A Marble tó

A csókok közepette Caroline hátra dől vele rántva engemet is ott fekszünk a tóparton, csodás ez a helyzet. Számat ajkairól leveszem majd lassan el kezdem csókolgatni nyakát. Hideg volt a bőre mint a vámpíroké, hisz végül is nagyban hasonlít a vámpírokra csak van bennük valami emberi is.
- Nagyon kívánlak- suttogtam fülében majd tovább csókolgattam nyakát majd lassan kezeim a lány testére tapadnak. A kezeim a lány testén kezdi lehámozni ruháit fölsőjét le vetettem róla. Nagyon kívánom Caroline csodálatos testét nem tudok parancsolni magamnak. Amikor Caroline közelében lennék akkor mintha csak el lennék varázsolva. Jobban belegondolva nem is szeretném abbahagyni amit elkezdtem ha csak a lány is akarja. Sosem tenném, olyat ami neki nem tetsszen. Nem tudok egy számomra fontos személynek fájdalmat okozni és nem is szeretnék. Itt ebben a városban megtalálom végre a boldogságomat amit annyi éve keresek és kutatok. Nem gondoltam, volna, hogy pont ma amikor megérkezek ide a városba. Kezemet végigsimítom a lány felső testem közben csókolgatva ajkait mélyen a szemébe néztem.

Forró csókokban forrunk össze mind ketten majd hirtelen ezt a csodás érzést megszakította. Mondott valamit amit figyelmesen végig is hallgattam nem vagyok én a futó kalandok híve én egy stabil pontot szeretnék az életemben akivel boldog lehetek sokáig nem pedig néhány napig.
- Nem vagyok a futó kalandok híve, tartós kapcsolatot keresek amiben boldog lehetek és nem egy-két napig hanem sokáig. - mondtam neki el a véleményemet neki azt sejtettem, hogy ő is tartós kapcsolatot szeretne, de ha már megszakítottuk ezt a folyamatot akkor már én is vissza kérdezek, hogy ő mit akar.
- És te tartós kapcsolatra gondoltál?-kérdeztem tőle mert én is kíváncsi voltam a dologra csak nekem ebben a forró pillanatokban nem jutott eszembe a dolog. Néztem rá kérdően, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fog mondani nekem. Nézek mélyen a szemeibe nagyon szép szemei vannak a lánynak nem láttam még ilyen szép szemeket. Kezdem úgy érezni magam mintha bele szerettem volna Carolinéba ez a dolog nagyon boldoggá tenne.

Caroline megkérdezte tőlem, hogy ez a dolog nem igen gyorsan alakul-e hát ami szó az igaz, hogy egy kicsit gyorsan alakul. Viszont már nem vagyunk 15 évesek, hogy hónapokig udvaroljunk, hogy megtörténjen ez első együttlét. Viszont ha ő még nem akarja akkor én nem fogok semmit kényszeríteni tudok még várni. Nem szeretném ha e dolog miatt rosszul érezné magát , azt szeretném ha mellettem boldog lenne, egy kapcsolat nem csak a szexből áll.
- Hát egy kicsit korai lenne, de nem vagyunk már kisgyerekek viszont ha te még nem akarod akkor hagyhatjuk későbe is a dolgot.- mondtam neki kedves hangom. Átölelem karjaimmal majd a homlokára adok egy csókot mélyen a szemébe nézve ha nem akarj még akkor inkább hagyjuk. Azért a kedvem nem lankad egy csöppet sem mert egy jó mondás szerint " Ami késik nem múlik " és ez igaz is. Alapjában véve magamat türelmes embernek tartom tehát tudok várni amíg csak Caroline szeretné. Itt a tó nyugalmában nem zavar meg minket senki itt vagyunk kettesben. Egy hely nyugalmasabb ennél és az pedig a Shadowlandi erdő, de viszont nem tudom, hogy oda egy Danpeal be léphet-e. Ezt majd meg kell kérdeznem a falka vezértől, hogy ki lépheti át a határt és ki nem.

18+

Caroline azt mondta, hogy kíván és ez ellen nem tehet semmit én is ugyan ezt a dolgot érzem nagyon szeretném érezni őt közelről egyesülni vele. A lány le szedte a felső testemről a ruhát majd a csípőmre ült. Lassan lekerültek a felesleges ruhadarabok ekkor nem féltünk, hogy valaki meg lát mivel egy tó partra ebben az időben ki is jönne le.
- Én is nagyon kívánlak.- mondtam Carolinénak miközben megcsókoltam a lányt a lány meztelen teste az enyémhez ért. Olyan jó érzés volt ahogyan a hideg és a meleg bőr összeér. Caroline a csípőmön ült közben a lány arcára ki ült egy mosoly amely néha egy kis szisszenésekbe váltott át. Ez az érzés olyan csodálatos, a lány teste nagyon vonzó.

18+

Caroliné azt mondta "Nem..akarom..hogy elhagyj.." nagyon sok csalódás érhette ha minden kérdése csak is félelmet bizonyítja. Nagyon fél, hogy elhagyom vagy hogy megbántom, de ettől van a legkevesebb félnivalója mert nem vagyok képes azt bántani akit szeretek. Nem tudnám elhagyni ha kötelező is lenne, nekem viszont nem parancsol senki az ég világon. Nem mint rendőrnek hanem mint embernek mert a munkám során sokszor kapok parancsokat "fentről".
- Nem foglak elhagyni soha...ígérem.- suttogtam neki amit nagyon is komolyan gondoltam. Mint mondtam már nem vagyok a futó kapcsolatok híve, a lány hideg teste és az én meleg testem között még szinte a gőzölgött a levegő ahogy össze ért olyan csodálatos volt. Ekkor a lány ajkairól le vettem számat majd Caroline mellét kezdetem el izgatni. Közben kezemmel átöltem szorosan magamhoz szorítva nagyon csodálatos ez jelenség amikor egy férfi és egy nő egyesül. Caroline melleit csókolgatom, fölöttünk jár már a hold éppen ránk süt le, ez a nap ennél csodálatosabb nem lehet, azt hiszem ez életem egyik legszebb napja és legnagyobb szerencsém az, hogy össze futottam ezzel a csodálatos lánnyal.

A helyzet idő közben fordul én kerültem felül és Caroline felül a lány a felső testemet csókolgatta, ajkaink között forró csókok csattantak el köztük. A lány föl szisszenései egyre gyakoribbak lettek, a mozgásunk felgyorsul. Majd a lihegések és szisszenések után egyesültünk ketten. A lány fáradtan omlott felső testemre a kiáltásokat remélhetőleg nem hallotta meg senki az hiányozzon, hogy valaki ide jöjjön amikor mind ketten meztelenül vagyunk. A lány ajkait csókolgatom mohón nem tudtam betelni velük.
- Nagyon jó vagy.- mondtam neki rá tekintve.

Én is érzetem egy a jelenlétét Maxnek nem érdekelt mert most Carolinéval vagyok és nem akarok balhét, de amikor meghalottan, hogy bántani akar akkor nem tudtam vissza fojtani állati ösztönömet. Ruháimat föl sem vettem mert semmi értelme annak, hogy föl vegyem mert átváltozásom során úgy is összeszakad.
– Hát gyere csak nem tudsz bántani, de én nem szeretnélek elpusztítani már csak Caroline kedvéért sem.
– Abban nagyon tévedsz Caro már az enyém együtt vagyunk és ezt senki sem tudja még te sem.
– Ne aggódj Caro nem fog tudni bántani engem és én sem bántom őt.
Mikor ki mondtam az utolsó szavamat egy szempillantás alatt gyönyörű leopárd alakban pompáztam előtte. Tudom, hogy gyorsaságom is nagy és erőm is erősebb vagyok állati formámban na meg gyorsabb is. Ott álltam éppen Caroline mellett egy picit arrébb mentem ha rám támad akkor is legyen távolabb tőle. Nem tud legyőzni engemet egy danpeal akinek az elméje el van borulva. Dúl benne a féltékenység ezek a rossz tulajdonságok mint a: harag, gyűlölet, féltékenység, düh ezekkel nem lehet harcolni mert ezekkel csak alul lehet maradni mást nem. Nyugodtan állok ott előtte vele szemben farkamat óvatosan lóbálom a hátsó lábaim mögött karmaimat kimélyesztem, hogy gyorsan tudjam használni őket, egy kis üvöltéssel jelzem dominanciámat itt,

Hirtelen a falnak csapódtam éreztem a bordáimnál egy kis fájdalmat mikor a földre zuhantam szinte azonnal föl is pattantam. Láttam, hogy kétszer megcsókolja Carolinét a düh nem uralkodott el rajtam, de észre vettem, hogy ezt másképp nem tudom megoldani csak ha kivonom örökre a forgalomból. Halottam Caroline ellenállását és szenvedését ezt nem tűrhetem tovább ez csak is önvédelem mivel ránk támadt, nagy sebességgel neki rohantam. Számmal elkaptam a nyakát majd a földre rántottam. Karjaimat belemélyesztem mellkasába majd utána egyik mellső lábamat á tetem mellkasára és számmal átharaptam a nyakát ömlött a vér belőle. Sulyomtól nem tudott föl állni egyre nagyobb a vérvesztesége egyelőre nem fog belehallani sérüléseibe, de a mellkasán egy hatalmas lyuk tátong ami segítségével bármikor elpusztíthatom akkor amikor én akarom. Ekkor leszállok testéről és ott maradok közvetlen közelében, hogy szükség estben megvédhessem Carolinét. Legszívesebben most elpusztítottam volna, de nem tettem meg mivel, hogyan Caroline barátja, de ha még egyszer rá mer támadni akkor esküszöm, hogy ki tépem a szívét a helyéről.

Láttam Caroline arcán az aggodalom jelét ekkor vissza változtam emberi formámba mert nem tudok beszélni vérleopárdként egyre jobban szeretem ezt a lányt. Föl kapom magamra ruháimat majd megszólalok Caroline felé tekintve.
– Persze jól vagyok csak az egyik bordámmal történt valami, de nem kell aggódnod egy óra alatt helyre is jön engem csak az ezüst sebez meg semmi más.
Mondtam el neki gyengeségem közben Max még mindig a földön volt, de nem volt életveszélyes állapotban kell neki egy kis idő amíg helyre áll a vérkeringése. Mivel szemfogaimmal nagy kárt tettem bennük. Közben rá tekintek Carora és ismét megszólalok.
– És te jól vagy?
Kérdeztem tőle a dolgot mert nem lehetett a legjobb dolog csalódni egy jó barátban közben láttam a könnyeket a szemében átöleltem. Kezemmel pedig hajt simogattam nyugtatásként, tudom, hogy Max ha ránk is támad akkor sem jelent veszélyt rám mivel túl gyönge még emberi formámban is képes vagyok elintézni nem, hogy csodás és pompás leopárd alakomban.

John szerencsére nem sérült meg annyira.De akkor is aggódtam miatta...Ida sétált hozzám majd átölelt és a hajamat simogatta.Jól esett hogy vígasztalni próbált,de nem sikerült neki....Nagyon szomorú és csalódott voltam.Maxet úgy tekintettem mintha a bátyám lenne...de tévedtem.A szomorúságomon belül még bűntudatom is volt.Nem tudtam hogy ennyire szeret....hogy nem vettem észre?! Azt hittem hogy elfelejtett,de úgy látszik hogy nem.Ő teljes szívéből szeretett és én "nemet mondtam" neki,ez helyett inkább lefekszem egy férfival akit csak néhány órája ismertem meg.Szánalmas vagyok...
Elhúzódtam Johntól majd hátráltam két lépést.Ez nem helyes,nem ismerem Johnt...és ha csak játszadozott velem?! Nem tudom....
- Köszönöm hogy megmentettél..hálás vagyok érte...
Pár pillanatig nem mertem a szemébe nézni,de egy kis idő múlva igen.
- Kérlek felejcsd el...ami köztünk történt..És menj el
Éreztem hogy majdnem elsírom magam de nem tettem.Max testéhez mentem és leguggoltam mellé.
- Menjél kérlek..és felecs el.
Először a testre pillantottam majd Johnra.Még csak most találkoztam vele és már le is feküdtem vele..tiszta idióta vagyok.

Mikor kimondta a szavait csak néztem előre nagyokat. Mi ütött ebbe a lányba, hogy ilyeneket mond nekem. Nem tudom mit akar ezzel elérni talán bűntudta van nem tudom. Ránézek majd megszólalok.
– Biztosan ezt akarod?- néztem rá nagy szemekkel lehet, hogy csak kihasznált nem tudom. Addig nem szoktam véleményt alkotni míg nem tudom, hogy mi történt. Talán megsajnálta aki megtámadta, hogy tud ilyen lágyszívű lenni aki meg akarta ölni és most ott áll haldokló teste mellett. Éreztem, hogy a nagy vérvesztesség miatt már nem nagyon lesz képes túlélni, ha csak valakiből nem táplálkozik. Veszélyes neki ott maradnia.
– Figyelj menj el onnét mert ha fel kell akkor pedig vérre lesz szüksége és eluralkodik rajta a vérsz9mj és újra meg fog támadni.
– Egy dolgot még mindig nem értek miért kellene elfelejteni azt ami köztünk történt?
Kérdeztem tőle mert fogalmam sincsen, hogy miért karja ezt és hogy mi akar vele elérni. Azzal nem lesz jobb ha elküld engemet és ki töröl az életéből, ha Max föl is kell a földről akkor azonnal vérre lesz szüksége. Nem gondoltam, hogy ennyire megsebesítettem, pedig nem szeretném megölni, de segíteni ezen már nem tudok, most már csak Isten kezében van. Mondjuk ez egy kicsit ironikus, hogy ezt gondolom mert pont egy danpeal legyen Isten kezében.

Most már lassan értek mindent, hogy néha miért vissza fogott érzelmeinek nem tud parancsolni hát ez meg van nekem testem lelkem a lányt kívánja minden egyes porcikám.
- Most már értem, de bíznod kell bennem ígérem, hogy nem fogsz szenvedni miattam, ha bennem nem bízol akkor bízz a rendőrben aki én vagyok.- mondtam el neki közben közelebb léptem egy lépést hozzá majd vigasztalóan átöleltem szorosan a lányt. Tudtam, hogy ez most neki jó érzés lesz én soha nem követtem el törvénytelenséget és nem is fogok, hiába nem gyilkolok, és legfőképpen nem szeretném megbántani egyetlen szerelmemet akiben bízok teljes elmémből és szívemből.
- Nyugodj meg nem fog újra megtörténni a dolog, hogy összetörik a szíved, de ha eltaszítasz magadtól akkor még fájdalmasabb lesz hidd el nekem.-mondtam neki az igaz véleményemet hisz ez így is van.

A lány még mindig nem biztos az érzelmeimben én pedig az enyémet tudom, hogy az én szívem teljesen őt szereti senki mást és nem fogom elhagyni soha.
- Rendben van elmondom az igazat...-mondtam neki miközben megálltam egy pillanatra majd egy kis lélegzetvétel után megszólalok- nem foglak elhagyni tégedet ezt már mondtam és azt is mondom, hogy teljes szívemből szeretlek most és szeretni foglak én tégedet mindörökké.-fejeztem be. Hisz ez így van a színtiszta igazat mondtam neki egy hazug szó sem volt benne amúgy sem kenyerem a hazugság és a csalás. Nem is lenne jó, hisz én rendőr vagyok és a magán életben is példát kell állítanom minden egyes embernek, hogy így kell viselkedni mint én. Be kell tartani a törvényeket és igazságosan cselekedni ahogyan azt megkívánja a törvény. Közben egy kissé elkalandoztam e fontos tárgytól, de hogy neki jobban bizonyítsam ajkaimat közelíteni kezdnek az övéihez majd forró csókban forrnak össze. Ezzel szerettem volna neki bebizonyítani számára, hogy tiszta szívemből szeretem és , hogy nem játszadozom vele mert a válaszomban benne volt csak éppen nem mondtam ki. Én ezt a dolgot nagyon is komolyan gondolom nem pedig, hogy most megtörtént és már holnap nem is emlékszem a dologra.