Keszi szobája

Keszi átfogta a derekamat, majd úgy sétáltunk fel a szobájába. Beléptünk, majd a lány kivette a kezemből a kicsit, nem tagadom irigylem Mizraelt, hogy ilyen csodás nőt kapott maga mellé, és most Nero is... Kicsit féltékeny lettem, és fájt, hogy nem mondhatom, hogy az én fiam. Keszi szavait is alig hallottam... az utolsó mondatig. Felnéztem Keszire, és elé sétáltam.
-Örömmel Királyném...-válaszoltam csendesen, majd lehajoltam a lányhoz, és megcsókoltam.

Örültem, hogy Ash beleegyezett a dologba, bár tudtam ez nem ilyen egyszerű. Nero-ra néztem és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Nero, ő itt...az apukád..- Néztem fel végül Ash-re. A pici lassan elaludt. Mosolyogva lefektettem a baba ágyba, amit még anno az ikrek miatt tetettem be, majd megfogtam Drizzt kezét.
- Nem vagy éhes?- Kérdeztem és kihúztam a konyhába. Becsuktam magunk mögött az ajtót, majd finoman a falnak nyomtam és megcsókoltam..


(Bocsi mennem kell, írj és válaszolok rá)

Elfogadtam Nerot a fiamnak, hogy ne tettem volna... Keszi végül bemutatott a picinek, aki végül elaludt. Figyeltem ahogy a lány leteszi a gyermeket az ágyba, majd kihúzott.
-Csak rád vagyok éhes...-morrantam egyet, miközben a falhoz nyomott, és megcsókolt. Éhesen, szenvedélyesen csókoltam vissza, és átöleltem.

Drizzt morogva válaszolt. Elmosolyodtam ezen.
- Én nem vagyok ehető...- Motyogtam édes ajkaiba.
- Bár, ha nagyon akarsz megkóstolhatsz, de nem ajánlom, mert harapok.- Kacsintottam rá viccesen, mivel nem tudok kacsintani.
- Ezt még gyakorolom majd.- Nevettem fel, és nyomtam még egy utolsó puszit a szájára, majd elengedtem.
- Szóval...- Néztem szemeibe. Azok a szemek...
- Miért vagy ilyen...- Kezdtem, majd kezeimet a nyaka köré fontam.
- Tökéletes...

Csak hallgattam Keszi kimondott szavait, de egyenlőre nem mondtam semmit, most így annyira jó volt. Mosolyogva figyeltem ahogy kacsintani próbál, nem tudtam megállni kacagás nélkül. Az utolsó megállapításra bandzsítottam a szememmel.
-Nem is vagyok tökéletes...-nevettem továbbra is.
-Bár melletted csak tökéletes pasi lehet.-húztam ki büszkén magam. Végül felkaptam, és pörögni kezdtem vele. Annyira jó volt vele, hogy semmi nem tudna elszakítani a dolgoktól... Keszit az életem árán is meg fogom védeni. Ám most már nem csak Keszi van, hanem a kis Nero-t is számba kell venni. Istenem annyira édes... Mintha magamat látnám csak kicsiben. Talán mégsem hüŁyeség ez a képesség...

Mosolyogva öleltem meg Ash-t.
- Nem baj, nekem akkor is az vagy.- Mondtam és megcsókoltam. Abban a pillanatban megszólalt Nero. Hangos sírással jelezte, hogy éhes.
- Meg kell etetnem...- Néztem Drizzt-re, majd elengedtem és besiettem Nero-hoz.
- Semmi baj picim...semmi baj..itt a mami..- Vettem fel és ringatni kezdtem. Mikor már nem sírt annyira nekiláttam megetetni. Mikor jól lakottan nézett rám megsimogattam a pici arcát. Kisétáltam Ash-hez a konyhába.
- Szia apa...- Vittem oda hozzá a picurt.

*Nem telt bele sok idő, már Keszi ajtaja előtt toporogtam, és azon gondolkodtam, hogy bekopogjak-e. Végül még is győzött a félelem, így határozottan bekopogtam, és imádkoztam azért, hogy Keszi mihamarabb kinyissa az ajtót. Főleg, hogy Tyara életéről van szó, oké, hogy most Stefannal van, de szüksége van rám is.*
-Keszi, könyörgöm nyisd ki az ajtót, beszélnünk kell.*kopogtattam újra, és kezdtem nagyon ideges lenni, mi lesz ha itt van Mizrael? Mi lesz ha megbüntetnek? Hát fogalmam sincs, de már nem is érdekel.*

*Pár pillanat múlva valaki kopogtatott az ajtón. Felvont szemöldökkel néztem Drizzt-re, majd odaadtam neki a picit és kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre Zoey állt előttem.*
- Zoey, kicsim mi a baj?- *Kérdeztem és gyorsan betessékeltem a szobába. A konyha felé irányítottam, ahol Drizzt és Nero voltak. Zoey-t egy székre ültettem, majd feltettem egy teát főni és elvettem kedvesemtől a picit.*

*Keszi kihozta Nero-t, majd pillanatokon belül a kezembe is adta, mert kopogtattak, persze én azonnal mellette termettem, hiszen nem hagyhatom, hogy Királynémnak baja essen. Ám mikor megláttam, hogy egy angyal áll az ajtóban azonnal visszamentem a konyhába, és leültem a kicsivel az egyik székre. Aztán Keszi betessékelte a lányt, és visszavette Nero-t, így elmélyült tekintettel néztem a lányt, hogy ugyan mi ütött belé.*

*Ahogy kopogtattam az ajtón a szívem a torkomban dobogott, végül Keszi kinyitotta az ajtót, mire a karjaiba vetettem magam.*
-Keszi, csodás dolog a szülés, de nem akarom, hogy bárki elrontsa az örömöm.*tört ki belőlem azonnal, hiszen ezért jöttem, és sosem szerettem köntörfalazni.*
-Nem tudom hogyan, de Mizrael már tud Tyara-ról....*dőlt ki belőlem egy újabb mondat, miközben elnéztem Keszit, és az új picit.*
-Én azt szeretném ha te lennél a lányom keresztanyja. És képzeld, nem... egyáltalán nem démonként született meg. És imádja az apját, Stefanon is látszik, hogy meglágyul tőle, de félek boldogságom nem marad ilyen határtalan.*suttogtam már a végét, nem tudtam mire készül Mizrael, de nem akarom a lányom közelében meglátni, ezért is maradt az apjával. Igazából a harcosnak sem tulajdonítottam sok figyelmet, most az érdekelt, hogy Keszi meghallgasson, és tanácsot adjon, no meg, hogy legyen Tyara keresztanyja.*

*Kicsit ledöbbentem Zoey eszméletlen sok információjától.*
- Várj Zoey lassabban.-* Kértem, majd mély levegőt vettem és válaszoltam szépen sorba.*
- Először is, szívesen leszek a pici keresztanyja. Másodszor, Mizrael nem tehet vele semmit, nem fogom hagyni, rendben?- *Kérdeztem és rámosolyogtam.*
- Stefan pedig egy..- *Kezdtem, de jobbnak láttam, ha nem fejezem be a mondatot.*
- Most viszont. Nyugodj meg. Hol van a pici?- *Néztem kérdőn Zoey-ra.*
- Ugye nem hoztad ide? Mert akkor Mizrael megtalálja.- * Mondtam teljesen nyugodt hangon. Ash és Nero csendben hallgattak. Kedvesemre néztem, majd eszembe jutott, hogy Zoey még nem tudja a híreket.*
- Oh, amúgy Zoey bemutatom Drizzt-et. Drizzt Zoey.

*Temérdek sok információ dőlt a csajból, nem is értem, hogy Keszi, hogy tud mindenre válaszolni. Ezért úgy döntöttem, hogy csendben hallgatom az eseményeket, amíg a fülemet meg nem ütötte, hogy Keszi nem hagyja, hogy az a Mizrael kölyök rátegye a kezét Zoey gyermekére.*
-Nem értem, angyal, miért bántson angyalt?*ez az egy kérdés volt amit hirtelen ki tudtam nyögni. Majd Keszi bemutatott minket egymásnak, én csak bólintottam, majd tekintetem az ajtóra szegeztem. Nem tudtam felfogni, hogy angyal miért támadna angyalra.*

*Keszi azt kérte, hogy lassítsak, így a tempót visszább vettem, de még így is dőltek belőlem a szavak. Ahogy Keszi biztosított arról, hogy Mizrael nem fogja bántani a kislányomat kicsit megnyugodtam, majd válaszoltam én is Keszi kérdésére.*
-Az apjánál hagytam, nem mertem haza hozni.*néztem egyenesen Keszi szemeibe, majd figyeltem a bemutatást, persze hallottam Drizzt kérdését, de kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy ilyenre válaszoljak.*
-Jaj látnod kell, annyira édes, és olyan kis pufi...*áradoztam Tyararól, majd lassan Keszihez sétáltam, és megnéztem az ő új kis jövevényét.*
-Csodálatos szemei vannak.*halkultam el, ahogy belenéztem a kicsi levendula szín szemeibe. Ahogy elnéztem Drizzt-nek is ilyenek, de hát Keszi még az előtt terhes lett, hogy... Az arcomon látható is a megilletődöttség, hogy most nem tudom eldönteni, hogy mi is van.*

*Drizzt-re néztem.*
- Mert Zoey kislánya a démon királytól van, aki ezelőtt engem rabul ejtett és megkínzott.- * Magyaráztam Drizzt-nek és Zoey-ra néztem.*
- Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű.- * Mosolyogtam olyan együttérzéssel, mint még soha. Mikor aztán megnézte Nero-t láttam, hogy nem érti, hogy hasonlíthat Ash-re.*
- Nero más majdnem halva született, és Ash segített rajta, de a képessége az, hogy ha segít másoknak egy része öröklődni fog.- * Magyaráztam és megfogtam kedvesem kezét.*
- Ash Nero apja, Mizrael, pedig nincs többé számomra.

*Csak bólintok arra amit Keszi mond, ám legyen, végül is ők is angyalok voltak, és ha ennek a kis angyalnak pont a démon kellett. Az azért nem tetszik, hogy Keszit megkínozta, de majd egy laza box meccs eldönt mindent ha találkozunk. Zoey-t már csak fél szemmel nézem, s végül úgy döntök, hogy elteszem magam holnapra. Az, hogy a kicsi hasonlít rám, az pedig még akkor is az én dolgom, ha Keszi elmondja minden jött-mentnek.*
-Keszi, szerintem megyek lefektetem Nerot, meg magamat is elrakom holnapra.*szorítottam meg a kezét, majd óvatosan elvettem tőle a fiunkat, és egy lágy csókkal köszöntem el tőle.*
-Beszélgessetek csak.*néztem vissza a vállam felett, majd elindultam a szobába, és oda betérve Nerot lefektettem a nagyágyra, és melléfeküdtem, pár perc múlva, már mindketten kiterülve aludtunk.*

*Keszi válaszolt Drizzt kérdésére, majd ahogy megnéztem a kicsit felfedeztem a hasonlóságot közte és Drizzt között, amire választ is kaptam.*
-Óh, akkor gratulálok.*mosolyogtam szerényen, majd figyeltem ahogy a férfi kiveszi Keszi kezéből a kicsit, majd eltűnik a szoba ajtó mögött.*
-Keszi, mi lenne ha a belvárosban találkoznánk olyan egy óra múlva, és akkor meg tudnám mutatni Tyarat.*vetettem fel az ötletet, és bíztam abban, hogy igent fog mondani rá. Királynémban bízok meg a legjobban.*

*Drizzt elment a picivel együtt lefeküdni. Mosolyogva néztem a fiúk után, majd Zoey ötletére bólintottam.*
- Rendben. A Victoria főtéren foglak várni titeket. És Zoey nagyon vigyázz magadra jó?- *Kértem és megöleltem.*
- Na de menj, mert már telik az idő.- *Köszöntem el és mély levegőt vettem, mikor távozott.*

*Keszi rábólintott az ötletemre, így mosolygós arccal öleltem vissza, és bólintottam arra, hogy hol találkozzunk. Végül kiléptem az ajtón, majd szárnyaimat kitárva, utamat újra a pokol felé vettem, hogy végre Tyara a karjaim közt legyen.*

//Pokol/Démonkirály palotája/A szoba ahol Zoey van elszállásolva//

*Zoey távozott én pedig beballagtam Drizzt-hez és Nero-hoz. A fiúk mélyen aludtak már. Mosolyogva néztem őket, ahogy szuszognak. Halnak odaléptem és betakartam őket, hogy meg ne fázzanak. Nyomtam egy-egy puszit a homlokukra, majd írtam egy cetlit.*

"Ash, a parkba mentem Zoey-val találkozom, Sietek vissza.
Szeretlek titeket: Keszi"

Letettem az ágy melletti polcra és elindultam előbb benézni az ikrekre. Régóta nem láttam őket és már nagyon hiányoztak...

//Gyerekszoba//

*Nero sírására ébredtem fel, ott feküdt mellettem, megtaláltam Keszi levelét, először furcsán néztem rá, majd lassan felébredtem, és a kicsit a kezembe vettem.*
-Megkeressük a mamit.*dörmögtem csendesen, és gyorsan felöltöztem, majd kisétáltam a szobából. Azonnal Keszit kezdtem keresni.*

//Angyalok égi kertje//