Alex Silver önfejlesztője

Először kérlek olvasd el az önfejlesztő szabályzatát.
Osborne Lawton karimmal foglak "tanítgatni".

Arra kérlek, hogy írj egy postot, (kitalált szituban, akár melyik helyszínről) és akkor jövök Damon-al.

Vendég

* Megzaboláztam rakoncátlankodó lovamat. Valamitől megtáltosodott. Megőrült. Össze-vissza forgott s az életbe nem akarta abbahagyni ezt az átkozott cselekvést. *
- Elég legyen! Nyughass!
* Dörrentem rá s végül akkorát rúgtam az oldalába, hogy megállt s elkerekedett szemekkel nézett maga elé. *
- Ostoba állat! Meg is hallhattam volna miattad!
* Róttam meg, majd megsarkantyúztam s elvágtattam vele a tó irányába.
Ahogy közeledtünk felé egyből éreztem a változást. A levegő hűvösebb lett. A levegő megtelt a halak jellegzetes áporodott szagával. Némileg elfogott az undor, de engem nem a szagok és a hőmérséklet érdekelt, hanem csakis a kilátás ami akkor tárult elém mikor felértem a domb tetejére. A tó víztükrén megcsillant a lemenőnap fénye, csodás színjátékot adva ezzel. A szellő erőt fejtette ki a nádakra és a fák virágportól terhes indáira, mire azok engedelmesen meghajoltak szélúrnőjük előtt.
Felszegtem állam s leszálltam lovamról. Kantárját kezembe tartva haladtam a tó irányába, tekintetemet a távolon tartva.

Vendég

*A mai nap teljesen nyugodtnak indult, lassan felöltöztem egy fekete farmer nadrág, és egy fekete laza póló. A hajamat gyorsan rendbe szedtem, majd lóra ültem, és elvágtattam valamerre. Igazából hagytam, hogy Sárkány menjen a saját feje után, majd végül kilyukadtunk egy tónál. Gyorsan lepattantam, majd pólót és nadrágot levéve a vízbe vezettem a lovam. Imádtam vele úszni. Ám ekkor egy másik ló jelent meg a domb oldalon. Sárkány persze azonnal felkapta a fejét. Én is arra néztem, egy csodaszép lány ült a lovon. Intettem neki, hogy jöjjön ide hozzánk. Reménykedtem benne, hogy sikerül magamra felhívni a lányka figyelmét, ha nem akkor ott már gondok lesznek.*

Vendég

* Lehunytam szemeimet, majd úgy sétáltam tovább. Hallgattam a finom kis neszeket. Az ágak ropogását a lábam alatt. A bokrok zörgését. A víz csobbanását. A lelkemet megszállta a béke. Mennyei volt.
Amint kinyitottam ez a béke elszállt. Valaki más is volt itt nem csak én. Egy fiú is. Remek. Elfordítottam róla tekintetem s felültem Tenebrára. *
- Gyiá!
* Adtam ki neki a parancsot, majd gyors végül lassú ügetésbe kezdtünk ahogy elhaladtunk a látóhatárból. Nem tudom miért menekülök mindig, ha társaságot találhatnék. Nem tudom. Egyszerűen nem. Talán a szüleim bánásmódja miatt?! Vagy tán félek megbízni másokban?! Esetleg mindkettő?! Megráztam a fejem. Mégis miféle badarságokon jár az eszem?! EZ borzasztó!
Amint egy kisebb, eldugottabb részhez értünk ismét leszálltam Tenebráról, majd a víz széléhez sétáltam és néztem a fodrozódó vizet...*

Vendég

*A lányka észrevett, ám inkább a másik irányt választotta. Megvártam míg kicsit távolabb ér, majd Sárkányra felpattanva kiúsztunk, és utána eredtem*
-Hé, várj meg... Nem akarlak bántani.*kezdtem bele a szokásos szövegbe. Majd ahogy mellé érek úgy pattanok is le a vizes Sárkányról.*
-Mi a baj? Nem akartalak megijeszteni. Osborne Lawton.*mosolyogtam rá kedvesen, és elé álltam, hogy ne tudjon kikerülni.*
-Kegyedben kit tisztelhetek?*Iason mellett azért megtanultam a tiszteletet a nők felé, és most nem nővadászaton vagyok, csak egyszerűen ismerkedni szeretnék.*

Vendég

* Kezeim ökölbe szorultak, amint meghallottam az ifjú hangját. Szemeim azonnal felpattantak s már azonnal menekülő utat kerestek, de elkéstem. Utamat elzárta s már kommunikálni próbált velem. Ajkaim pengeélesre préselődtek össze s szemeim akár a sötét gócok úgy villogtak dühömben. *
- A francba!
* Morogtam orrom alatt, majd felvontam az egyik szépen ívelt szemöldököm. Elöntött a méreg s legszívesebben jól beolvastam volna az idegennek. Mégis, hogy képzeli, hogy leáll velem bájcsevegni?! Az időm nem végtelen. *
- Maya!
* Morogtam az orrom alatt. Nem fogok neki bemutatkozni. Nem fogok vele beszélgetni. De ha kihúzza nálam a gyufát isten bizony, hogy megölöm. *
- Most pedig ha megbocsájtod már megyek is!
* Mondom ellentmondást nem tűrően, majd óvatosan kikerülöm, hogy még csak hozzá se érjek. *

Vendég

*Sikerült utolérnem a lányt, ám nem volt valami rózsás hangulatban. Én nem húztam föl magam semmin egyébként is jobb a békesség. Tudtam, egyszerűen éreztem, hogy nem az igazi nevét mondja, kár, hogy egy danpealt nem lehet átverni nem de bár?*
-Én megbocsátok, legyen így...*vontam meg a vállam, majd egy csibészes mosollyal néztem, ahogy elsétál mellettem.*
-De ha kell valami nyugodtan szólj.*kiáltottam még utána, majd visszaültem Sárkányra, és pillanatokon belül újra a tónál voltunk. Nem erőszak a disznótor. Vissza mentünk a vízbe, és mintha mi sem történt volna úszkáltunk tovább. Ezt szerettem Sárkányban, hogy mindig mellettem volt amikor kellett.*

Vendég

* Fellélegeztem. Úgy néz ki vette a lapot. Egy szó nélkül tovább álltam a lovammal együtt. Messze bandukoltunk ettől a helytől, míg végül egy hatalmas fűzfánál ki nem akadtunk. Kikötöttem oda a lovat, majd én kezemet dörzsölve, egy tornász ügyességével felmásztam rá és letelepedtem a legmagasabban lévő, biztonságos ágára. Onnan kémleltem a távolt. Élveztem az arcomba fújó szelet, ahogy simogatta egyszerű fehér trikómból kikandikáló bőrömet. Mennyei volt.
Révületemből a ló nyerítése térített vissza. Megcsúsztam s zuhanni kezdtem a talaj felé. Sikerült elkapnom az egyik ágat, de gyors esésem miatt megroggyant. Valószínűleg el fog törni. Szemem sebesen reppent biztos kapaszkodó felé, de egy sem volt a közelemben. Lenéztem. Tenebra majdnem ott volt alattam. Csak annyi volt a dolgom, hogy magam alá irányítom. Füttyentettem neki, mire értetlenül felkapta a fejét...*

Vendég

*Hagytam, had menjen a maga útján a lány, én addig jól kiáztatom magamból a fáradságot. Ám alig voltam benn tíz kemény percet a vízben félelem szagát fújta felém a szél. Azonnal elindultam a nyom után, Sárkány pedig szélsebesen vágtatott, majd megláttam a lánykát, ahogy a fán csimpaszkodik, és valahogy a lova nem igazán fogja azt csinálni, amit ő szeretne.*
-Bízz bennem.*kiáltottam oda neki, holott még jó tíz méterre voltam. Ekkor felálltam Sárkány hátára, majd elrugaszkodtam, és a lendülettel együtt elkaptam a haladó lánykát is, majd egy ággal feljebb értem "talajt"*
-Bocsáss meg amiért ilyen későn értem ide.*egy rossz fiús mosoly, majd újra felemeltem, és leugrottam vele a földre, szerintem nem kell elmondanom, milyen magasan voltunk. Egy halandó szépen össze is törné magát. Ahogy leértünk azonnal elengedtem, és visszahívtam a lovam. Ha az előbb is olyan elutasító volt, akkor ezt meg sem várom, hogy mit fog a fejemhez vágni. Gyorsabban elvágtattam, mielőtt kimondhatta volna, hogy mit képzelek magamról.*

Vendég

* Reménytelen. Ez az átkozott ló nem ért a szép szóból. Nagyot sóhajtottam. Már épp mérlegelni kezdtem, hogy egy kis hintázással eltudnám érni azt a másik ágat, de akkor hallottam meg a ficsúr hangját a távolból. *
- Bízz bennem!
* Csak nem jön a szőke herceg lován, hogy megmentse a bajbajutott királylányt?! Itt csak egy a bökkenő?! Nem vagyok királylány...
Nem néztem oda. Inkább elkezdtem szépen lassan hintázni s mikor már épp ugrani készültem akkor sodort el valami. A tüdőmből kiszorult a levegő, ajkaim sikolyra nyíltak, de nem jött ki hang rajta. Amikor éreztem, hogy a süvítés alábbhagy felnéztem és nem hittem a szememnek...*
- TE?!!!
* Suttogtam, de már újabb meglepetést tartogatott. Leugrott velem a földre. A FÖLDRE! EZ képtelenség. Normális ember ilyenre nem képes. A földre rogytam s elkerekedett szemekkel bámultam utána ahogy elvágtatott. *
- NEM!
* Ezt nem hagyom annyiban. Azonnal felpattantam, majd az oldalamra kötött késekből kihúztam egyet és elvágtam Tenebra kantárát. Azonnal felültem rá és vágtatni kezdtem vele. Ezt nem fogom annyiban hagyni! Tudnom kell mégis mi ő!
Amint közeledtünk hozzá még jobban hajszoltam a lovat. Amikor mellé értem elhatároztam magam. Olyan gyorsan akár a vad elrugaszkodtam a nyeregből és esésem közben leterítettem a földre az idegent. Megpróbáltam fölé kerülni ami az esés közben egy kissé nehéz volt, de sikerült. Pengém élét a torkának szegeztem. Lábaimmal bilincsbe fogtam csípőjét két oldalt. Szabad kezemmel pedig a mellkasát nyomtam le. *
- Mégis mi a franc vagy te?!
* Kérdeztem ziláltan. *

Vendég

-Még szép, hogy én.*vigyorogtam a lányra, majd leugrottam vele, és már ott sem voltam. Éljen a szőke danpeal. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű majd most leráznom, de nem is zavart, élveztem, hogy jön utánam, aztán már mellettem volt, végül pedig a földre kerültünk. Csak figyeltem, ahogy a kést a torkomhoz fogja, és leterít, eszem ágában nem volt megmozdulni, had élvezze ki a helyzetet.*
-Csak egy fiú, aki imád segíteni.*újabb mosoly, majd mind két kezemmel megfogtam a lányka csípőjét, és felemeltem, miközben magam is felálltam. Ám a kést a torkomtól nem löktem el. Megrögözött nézésemmel pillantottam a lányka szemeibe, ezzel is rabul ejtve őket, hogy ne tudjon elnézni semerre.*
-Ha megmondanám mi vagyok, meg kéne, hogy öljelek.*a hangom nem volt bántó, pusztán a tényeket közöltem, majd végül kinyögtem.*
-Danpeal vagyok.*ezzel elvettem a kezéből a kést, és megvágtam a kezem vele, majd hagytam, hogy folyjon a vérem, pillanatokkal később, már a seb sem látszott rajta.*
-Remélem kielégítő volt a válaszom. De nem akarlak bántani, egyszerűen megéreztem, hogy veszélyben vagy, csak segíteni akartam.*magyaráztam, majd éles fütty szált fel a torkomból, és Sárkány azonnal mellettem termett.*
-Ne haragudj meg, ha a frászt hoztam rád, igazán nem akartam.*ezzel már a nyeregben is voltam. Onnan néztem le rá, egy megbántott arc, majd egy levegővétel.*
-Remélem nem baj, ha magadra hagylak.*pillantottam még rá utoljára, és lassan elindítottam a lovam.*

Vendég

* Megsemmisítő pillantást vetettem rá. Egy kicsit jobban odanyomtam a pengét a torkához, hátha kinyögi amit tudni akarok. *
- Rossz válasz!
* Közelebb hajoltam, de meglepő módon már kezdtem elemelkedni a földtől s tőle is. Meglepődve s szörnyülködve pillantok rá. Arcom eltorzul a dühtől. Amint mind a ketten talpon állunk lerázom magamról csípőmet satuba fogó kezeit. Fordítok egyet a pengén. Most már a hegye áll az idegen torkának. *
- EZ ugye csak egy vicc?!
* Kérdezem kimérten, majd mikor kiveszi a késemet a kezemből és megsebzi magát, már azon kezdek el gondolkodni, hogy esetleg diliházba vigyem el. De amint kezén begyógyul a seb, szemeim elkerekednek s ennek ellenkezőjéről győz meg. Nem csak őt kell diliházba vinni, hanem engem is.
Megtántorodtam. Egyre hátrább s hátrább léptem tőle, mígnem a hátam neki nem ütközött egy fának. Lecsúsztam a földre s úgy meredtem magam elé mint aki szellemet látott. *
- Alex te megbolondultál!
* Róttam meg magam, majd megráztam a fejem, hogy elűzzem szemeim elől ezt a rémálmot. *

Vendég

*Nem igazán hatott meg a lányka harciassága, így inkább gyorsan elmondtam, hogy ki vagyok, majd inkább úgy döntöttem magára hagyom. Ám ahogy meghallottam a nevét, visszafordítottam Sárkányt, és lepattantam a hátáról, majd a lányhoz sétáltam, és óvatosan leguggoltam mellé, majd megfogtam az állát, ezzel is jelét adva, hogy nézzen rám.*
-Alex, nem láttál se szellemet, se kísértetet, csak egy danpealt, aki túlságosan hülye volt, hogy segíteni akart neked. És még le is leplezte magát.*motyogtam alig hallhatóan, majd felálltam, és a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a földről.*
-Egyébként miért vagy ilyen kis harcias? Néha komolyan nem értem a nőket, a pasik azért vannak, hogy megvédjék őket.*sóhajtottam a végén, majd ha elfogadja a kezem akkor felsegítem a földről, ha nem akkor nem.*
-Nincs kedved egy kicsit úszni?*kérdeztem meg érthetően, de elég halkan ahhoz, hogy ha akarja el is engedje ezt a kérdést a füle mellett.*

Vendég

Ez csak egy rossz rémálom, ez csak egy rossz rémálom, ez csak egy rossz rémálom...
* Belül ordítottam a saját hülyeségemen, hogy kezdem elhinni ezt az egészet. A szívem és a józan eszem hadakozott egymással s nem tudtam mégis melyik fog győzni.
Izmaim megfeszültek ahogy hozzám ért s ajkaim közül halk nyögés tört elő. Félve emeltem rá a tekintetemet. Kezdtem úgy érezni magam, mint aki menten elbőgi magát. NEM! Soha nem sírtam többet 6 éves korom óta és ennek így is kell maradnia. Engem a sheriff ,,nevelt''. A sheriff lánya vagyok. Muszáj erősnek maradnom.
- Én Texasban nevelkedtem! Ott még a nők is fegyvert hordanak maguknál, azért, hogy megtudják védeni magukat. Ilyen a neveltetésem, sorry.
Jelentettem ki határozottan, majd kinyújtottam felé a kezem s hagytam, hogy felsegítsen, de nagy hiba volt. Ahogy felálltam némileg elvesztettem az egyensúlyom s a férfi mellkasának ütköztem. Úgy néztem rá akár valami bódult nőszemély, pedig csak meg voltam zavarodva. Hátrébb léptem s elsétáltam mellette. Egy szó nélkül oda mentem a tóhoz, majd fehér neműre vetkőztem. A fekete csipke leheletvékonyan simult testemre, kiadva minden egyes domborulatomat. Végül egy szó nélkül belementem a vízbe s élvezni kezdtem testemen való simogatását...

Vendég

*Éreztem, hogy mennyi érzelem tombol benne, magamat pedig igencsak szidtam is ez miatt. Azért a jó szándék vezérelt, odamentem hozzám, majd végül felsegítettem, minden rezdülésére figyeltem, hagytam, hogy nekem támaszkodjon, nem szólalok meg, jobb ez így. Végül ellép mellőlem, már csak azt figyelem, hogy mit csinál, ahogy levetkőzik, és bemegy a tóba. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója, és megbántani sem szeretném, de azért szépem végig mérem. Csinos lány, és ezt majd meg is mondom neki. Percekkel később én is követtem a tóba. Nem akartam megzavarni, végül mégis mellé úsztam.*
-Szóval akkor azt mondod, hogy vigyázzak veled igaz?*kérdeztem kedvesen, majd egy adag vizet felé löktem, remélvén, hogy beteríti az arcát, és talán valami mosoly félét is láthatok rajta.*

Vendég

*A fejemmel egy kört írtam le a nyakam körül, majd kezemet a tarkómra csúsztattam. Egy kissé elgémberedtek a tagjaim az idő során. Most annyira jó volt kinyújtóztatni őket.
Nem is vettem észre, hogy a ficsúr bejött a vízbe csak amint mellém úszott. Felvontam egyik szépen ívelt szemöldökömet, majd értetlenül meredtem rá. *
- Igen azt.
Mintha ez nem lenne egyértelmű.* Amint kinyitottam a számat azonnal víz ment bele. A fickó lefröcskölt. Hajam vizesen tapadt az arcomhoz. Egy kissé köhögni kezdtem mert némi víz került a tüdőmbe, de amint zavaromon úrrá lettem, kisöpörtem vörös tincseimet a hajamból, majd gyilkos pillantást vetettem az idegen felé. *
- Halál fia vagy!
* Jelentettem ki bohókásan, majd lenyomtam a víz alá én pedig arébb úsztam.*

Vendég

*Még mindig a lányt figyeltem, végül muszáj volt melléúsznom, és le is fröcsköltem. Nem igazán zavart, hogy félnem kéne tőle, inkább játékba kezdtem. Pillanatnyi megilletődés után Alex fogott és lenyomott a víz alá. Kacagva bukkantam fel, majd utána eredtem.*
-El sem tudod képzelni, hogy mennyire vagyok pont én fiatal. Tizennyolc, vagyok, de ez csak a látszat.*ebbe azért nem szerettem volna bele menni, így inkább lebuktam, és Alex alá úsztam, majd kiemeltem a vízből. Nem, nem úgy mint a Dirty Dancing-ben, hanem csak úgy spontán.*
-Ha szólsz hogy fázol vissza engedlek.*villantottam rá egy mosolyt, majd lábaimmal tovább tempóztam, hogy ne merüljek el.*

Vendég

- Jézus akkor egy vénemberrel hozott össze a sors!
Mondtam játékosan, majd amikor lebukott keresni kezdtem a szemeimmel. Nem szerettem, ha a közelemben élő ,,emberek'' csak úgy eltűnnek. Természetesen csak akkor ha arról én kezeskedtem, de az már más tészta.
A fejemet oldalra billentettem, mert súlyosnak éreztem egy kicsit, de abban a pillanatban már a levegőbe is emelkedtem.
- Hogy az a....
Lenéztem Lawtonra. Olyan szemekkel meredtem rá amik semmi jót nem ígértek.
- Azt tudtam, hogy a férfiak idősebb korukban szeretik a fiatal lányokat, de azt nem gondoltam volna, hogy annyira perverzek, hogy még fogdossák is őket!
Fejtettem ki nemtetszésemet gúnyolódva, majd drámain felsóhajtottam.
- Tegyél le és akkor nem cibálom le a fejed és ne várd el tőlem, hogy szépen kérjem, mert akkor nem ígérhetek semmit a testi épségeddel kapcsolatban.
Villantottam rá egy ragadozó mosolyt, majd melleimen keresztbe fontam a karomat.

Vendég

//Bocsi a késésért//

-Nem, nem vénember, csak jól tartom magam.*nevettem egy jóízűt, majd el is merültem, kiemeltem a lányt a vízből, majd meghallgattam a mondókáját.*
-Biztos vagy abban, hogy ez sikerülhet?*néztem a szemeibe, majd vissza eresztettem a vízbe.*
-Kár, hogy mindenki elrontja a játékomat.*biggyesztettem le az ajkam, majd kicsit odébb úsztam, onnan szemléltem a leányzót, lassú magabiztos mozgással úsztam vissza hozzá, majd egészen közel hozzá meg is álltam, átöleltem a derekát és a szemeibe néztem.*
-Még mielőtt bármi rosszra gondolnál, nem szeretnék tőled semmit. Csak annyit szeretnék, hogy bízz meg bennem.*suttogtam, majd hogy szavamnak igazat adjak el is engedtem. Magabiztos mosolyomat pedig nem tudtam levakarni a képemről. Nem tehetek róla, ez a lány kész kihívás, na nem mintha meg szeretném kapni, csak érdekel, hogy miért ilyen elutasító. Persze ki ne lenne az, megmentik "emberfeletti" képességgel, aztán a tudtára adják, hogy akivel összefutott, az nem is ember... Tiszta vicc az életem...*

» Benjamin Woodstock önfejlesztője
» Stefan Ludger önfejlesztője
» Alexander Crugen önfejlesztője
» Iason Moorcock önfejlesztője
» Kesztella Redway önfejlesztője