan csináltam és amiért simán elkaphattak volna. De nem. F*sza srác voltam és ügyes. Én voltam a legjobb közülük.
Aztán 17 éves koromban történt ez a farkas dolog. Egy este engem küldtek ki. A kocsi nem volt messze. Annyi volt a dolgom, hogy átvigyem a drogot a pasasnak az utca túl oldalára aztán jöhetek is. Egyedül voltan. Tisztén emlékszem. Egy fekete dzseki volt rajtam és b*szott hideg volt. Úgy éreztem, hogy a lábujjaim lassanként ler*hadnak, annyira meg voltak fagyva. Amikor a pasashoz értem megijedtem. Sosem féltem senkitől mert illedelmes és bátor gyerek voltam, de a heges arc...a jeges tekintet és a szeme. Csak egy szeme volt. A másikkal nem tudom mi volt, de erre tisztán emlékszek. Behajoltam a kocsiba, hogy ne lássák mit adok oda, ha netán valaki ott lenne. De pasas elvigyorodott, a fogai mind rohadtak voltak, dőlt belőle a pia szaga. Az egész élete egy romhalmaz lehetett. Megragadta a karomat. Erős volt. Nagydarab, de hihetetlen erő lakozott benne. Nem tudtam szabadulni, ereimben megfagyott a vér. Aztán valamivel leütött. Vagy behúzott? Már nem is igazán emlékszek. Csak sötétség. Egy mocskos, rendetlen lyukban (lakásban) ébredtem. Az ágyon feküdtem, a hapsi meg feledtem állt és csak lesett. Nem tudtam mit akar. Persze most már tudom, hogy egy pedofil g*ci volt...meg b*zi is de az már mellékes. Épp hogy kinyitottam a szemem hajamba markolt és fejemet felemelte a párnák közül. Nem tudtam miért, de iszonyúan szédültem. Nadrágját gombolva morgott, vigyorgott és rángatta a fejemet. Persze akkor már tudtam mit akar. Rángatóztam össze-vissza, majd egy akkora pofont leb*szott, hogy azt hittem meggebedek. Köptem egyet a földre, a vér halkan érkezett a földre. Szemeim már könnyeztek, de nem sírtam. Csupán olyan fájdalom és félelem tengett bennem, hogy ez általános reakció volt. Felnéztem abba a rémisztő szempárba és szinte csak köptem a szavakat.
-Pedofil állat...mi a sz*rt akarsz tőlem?
Csak röhögött. Talán csak nekem nem volt olyan poénos az egész helyzet.
-Majd meglátod fiacskám. Csak kényeztetsz kicsit.
Undorodva kapkodtam fejemet, kezeimmel megragadtam karját. Körmömmel végig szántottam a szőrös kart, mire csak lazán övéhez nyúlt és egy kést döfött vállamba. Az éles eszköz húsomba hatolt. Vállamban a csontot ketté feszítette és nagyot reccsent. A hideg fémdarab eggyé vált velem, de én egyre csak próbáltam elszakítani magamtól. Sikerült. Nehezen, de kihúztam vállamból a kést és a röhögő arc felé fordultam, majd teljes erőből a lábába szúrtam, hogy még a combja is kettő szakadjon.
-B*zd meg te mocsok!
Próbáltam felállni, de nem ment. Csak lerogytam a padlóra és próbáltam nem ájulni. Még a végén képes lett volna álmomban is megb*szni. Helyette csak őrült morgás, vicsorgás hallatszott. A pasas térdre ereszkedett. Háta ívben megfeszült, csontjai nagyokat reccsentek. Morgás szakadt fel torkából. Feje megnyúlt, fogai ötször akkorák lettek. Teste beszőrösödött, körmei hatalmas karmokká nőttek. Kétszer akkora lett, mint amekkora eredetileg volt, pedig előtte sem volt valami cingár p*cs. Nem cicózott. Rám ugrott és vállamba harapott. A húst nagy cafatokban tépte rólam, éreztem, hogy már a csontot rágcsálja húsom alatt. A nagy dög olyan nehéz volt, hogy ha akartam sem tudtam volna leszedni magamról. Nem akartam, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ébren maradjak. Halk sikolyok hagyták el torkomat, majd elájultam.
Szörnyként ébredtem. Nem mondta el mi vagyok. Csak ki tett az utcára, meztelenül egy sikátorba. Az első átváltozáskor jöttem rá mi volt ő, és mi lettem én. Megváltoztam. Az életem is. Többé nem voltam illedelmes. Mindenkivel úgy bántam, mint a kutyákkal, de teljesen leszegényedtem. haza nem mehettem többé, mert farkas lettem. Senki nem hitt volna és ha mégis, akkor pánik tört volna ki a városban, megöltek volna. Így hát elköltöztem és bűnözőként kezdtem "dolgozni". Ha kellett bankot raboltam, boltokba törtem be, fegyvercsempészként éltem. Mindent megtettem, hogy pénzhez jussak. Aztán ahogy ez sikerült kivettem egy kis lakást Shadowlandben, ahova elköltöztem. Magam mögött hagytam múltam egy részét és próbálok szörnyhöz méltóan, a külvilágtól elzártan élni. Oktalan létemre még mindig hiszem, hogy ez az átok egyszer véget ér, egyszer én is normális ember lehetek...