| Ranglista |
Katt rá minden nap, hogy előbb jussunk a listán.
|
| | | Mizrael~Angyalarcú Halál |  |
| | |
| Szerző | Üzenet |
|---|
Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
 |  Tárgy: Mizrael~Angyalarcú Halál  Szer. 02 Feb. 2011, 01:14 | |
|
Mizrael~ Pecsét: világospiros. Az anyag megváltoztatása. Segítséget tud nyújtani egy munkadarab megmunkálásánál, de akkor is, ha az anyagot szellemi erővel akarjuk alakítani.
A lázadó ~ A múlt démona
Újra a földön… Megannyi gondolat és érzés, mindegyiket ellepi az emberi agy rendszertelensége. Olyan az egész, mint egy mező, ami úgy döntött, hogy most túl sok virágnak fog helyet adni, de a virágok annyira akaratosak és annyira gyönyörűek, hogy a mező befogadó és felfogó képessége egyszerűen kevésnek bizonyul ahhoz, hogy fel tudja dolgozni ezt az élményt. Kissé romantikus gondolatok ezek egy Isten bárányainak testét bitorló parazita szörnyszülöttől, nemde? Hát persze, hogy azok.
De talán a cinizmus az, amibe 10 ezer év után még kapaszkodhatok. Igen, a pokol után ennyi biztosan megmaradt. Ezt Asaliah is tudta, hiszen annyira érezte, hogy Isten rajta röhög. Ezért is lett belőle….sok szó egyszerűen kiesik, nem úgy alakulnak, mint szeretném… Nos ezért is lett Asaliah a tökéletes befogadó az energiáimra.
Emlékszem, amikor kihasználtam a fizikai lét első gyönyöreinek egyikét, a cigarettát, a tudatának megmaradt töredéke milyen erővel próbált ficánkolni a teste szándékos tönkretétele ellen. Érthető is, nemde? A teste volt a temploma. Persze a teste ugyanolyan gyönge kis harmat templom volt, mint amilyeneket az emberek építenek Istennek… Isten, na jó, ez egy hosszabb téma lesz. Szóval akármennyire is favorizálta az egészséges életmódot és társait, nem ért velem semmit. Kifolyt a kezéből, mert a lelkét már egy fikarcnyit sem tudta gyógyítani vele. Erre kellettem én, ezzel hívta fel a figyelmemet, ezért jöttem, hogy „segítsek” neki.
Mert akkoron mikor én még igazi Asharu voltam, a Második Ház dicső tagja, akkor is segítettem annak, aki kérte. Idő volt akkoron, és idő van most is. Akkoron is, létezésem kérdése tisztának világlott, mint a ragyogó nap, a Mindenható Isten meleget hozó sugarai. Akkoron Fényesség vala mindenütt, az ég volt a testvérem, és szelek voltak útjaim. A hold volt a vigyázó pajtásom, kinek mosolya alatt, a leheletem életet hozott, a levegő melynek ura voltam, szolgálója volt a gyengének, és mindent látó szemeimmel oltalmaztam a Másodszülötteket.
Mert ez volt a dolgom, pásztoruk és bárányuk voltam egyaránt. Szívem pedig akkoron telve vala elégedettséggel.
Hát ez most már, csakhogy helytálló és korhű legyek, kib*szott mód nincs így. Nincs bennem egy gramm elégedettség sem, csak zöld fortyogó epe, ami arra vár, hogy kitörjön, és mindenkit megmérgezzen. Még régen felfele akartam húzni az embereket, kifele a keserűségükből, most is vonz a szenvedésük, de pont az ellenkezőt akarom kiváltani belőlük.
Azt akarom, hogy lássák, miképpen zuhanhatnak még mélyebbre, miképpen érezhetik a Semmi csámcsogó fogait, ahogy felzabálja a húsukat.
S Asaliah is erre vágyott, amikor ki tudja milyen okból kifolyólag öngyilkos akart lenni, igen ezt ki tudtam venni. Ha minden igaz az egyedüllét és a magány zavarta. Emlékszem, mennyire nevettem, rajta ahogy ott nyöszörög a pisztollyal a kezében… Volt mellette egy kés is, amivel mély barázdákat vágott a saját karjába.
Igen, a vér szaga szinte éteri örömet gerjesztett bennem.
Annak a látványa visszaadta a pillanatnyi elégedettséget, hogy más is szenvedhet, így mint mi. Pedig nem, hiszen Asaliah nem volt más, mint egy lényegtelen, arcátlan modortalan, aki arra készült, hogy a kis ty*ksz@ros problémái miatt megtagadja Isten nagyra törő terveit vele és ezt képtelen voltam hagyni!
Nem érdemli meg, hogy ilyen könnyen megszabaduljon… Nem, meg kell ismernie milyen az igazi szenvedés és ugyan a pokolban erre lehetősége is nyílt volna, de nekem akkor jobban kapóra jött. Megkapta az azonnali poklot, amikor beleköltöztem. Az emlékeim és a tudatom azonnal lenyomta az övét, akárcsak egy özönvíz, ámde a lénye most sem szűnt meg.
Egyszerűen ücsörög valahol a lelkem alatt, mint valami hegymászó egy sziklaomlás után, abban a tudatban, hogy sose mentik meg. Én is sok ezer éven át azt hittem, hogy nincs menekvés.
Szerencsére az emberi romlottságnak és ostobaságnak, valami eltört. Így most szabad vagyok és az egész világ csak arra vár, hogy használjam.
Szintúgy nem tudom szavakba önteni, hogy mekkora csalódást okozott az érzés, amikor kipróbáltam az Asaliah testéből származó előnyöket, amikért sokak kirobbantották a Mindenható elleni háborút.
A testiség mindegyik formájára a legjobb szó az, hogy röhejes, mulattató és lényegtelen. Olyan, mint az ember és olyan, mint az a k*rv@ nagyra becsült Isten. Röhejes és jelentéktelen, hogy jobban szerette ezt a csapat dögöt, akik szerencsejátékban felteszik a saját lelküket, emellé gumi ízű szemetet esznek, leöblítik némi kátrányos ragaccsal, aminek az ember… gyomra? Igen, gyomra talán az.
Tehát amitől felfordulnak a belsőségek, hogy aztán néhány órának nevezet pillanattal később ez az egész m0cs0k távozzon a testükből valami bűzös sárga és barna váladék formájában.
Ezeket szerette jobban, minálunk. Akkor tényleg a nép az, mint az Istene.
Hiszen ha a Mindenható boldogságának kérdésre ez a rakás szemét volt a válasz, amit az Emberiség nevű szimfónia keretein belül adott elő magának, akkor már tudom a kifejezést, hogy olyan emberi legyek és próbáljam elfogadni az anyag szentségét: Okádnom kell. De hát pont ezért is vagyok itt nem?
Ha már Isten volt olyan kapitális b@r0m, hogy hála annak a r0thadó nagy szeretetének ez iránt a túlméretezett állatkert iránt, hagyott minket megszökni a pokolból, akkor itt a remek lehetőség, hogy visszavágjunk egyszer és mindenkorra. Még Asaliah is érezte, a lelke mélyén, amikor Isten elárulta.
K*rv@ jó isten ez, ugye? Még a saját szeretett kis sz@rcsimbókjait is elárulja, mert tudja, hogy be kéne fejezni már ezt. Be kellene fejezni azt, hogy mindenki a boldogtalanság és az igazságtalan rendeltetések igája alatt sorvad, mert a szentséges császárnak kicsit már sok volt az érzelgős darabokból.
Asaliah tudta, hogy Isten elárulta őt, tudta azt is nagyon jól, hogy miközben ő a padlón fetreng, várva a kellő bátorságot, az a m0csk0s sz3métlád@ fent röhög rajta. Mondjuk Asaliah úgy nevezett hite is kissé megingott az Isten ellen tervezett bosszúja és dühe megalapozottságában, amikor megszálltam a testét és gyors vetítésben végig élhette velem az elmúlt évezredeket.
Viszont ezzel segítettem rajta, mert rádöbbent arra, hogy mennyire szánalmas is ő valójában.
S ezzel Asaliah lett a tökéletes emberek egyike. Olyan könnyen felfogta, hogy nincs miért dühösnek lennie az Úrra, ugyanis nem az úr tetteivel van a baj, hanem az elvárásaival.
Mert az egész teremtés nem épül másra, mint egy óriási hibára és az ember szánalmas természetéből fakadóan nem felelhet meg azoknak a kritériumoknak, amiket a főd*g kiszabott.
Az Ember igazi istene és boldogsága nem lehet semmi másban, mint az anyagban. S ezt meg is adom nekik, ha ezzel segítek rajtuk, akkor én boldoggá teszem őket.
A hiba, az egész t3tv3s teremtés onnantól r0h@d, ahonnan kitalálta ez a géniusz. Hagyta az embereknek, hogy tegyék, csak amiket akarnak, aztán majd ő nagy kegyesen büntetett, nagy kegyesen igazságot osztott a tudatlanok felett…Ez olyan szintű arcátlanság, amire még én sem lennék képes…még.
Mit adott útmutatónak, az embereknek azzal kapcsolatban, hogy létezik? Sz@rt se… Jaj bocsánat, körül-belül pont annyit. Néhány gyermekeket m0l3sztáló papot, mint eltorzult szócsöveket, akiktől elvárta, hogy megtagadják az ember alapvető ösztönorientáltságát.
Érezni azért ebben azt a fenomén iróniát, nemde? Mi nem voltunk elég jók és megbüntetett minket, amiért emberibbek akartunk lenni, de a kedvenc kis tengerimalacaitól, hogy ha a valós szolgáinak akarják nevezni magukat, akkor elvárják, hogy olyanfajták legyenek, mint Mi.
Ez az ordító és lélekzabáló inkonzisztencia…
De immáron tudom, hogy milyen embernek lenni. Ezt végig gondolva pedig percekig nevettem. Mikor érezheti egy ember azt a szeretet, amit annak idején, még ő előttük éreztünk?
Ismételten fejet hajtok az Úrnak, gratulációm ehhez a szimfóniához, amit nagyon álmosan írhattál!
Biztos az első 5 nap lefárasztott…
Ami szintén borzasztóan ijesztő és sajátságos, hogy mióta Asaliah lelkét és emlékeit z@abálom, mennyire evidenssé váltak számomra is ezek a fogalmak, mint az evés, az álmosság
S ez annyira, de annyira fáj, hogy lenne kedvem egy késsel kivágni magamból ezt az egészet. Kikanyarítani, mint egy darab r0thadt húst, ami vagyok.
Megint csak az a tudat, hogy ilyen pillanatlényeket, akiket ezek a m0csk0s alantasságok vezényelnek, amikről elkel, döntsem utólag, hogy tényleg r0h@dt mód szórakoztatóak, többre becsült, mint minket…
Megadta nekik a Szabad Akaratot, ami ezeknek a hernyó kezdeményeknek csak egy átok, nem pedig áldás, ami nekünk lett volna.
S nem használják fel semmire, mint saját életük megkeserítésére és a világ megmérgezésére. De igaz, nem ők a hibásak azzal kapcsolatban, hogy ennyire m0csk0s az örökségük.
A Szemem ismét csak az Ég felé fordul. Minden baj fundamentumához és kezdetéhez.
De majd mi eltüntetjük ezt a basáskodó szörnyeteget onnan… Én vagyok a szörnyeteg, amiért embereket kínzok, és amiért kiélem mind azt, amire nem volt lehetőségem?
Én vagyok a szörnyeteg, amiért bosszút esküdtem több ezer év meghurcoltatása után és a véres bosszúm nyomán nem marad semmi mást, mint megannyi fertőzött és szétmarcangolt tetem az átkozott második alomból? Szörnyeteg vagyok, legyen. Már nem vagyok angyal, de még csak bukott angyal sem.
Most már Démon vagyok, Mizrael a Pestishozó, az Elkeseredettség Szája és a Mennyek Vetélésének Hírnöke.
S mind ezek ellenére, sosem lehetek olyan gonosz, mint Ő maga.
Mert az emberiségért még most is képes vagyok könnyeket ejteni. Az ő nemtörődömsége pedig sziklafalat repesztő szikár gyűlölet tüzét korbácsolja a lelkem romjai alatt. Hogyan hagyhatja, hogy akiket elvileg úgy szeret, így gyötrődjenek? Miért nem súlyt le rám!? Miért engedi, hogy könyörület nélkül és élvezettel végezzek olyan emberekkel, akik boldogok és érte még a vérét is oda adnák.
Miért nem védi meg legalább azokat, akik szeretik is őt? Biztosan azért, mert majd a Mennyben jobb dolguk lesz… Igen ám, de akkor hol van az a fér3gjárt@ szabad akarat? Megint sehol! Mert ezek az emberek nem választják meg a sorsot, hogy végig nézzék, miképpen b3l3z3m ki és r0h@szt0m szét a szeretteiket puszta irigységből… Ha Isten minket megcsalt, majd elhagyott, akkor az Emberiséget élesben elárulta.
Lehet azért, mert annyira hasonlítanak rá, hogy ezt már nem bírta tovább nézni se… Hogyan nézheted!? Hogy bírod elviselni, ahogy léptem nyomán minden elhal és elr0h@d?
Mulattatnak tán ott fent téged ezek a gennyedző és kukacos testek? Ha már létre hoztál két népet is a te dicsőségedre, talán törődni is kellene velük, nemde?
Ezennel kijelentem, hogy én Mizrael a Második Ház romjaiból, kardot emelek az ég ellen, és erre szólítom minden testvéremet. A Zsarnok fejét le kell vágni, mert az emberiség vezetése csak a mi kezünkben van jó helyen. A mi kezünkben, akiknek a megváltása egy módon lehetséges, ha megváltjuk az emberiséget Isten ostoba hazugságaitól és lecsupaszítjuk őket azon materiális és primitív mivoltukra, amellyel a lelkük mélyén léteznek.
S ha az Emberiség boldog lesz ez által, akkor boldogok leszünk mi is, mint a Mindenség új királyai.
Akik pedig most még Őt szolgálják, majd helyet cserélnek velünk. S megtaláljuk Lucifert is, aki minden idők legnagyobb árulója! Őt is utánuk küldjük…
Asaliah teste nem bírja tovább, 90 óra alvás nélkül sok volt már neki.
Aludnunk kell, hogy újult erővel folytassuk majd a harcot. El kell dobni ezt a mérgezett kupát és hamarosan ennünk… ennem is kell valamit. Ha jól láttam, a hűtőszekrényben volt még egy kis felvágott. Minden ember kannibál, állat evő állatok gépsora. De még nem adom fel! Ez az igazság órája, a felemelkedés órája. Nem győzhet le az anyag, még ha mostantól ennek is akarom szentelni az életemet.
Az életem… megint egy h*ly3 új szó. A létezésemet ennek akarom szentelni, hogy magasra emeljem a szemetet. Isten, most ahogy bezárva hempergek egy elektromos doboz előtt, bezárva az egyik majdnem- Júdásod testébe, szeretném, ha tudnád, hogy mit fogok tenni! Úgyis látod, ugye?
Hát persze, hogy. Még is ide se szólsz a kedvemért…
Pedig igazán jót mulatnék, ha az arcátlanságomért belém csapna egy villám. Koronát adok az Anyagnak, a tiszta eretnek és ateista anyagnak, a te nyájadnak vezetői mind elektromos koronákat kapnak majd.
Az álszent és agyölő, áhítatos aljasságoknak bársony palástot adok, hogy majd abban táncolhassák kripta bűzű balettjüket az eged alatt. A telhetetlen és vágy-orientált gyilkosok megkapják az országalmát és Isten legbátrabb katonáinak járó kitüntetéseket.
Aztán amikor már ez az egész disznóól olyan gusztustalanul súlyos lesz a felgyülemlett mosléktól és trágyától, hogy saját súlyát megtartván képtelen széthullással fenyeget, akkor az egész elhajlott Disco Infernot ráborítom a fényes fejedre!
Aztán én és az általad meghurcolt testvéreim körbe állunk és olyan hangosan nevetünk majd rajtad, ahogyan fuldokolsz a tiszta m0cs0któl, amit hagytál létre jönni, hogy nem bírod majd tovább. S addig nevetünk majd, amíg egy ilyen gerinctelen, gyáva köpedelem, mint te el nem bujdokolsz a Semmibe…
Addig pedig rengeteg a dolgom és te hagyni fogod nekem, mert te vagy a Mindenható és tudom, hogy még most is szeretsz engem. Mert k!b@sz0tt perverz vagy Uram…
De tudd, én is szeretlek téged és éppen ezért szánom neked ezt a sorsot, ugyan abban a törődő szeretetben fogsz tőlem részesülni, amit én is kaptam tőled. S amit még kapsz tőlem, az egy őszinte köszönetmondás.
Hálám jeléül, amiért hagyod, hogy szétszedjem a világodat és téged is a gyávaságodban, még egyszer és most utoljára, fejet hajtok előtted Uram.
S most itt, elárulva, elhagyatva, teljesen egyedül, azt hiszem, kijelenthetem, hogy még ha nem is járnék sikerrel, akkor sem érdekel a dolog.
Egy dolgot kérek mind a végén, ha esetleg egy kicsit sikerülne a Mindenható erődet mozgásra kényszerítenem, amiért szintén azt mondom, hogy megérte. Egy dolgot kérek, pusztíts el a végén.
Mert ha már a remény után a célokat is elvesztem, onnantól nem szeretnék semmi mást, mint a lelkem tudatosságát örökre kútba vetni és levetkezni.
De biztosan nem így lesz, hiszen te a kedves kis Biblia nevű útikalauzodban mindig is a szeretet és a megbocsátás erejéről prédikálsz. Na persze, most már értem is… Végezze el ezt a hazug munkát mindenki más helyetted, csak neked ne keljen a kis ujjadat se felemelni.
Oké. Legyen így, ahogy szeretnéd. Ettől függetlenül bármi is legyen a sorsom, te számomra halott vagy, csak még nem fogtad fel. De én, Mizrael a Második Ház sarja tenni fog a tudatosulás mihamarabbi eléréséért.
Drága Asaliahm neked is megígérhetem, hogy olyan jó mulatság lesz, mint amilyet még egy futóverseny sem okozott neked ezen a földön. Ugyanis itt most körbe futjuk majd a moralitás és a lélek mezejét.
Olyan verseny lesz, amiben Mi és az Örökkévalóság méri össze, hogy melyikünk is tud jobban doppingolni.
Mostantól pedig, induljon a Hanyatlás Express.
Újra a földön… Akarhatok ennél jobb mulatságot? Az Elohim r0h@dt darabja, mint én, sose akarhatott ennél szebbet…
| |
|  | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szer. 02 Feb. 2011, 01:14 | |
| A szeretetre méltó~ Igazi Mizrael talán?
A sors mindig kiszámíthatatlan. Ki tudja ezt a legjobban? Nos, nehezen tudnám megmondani, egy dolog biztos néha nem mindig alakul, úgy ahogy szeretnénk. Az egyik nap ádáz ellensége lennénk hitünknek a másik nap meg bocsánatért esedezve állunk a templom oltára előtt. Hát kellett ez nekem?
Dehogy lett volna szükség rá. Na és ezt ki tudta előre? Na, ki? Persze, hogy Isten, aki odafent most rajtam röhög. Élvezné talán, hogy visszatért az elveszett bárány?
Jó visszafogadott és rám erőszakolt egy királyságot, amit nem is akartam igazán. Ez lenne a büntetésem? Ugye, hogy igazam van? Hát persze Mizraelnek mindig igaza van. Én, mint a Második Ház sarja kijelenthetem, hogy k*rvár@ nem ezt akartam. Lett volna jobb büntetés kinézve jöttem volna szívesen, ha büntetésem megegyezett volna azzal, hogy örökre száműznek a Földre. No, nem a Pokolba vagy a Purgatóriumba, hanem az emberek lakta területre ahol kiélhettem volna magam.
Lélek micsoda gyönyörű szó, kár hogy senki sem bánik vele szépen. Kiélik minden egyes primitív szokásaikat rajta. Tönkre teszik, és nem marad semmi. Vajon legalább egy ártatlan van az Emberiség nevű szimfóniában? Ha van, akkor már az enyém teste és lelke is.
Bizonyára újra kiélném magam az emberi élvezet csodás gyötrelmein. Na, hagyjuk ezt az a másik Mizrael volt, akit sikerült Azraelnek megtörnie, én azonban a valódi vagyok.
Tudom nagyon sokat változtam, angyalaim születtek a Keszi nevű angyaltól.
Talán a Harmadik Ház sarja lenne, ha az atyja nem lenne a helytartó, aki tudtommal nem szemeződik túl sokat velem. Érzi a vég r0th@dó bűzét, amit magam mögött hagytam. Igen magam mögött hagytam, csak mert muszáj volt. Én sem voltam egy szent életű, egyszer mindent ki kell még egy angyalnak is próbálnia.
Az igazság az, hogy sosem volt fehér szárnyam, tudtommal ezért lázadtam az Ég ellen. Egy démon se merészeljen nekem azzal jönni, hogy nem vagyok angyal, mert az azonnal lefejezném.
Ó míg el nem felejtem irtóra perverz vagyok, akármennyire is próbálom tagadni, nem megy. Kívülről látszik? Még sosem próbáltam megfigyelni magam, na, jó nem is állt szándékomban.
A bölcs fráter is megmondta, amikor a templomban voltam: Isten mindig veled van, fiam csak ne fordíts neki hátat!
Cöh és még azt hittem igazat is mond nekem amikor k*rvár@ nagyot hazudott.
Jó most vidám és boldog kis angyal vagyok. Miért? Ahhoz senkinek semmi köze. Nem mindegy?
Jó nem mindegy, ha a mellérendeltedbe vagy az egyik főangyalodba vagy szerelmes.
Miért ilyen nehéz megmondani, hogy a gyerekeidet vagy a semmit szereted? Elégedjünk meg azzal, hogy mindent szeretek a démonokon kívül. Elég volt lemenni közéjük és visszahozni az 0st0ba ty*kot amiért lement az emberek közé egy démon meg hát kihasználva az alkalmat elrabolta.
Na így bízzon az angyal a démonban. Én meg azt hittem ekkora áruló csakis én lehetek.
Oké maradjunk az élők szerelménél. Egy dolog bizonyos egyben lényegtelen is: már elígértem a szívem mindenkinek.
Persze dehogy mindenkinek csak egy főangyalnak. Hogy kinek? Az csak rám tartozik. Rendben van, azt hiszem, szeretem sokkal jobban, mint bárki mást érte akár lemennék a démonok közé és megölném az egészet, hogy egy se legyen, ha őt is elrabolnák tőlem.
Ha őt látom, a Menny is tüzel körülöttem, akkor is, ha nem akarom. Kicsoda ő? Addig nem fogom kimondani, amíg biztos nem, leszek a saját érzéseimben.
Az azt hiszem, mindig változhat, jelenthet nemet is vagy egyszerűen egy boldogító igen. Csak hát attól függ, kinek a szemével nézzük.
Boldogság és csalódás közepette mi számít igazán? Semmi a tátongó üresség talán igen. Most meg csak maradjunk tényleg annyiban, hogy minden lehetetlen lehetséges lehet.
Mivel tudom nem kapós a téma beszéljünk a büntetésemről. Hogy is kerültem ide, mi történt és mi nem.
Akkor lássunk neki. Egy halandót egész a templomig irányítottam bizonyára élveztem, ahogyan szenved a nem akarástól. A fráternek meggyónva bűneit mentem volna tovább a saját utamra azonban a sors akarta talán, hogy a Nagyra Méltó beszélt hozzám.
Szegénynek biztos elege lehetett belőlem, ahogyan pusztítóm a sz@rcsimbókjait illetve meggyötört testüket kihasználva állok tovább, azaz álltam volna tovább, ha engedte volna.
A sors utolért meg kell hagyni bőkezű volt a fekete bárányhoz, jobban mondva hollóhoz nemde? Hát persze, hogy igen!
Mit nekem sors és démon, ha beérem egy királysággal. Csakhogy helytálló és korhű legyek ismét, kib*szott mód nincs így!
Valami olyat erőszakolt rám, amit talán nem is akartam. Örülnöm kéne nemde, hogy ennyire szeret engem?
Jó tudtam mi vár, ha visszajövök, azaz nem egészen. Az örök hiába kértem semmit sem mondtak a mellérendeltemről. K*rvár@ jól esett mondhatóm, ha még a királyukban sem bíznak meg nemhogy a méltóságos Mindenhatóban.
Rendben van, akkor beszéljünk a nőkről, ha már mellérendeltről és főangyalról beszélek.
Oké két istent szolgálok és próbálok mindkettőnek megfelelni, még ha egymásba ütköznek is.
Mindent megtudok magamról,ha a szemébe nézek...
Ezt jelentené ő az érinthetetlenség mintaképe, akit csak nagyon lassan érhet el az a mindenevő szívem. Édesen pirosló ajkai, hosszú fekete haja, kék gyémánt szín szemei, hófehér teste egyszóval minden, ami őt jelent hívogat, és nem enged el. Amy oly sokat jelent nekem, a véremet ontanám érte.
Itt volt már az idő a cselekvésre is talán nem csak a büntetés vagy a félelem kergetett haza, hanem más. Ki tudja még bíztam abban, hogy rátalálok, akinek a szívemet adhatom teljes egészében. Igen ki is jelenthetem, hogy e város hideg vére hazahív és el kell intéznem a feladatot, amit rám mértek.
Ez van feladtam a harcot egy nőért,akinek a szívemet adtam.
Vannak, akik ki akarnak használni, vannak, akik azt akarják, hogy kihasználd őket...
Minden bizonnyal ez lenne ő a meghódítót préda mintaképe, akit ha megkaptam elengedek. Mindez olyan igazságtalan! Nemde? Az élet hanyatlásnak indul, s nem marad más, mint megtört lelke, amit a birtokomban tudhatok.Van valami biztos az életemben? Azt mondják az élet túl rövid és talán őt is csak kihasználom. Éltem vajon előtte,vagy ez minden amink van?
Szemei sem azok boldogságtól barnák. Biztos,hogy jó helyen járok? Egyértelműen nem, de kit érdekel? Talán a hitvány démonokat igen, legalább lesz valaki akitől majd félnek.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Pént. 18 Feb. 2011, 01:05 | |
| Természetesen Isten mindenkit magához láncol, ha túljár amúgy is agyafúrt eszünkön. Csapdába estem volna ennek a földön túli szörnyeteg ketrecében? De mennyire, hogy a válasz igen. Kimerne ellent mondani nekem? Na, halljam! Ki? Egyértelműen senki. Túl elvakultak talán? Félnek a lázadástól? Nem mernek ellenszegülni? Ugyan ki a jósz*r akar ellenszegülni drága jó és p*csf3j teremtőnknek? Arra sem vagytok méltóak, hogy mellétek álljak ti t3tv3s halandó ivadékok! Már anyátok fér3gjárt@ hasában meg sem érdemelnétek az életet. Nem is tudom, miért tartanak még titeket a háznál. Qurv* jó teremtőnk meg ugyebár röhög rajtatok, rajtunk. Ó igen nem káromkodásért írok most naplót igaz is. Ugye drága jó Uram? Persze, hogy igen. Hiszen másért nem szoktatna rá kedvenc kis játékára. Igen, nem is gondolnánk, róla minként röhög a m*rh*ságainkont. Még hogy van Isten! Makacs kis öszvér a rút képéves bizony! Mi tetszik neki ezen a világon, ha nem a nyugalom? Ó bocsánat tényleg r0h@dt mód szórakoztató, amit mondok, de még a kis szentünk sem annyira szent. Vannak démonok ugye? Angyalok szintén. Nos, nekem az égből szakasztott kis démoni angyalnak kell véghezvinnem azt a nagy munkát, amit a kis okos kieszelt. Mi a terve? Ha megmondanám lőttek a megállapodásnak. Kicsiny hittű banda! Mégis mit hitettek elárulom magam? Á dehogy! A Mindenható ennél rafináltabb f*r3g hiszen nem hagy minket élni. Élni? Még lélegezni sem hagy, minden ny*mvadt kis éltető levegőt megvon tőlünk. Irtóra szerelmes lehet önmagába. De mit tagadjam? Én akkor is szeretem a b*mb* képét nézni. Jaj, most azonnal futnom kéne anyucihoz?
Nemde bár abba kéne hagynom ezt az elégedetlenséget és belekezdeni az unalmas, na meg nyáladzó részbe.
Normális dolog az, ha egy ismeretlen nőre akarnak ráerőszakolni? Persze, hogy nem! Ugye? Ez a hely a szívem csücske lenne, ha nem lenne ennyi maszlagság. Vért kívánó háború időszak elé nézve meggondolatlan és p*cs kis angyal módra ellent mondó révén mással élsz át intim kapcsolatot.
Puff kellet nekem megemlíteni!
Nézzük tovább... Nos igen tervbe vettem,hogy megláncolom magam mindez sikertelen lett. Füstbe ment az egész. Ha jobban belegondolok, remény még mindig van. Nemde? Ó hát persze, hogy az én szavam álszent. Csak ki tudja meddig? Persze, hogy végtelenségig álszent maradok. Nem mintha nem lenne ennél nagyobb gondom.Egy cseppet sem égek ezért a t*k szuper helyért, amit nekem adott. Sivár és haldokló, amit nekem kell felélesztenem poraiból. Ez lenne a birodalmam?Természetesen, hogy ez a s*tnya kis föld maradt rám. Mégis mire számítottam? Három gyereket ad nekem plusz két sz*jhát,hogy leköthessen. Igazából nem tudnám megmondani Amy vagy Keszi iránt érzek nagyobb köteléket. Valójában tudom, de akkor sem fogom kimondani ha, belepusztulok is. Egyértelmű nem? Ha nem akkor ez van! Nem beszélem ugyanazt másodjára. Cöh még mit nem? Mindegy nem is folytatom, tovább elégé sok dolog kiderülne. Maradjunk annyiban, hogy ez a hely még nem lett igazán a szívem csücske.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Vas. 06 Márc. 2011, 00:06 | |
| Az élet megbotlik, egyszerűen leáll, áthajt minket a másik sötétebb oldalra. Harcolni kényszerít az utolsó csepp vérig és erőig. Élj és győzz! Ez minden ember álma.
Én, Mizrael a Második Ház sarja mégis valami másért áradozom. Egy megérinthetetlen dologról, ami szívem szerint sosem lehet az enyém. Mindez olyan igazságtalan nemde? Főleg ha nem a mellérendeltemről beszélek. Jelenleg elárulni akarom Urunk k*rv@ jó akaratát és parancsát.
Óké a démonok megkapták a szívem, amikor újra a Pokolba kellet mennem és ádáz ellenségeimet próbáltam legyőzni. Remélem a démonok királya lesz olyan 0st0ba és eldobja azt a tollat, ami akár egy démon számára életet adhat, avagy megmentheti azt.
Persze van ennek egy sz@r hátránya is, a démon vagy üldözni, vagy keresni fog. Azt azonban egy cseppet sem szeretném, ha egy *rült és megkergült b/rk* démon naphosszat engem keresni mindenhol.
Egy dolog biztos, ha egy lenti rám mer támadni azt, megölöm, nem érdekel miféle szent szabályt szegek meg. Mindenki azt mondja: véd magad és küzd az életedért, na meg azokért, akiket szeretsz.
Egy kérdésem azonban lenne: Én kiket is szeretek, avagy kit?
Persze, hogy egyszerű kinyögnöm annak a nevét, akit a szívem választ, de mi van azzal, akit az eszem?
Sosem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy rajtam röhögve kiessen abból a benga nagy trónjából. Szegény kis ártatlanok, akik azt képzelik, egy angyal nem lehet álszent. Bár mondhatnám, hogy nem vagyok álszent, de nem. Igenis álszent vagyok, de csak az Ő kedvéért.
Oké jobb ha befogom és nem részletezem tovább az érthetetlen dolgokat. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Pént. 18 Márc. 2011, 00:38 | |
|
Angyal vagy Démon?
Az ég tiszta, semmi sem mondaná meg, más lettem. Nem ismernek elégé és ez az ők bűnük. Igen az élet hibája az, hogy megszülettem és egy szeráf meg egy kerub felnevelt.
Mizrael tragédiája ez senki másé, egy angyalé, aki már ezerszer megjárta a Pokol minden bugyrát mégis visszatért. Kell ennél jobb megpróbáltatás?
Én magam vagyok a bűn indítéka sem démon sem angyal nem ér fel hozzám. Az összes félvér mihaszna satnya banda. Hogy mióta nőtt meg fennköltségem, sznobizmusom, toleranciám, egocentrikusságom, szarkasztikusságom, groteszkségem nézete a világgal/ másokkal szemben magam sem tudom.
Hagytak elszökni, mint kis csecsemőt a szülei. Démon lennék egy angyal bőrében? Ugyan már senki ne merészeljen megnevettetni, ki lenne akkora senki, aki véghezvinné ezt a becstelenséget és arcátlanságot?
Ja, igen talán a sz*rcs/mbok démonok megtennék, azaz elkövetnék kárhozatuk legnagyobb bűnét.
Kikezdeni velem, aki az életet uralja, ők meg mit? A k*rvára k/b*sz0tt mód Inferno bárjukat. Hát kérhettek ennél jobbat maguknak? Nem, egy cseppet sem vagyok irigy azért a kulipintyóért, aki meg volt ott és megcsodálta igazság szerint sosem tért vissza. Lilith is így járt nem volt képes elfogadni sz*r helyzetét melyet a Mindenható mért rá. Még hogy egy azonos sárból készült uralkodjon felette! Besz*rás mik vannak ezen a világon.
Erőszak, gyilkolás, hazugság, árulás, csalás, lopás, démonok!
Nézzük a napi témákat: hűtlenség, hűtlenség és még több hűtlenség. Egyszerűen utálom ezt a semmit tevést minden porcikám valami zűrzavarra vágyik, megsebezni és megölni egy k/b*sz0tt démont.
Mindegy holnapra nagy bulit tervezek, majd meglátjuk mi lesz és ki mer beleköpni a levesembe.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Csüt. 24 Márc. 2011, 22:12 | |
| Sose nézz rám!
Elkapta a pillantásomat és visszamosolygott… de vajon tudja, hogy a szívemet is megkapta ezzel?
Sorsom önmagát pecsételte meg, a Halál és az Idő ráerőszakolása miatt. Menekvés a szerelem és a kész öngyilkosság elől nincs. Jobb, ha tudod kicsi Asaliahm.
Mielőtt minden titkom kilesnéd, a naplómból felszólítalak: Igazad van, az én bűnöm sokkal nagyobb, mint bárkié eddig!
Ny@mv@dt démonok bűne sem lenne elég a mérleg másik felén. Inkább billen az én felemre több mint a férg3k felé.
Be nagy kár, hogy káröröm minden szavam! Te már csak tudod Mindenhatóm. Nemde?
Ó hát szégyen tőled ilyet kérdezni, hiszen 0st0ba némb3r3k közé veted egyetlen egy kedves gyermeked.
Bízni benned? Na, ne már! Minek is nézel engem? Ja, igen megvan! Búval b@sz0tt szolgádnak, akiről azt hiszed lesz majd a s3ggny@lod, de tévedsz! Igenis tévedsz!
Előtted fejet hajtok és leborulok, de a parancsodnak, avagy a büntetésednek nem teszem ki magam. Túlélném... Persze, hogy túlélném, hiszen erre teremtettél.
Az akaratoddal vagy a nélkül egyszer csak el fogom pusztítani azt a Disco Infernot nem kell félned a démonaidat rád, engedném, hiszen te is tudod.
A szerelem elveszi az eszem Mindenható, ámbár kell egy emlékrabló. Minek az kérdezhetnéd. Nekem, hogy kijátsszak mindenkit a piszkos ügyeimmel.
Ismerni? Ne nevettess, kérlek! Hiszen azt sem tudnák megállapítani mikor mi, jár a fejemben. Tőled tanultam: Az ember döntése változó! Akkor ez miért ne lenne érvényes rám is? He?
Talán te is képtelen vagy megállapítani nem csak ők.
Tudod Uram mindig is azt hittem benned van annyi méltóság, hogy a képembe röhögsz és elmondod a tutit. De nem te vagy olyan f@sz és groteszk képeket mutatsz nekem.
Démonok? Ugyan már! Hiszen tudod, hogy a kisujjammal is megölnék százat, ezret, tízezret, ha kell.
Ó hát persze, hogy duzzadok az önbizalomtól, hiszen a hely, amit nekem adtál az én m0csk0s lelkem halála után elpusztulni, nem maradna semmi csak a por és hamu a benne lévőkkel együtt.
Hát nem vagy jó hozzám Uram? Egy nagy frászt vagy az! Sz@jhákat ajándékozol nekem s, mégis velük büntetsz. Ejej, azt hittem sokkal több van benned. Azért a sz@jhák sem rosszak meg kell hagyni mind, megéri a tollát.
Be nagy kár, hogy nem zengek neked dicshimnuszokat! Miért is tenném, ugyebár ha képtelen vagyok rá.
Csak tudnám miért tettél ennyire démonizáltá és perverzé Uram! Hagyjuk jó? Tudod, hogy nekem sosincs szívem ilyenekről beszélni előtted.
Gonosz kis démon mi? Golyót az összes fejébe mind alávaló b/t@ng, egyik sem életre termet.
Ne kérj tőlem semmit! A fejem után megyek, és azt teszem, amit akarok! Mit mondasz? Gyújtsak fehér gyertyát egy démon kedvéért? Te megörültél?! Ó igen erre vártam, hogy egyszer a szemedbe röhögjek. Amúgy meg mi van, ha nem gyújtok semmit? Hagyod, hogy szétfolyón a kis fehér gyertya ugye?
Ja, igen megkínoznád, láncokra vernéd, megbélyegeznéd! Jobb esetben én is ezt tenném, hiszen belőled származom. Tisztára utálom már, hogy folyton a fejemben vagy és szólítasz az Ő hangján, s nevén!
Nem vagyok már a régi és ezt te is tudod. DE az új arcom semmit sem mondhat neked, hiszen egy rejtély vagyok nemcsak a te számodra, hanem a másokéra is.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szomb. 02 Ápr. 2011, 19:12 | |
| A tettek beszélnek Sikeres vadász vagyok. A szakmában hírhedt és híres. Persze komoly team-munka van mögöttem. A munkatársaim, mint Amy vagy Asaliah is elsőrangúak. A felszerelésem kiváló. Ez tette lehetővé, hogy még mindig itt rontsam a levegőt. A teljesítményem száz százalékos: eddig egy kuncsaft se jött vissza reklamálni. Messze nem voltam a természet bizarr torzszülöttje, az arkangyalok tervszerű és logikus terméke voltam, amin röpke pár percre, visszatérőn képes vagyok megbotránkozni. Hogy hagyhat Isten, ha létezik, egy magamfajta szörnyet ámokot futni?
Ateista vagyok. Meglepődtél, mi? Köpök a démonra,meg a hagyományokra és ezt nem is rejtem véka alá. Húsz évesnek nézek ki. Háromszázharminchárom vagyok, és legalább ötszáznak érzem magam. A vér sós íze bizonygatja, hogy örökké fogok élni.Mindennek ellenére, tudod, néha az a gyanúm, hogy nekem nem jön össze. A többiekre vár valami, ha más nem hát a kardom az éjszakában. Azok is csődtömegek, de legalább hisznek valamiben. Én k/b*szott negatív vagyok. A destrukció nem túl szelíd motorosa. Nem látok semminő kiutat számomra, ha nem találok más műsort, meditálok, vagy dolgokat szaggatok szét. Inkább az utóbbi. Persze az őrülettel vívni sem utolsó életcél.. minden vadász végső riválisa. Belebújtam a motoros dzsekimbe (kivehető termo bélés, és kemény CE protektorok: váll, könyök, alkar, gerinc), amiben úgy néztem ki, mint egy jólfésült Pokol Angyala, annyi kivétellel, hogy ők sose hordtak ilyen cuccokat.
Az őreim állták a szavukat. Valóban meginvitáltak a szigorúan zártkörű bulira. Ahogy visszatekintettem jóval több, mint kétszáz év ellenséges elszigeteltségére, egy korszak végének tűnt. Egyedül sétáltam le a hozzájuk, az alagsori pokolba. Ezúttal nem volt kirittyenés, közönségnek szóló ripacskodás, fekete öltönyök sajátos méltósága. Amint észrevették a jelenlétem, csönd támadt. Méregettük egymást egy ideig, akárcsak egy első edzésen. Semmi! Az Ő dicsőségére "..teremtettem egy szörnyeteget, aki talán nem is létezik a fejemen kívül, akire minden rendellenességemet ráfoghatom: jósol, jövőbe lát, vagy rémeket mutat, de nem lehet valódi. Mindenért, amit gondoltunk vagy nem gondoltunk, tettünk, vagy nem tettünk. Vagy tennünk kellett volna. Bocsáss meg nekünk, Uram. | |
| | | | Vendég
Vendég
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Vas. 03 Ápr. 2011, 16:16 | |
| Ujjai könnyedén szelték át a lapokat, szemei megállás nélkül olvastak a sorok között. Tagadhatatlan - a nevét kereste. Valami utalást rá, valamit, amivel megtudhatja, mit gondol róla a fiú. Meg is találta amit keresett, egy sárga név mellett. Kesztella Redway... Felette pedig pirossal a neve, Amy Lee . Elolvasva a nevek alá írt sorokat mosolyra húzódtak ajkai. Bár tudta hogy a lány feltehetőleg a 'királyné', nem zavartatta magát. A sorok mögé nézve egyből rájött arra, mit is érez szerelme. Mosolya nem fagyott le arcáról, csak tovább olvasott mindaddig, míg egy érdekes fejezethez nem jutott.
"Sose nézz rám!"... "A tettek beszélnek"...
Vissza lapozott előre, majd az első fejezettől olvasni kezdett. Immár nem a nevét kereste, hanem további utalást... Utalást arra, hogy Mizrael rossz úton jár. Ateista? Istengyűlölet? Mi ez már?
A könyv kicsúszott a kezéből, átszelve a szobát, majd zárva a sarokba esett. A lány elfordította tekintetét, majd ökölbe szorította kezeit, és felállt. Mérhetetlen dühöt érzett, csak azt nem tudta, miért. Talán azért, mert Mizrael is olyanná vált, vagy készül válni, amitől a lány a legjobban tart. Hogy a fiú elveszíti hitét, sőt a szárnyait, és Ő is elfelejti, igazából mire is lett teremtve.
Kétségbeesett könnyezésbe kezdett.
// A királyi pár rezidenciája / Mizrael szobája // |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Hétf. 04 Ápr. 2011, 23:04 | |
| Ateizmus Az ateizmus az egyetlen dolog ami életben tart. Ki volt akkora örült , hogy pont engem teremtett meg ebbe a testbe, ebbe a világba? Azt még megbocsátottam volna , ha azt mondják mindaz hazugság , hogy egy angyal vagyok és csak rossz helyre kerültem.
Talán Mizrael neve is csak egy lenne Azazel , Beelzebub és Astaroth nevei között. A romlást hozó! Így legalább félnének tőlem és jobban ismernék a nevem. Nem mintha vágynék arra a félreismert ostoba téves következtetésekre. A félelem bajt szövöget , ők meg gyerekes terveket.
Az én szemeim sosem fognak vakok lenni , kár , hogy azt hiszik róla.
Hazugság és semmi több! Nincs hitem és az csak a jobbik eset , van rosszabb is. Olyanná akarok válni ami sosem akartam lenni. Bízom abban , hogy sokkal könnyebb lesz.
Bizony az élet nem tündérmese , kell a rossz is. Egy kicsi ez , egy kicsi az és kész a tökéletes méreg.
Nincs gyenge pontom , én nem vagyok Achilleus , sőt én sosem alacsonyodom le az ő szintjére.
Fáj az igazság , tudom , nekem a legjobban! A szeretteink pótolhatóak , bár egyet sem szeretnék elveszíteni a családomból. Család? Így az egyetlen közösséget sem hívhatom , hiszen nincs kiket.
Régen szeretetet ugyan hiába vártam , de becsültek és félték a nevem. Tiszteltek.Másra vágyhatnék e még?
Azt hiszem: hallucinálok.
Volt , nincs. De erre csak azután jöttem rá , hogy magamra maradtam. Ha nincs a szőnyegen az a pár nyirkos folt , el sem hinném, hogy itt járt. Hogy megérintett. És megcsókolt... újra...
Fátylait úgy húzta végig alvó testemen mintha egy repdeső kismadár elsuhant volna a tó tükre felett. Ez volt ő , az én Megmentőm s , tán hű lelki társam ... Amy...
Íme, ott látom atyámat anyámat, nővéreimet és fivéreimet. Látom minden ősömet az idők kezdetéig. Hívnak engemet, hogy foglaljam el helyem mellettük, hogy kövessem őket a Walhallába hol a hősök örökké élnek.
(A 13. harcos-John McTiernan)
Ez az egyetlen idézet ami illene rám , ha lenne annyi eszük rám is mondanák. De nem... | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Csüt. 07 Ápr. 2011, 23:05 | |
| Újjászületés Egy ideje a kötelékeim rabja lettem, mintha nem lennék önmagam vagy nem tudom. Furcsa ez a kor már én sem tudom diagnosztizálni a saját betegségeimet.
A szerelem az oka mindennek, lassan azt is elfelejtem mit is kell tennem , vagy hogyan kell egy királyhoz méltóan viselkednem.
Furcsa! A belső démon támad , visszaverni meg nem tudom. Talán ez lehet mindenki hibája, sosem néznek a szemembe , főleg abba amely elárulna mindent. Egy ateista szemeivel kémlelem a világot, groteszk a világ az én angyali szemeimben.
Fuss és szaladj a végzet elől ! Mizrael! Látod látod ide is beférkőztem. Előlem nem menekülhetsz Mizrael! Előlem nem!
Minden nappal egyre közelebb kerülők a régi önmagamhoz.Ahhoz a Miraelhez aki kegyetlen démon vadász volt. Most azonban valami más is keletkezet bennem. Egy ateista, aki kereszttel hessegeti a vámpírokat, igazán szánalmas látvány. Kár , hogy rám telepedett az a furcsa szerzet. Igen szerzetet mondtam egy vámpírra csak mert mást nem találtam rá.
Tényleg hallucinálok vagy mindez valóság. Az élet nagy valósága. A békétlenség jövője.
Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged Mizrael ? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy ő se kell nekünk. A kárhozat és a megváltás csak duma! Hiszen ezt te is tudod vagy nem? Akkor meg minek jártatod itt a szád a semmiről? Beszélj hát gyermek!
Sem lelkem , sem tisztaságom sincs. Minek kellenék neki? Ja megvan a harcos kinézetem kedveli sőt mi több tetőtől talpig odavan érte. Mihez kezdhetnék? Hová meneküljek önmagam elől?Szándékosan kerülöm Istent. Hiszen semmi köze az én életemhez. Ha meg lenne és van is az csak azért van mert van akkora b*r0m és mindent elnéz nekem.
Szeresd őt Mizraelem hiszen ha ő nincs te sem vagy nekem! Emlékezz vissza kedveském! Átkozott démon vagy ez meg csak az elvonókúrád! Nem vetted észre még? Egyre többször álmodsz velem ,egyre többször vezetsz be a menedékedbe Mizrael. Újjászülettél te is démonná váltál csak át kell lépned a határt megint. Csak akkor lehetsz az enyém , tudnod kéne csak meg kell tagadnod őt. Tagad meg és áruld el ! Hiszen meg tudod tenni!
Ha igazán szeretném megtenném , de én Amyt szeretem azt hiszem. Nem mehetek egy démon feje után. Én én vagyok. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szomb. 09 Ápr. 2011, 00:41 | |
|  
Egy királyhoz képest elégé sokat nyöszörgöm egy nőért. Főleg , hogy angyal vagyok. Hozzám hasonló mérget még senki sem vett be.
Különleges érzés ez , megbolondít de boldoggá csak akkor tesz ha megvan rá az ellenszer is. Ellenszer ellenszer... Amy lenne az talán ?
A találkozás furcsán indult , törődni akartam vele egész addig amíg ebbe a furcsa állapotba nem estem. Mit tehetnék ? Meneküljek Amy ágyába elfeledve azt, hogy kivagyok?
Suttogd a nevem minden álmodban , igazán csak akkor élhetek benned kislány ! Talán Amy helyre hozhatná a szerkezetet , talán nem is kell várnom a megváltásra mert egyszerűen nincs , vagy elkerülöm őt.
Kötődöm hozzá , jobban mint szeretném. Ő nemcsak egyszerű angyal az életemben hiszen ő Amy … az én Amym.
Én csak időt szerettem volna kérni, hogy jobban átgondolhassam, átértékelhessem a történteket. Már nem volt mellettem senki, aki ezt megkönnyíthette volna számomra, így a gondjaimmal – is – újból magamra maradtam. Úgy tűnt, rajtam kívül mindenki tud mindent.
Amy szép és zavarodott.
Szemben némi távolságra, lépcsőt látott, emelvényt, mennyezetet, hatalmas címert, rajta kardot és gyűrűt, s hozzá támaszkodva ékes karosszéket. A trón volt.
A hosszú ülés a végéhez közeledett. Az eltikkadt közönség felvillanyozódott, hogy megtekinthette azt, akinek a bőrére az imént alkudoztak.
Lassan haza kell mennem hozzá , hogy újra a közelébe férkőzhessek ha akarok ha nem. Vajon mit mondanék neki ?
,,Hinned kell nekem, mikor azt mondom: elveszett vagyok nélküled !” Az igazság az , hogy senkit sem szeretek úgy tiszta szívemből igazán mint őt.
Úgy érzem túl kedves hozzám én meg az ég világon semmit sem tudok adni neki, magamon kívül.
Meg kell szereznem Anamelech szívét legyen az túl kockázatos is talán hibába magamra haragítanám Adramelech seregét. Mizraelnek is van serege nem?Világéletemben kérkedtem a függetlenségemmel, a saját világom olyannyira másokra támaszkodott mégis, hogy elviselhetetlennek tűnt a száműzetés. A biztonságom a családom szavatolta .Úgy éreztem megfosztottak valamitől, aminek eddig a tudatában sem voltam mennyit jelent nekem. Mintha jóvátehetetlenül... elfelejtettem volna valami fontosat, ami ahhoz kell, hogy határozott léptekkel kisétáljak a Toronyból... Úgy éreztem, zuhanok valami felé. Esés közben lefoszlik majd rólam minden szín és emlék, üres váz leszek, fekete-fehér vázlat a fehér papíron, minden és semmi. Azt hittem, képviselek valamit, és most mindaz úgy tűnt el, mintha sosem lett volna valódi. Csak álom...
Ébressz fel. Amy...
Nem kongatták félre a harangokat, nem mondta be a CNN. Nem tudom, mire számítottam – azt hittem, a világ is megremeg, ugyanúgy, ahogy én. Nem tagadom szükségem van rá! | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Vas. 17 Ápr. 2011, 01:13 | |
| Egyetlen „útmutatás” kaptam nálam idősebb vadásztól, az is majdnem az életembe került - mindezt a Légiónak köszönhetően. Abban a világban, amit előtte magam mögött hagytam, azt hallottam, vadállatok téptek szét, elhullt lovamat, véres holmijaim meglelték a hóban. Perverz vágy hajtott, hogy meglátogassam a síromat. Aki „ÉN” voltam, alant nyugodott, egy jelképes, üres koporsóban, s a fejfán egy elhagyott név, ami előtt ott állt ,, Joseph". Nem tudtam, mit kéne éreznem pontosan. Tele voltam vérrel és akkori önmagam számára megvilágosulással felérő új ideákkal. A vadász mindig éber, mindig önmaga, mindig egyedül. Megtiszteltetés és élvezet vadásznak lenni, és az a vadász szerencséje, hogy azt teszi, amit tennie kell. Nem volt helye érdemi töprengésnek. Csekély pár évvel utána kijátszottam, hogy felkeressem utolsó nevelőnőmet, egy derék, istenfélő francia vénkisasszonyt. Olyan városban vadásztam, amit jól ismertem. Akkor éreztem először azt a tudathasadásszerű állapotot, amivel ez a lét együtt jár. Az utcákon elbújtattam az ábrázatom a kora éjszakában, más arcok ismerős vonalától megriadtam: már nem vagyok veletek… - Szentséges ég..? Kedvesem, lehet ez? Megrémít... - Maradjon, kérem – igyekeztem olyan gyöngéden szólni, amennyire csak tudtam. Kezembe vettem csipkekesztyűs, porcelán finom kezét. Annak előtte sokszor láttam, hogy fél tőlem. Gyermeki-ifjú szemem pillantását, ami előtt éppúgy nem volt rejtve a túlvilág, mint az emberi hibák, nem állta. A homlokomra sütve már ott égett láthatatlanul a holtak és a gyilkos pecsétje, és ez elszigetelt a korosztályomtól - és a normális kapcsolatokról általában. Ő látta ezt és megsajnált. Apró lépésekkel nyertük meg egymás bizalmát: közös olvasások, a Nibelungok végeérhetetlen történetei, titkos írásgyakorlatok. Mindez két szigorú fegyvergyakorlat között a világ első mestereitől... Ez volt az elsődleges programom. Ha letettem a kardot, Ő igazgatta csontos, hosszú ujjaimat a penna köré, s mikor ügyetlenebbül kanyarítok egy cifrát a papíron, még magamon érzem ma is megrovó tekintetét. Nyakában vékony ezüstkereszt lógott, és ő volt az, aki csokorba kötött fokhagymát akasztott az ablakomba, mikor elárultam, miért nem alhatom éjjelente. Erre mondják azt, hogy a szándék a fontos. - Nem maradok sokáig... - Akkor már tudatosan alkalmaztam származásom minden adományát. Elértem, hogy ne remegjen, s ne haljon szörnyet rögvest. Érintésemre szívverése csillapult, túlvilági öröm ragyogta át az arcát. - Nem maradhatok. Kegyednek volt igaza. Van túlvilág. Annyit mondhatok, hogy bizonyára lesz hely az Ön számára az égben, ha eljön az idő. – Nem kérdőjelezte meg egyetlen szavam sem. Szeretném az hinni, azért, mert én mondtam, nem az angyal igézés miatt. - Megáldom önt kedves fiam. – Reszkető ujja megérintette a hajam, az arcom. - Már alig várom, hogy együtt legyünk odafenn. - Én... nem leszek önnel... Nagyon sajnálom... – összeszorult a torkom, elhúzódtam volna, ám ő váratlan határozottsággal megragadta a kezem. Az ereiben éreztem a vére legyengült, lanyha áramlását. Rám úgy hatott, mint akit parázzsal érintettek. - Az Úr küldötte hozzám, akár angyalait, hogy szóljon velem – mondta fennhangon, átszellemült arccal. - Egy lett közülük, én érzem ezt. Ön mindig jó gyermek volt. Vagy a Sátán meneszti e béreseit, hogy jó hírt közöljenek a népekkel? A fiúi szeretetnél, a férj szerelménél erősebb szál fűz egy olyan nőhöz, akinek nem egyszerűen kedvese, fia, de láncra vert kutyája vagyok, a mellem verve bánom ott bűneim, ám mikor elszabadít a vad nyomán, a vérillatú éjszakában elfelejtem, hogy számomra délibáb csak a szabad akarat... Csókot loptam a homlokára, mint egy tolvaj és elmenekültem a tisztasága elől. Talán az ő angyali hangjának köszönhetem, ami máig a fülemben cseng, ahogy utánam kiáltott, hogy nem felejtettem el az igazi keresztnevem. Futottam az éjszakában, kába fejemben a régmúlt képei vetültek a modern falakra. Mintha lábam alatt megint a nedves macskakövek cuppognának, a furcsa ködből előderenghet egy elegáns üvegajtajú kocsi sziluettje, a befogott paripák ezerszer átfésült sörénye szinte a földig ér... A kapu kinyílik előttem és újfent köszönthetem őket... égi nevelőimet. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Vas. 17 Ápr. 2011, 15:18 | |
|  
Jól szórakoztál? - ő is köztük volt, hangja erős volt és csilingelő a többi között, a tanítom, a mesterem, talán az atyám ha nem a Mindenhatótól származnék. Rosszallóan nézett le a kislányra, megint elszökött tőlük, mert hitt abban , hogy egyszer visszajövök. Figyeltem őt , ugyanúgy mint amikor elvettem tőle az életet, csak mosolygott kedvesen, reménykedve abban,hogy elértem a célom.
Ó igen , el sem hinnéd mennyire. Hol az úrnő? - nem válaszolt, a kislánnyal a nyakamban kellett megkeresnem őt, kiváltunk a tömegből. Az ég elárult minket, vajon mi képesek leszünk felépülni belőle? Kénytelen voltam bemenni ,, anyám” termébe. Odakint letéve a kislányt bementem. Egyedül volt , talpig fátylaiba burkolózva. Tán nem engem gyászol?
- Mikor visszatértél... – az Úrnőm hangja enyhe visszhangot vert a teremben, mintha nem is az alakja felől érkezne, hanem a lassú halálra ítélt virágkelyhekből szólna, s a szobrok mondanák el gondolatait - ...bizonytalannak láttam hűségedet.
A padlót néztem.
A démon vére okozta, Asszonyom. Elködösítette elmém.
Összeszorult a szívem. Felépültem. Jól vagyok. Ha mégis elmarasztal, így jobban megjegyzem majd a tanulságot, ha haragja porba sújt.
- Nézz rám, fiam.
Ráemeltem a tekintetem.
- Miért?
- Úgy véltem.. Csak egy esendő démon. Nem árthat Önnek.
Soká hallgatott, mire válaszolt.
- A döntés nem a te feladatod, Mizrael.Te nem oszthatsz kegyelmet, csak én.
Lehajtottam a fejem. Kész voltam elfogadni bármilyen büntetést.
- Esedezem a bocsánatodért. Öntelt vagyok... – a hangom mégsem csengett teljesen őszintén. Az évek múltak, én pedig saját magam többszöröseivel birkóztam és győztem. Az önbizalmam megnőtt, ahogy az erőm. Tudta és tudtam, hogy a hang velem szemben semmi, és akaratát is egyre könnyebben gyűröm le. És minden egyes alkalommal megfordul a fejemben, hogy egyszer őt is...
- De ezúttal helyénvalóan cselekedtél. Jer közelebb! - megkönnyebbülten álltam fel. Örültem, hogy mégsem most lesz.
- Várj! - hogy aztán értetlenül megtorpanjak. – Túl sok vasat viselsz. Itt nincs rájuk szükség... - le akartam oldani a kardot, de egy türelmetlen kézmozdulattal megálljt parancsolt. – A köpenyed. A vérted. – Sápadtan engedelmeskedtem. – Aztán a többit is. Had lássam a fiam, teljes szépségében...
Hangos lármát vert, ahogy a földre hullott. Törött a fém és az üveg...ÜVEG?? Asaliah betörte az ablakot , csak nem engedte,hogy végig beszélgessem ezt a napot az úrnővel. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Kedd 19 Ápr. 2011, 17:43 | |
|
A lány csendesen állt, a betörött ablak előtt és bámult rám. Ő tudta, ő tudta a legjobban,hogy mit érez az Úrnő irántam. Nem csak a fiaként nézet rám, hanem egyfajta mozgatható és (ki)használható bábuként. Aki nem érez egyetlen ember és démon iránt kegyelmet. Bennünk a hűség és (talán) a szerelem köthetett össze a másikkal. Persze, rémálmokat küld rám , amiben olyat teszek ami csak neki kedvez. Asaliah hozzám szaladt , megmentve a napom az úrnő piszkos gondolataitól.
- Mizrael! - kiáltotta az ablakból. - Én ...
Odaléptem hozzá, az ablak perecízen volt kidobva, tudta miért harcol. Kiugrottam Asaliah-hoz. A fegyverzet és a páncélom odabent rontotta a levegőt.
- Mizrael még nem fejeztük be! - felkaptam a fejem és visszanéztem.
- Hiszen el sem kezdtük... - Asaliahra tekintettem , kedves kislány , most csak ő jelenti nekem az életet. Bár az Úrnő,méh rosszabb ezer démonnál, mégis őt választottam. Haragja hamar lesújtott,hiszen vette a lapot.
- Megparancsolom neked,hogy gyere vissza!- letérdeltem a kislány elé és magamhoz öleltem, majd ellöktem magamtól.
- Várj rám a szobámban, majd utánad megyek! - engedelmeskedett , hiszen mást nem tehetett volna. Elég volt neki az én bűnöm... Csókolóztam egy démonnal, most ennyi év után is megtenném, ha rátalálnék. Titkon reménykedtem akkor is és most is.
Feltekintettem a kitörött ablak szilánkjai olyan fényesen villogtak rám ,mintha azt mondanák : Itt a vég Mizrael!
Bementem és követtem a halált. Az úrnő maga után rántott , még az a kevés vér is kicsordult a ruhámból ami a fekete inget díszítette. A démon vére, oly kecsesé és szépé tette a szemeimben mint soha senkit. Bár a mesteremmel és az atyámmal kénytelen voltam megtenni. Erőm és hitem elhagyott. Túlságosan erős volt nálam a két énje és szerelme miatt.
Furcsa napokkal ajándékozott meg, olykor az ágyasává máskor a védelmezőjévé tett. Egyszóval kihasznált,hogy megtanulhassam ,hogyan is használhatok ki én is másokat.
Azon a napon , az ágyába rántott , olyan láncokat teremtett ami sosem enged el , kifejezetten az én számomra. Attól a naptól kezdve allergiás vagyok a láncokra. Nem vagyok senki rabja , talán más lehet az én rabom, de én soha senkié.
Hozzá szoktatott a nők kényeztetéséhez, melyiknek milyen bájt kell használnom, ezzel párhuzamosan a mesterem arra is megtanított mikor milyenféle harcmodort kell alkalmaznom , akár még angyal ellen , ha úgy adódik.
A csókok és a női báj érintései jól estek egy-egy elszenvedett vereség után, amit 125 évesen rám mértek. Nem ismertem a kegyelmet, ahogy most sem ismerem. Az átkozottnak veszni kell, nincs még egy második esély, azt régen eljátszódtak.
Nem félek magamtól, mindenki okkal félhet tőlem a kiszámíthatatlanságom miatt, amit egyrészt tisztelek is, mert jól jön. Olyannak látnak amilyen soha életemben nem vagyok, és én ezt szeretem. Nincs az az angyal amelyik megmondaná melyik az igazi énem. A gyilkos és kegyetlen vagy a törődő és kegyelmező. Egyik sem! Amit rám mondanának azt nem merik. Félnek tőlem , talán okkal is.
Asaliah okos kislány, ő hozzám idomul és mást is olyanná mer tenni, a kérdés csupán az : Ki esik bele az ő csapdájába?
Azok akik szeretnek és féltenek. Egy ártatlan lánynak ki ne hinne? Azrael ! Azrael elég okos ahhoz,hogy átlásson rajta. Bár ő sosincs kéznél...
Amy! Ő mindig kéznél van, csak azt sajnálom,hogy őt használom ki a legjobban,csak azért mert szeretem. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szer. 20 Ápr. 2011, 13:53 | |
| Aki nincs velem, az ellenem van. Mondanám, hogy a közelmúlt eseményein elmélkedtem, hogy mindez milyen kihatással lesz a démonok és a köztük élő halandók - esetleg jómagam - sorsára, de nem tettem. Egyszerűen csak üldögéltem egy tág ablakfülkében (egy soha, senki által nem használt folyosón), hátamat az árnyas magasból aláomló bársonyfüggönynek vetve. Sőt, olyannyira nyugodtnak éreztem magam, hogy szinte észre sem vettem, mikor Asaliah testi valójában is megjelent.
A feszültség hullámokban áradt belőle, megéreztem a felém csapó gyűrűit, oda se kellett fordulnom, hogy lássam: zaklatott. Egy kézmozdulattal magamhoz invitáltam. Lassan lépkedett csak, mintha tartana tőlem. Igazán nem volt oka rá. Én nem nehezteltem rá, hogy legyőzte az Úrnőt.
Itt volt az ideje ennek is - és ha választanom kell, hát inkább ő, mint más... mint bárki más.
Mindig is szerettem tanítani, és mondjon bármit Azrael, vagy Asaliah akár, de én büszke voltam a tanítványaimra. Mindegyikükre.
Persze Asaliah mégis más, nem mindennap adódik alkalom, hogy kislányt neveljek. Valójában ez már inkább nekem vizsga. Megáll-e Ő ott is, ahol én elbuktam?
- Megölnél, ha újra megtenném?
Míg én a gondolataimba merültem, Asaliah felült velem szemben a párkányra. Még így is minél messzebb húzódott tőlem, amennyire tehette, szinte hozzápréselte magát a falhoz. Úgy tűnt - most, ahogy ránéztem, a kimondott szavai után - ha tehette volna, eggyéválik a függönnyel. Méregettem, de nem volt sem a tartásában, sem a szavaiban semmi, ami felém nézve bántó, kihívó, vagy zavaró lett volna.
- Nem ölnélek meg - mondtam megfontoltan.
- De nem engednéd... - kis szünetet tartott. - Ugye?
Egy fél percig valóban gondolkoztam, megadjam-e a győztesnek ezt a jutalmat - amit amúgy joga lett volna mindenki előtt kérni.
A kislány nem moccant meg, csak nézett engem, olyan mozdulatlanul és áthatóan, hogy én jöttem tőle zavarba.
Asaliah előbb a nyakamhoz, majd a mellemre hajolt de nem csókolt meg, csak a nyirkos tincsek csiklandozását éreztem a börömön.
Hallottam, amint mély levegőt vesz és lélegezni kezd.
- Jól vagy?- kérdeztem.
A válasz is késve és halkan érkezett:
- Tulajdonképpen nem - suttogta, úgy, hogy inkább éreztem a bőrömön a szavakat, mint hallottam.
- Hívassak valakit? Mit parancsolsz Asaliah?
Ő felsóhajtott.
- Azt parancsolja, hogy öleld át...
Ahogy tanácstalanul, de engedelmesen körézárult a karom, Asaliah összegömölyödött és szorosan hozzámbújt, arcát a nyitott ingembe rejtette.
Óvatosan megcsóváltam a fejem - nem örültem, hogy így elhagyja magát, legszívesebben megrázom és elmondom újra - hogy nem kislány már, én pedig nem vagyok az atyja, sőt - mi sem áll tőlem távolabb, de mit tehettem? Amúgy a fejére sem olvashattam semmit, épp minap bizonyított; mindenki előtt.
Így hát megadtam magam a sorsnak és a kislány akaratának: lassú, álmatag mozdulatokkal simogatni kezdtem a fejét.
A hold lassan lehagyta a pályáját és kívül került az ablak horizontján, elnyúltak az árnyékok és megemelkedtek, mi elsüllyedtünk a fekete hullámokban. Elvesztettem az időérzékemet, az a csalóka érzés fogott el, hogy Asaliah elaludt az ölemben. Aztán sarokban álló ingaóra ütni kezdett.
- Hajnalodni fog. - Úgy éreztem magam, mintha magához a sötétséghez beszélnék. Nem is vártam igazán reakciót, mégis érkezett: vontatott-csendesen.
- Akkor... vigyázz a gyermekedre...
A karomba vettem, ő elengedte magát, nem láttam az arcát, így vittem át a termeken. A háló ajtaját kinyitották, mikor látták, hogy érkezem. Nála is gyertyák égtek, és most sem bántam, hogy nincs modernebb világítás. Az erőtlen, sárga fény jólesett a szememnek. Finoman engedtem el, aztán lehúztam a cipőit, és betakartam.
Amint föléhajoltam, hogy eligazítsam rajta, Asaliah továbbra is lehúnyt szemmel átfonta a karját a tarkómon és maga felé vont, de mielőtt hozzáérhettem volna, az ujjai ernyedten lehulltak rólam. Odakinn új nap virradt. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szer. 20 Ápr. 2011, 17:25 | |
| Voltam, aki vagy, leszel, ami vagyok
A kezdetek kezdetén minden tökéletes és jó volt , a maga rendjén az optimizmus uralkodott. Senkinek sem voltak gátlásai a másik iránti érzelmek nem elmondása miatt.
Minden a maga módján rendben volt, mindannyiunk számára léteztek csodák. Ki ki a maga módján sajátos volt , a szívünk mélyén és Isten előtt mégis egyformák voltunk.
Nem értem az újakat , vagyis a félvéreket , olyan ostobák és tudatlanok még.
Nem tudják miért lettek angyalok. A válasz egyszerű : Hogy én az immáron megváltozott sötét szárnyú Mizrael uralkodhassam rajtuk, kínozhassam őket, parancsolhassam nekik, a vesztükbe küldhessem őket.... végül azért ,hogy kihasználhassam őket, a legdémonibb játékaimra, amit csak én ismerek.
Régen büszke voltam, a tetteim beszéltek, dicső fehérség voltam a többi között.
Amikor Ő elment - kinek nevét sosem ejtem ki- mindent magával vitt, életem szerelmét is, a szívemmel együtt. Azóta sosem vagyok képes hűn szeretni valakit, valami félrelépést muszáj tennem mindig,hogy nekem jó legyen.
Egy történet alig ér véget ,mindjárt egy másik kezdődik helyette. Mindannyian tudtuk mi lesz a sorsunk, vagy elbukunk, vagy vele tartunk. Én nem tudom mit választhattam, középút nem volt... nem lehetett. Valami olyat kértem amit senki sem mert... kémkedni utánuk... minden pillanatban lépteiket figyelni... együtt élni velük ... kilesni minden egyes szokásuk...változtatásaikat...gyarapodásuk... mozgásaikat ...
Tanulmányoztam őket, míg olyanná nem váltam mint ők... szívtelen zsarnokká... Isten ezt mondaná.
És eddig voltam finom angyal, megválogatott szavakkal.
Amyról:
Nagyon szeretem őt! Olyan más, mint a többi… sosem éreztem még ilyet! Annyira figyelmes, és sokoldalú… úgy fogad el, ahogy vagyok, nem akar megváltoztatni, és szeret! Sosem hittem, hogy engem lehet szeretni… pláne így szeretni. Nagyon boldog vagyok! Ráadásul még király is lettem! Ez aztán már valami! Remélem, nem okozok csalódást. Amy igazán jó szándékú, és rendes! Egy megismételhetetlen angyal számomra.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szomb. 23 Ápr. 2011, 19:11 | |
|
Az emberek túl hiszékenyek s, velük együtt a félvérek is , túl ostobák még az élethez. Gyengék és erőtlenek, egy se angyalnak termett. Néha komolyan nem értem a Gazdi választásait, olyan kutyákat választ amik kölykök még. Igaz kicsiből lesz a nagy de akkor is. Legalább valami fejedelmi vérből választana magának,de nem.
Szemei vakok és semmit sem látnak. A világ túl hihetetlennek tűnik számára. Emlékszem régről , még arra tanított,hogy törekedjek a jóra mert nagy dolgokat vár tőlem. Kíváncsi lennék, Ő erre értette mindezt?
Lássunk engem:
Név: Ha nem tudod búj el, mert nem fogom elmondani.
Becenév: Mizi,Mizo, Jose ( Elég ennyiről tudni)
Foglalkozás: Angyalok fölött zsarnok szinten uralkodom , kell ennél jobb foglalkozás?
Képességéről: Ha a halálból egy fekete kandúr hoz vissza ne lepődj meg!
Effektíve kiirtandó személy a listáján: Ha a Halál Listámra vagy kíváncsi kérdezd meg Azraelt ő tudja.
Barátok : Én inkább szeretőket mondanék, létem során egy barátom sem volt.
De a szeretőket sem listáznám.
Éltető: Minden egyes tett,szó,tárgy,ember ami az én javamat szolgálja nekem pont elég.
Amitől megváltozik a véleménye: Fuss ha becsaptál és elárultál!
Kedvenc jelmondata : Vesszen a rossz!
Amit nem néz jó szemmel : Démonok ártatlan tevékenységét.
Legnagyobb álma : Ha kettő lenne belőlem, minden gondomat megoldhatnám.
Élete legnagyobb baklövése: Csókolóztam egy démon nőcskével.
Léte legfontosabb tulajdonsága : Hatalmas egoista vagyok, ez nem kétség.
Talán maradjunk is ennyiben, szeretem a 13. pontos dolgokat. A régi életemre emlékeztet, de most a mának kell élnem. Amynak és a többieknek akiket szeretek.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Vas. 01 Május 2011, 14:13 | |
| Ha mindenki elmenekült előled, hová mész? Mit teszel? Esetleg tudod mit kell tenned? Ugyan! Isten szeme vak! A Világomba vezető titkos kapukat lezárta Mások előtt. Pedig ha tudnák azok a kis buták, hogy Őfelsége mekkora árat kér tisztaságukért... Igen, a Halál tehet róla! Azrael segíthet nekik, csak egyedül...
Miközben én Őt üldözöm, egyre jobban figyelek le Rá. A főpiszok szeme sem vak, tudja... érzi ám, hogy szemeim a mélybe kacsintgatnak. Tehetek én róla?
Szavai hazugok, a rosszra csábítanak, csak a legerősebb bírná ki szavai mélybe húzó zengését.
Minden egyes porcikám megrezzen azért az átokért, sőt mi több vágyik azért az átokért amit Ők kaptak Tőle.
Testvér! Ó te buta kis testvér... Hát kellett ez az érzés neked? Megint az enyém vagy! Valld csak be szépen mit érzel!
Suttogd, hogy megveted sorsod! Több hatalom kell neked, én tudom Mizrael.Tán süket vagy? Hm pedig én azt hittem, hogy te hatalmas hangradarral vagy megáldva. Mindegy.
Biztosan hiányolod rég elveszett szíved, most kérdem én: Megérte?
Ugyan már!
A szívnek harcolni kell, szenvedni az élet érzéseiért, próbákkal kell fenyegetni, hátha megtör, hátha feladja reményét.
Nekem egyetlen reményem van, az önmagamba vetet hit által fényesebb lesz majd a világ. Persze az ég világon senki sem tudja, hogy a tisztátalanságért engem kell megölnie, nem másokat. Háh még szép, hogy következménnyel jár ez a gondatlanságból elkövetett gyilkosság. Az összes világ elpusztulása...
Okkal ültettem el vérem magjait a birodalmamban és mások halott testébe, nélkülem mára már mind halottak lenének. Egyetlen seb sem érdemelte meg, egyetlen ártatlan test sem... önmagam irtását egy sem.
Tudtommal egyszer mindennek meg kell halnia, még ennek a jól eltervezett világnak is. A csillagok nem élnek míg világ a világ. Ha eljön a vég, ugyanolyan hideg lesz minden amilyen a kezdetekkor volt, hideg és elhagyatott. Ha hagyjuk a világot az átkozottak kezében porladni hatalmas bajok lesznek... még ők is meghalnak amilyen ostobák.
Őszintén szólva sajnálom őket, hiszen olyan ügyetlenek, azt hiszik a világ az övéké lehet. Súlyos tévedés! Amíg angyal létezik és az lehetőleg nem holmi satnya félvér lesz addig a démonok retteghetnek, tőlünk.
Ó hát persze,hogy retteghetnek kicsi Mizraelem. Főleg tőled. Mondd ki szépen: Gyűlölöm atyám akaratlan második gyermekeit! Azokat az eleven démonokat, akik a testvéreinek merik nevezni magukat. Mi az? Nem ez az igazság?
Atyánk és a világ sorsa a mi kezünkben van, itt az idő, hogy lépjünk. Ők már léptek, nem is akárhogyan!
Te tényleg nem akarod észre venni mi történt? Ugye, hogy vágysz a kislány szenvedésére? Esetleg az ürügyre vársz? Ó hát persze, hívogat a démon vére. Te tudod a legjobban, hogy a béke nem neked való, harcolni akarsz. Halott démonok teste fölött diadalmasan állni. Téged még az emlékek sem érdekelnek. Suttogd a nevem Mizrael! Gyerünk!
Az én szemem az övén, az ő szeme az enyémen. Suttog, csábít magához. Hamis ígéretekkel, azt mondta sosem fog elhagyni, azt mondta a világ csak az enyém lesz, ha csatlakozom seregéhez. Ha elárulom az atyámat, olyan kinccsel jutalmaz meg amire egész életemben csak vágytam, mert csak az álmaimban létezett.
Mindez csak hazug szó, de hihetőbbnek tűnik, persze én már döntöttem. Nagyon régen aláírtam a végrendeletem és még mindig élek. Ez nem véletlen! Azt akarja, hogy megtegyem, Ő is vágyik az árulásra. Minden bizonnyal így megmenthetem a világomat. Minden szerettemnek veszne kell, hogy a világ békés lehessen, félek fel kell áldoznom őket és ez nem lesz Ábrahám és Izsák története. Ez még annál is rosszabb, nincs előre megtervezett második feláldozásra váró lény. Bár lenne, az meg túl kockázatos, a saját élet feláldozás egyenlő az ők halálukkal azaz meggyilkolásukkal.
Mégis mit tehetnék? Nem ülhetek tétlenül! Komoly tervet kell kieszelnem, ki legyen az első akit feláldozok közülük. Gondolom a vérük kiengesztelő lesz.
Minél előbb annál jobb, bár ez hülyeség. Megesküdtem, hogy angyalt nem bántok kövessen el bármilyen főbenjáró bűnt, de azért még megszeghetem a fogadalmam.
Az álarcnak le kell hullnia, meg kell mutatnod nekik kedveském, hogy alábecsülnek. Nem vagy te az a hős szerelmes, tudom hiszen én magam formáltalak ilyen vérszomjassá. Csak egy gyilkos vagy, bizton tudom,hogy ellenségeiddel kerülsz egy cellába. Ha tényleg szeret téged, akkor megvéd.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Hétf. 23 Május 2011, 21:18 | |
| Mindenütt jó, de legjobb otthon! Mindannyiunk számára van egy tökéletes hely, nem feltétlen kell annak a Mennynek lennie. Az embereknek az is elég, ha a földön kutatnak az álmaik után, a Pokoltól irtóznak, valahányan a Mennybe vágyakoznak. Bizonyára még azok is akik eleve elkárhoztak. Röhögnöm kell rajtuk! Mind félnek valamitől... valamitől ami csak a képzeletükben létezik. Egy sötét árny, melynek nevét nem ismerik. Ez a lelkiismeretük, a hely ahol démon és angyal egyaránt elfér.
Ez az én házam! Ez az én otthonom! Senki sem veheti el tőlem! Senki! Még az a megátalkodott Isten sem akit szolgálnom kell, de még Lucifer sem!
Önmagam ártó szándéka vagyok, semmi az amit az az *stoba démon király ellenem mer elkövetni. Sosem fog sikerülni neki, túl gyáva ahhoz, hogy ártson nekem a kistestvér.
Egy anyától származunk ( úgymond), ugyanaz a vérünk, a szokásunk... bár a tulajdonságunk nem annyira.
Ő a gyilkos szerepét választotta, míg én az őrzőét.
Egyikünknek sem jobb a sorsa, ők előlem szaladnak, én őket üldözöm. Mindez miért? Kinek van belőle haszna?
Így múlik el a világ aranykora...
Sötétség a Fényesség ellen! Tavasz a tél ellen! Nyár az ősz ellen! Kell ennél jobb?
Persze, hogy kell! Hiszen az emberiség valami újat vár tőlünk! Háborút!
Bár a Béke szónak jobban örülnék, csak lógatnánk a lábunkat, nem tennénk semmit.
A démonok nem unatkoznának, nem járna a fejük a gonoszságon, lenne dolguk, mint nekünk. Én határozottan elképzeltem a régi együttműködős dolgot.
Lucifer fejet hajt Isten előtt és végre az lesz aki volt, de hát lehet ezeknek beszélni? NEM! Mindenki meg a saját maga feje után.
Ebben az esetben az ,, Okos enged, szamár szenved." közmondás aligha érvényes. Senki sem enged a másiknak, mindegyik szenved a saját mocsk*ban.
A szolgáknak tűrniük kell! Senki sem szólhat fel! Ellene, ellenük, ellenünk senki!
Ebben a kastélyban semmi sem történik véletlenül. Szigorú és kérlelhetetlen vagyok, ha megsértenek! Túl egoista vagyok én ahhoz, hogy kegyelmet adjak valakinek. Féljék a nevem! Rettegjenek tőlem! Egytől egyig mindenki!
Kit érdekel a démon? Az semmi amit én keverek majd utólag véletlenül neki!
Gyógyír lesz ez minden fájdalmára, gonoszságát begyógyítja, ártatlanságot ad neki és szép tiszta gondolatokat. A démon fajzatok minden rémálmát kapja majd.
Démonként felemeltetik Isten színe elé, hadd érdemelje meg minden bűnéért a megaláztatást. Bár vesse rá az az első követ, aki maga sem bűnös!
Én nem leszek köztük! | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szomb. 28 Május 2011, 17:49 | |
| Mit ér a kimondatlan szó és a tehetetlenség? Elégé sokat ahhoz, hogy tudjam csakis egy Nő létezhet az életemben. Kis buta még és haszontalannak érzi magát, azonban téved, nekem csakis Ő jelenti a világot.
Ha nincs mellettem összeomlok és valami teljesen más világbélinek érzem magam...
Az ő jelenléte rosszabb minden démonnál, azokat legalább le tudom győzni, de azt a hatalmas érzést amit az emberek csak szerelemkét ismernek, aligha tudnám.
Nem kell ehhez harci cselekedet és királyság sem, hogy tudjam: Egyszer mindennek vége szakad, legyen az jó vagy rossz. De én akkor is küzdeni fogok Érte!
Elgondolkodtam már azon is, hogy mi lenne ha az EGYETLEN személy akit szeretek a szívem minden egyes kis zugába belelátna.
Végül is ez megoldható lenne, de akkor az összes kötelékemmel rendelkező tulajdonos meghalna egytől egyik. Nincs kecmec, hamarabb bekövetkezik a haláluk mint gondoltam és kész.
Egyszer úgyis újjá születnek, mindannyian... csak valahol máshol ... nem az én környezetemben.
Bár ami igaz az igaz, szeretem a kötelékeimet s, azok tulajdonosát még jobban. Azonban néha nem értem őket, tudják, hogy szükségem van rájuk és nem dísznek mentettem meg az életüket. Mindannyiuk életét!
Utólag még némi kényszert érzek, nem tartoznak hozzám, nem lehetnek igazán sosem az enyémek... még a saját vérem sem!
Hogy ki érdemes rá és ki nem? Azt csak egyedül a szívem tudja. Jöhet ezer meg ezer meggondolatlan döntés, fejem felett csak az Ő neve fog lebegni.
Bárgyú szív az mely nem értené meg Őt. Mellette nem tudnék vak lenni vagy süket, tudom mennyire szüksége van rám és azt is tudom, hogy Ő az egyetlen aki meghalna értem ha kérném.
Amy az én kis amazonom...Kérhetnék helyette mást? Kérhetnék, bár nála jobbat sosem kapnék. Persze,persze az angyal minden porcikája sóvároghat érte, ha nincs vele. Nem is tudom mit tudnék tenni, talán örök vakságba esnék nélküle. Csak egy bohóc parancsait követném vakon, nem törődve más érzésével.
Ez az én szabadságom... ha vele vagyok... azaz csak lehetek.
Belegondoltam már abba is, hogy mi lett volna akkor ha nem ismerem meg őt, ha sosem találkozunk. Ha az első pillanattól kezdve gyűlölném és sosem engedném a szívemhez.
Mindenesetre kész rendetlenség lenne a lelkemben nélküle. Őszintén, tiszta szívből örülök annak, hogy az én birodalmam dísze lehet. Amyt senkinek sem adnám oda, sőt el se engedném holmi hasztalan dologért.
Csak Ő kell és semmi más!
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Csüt. 02 Jún. 2011, 23:43 | |
| Apró léptek követnek mindenhová, osonnak a hátam mögött, várva a kellő pillanatra, arra amelyiken kimondhatják az Ő nevét.
Anamelech. Valahányszor szembe kell néznem egy nővel, illetve angyallal azok a bizonyos napok jutnak eszembe.
Főleg a helytartó megjegyzése, amikor valahányszor ellibegett mellettünk egy-egy beszéd közben.
Hiányoznak azok a napok, nem tagadom, de már én sem vagyok ifjú és éretlen harcos.
Nem, már nem epedek egy ártatlan lány mosolyáért,- nem vágyódom még az ágyába sem - és nem válogatom meg kedves szavaim.
Anamelech... mit ér nekem ez a név? Egy kívülálló számára semmit, azt sem tudja miről van szó.
Még a kis Asaliah sem, tudtommal, de ha kotorászott az emlékeimben akkor bizonyoson meggyőződhetek arról, hogy mindenről tud mindent.
Nem hiába az én nevelésem, senki parancsát nem tűri meg, kivéve az enyémet. Kedves kislány, de nem az igazi.
Utálom tenni a szentet, az én ártatlanságom kb. 200 éve elveszett, alig 113 évesen.
Anamelech alig volt 20 éves akkor, fiatal gyenge nőies, akárcsak most. Bár szívem már nincs, az emlékeim azért megvannak.
Itt nincs mentség, el kell mennem Mihály kútjához, kerüljön amibe kerül. Ki kell ürítenem magamból ezt a sok mérget... évekig én sem viselhetem magamon a földi élet nyomait.
Mesélhetnék a nyűgös napról, amikor kézzel lábbal harcolnom kellett azért, hogy otthon maradhassak. De hát beszéljek egy olyannak, aki minden áron elakart lökni magától? Tanítani szeretett volna, az élet nagy dolgaira.
A szívemet szerette volna, megbosszulni amiért elvettem drága nejének eszét.
Mentem, mert mennem kellet. A helytartók jól fogadtak, ahhoz képest, hogy majdhogynem leakarták harapni a fejem. Jól mutatták a gondoskodó és törődő házigazda szerepét. Utáltam vendég lenni, most is utálok de legalább ha megyek valahová az nincs bejelentve.
Jó tettem a szépet, mert tennem kellet. De mi van azontúl?
Bárgyú képet kellett vágnom holmi nyamvadt ficsúrnak, akik azt hitték felérnek hozzám.
Tévedtek... mind tévedtek! Azt a szerepet, hogy átvegyék az Ő helyét sosem érhették meg.
Nem is érték, hiszen fejedelem létére még életben van, lélegzik és dobog a szíve.
Be nagy kár, hogy az én szívemet kellett eltalálnia legelsőnek. Még hogy ártatlan lelke van! A több mint 100 éves angyal eszét tudja elvenni csak a jelenléte. Illetve tudta akkor.
Most más a helyzet, az angyal ivadék több lett a kelleténél. Feltornázta magát, rangja lett s, sorsa beteljesítetlen maradt csakis miattam.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Pént. 17 Jún. 2011, 21:49 | |
| Az ember túl bolond, hogy tudja mit tegyen s, ez így tökéletes. Isten képtelen valami okos és értelmes dologgal előrukkolni, de én akkor is fejet hajtok egy ocsmány munka előtt. Az ő hibája nem az enyém.
Merne - e valaki ellene szegülni? Persze, hogy igen.
Tisztelem és becsülöm az egyházat s, annak kedvenc jelmondatát. ,, Aki az egyház ellen szegül, az Isten ellen szegül! "
Úgy kíváncsi lennék ennek a fordítottjára is!
Maradjunk a gyerekkornál! Szép idők és gaztettek... mindenki számára ismerős téma.
Ha jól végigmérem magam, nem is voltam az a szent gyerek. Folyton Azraelt üldöztem, ahol a halál volt ott én is.
Azok voltak a boldog és gyermeki napjaim, gondok és királyság nélkül. Tudom, hogy visszasírom én azokat a napokat.
De hát lehetnék újra gyerek? Ugyan dehogy! Csak az ostoba és balga kérne ilyet. Apropó balga népség, az nálunk is van bőven. Ki tudatlan s, ki hasztalan számomra.
Csak a követőimben bízhatok, azokban akiket sikerül az ujjaim közé csavarni. Óh Uram hadd ne kelljen listáznom eme becses és becstelen neveket ki ellenség s, ki barát!
Zúzmarás az összes agya, azt sem tudják kinek mi baja. Beszélne köztük az ész erő s, bizonyára a szép leendő mérgem.
Kit ember lát, azt nem szereti senki! Kit eltakar a mesés sötétség, felemészti minden kétség.
Bárgyú balga becstelen beképzelt banda mind! Kár, hogy szegény ki odafönt van mind végig nézi bohóckodásuk.
Jönne le közéjük! Szólna pár szót! Mind elfutna abba a jól megérdemelt és jól fűtött Infernóba.
Nem kevésszer történt már meg, hogy kitűnő büntit kaptam 'anyutól' kedvem szerint sosem cselekedhettem.
De azok a zaklatások részéről, már a múlté. Én örülök neki a legjobban! 'Atyám' egyszer harcban volt, én meg amolyan 16 éves körüli lehettem, tisztán emlékszem arra a napra 'anyám' azon a napon is behívót magához.
Mindenkinek meghagyta, hogy ne zavarjanak különben lesz ne mulass. Utáltam és most is utálom a perverz hajlamait, ha nem tudnám milyen igazán ott azokban a pillanatokban végeztem volna vele.
Valahányszor 'úgy' próbált hozzám érni és persze közeledni mindig valami ürügyet kerestem. De ő rendíthetetlen volt! Férfit akart faragni belőlem, csak kicsit másképpen ahogyan 'atyám' tenné.
Azon a véres napon nem tudtam ellenkezni, a képességét használta azt az átkozott képességet!
Szörnyű! Neki köszönhetem a mostani démoni hajlamaim, ha csalja meg velem a királyt megmaradok a kis kedvencnek.
Persze, sok udvarhölgye volt köztük igen fiatal is akadt. Velem egyidős és nálam kisebb is. Folyton rám erőszakolt egyet, hogy beszélgessek velük és csábítsam el őket intelligenciámmal és szépségemmel amivel Isten megáldott.
Kijelenhetem, hogy rosszabb vagyok Lucifernél! Az akkori énem, illetve létem puszta gyöngyszem a mostani ékes jelenemhez képest.
| |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Szomb. 18 Jún. 2011, 18:04 | |
| Némi kétely s, nagyravágyás az ami megmaradt bennem abból a korból. Szörnyű idők, de még szörnyűbbek jönnek.
Hol az élet ott a halál, ármányos karjait mindannyi ember felé kitárta. Várja őket, vadászik rájuk, csak rám nem! Halhatatlan s, örök lény vagyok arany véremnek hála. A félvér gyenge, mihaszna s, kierőszakolt testben él. Nem úgy mi, kiknek az a sorsuk élve éljenek egy olyan életet amiről más csak álmodni mert.
Félvér talán az kit halandó anya szült, életének szörnyű sorsa miatt meg volt Isten oly kegyes és rontott sorsán?
De hol van Sors, kit annyiszor emlegetünk? Álszent ő tükrök mögé bújó lelke talán a jót várja, egy szebb kort melyért valahányan epedeznek.
Minő fájdalma lesz, ha rájön én vagyok a galiba okozója. ÉN kit valahány becstelen ajak félve mer kinyögni. Puszta félreértés semmi más, az embernek ez kell. Hadd lássa s, hadd figyelje milyen csodára képes a léted. Tartaná egy ártatlan észjárása mindezeket.
Azonban hagyjuk már ez! Nem vagyok én vén pap, kinek feladata hirdetni az igét és félre magyarázni azt.
Az emlékeim éltetnek, azok amiket sikerült elrejtenem az illetéktelen kezek elől. Úrnőm emléke valahányszor felbolyong fejem felett, egy átok mellyel sosem számolok le. A vére kell, azt kell kiontanom, kardot én ellene nem foghatok. Ha holtan rogyna össze is, szívem akkor sem lenne boldog.
Vissza kacsint rám ,s becézget. Angyalarcú Halál néven szólít , mérgező csókjával lep meg, alakom... minden egyes lényem elkárhozik... átkozott napok.
Ha ő velem van elalszom, csüggedté válik tekintetem, elfeledve ezzel ki is vagyok.
Újabb emlék és újabb álom, bár ezt senkinek sem kívánom. Legyünk azok akik vagyunk, hitvány mihaszna banda! | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Hétf. 20 Jún. 2011, 22:37 | |
| Sokan azt vallják közülünk, hogy a munka örök és sosem hagyhatjuk abba azt a kegyetlen dolgot amit nekünk szánt az Ég.
Nos nem! Engem aztán totál hidegen hagy, hogy mást mit gondol rólam. Akinek a véleménye érdekel az a szívem mélyén lakozik, illetve ott foglal helyet mostanság.
Három nő közül kell választanom, Asaliah ügye pusztán csak mellékes dolog, de a másik három ügy elégé nagy gubancot okoz nekem.
Tetszés szerint mindegyiket elárultam valahogyan, egy észrevehető kettő még homályos dolog az érintettek előtt.
Bár hagyjuk ezt!
A szép és csábító dolgok híve vagyok, ami nem enged démoni dolgokat csempészni nekem. Az olyan dolgoké amik a természetben vannak, növények és hízelgő kis állatok például.
Az ügy mind mellékes, elég ha egy csomó gonddal kell szembe néznem.
Megint csak egy megemlítésre méltó történetet tudok felhozni arra, hogy mennyire gyarló gyerekkorom volt. Mentségemre legyen ugyan, a nevelőim tehetnek perverz és uralkodói hajlamaimról.
Az atyámról mesélek, mert már eleget osztottam a semmit anyámról.
Dicső harcos volt, mindent amit tudok azt csak neki köszönhetem, persze a harc terén. Míg az egyik felem királynak való lett és dicső harcosnak addig a másik valami érzelgős és perverz lénnyé változott.
Mindez nagyon láthatatlan módon, senki sem venné észre ha nem tanulmányozna egy ideig.
A tanulmányozás eddig csak Asaliahnak adatott meg, ő meg túl jól ismer, hogy mások tanára legyen.
Milyen kellemes móka lehetne valami értelmesebb dologról beszélni ugye? Hát persze, mindenki számára csak egy dolog fontos : az élete.
A kérdés csupán az : Nekem van-e életem?
A válasz nagyon egyszerű: Nem, nincs! És nem is lesz, ha így folytatod.
Na jó hagyom a békés és semmit mondó fecsegést, majd máskor egy jobb időpontkor amikor mindenhez van kedvem és hangulatom. | |
| | | | Joseph Johnson (Mizrael)
Angyal
Hozzászólások száma : 279
Csatlakozás Dátuma : 2010. Dec. 15.
Kor : 33
Tartózkodási hely : Neked nem mindegy?
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál Hétf. 08 Aug. 2011, 12:04 | |
| 
Lélek
Valamikor a múltban....
Újabb harc vette kezdetét, valamiféle reménytelen helyzetű gyáva démon próbált túljárni az eszemen furfangosságával és teljes elméjével. Valami biztosan készülőben volt, a gyomrom is bizsergett, olyan volt ez mint az emberek számára az első szerelem érzete. Ha meglátjuk a Nagy Őt vagy pusztán csak rá gondolunk, már készül valami bennünk, na valami ilyesmi történt velem is akkor. Bár nem a szerelem miattam.
Támadásaink közben össze-vissza káromkodott, szavainak nagy jelentőségét csak most értettem meg. Úgy vélem engem nem fog bármi kotyvasztott és megmunkált méreg illetve szúróeszköz megölni, hanem a szavak. Azok a szavak amik képesek elátkozni engem olyan szinten, hogy még azokat is meggyűlöljem akiket szeretek.
A ,,Bolond!" kijelentését már nem voltam képes lenyelni, mint a többit. Megöltem és trófeaként a lelkét vettem, nem hagytam visszatérni Őt a Pokolba.
,, Kíváncsiságot most is nagy Mizrael, bár ahogy elnézem a szád sem tudod befogni! Akarod! Mondd, hogy vágyakozol azért a pillanatért amit én élhettem át, odalent. Szabadon Mizrael! Nincs parancsolom, ki megmondja mit tegyek és mit ne. Feledted meg? Egy zsarnok uralkodik, aki azt hiszi minden a legnagyobb tökéletességben van az Ő tökéletes világában. Hát ez kib*szottul nem így van! Azt hiszed egyedül romba döntheted a sötétséget? Mégis ki vagy te? Csak egy démoni lélek hordozója vagy és semmi több. Még most is ugyanúgy kell undorodnom a szerelmes gondolataidtól mint kezdettől fogva. Bár büszke vagyok a munkámra. Neked is tetszenek ugye azok a szép fekete tollacskáid? Ne merészeld letagadni! Tudom, hogy különlegességre vágytál. Most mindezt megkaptad tőlem."
Szörnyű, hogy miféle tettekre képes egy lélek. De nem csak efféle gyermeki gondolatokat táplál mások szívébe sokkal erősebbeket és rosszabbakat. Nagy kár, hogy a fél részemnek kell Őt mondanom. A Démont! Közeledik már a nagyszerű szimfónia vége, drasztikus lesz, de számomra mégis megnyugvást hozó.
Voltam már mindkét oldalon, most újra itt vagyok. A kérdés csak az: Meddig? | |
| | | | Ajánlott tartalom
| | Tárgy: Re: Mizrael~Angyalarcú Halál | |
| |
| | | | | | Mizrael~Angyalarcú Halál | |
|
Similar topics |  |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
Kezdőlap 
Legutóbbi képek 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
