Azazel pizzázó

Egy kedves kis pizzázó a város szívében. Ha kell akár házhoz viszik a rendelést. A név ellenére semmi különös sincs benne, az emberek boldogok amikor jönnek és távoznak is.

Végre nyugalmasan és már korán reggel megérkezhettem a munkahelyemre. Ez tetszett többször is ilyet kellene tennem. Azonban mivel még vendég és rendelés is alig volt valami reggeli féleséget összeállítottam magamnak. Egy üres asztalhoz ültem, hadd higgyék azt, hogy én is csak egy vendég vagyok.
Idővel egyre többen kezdtek lenni lassan dél, van és a fivéreim, még mindig nem jöttek értem. Ezt már szeretem, bár még mindig hiányzik valami. Valami, amiről nem tudok beszélni senkinek, mert egyáltalán alkalmam sincs rá. Lehetséges, hogy én mindig egyedül leszek még a halál után is?
Rogers mellet álltam, meg aki mellesleg a munkatársam bár szerencséjére már foglalt.
- Bánt valami?- kérdezte miközben a pizzát, készítette.
- Azt hiszem igen, de nem tudok beszélni róla.- magyaráztam neki.
- Ugyan Cyd objektív vagy absztrakt dologról van szó? – nyeltem egyet, amikor rákérdezett minderre.
- Absztrakt máskülönben, ha megfogható dolog lenne, tudnék róla beszélni.
- Ugyan az elvont dolgokról nem tudsz semmit mondani. Például, mit értesz a haragon azt is, el tudod mondani ugyanúgy, ahogy azt a valamit, amiről azt hiszed, nem tudod.
- Te akartad Rogers! De ha utána máshogy nézel majd rám nem annak az okos és jókedvű lánynak, akit látsz, soha többé nem mondok ilyet. – komolyan rám nézett és várt mit mondok neki.
- Vágytál valami olyasmire, ami csak a képzeletedben van? – jobbnak láttam,ha kérdezek egy kicsit aztán mondom a többit.
- Hogyne! – erre csupán csak bólintottam.
- Na és vágytál már valakire, aki csak a képzeletedben van. Eddig sosem láttad csak az álmodban, amit éjjel újra és újra álmodsz már egy ideje? – nevetni kezdett és gúnyosan rám nézett.
- Egy férfire van szükséged, aki rendbe tesz egy kicsit! – Rogers válaszára csak nagyot néztem. De beletörődtem a helyzetembe és folytattam a munkám.

Munka közben egy idegen férfi jött be a pizzázóba. Eddig sosem láttam itt, hisz némely vendég még vissza, visszatér ide. A kezébe adtam a menüt és addig nem mozdultam mellőle, míg ki nem választ valamit. A rendelést felvéve elindultam feladni a rendelést a konyhára. Míg a rendelés elkészült csak bámultam. Milyen gyönyörű, alig láttam hozzá foghatott. Akárcsak egy földre szállt angyal. Kész volt nagy nehezen a rendelést én magam vittem ki neki természetesen mosolyogva.
- Jó étvágyat kívánok hozzá uram! Hozhatok még valamit? – kérdeztem továbbra is mosolyogva.

Furcsa érzést keltett bennem ez az idegen, sosem láttam, mégis egyre jobban és jobban akarok közeledni hozzá. Azt hiszem elment az eszem, és nem tudok a munkámra koncentrálni.
Megbántam, hogy nem álltam vele szóba valamivel jobban. Munkám végére járt, már amikor haza fele készülve eleredt az eső. Ernyőt ragadtam azonban mégsem tudtam igazán haza menni. Egy távoli padon ott ült az idegen és az esőben ázott volna, ha meg nem szólal bennem valami, hogy menjek oda hozzá.
- Bocsásson meg uram, de nem alkalmas az idő a padon ücsörgésre. Jöjjön, még megfázik! – mosolyogtam rá, bár mozdulni aligha tudtam bármerre is csak álltam és tartottam fejünk felé az esernyőt.

Kicsit meglepődtem hangnemén. Hányadik században is vagyunk most? Szavaitól és keze érintésétől elpirulva néztem őt. Ő testesíti meg a Herceget, akit az álmaimban láttok naponta. Talán ő lenne az? Iason... féltem nem magától a férfitól, hanem attól,hogy mi lesz, ha elkísér. Egye f3n3 engedek most az egyszer a bajnak. A karjába karoltam, ahogyan régen volt szokás, gondolom, erre tanították, és még mindig őrzi tradícióit.
- A nevem Cyd Beatrice...milord! – mosolyogtam rá, bár közelebbről is meg akarom ismerni. Ez a folytonos kíváncsiság nem hagy nyugodni. – Megköszönném, ha velem tartana!
Az eső csak nem akart elmúlni ezért nem hagyhattam ilyen állapotba haza menni, azt akartam, hogy maradjon még egy kicsit a beszélgető partnerem.

// 2-es lakás //

Hova máshova mehetne az ember, ha rossz kedve van, bal lábbal kelt, mint egy jót enni? Nekem személy szerint mindig jobb kedvem lett tőle, ha nem üres gyomorral kell szaladgálnom akár farkasként, akár emberi alakban. Ezért mentem a pizzázóba, ahol bár még nem jártam, de erre jövet meg akadt rajta a szemem. Hatalmas, világító felirattal: Azazel pizzéria.
Beléptem a zsúfolt terembe, ahol végig a folyosón, az asztalok közt pizza illata terjengett. Én csak morcosan ültem le az egyik szabad asztalhoz, talán ez volt az egyetlen, ahol még nem ültek és vártam, hogy végre jöjjön valaki. Utáltam várakozni. Türelmetlen, zsémbes fickó vagyok, de így kell szeretni. Vagyis igazából ami azt illeti nem kell engem szeretni. Csak tűrjenek el, mert mást úgy sem tehetnek.
Szerencsémre a pincér pár perc múlva megjelent. Egy pattanásos képű fickó volt, akinek már a látványától is rosszul lettem. És ilyen emberek mellett egyen az ember... Fintorodtam el, de csak az étlapra mutattam, kiválasztva a legnagyobb pizzát.
-Ananászt is kérek rá.
Tettem hozzá morogva és anélkül, hogy még utoljára rá néztem volna, államat tenyerembe támasztottam, majd az asztalra könyököltem.

A város semmi érdekességet nem nyújtott számomra, még egy fia vámpírt sem láttam az utakon. De nem hogy vámpírt semmiféle más teremtményt nem láttam, vagy éreztem. Végigfurikázva a városon , kiszúrtam magamnak egy pizzázót. Leállítottam a motort a pizzázó előtt, majd besétáltam az épületbe. Kicsit még cikáztam az asztalok kötöz, amíg hátra értem a sarkon levő asztalhoz.Innen szemmel lehet tartani mindent Intettem a pincérnek, aki amint meglátta a kezem a levegőben, máris oda jött az asztalomhoz.
- Mivel szolgálhatok- mondta, majd elém rakott egy étlapot. Átböngésztem.
- Egy Hawaii-t kérek és egy kávét.
- Rendben, rendben... ennyi lesz?
- Igen, de ha meggondolom magam majd szólok.
Amint lelépett a pírérlány a rendelésemmel, felfigyeltem egy férfira, aki nem messze ült tőlem egy másik asztalnál. Farkas Első ránézésre , olyan mint egy átlagos ember, csak kicsit nagyobb pofával. De nem nagyon foglalkoztat, amíg nem vélek felfedezni semmi provokálót rajta. De a baljós gondolataim elhessegettem, majd kényelmesen elhelyezkedtem a széken, majd rágyújtottam és vártam a kajám.

Szétnéztem, körbe pillantottam a teremben, hátha felfedezni vélek egy ismerős arcot, esetleg szemet szúr egy fajtámbeli, de nem. Egy farkast sem éreztem addig, amíg be nem lépett egy nő. A nők...furcsák és kiszámíthatatlanok. Mind a balhés csávókra bukik. A javíthatatlan rossz fiúkra...akikkel rengeteg gond van és akik minden sz*rban benne vannak. Aztán elvárják, hogy a hatásukra megváltozzunk. Hogy majd nekik sikerült jó fiút faragniuk belőlünk, aztán ha ez is bejött szépen lekoptatnak és keresnek mást. De persze van a másik eset is. Mikor egyszerűen már azon kapod magad, hogy a csaj barátnőivel ülsz egy szobában, teázgatva és arról beszéltek, hogy mennyiért vettetek a múlt héten cipőt. Borzalmas, hogy mire nem képesek a tudtunk nélkül.
Szemezgettem még egy ideig a nővel, majd meghozták a pizzát. Nem néztem a srácra, mert valószínűleg az egész róka család az asztalon tanyált volna. Így inkább csak bólintottam, az meg elsétált. Kezembe vettem a kést és a villát és érdekes mód kulturált emberként kezdtem enni. Nem vagyok hozzá szokva, mert farkasként csak leterítek valami kisebb vadat és...megeszem. Ahhoz nem kellenek evőeszközök.
Lepiszkáltam a pizza tetejéről a gombát, majd bekaptam az első falatot, onnan pedig már csúszott lefelé a többi. Még egy utolsó pillantást vetettem a nőre és a kajának szenteltem figyelmemet.

Ahogy ott vártam a pizzám, láttam, hogy az a férfi mind vizslat és már kissé szórta a szemem. Ez is az a tipikus rossz fiú aki azt hisz, hogy azzal, hogy nagy dumákat vág be attól minden csaj a nyakába ugrik. Aztán szédíti egy darabig, amíg meg nem b*sza vagy 2x s azzal szevasz. Mehetsz amerre látsz. De természetes, hogy kis ártatlan pofával tesz az egészet, hogy ő legyen a jófiú. Vagy a jobbik esetben még a csajjal marad 1 hetet majd kijelenti, hogy megcsalta de nem ő volt a hibás mert piás volt. És akkor vagy megbocsát a csaj és megy tovább a h*je fejével, vagy kidobja. Nem értem mit esznek a csajok az ilyen fr*jr embereken. (Állatokon) Bár az tény, hogy nem ártana az ismeretség, de hogy én oda menyek hozzá az kizárt. Közbe megérkezett a csaj a kajámmal.
- Ideje volt.
Még vetettem pár pillanatot a férfira, majd vissza tértem a kajámhoz. Nem tudom ki mit mond, de szerintem az ananász igen is finom pizzán is. Elő kaptam az egyik késem és avval kezdtem el felvágni a pizzám. Had lássa a kiscsávóka, hogy nem vagyok hétköznapi h*je liba, aki bedől majd neki.
Amint végeztem a kajával, elkezdtem szürcsölgetni a kávém, de a szemem le nem vettem a fickóról.

Osborne már megint velem jött. Furcsán megbámultam egy kicsit. Minek nekem testőr?
Lassan fel is tettem a kérdést, amikor újabb vendégek érkeztek a pizzázóba. Remek! Ennyivel Osborne sem fogja megúszni.
Felvettem a rendeléseket, ahogy azt szokás és vártam, hogy Rogers kész legyen.
Kivittem mindenkinek aztán újra Osbornehoz mentem.
- Még semmit sem mondtál és nem értem Iasonnal miért nem tudok beszélni. Titkolsz valamit előlem? – a szemébe néztem bár semmit az égvilágon nem tudtam kivenni belőlük. Annyira utálom, amikor folyton elcsábítani próbál pusztán a nézésével.
- Figyelj, emberből vagyok te miből? Alapból kíváncsi természet is és szenzációnak tartom a furcsaságokat. Nos?

Egy újabb unalmas este volt.Otthon ültem a fotelben és olvastam a kedven könyvemet: A csontvárost .Imádom azt a könyvet,tele van izgalommal és persze szerelemmel.
Hirtelen megkordult a gyomrom, éhes voltam.Lettem a könyvet az asztalra majd a hűtőhöz mentem.Semmi nem volt benne amit szivesen megettem volna ezért úgy döntöttem hogy elmegyek a Azazel pizzázóhoz.Sokan dicsérték.Gyorsan átöltöztem és megfésülködtem majd elindultam.Hamar oda értem.odaérve bementem és leültem egy asztalhoz.
- Hű rengetegen vannak.És nocsak egy fajtárs
Egy férfira pillantottam aki a pultnál volt egy lány mellett.Valamiért nagyon védelmezte.De reméltem hogy a lány idejön hozzám mivel már nagyon éhes vagyok.

Sóhajtottam egyet, amikor egy új vendég jött.
- Ha nem mondod, el felhívom Iasont! – persze az volt a legnagyobb gondom, hogy nem kértem el Iason telefon számát. A f3nébe! Osborne sejtelmesen megnézett aztán egy mosolyt is megengedve magának megszólalt.
- Vigyázz az alakodra, nehogy történjen veled valami! Amúgy azt mondják, árt a szépségednek, ha felkapod a vizet és kiabálsz velem. – na jó,megnyugtatott ő is ugyanúgy ahogy Iason. Oké elegem van a tuti pasikból jobb, ha felveszem a következő rendelést.
A kis füzetemmel és írószeremmel megálltam a lány előtt.
- Bocsánat a zavarásért, választott már valamit? Felvenném a rendelését. – igyekeztem kedves is lenni, ami már egy ideje kezd rám vallani. Vajon mi lehet az oka?

Pár perc múlva a lány odajött hozzám.
- Igen választottam már.Egy ananászos pizzát szeretnék
Kedvesen rá mosolyogtam.Egy kicsit zavart hogy az a fiú ott van mellette.Nem hagyj a békén.Talán zaklatja? Pár perc gondolkodás után rá pillantottam.
- Bocsánat a kérdésemért.De minden rendben?
Rá pillantottam a férfira hogy tudja hogy miért is kérdeztem meg.

Mosolyogtam egy kicsit, amikor felvettem a rendelést.
- Csak a feladatát végzi. Állítólag védeni kéne engem dehogy mitől azt csak ő és – elhallgattam egy kicsit. Mi van, ha ez csak Osbornera tartozik. – mindegy nem fontos máris hozom a rendelését.
Gyorsan oda is mentem Rogershez. Ő is furcsán nézett rám.
- A szokásosat a 4-es asztalhoz kell! – kifújtam a levegőt. Visszanéztem Osbornera.
Eltűnt volna? Tévedtem odament az ismeretlenhez a 4-es asztalhoz. Remek!

Osborne szavai:
- Üdv Osborne vagyok! Mielőtt téves következtetést vonnál, lenézd meg jobban a halandót és mond, el mit látsz?

Kiderült hogy a férfinak csak védenie kell.
- Aha értem.
Rám mosolygott majd elment.Kid idő múlva egy férfi állt meg az asztalom előtt.A lány védelmezője volt az.
- Üdv Osborne.Én Caroline vagyok.És mit kéne látnom a hallandón?
Kérdően rá pillantottam.
- Egyébként meg mit legyeskedsz a lány körül?

- Nem fontos. – kapta el rólam a fejét. – Figyelj, van nála valami, ami a fejedelemség számára értékes, ha szerencséd van, találkozhatsz vele már holnap vagy holnapután. Nem magamért futkosok a lány után Iason parancsa, hogy védjem meg a vámpíroktól. Danpeal van a dologban és nem minden nap születik danpeal kisbaba itt. – elhallgatott nem értettem miért, sőt fogalmam sem volt arról miért fordította el a fejét, amikor megérkeztem.
Furcsa volt a viselkedése is. Na jó lehet ez teljesen megnyugtat mert ő mindig is ilyen furcsa mard.
- A pizzája kisasszony. Hozhatok még valamit?

A lány,akit Osborne védett nagyon fontos volt a fejedelemség számára.És Iason számára is.De ki ő? Azt tudom,vagyis gondolom,hogy a lány barátja de azon kívűl,ki ő? Pár percig elgondolkoztam rajta majd Osbornre pillantottam. Éppen tettem volna hozzá valamit ehhez a dologhoz de nem tudtam,mivel megjött a lány.
- Á köszönöm.Nem kell semmi.De egy valamit megtehetnél nekem.
Rá pillantottam Osbornere,nem vettem le róla a szememet.
- Mondd meg a kis barátodnak hogy foglaljon helyet.És léccives egy kicsit hagyj magunkra.
Ahogy ezt kimondtam a lányra mosolyogtam.

Addig is szabad lehetek egy kicsit. Gondoltam magamban. Ahogy otthagytam őket Osborne leült a nő mellé. Őket is csak távolról sikerült figyelnem, mintha egyre több vendég jönne.

- Míg el nem felejtem mondani, Iason Moorcock a fejedelemség mielőtt két külön személynek hinnéd őket. – Osborne sóhajtott egyet azon gondolkodva vajon megéri neki ilyet tenni egy halandóért, amikor otthon lehet. – Kedves lány bár van egy kis bibi. A fejedelemség kissé elfoglalt nekem meg kárpótolnom kell a kislányt. Még nem tud rólunk és másokról sem egyelőre.

Rogers rám szólt, hogy miért nem dolgozom, elégé gyorsan mit mondjak, kezdek egy kicsit fáradni túl sok a tömeg és nem értek semmit. Ha tudnám Osborne miért ilyen titoktartó és semmit sem mond, amikor kérdezem.

- Ugye csak most jöttél? - kíváncsiskodott.

Férfias lépésekkel be megyek a pizzázóba le ülök egy üres asztal mellé a falak fehérek mint ahogy a halandóknál szokás. Már annyira megszoktam ezt a halandó kifejezést, hogy lassan el felejtem, hogy én magam is az vagyok. Közben arra várok, hogy föl vegyék a rendelésemet mert már lassabb az éhségem elviselhetetlenné válik. Kár, hogy nem vagyok olyan mint gazdám a király, mert nagyon szerettem démonnak születni de azt kell elfogadni, hogy ember vagyok. Inkább legyem ember mint egy nyamvadt pióca azokat szívből gyűlölöm és minden egyes gondolatom arról árulkodik, hogy elpusztítanám őket gondolkodás nélkül.

Lassan azon voltam, hogy megint odamegyek Osbornehoz amikor megláttam egy idegent a 3-as asztalnál. Ami azt illeti már nem is nagyon érdekelt Osborne. Sóhajtottam egyet és már meg is álltam a vendég előtt.
- Üdvözlöm uram. Felvenném a rendelését, ha választott már. – igyekeztem mosolyogni és kedves lenni elvégre sosem tudja az ember,miért küldenek neki egy testőrt házhoz.
De tényleg miért is kell nekem elviselnem Osbornet a házamban? Nem fontos elvégre most a munkahelyen vagyunk nem pedig otthon. Vajon mi lehet Iasonnal? Miért Osbornet kell egész nap néznem? Jó semmi bajom sincs vele, de legalább mondana valamit magáról vagy Iasonról.

A gondolataimat megzavarta egy kedves lány aki oda jött hozzám, hogy föl vegye a megrendelésemet. Nem bántam sőt örültem neki mert már eléggé éhes vagyok. Nem tudtam dönteni de végül is arra jutottam, hogy sonkás legyen.
– Hát sonkás legyen ha lehet duplát-mosolyogtam a lányra mert őrültnek nézhet, hogy ennyit meg akarok enni de egy ilyen szervezethez mint az enyém sok kalória kell.
– Ha megbocsát egy kicsit siessen mert nagyon éhes vagyok-sürgettem a lányt mert nagyon sürgős volt nekem.