A Marble tó

Hirtelen Caroline hangjait hallom amint azt mondják "Akár ki is az,lépjen elő.Nem félek...magától " nem nevetem el magam mert akkor lehet, hogy egy kicsit megsértettem volna. Nem akartam megijeszteni, de ahogyan eddig ismertem a danpealokat most a véleményem teljesen megváltozott nem nagyon ijedősek ellentétben Carolinéval. Talán ezért tetszik nekem annyira nem olyan mint mások. Ideje lenne most megnyugtatni Carolinét, hogy ne féljen tovább mivel, hogyan csak én vagyok az John.
- Nyugi Caroline.... én vagyok az John.-mondtam neki nyugtató hangon majd el kezdtem közeledni felé. Szerettem volna egy kicsit vele beszélni és jobban megismerni, nagyon szimpatikus számomra és tetszik is nekem. Nem gondoltam volna, hogy még velem ilyen megtörténhet és főleg nem gondoltam, hogy éppen egy danpealba.

Megkérdezte tőlem, hogy mit keresek én itt nem tudtam hirtelen mit mondani mert fogalmam sem volt mint tegyek most. Két választásom van ebben a helyzetben és a kettő közül az egyik az, hogy elmondom az igazat ami nagyon korai lenne hisz a mai napon találkoztam először, a második pedig egy kegyes hazugság. Inkább most a második lesz az , de félig meddig az igazság is lesz.
- Hát az igazat megválva hát....szerettem volna még beszélgetni és hát Cyd el egyedül is.- mondtam neki mélyen a szemébe nézve olyan gyönyörű legszívesebben most megcsókolnám és szeretném teljes szívemből. Csak, hogyan nem tudom a lány is így érez-e irántam és nem szeretném "pofára" esni. Viszont ha nem próbálom meg akkor lehet, hogy elszalasztom ezt a nagy esélyt.

Caroline le ült a folyó partra ekkor valami furcsa érzés tört rám ami azt sugallta nekem, hogy most kell elmondanod, most vagy soha gondoltam magamban. Közelebb megyek hozzá, megállok lassan előtte majd leülök vele szemben mélyen a szemébe nézve. Össze szedem összes bátorságom, ez a helyzet nagyon kínos inkább rohanok szembe egy golyóval mint, hogy be váljam valakinek, hogy tetszik. Számomra ez a dolog rettentően nehéz nagy nehezen ki gyötrök néhány szót a torkomon.
- Figyelj be kell vallanom egy dolgot amit előre nem mertem bevallani nem csupán azért jöttem ide, hogy beszélgessek veled... mármint igen, de nagyon tettszesz nekem és hát szeretnélek jobban megismerni.- mondtam el neki határozottan az érzelmeimet remélem, hogy ő is úgy érez irántam mint én. Nagyon tetszik nekem és ha ezen akarnék változtatni sem tudnék, de nem is akarok.

Hirtelen megcsókolt engemet csókja nagyon jól esett számomra, ez az bizonyítja, hogy én is tetszem neki. Ekkor nagyon boldog voltam ha tudtam volna ebben a pillanatban nem is tudom mit tettem volna. Hirtelen a lány elhúzta ajkait az enyémektől majd bocsánatot kért tőlem.
- Nem kell bocsánatot kérned tőlem mert én is ezt tettem volna.- mondtam neki mélyen a szemébe néztem. Ajkaim elkezdenek az övéihez közeledni majd forró csókban forrtunk össze. Egyre jobban tetszik nekem ez a lány ott voltunk a tó parton a hold fénye rá sütött a tó vizére az egész olyan szép volt. Mikor vége szakadt ennek a csodálatos csóknak akkor újra megszólalok nem engedve őt szóhoz jutni mert egy fontos dolgot szerettem volna neki elmondani.
- Csodálatos vagy tudod?- kérdeztem tőle egy boldog mosollyal az arcomon nem tudtam pontosan, hogy mi lesz tovább, de ebben a pillanatban nem is nagyon érdekel. Csak is egyetlen egy dolog érdekes és az Carolina , ez a pillanat nagyon fontos számomra nem ronthatja el senki és semmi. A tó parton hatalmas csend uralkodik csak mi ketten vagyunk itt.