Damon Connor Diamond (Vérfarkas)

Név: Damon Connor Diamond

Nem: férfi

Kor: 24

Faj: vérfarkas

Rang: Alfahím

Átváltozott forma: átváltozott énem Fekete bunda, jégkék szemek, és egy régi sebhely a bal pofámon(ember alakban nem látszik!)

Külső: Kék szem, természetes vörös haj, 185cm magas, 70kg, vékony kisportolt izmos test.

Különleges ismertetőjegy: A huncut mosolyom, mindig is kisfiús hatást kölcsönöz a vonásaimnak.

Jellem: Arrogáns, büszke, még is tele vagyok kedvességgel. Ha jobban megismernek rájönnek, hogy tényleg így van. A hűvös jellem érző belsőt takar.

Foglalkozás: Pultos

Előtörténet: 1987-ben születtem, egy kisvárosban. A szüleim nagyon is örültek az érkezésemnek. Én voltam a legnagyobb, vagyis rajtam kívül, még két kisebb testvérem van. Két húgom, akiket mindennél jobban szerettem. Lassan már ők is felnőnek. Felhőtlen gyerek korunk volt, mindent megkaptunk... Szóval arany élet, én mégis olyan társaságba keveredtem, amiből nem volt kiút. A tini éveimben annyira elkallódtam, hogy már semmi sem hozhatott vissza... a banda volt azután a mindenem. Falfirkák, beszólások, bunyók! De hát ez van, mindenben benne voltam, és röhögtem mások nyomorúságán. De végül mégis a húgaim tereltek vissza a helyes útra. Ezért lettem olyan amilyen, kívül hűvös, belül pedig kedves, és segítőkész. Ezért volt, hogy egyik este elmentem otthonról, és nem is mentem haza. A húgaim félóránként küldték az sms-eket, hogy menjek haza, mert nagy baj lesz, és hogy érzik. Össze voltunk nőve, tudtuk, hogy a másik mikor van bajban, illetve mikor örül, valaminek. Ám aznap este nem akartam haza menni, gondolkodnom kellett. Ezért is történt meg a baj, kellett nekem akkor az erdőbe menni... és, hogy a húgaim hogy jöttek utánam kiabálva? Már nem tudom, de örültem, hogy látják mi történt. Egy hatalmas fekete farkas támadott meg. Egyből a torkomnak ugrott, és leterített a földre. Hallottam ahogy Anna, és Hannah sikítanak, de őket nem bántotta a farkas, ekkor elsötétült minden, percekkel később átváltoztam, és farkas képében meredtem a húgaimra, félelem csillant a szemükben, én pedig szomorú lettem. Ők elszaladtak, én pedig egyedül maradtam, nem akartam utánuk menni, nem akartam, hogy előlem szaladjanak. Másnap mire haza értem már egy csomó anyag ott hevert az íróasztalomon, mind gyönyörű kézzel írt kis darabok. Az ikrek mindent felkutattak, és leírták, hogy vérfarkas lettem. De mire az utolsó jegyzetet is elolvastam, már ott csüngtek a nyakamon. Azt ecsetelték, hogy ők tudták, érezték, és én nem hallgattam rájuk. Szomorú voltam, de büszke a tesóimra, hogy ennyi mindent megtettek értem. Végül már a szüleim is ott voltak. Bejelentettem, hogy költözök, de próbáltak megállítani, én pedig elmagyaráztam nekik, hogy veszélyben vannak, miattam. A húgaim nagyon bánatosak lettek, de tudtam, hogy mennem kell. Mindent összecsomagoltam, majd elindultam. Évekig vándoroltam, mire ráleltem egy eldugott városra, éreztem, hogy ez úti célom vége. Végre megpihenhetek Shadowland-ben. És abban is bíztam, hogy elfogadnak olyannak, és annak aki vagyok! És ha ügyesen forgatom a kockát, még a vérfarkasok élén is végezhetem.

Szia!

A történetedet elfogadom és remélem majd itt is elfogadnak olyannak, és annak aki vagy!
Lakhelyed : Shadowlandi erdő / Az Ulfrik lakosztálya.

Jó játékot!

Cyd.